HVG, Csepel.info
A magyar kormány reális céljának nevezte Szijjártó Péter, hogy az ország Közép-Európa termelési központjává váljon.
A miniszterelnök szóvivője a TV2 péntek késő esti Tények adásában azt mondta: “korábban voltak próbálkozások, hogy a kontinens pénzügyi központjává, vagy szolgáltató központjává váljunk, mi ehelyett egy reális célkitűzést állítottunk magunk elé, hogy Közép-Európa termelési központjává váljunk”. Ezért fontosnak nevezte, hogy minél több munkahellyel járó termelő beruházás jöjjön Magyarországra. Ebből a szempontból a Kínával kötött, újfajta szövetség rendkívül fontos – tette hozzá.
Szijjártó Péter szerint a szorosabb együttműködés a világ leggyorsabban fejlődő gazdasági hatalmával azt is jelenti, hogy az ország megújítása során jóval kevesebb kockázattal kell számolni, mint korábban kellett volna.
Megerősítette: Kína kész arra, hogy magyar államkötvényt vásároljon, arról, hogy mikor és milyen mértékben a szóvivő szavai szerint később egyeztetnek.
A függőséget illető kérdésre Szijjártó Péter kijelentette: Az Amerikai Egyesült Államok, transzatlanti szövetségünk vezető ereje éppen a lehető legszorosabb pénzügyi-gazdasági kapcsolatban van Kínával. “Mi még ezen a szinten nem vagyunk, de dolgozunk azon, hogy a szövetségünket Kínával meg tudjuk erősíteni és tartalommal tudjuk megtölteni” – mondta. Felhívta a figyelmet arra: Kína gazdasági figyelmének jelentős szelete Európa felé irányul, és Magyarország jó helyzetben van arra, hogy ennek a gazdasági figyelemnek a “kapuja” legyen.
Kína számára Szijjártó Péter szerint Magyarország azért jó partner, mert európai viszonylatban itt a legstabilabb a politikai rendszer.
Újabb kamu hír, aminek semmi reális alapja nincs.
Híre – hamva sincs olyan piacképes termékeket előállító munkahelyeknek, amelyek százezres létszámban foglalkoztatnának – 21. századi körülmények között – munkavállalókat.
Ahhoz, hogy az ország a térség termelési központja legyen, legalább másfél millió embert kellene megtanítani az értékteremtő munkára ( a közmunkának ehhez semmi köze).
A kétkezi munka becsülete a béka segge alatt van. Kis- és középvállalatok jelentős részében minimálbérért – középkori körülmények között- dolgoztatják az embereket. A csarnokok sok helyen fűtetlenek (az egyik tradicionális csepeli gyár utódcégénél magam is tapasztaltam).
A melósok saját leharcolt ruháikban dolgoznak, tisztálkodás otthon történik.
Semmi csodálkozni való nincs azon, hogy a szakmunkásképzőket elkerülik a fiatalok, mintha pestisesek lennének. Aki csak teheti, köszöni, de nem kér belőle. Munkásnak csak az megy, akinek nincs másra lehetősége.
Feltételezem, hogy akik a rózsadombi villáikban ilyen cikkek megírására utasításokat adnak, fogalmuk sincs a kétkezi munka mély válságáról.
“Kína számára Szijjártó Péter szerint Magyarország azért jó partner, mert európai viszonylatban itt a legstabilabb a politikai rendszer.”
Értitek már a kínaiak mosolyát?! 🙂
aggódó szerint:
2011. július 02., szombat – 19:27
-De lesz a kecskeméti autógyár, csak az hozza magával a szakembereket…lakópark, óvoda, a lakóparkon belül. Bér és saját házak a városban.
aggódó! Ha tényleg ilyen szörnyű a helyzet a zegyik tradicionális csepeli gyár utódcégénél, , a zemberek forduljanak a szakszervezethez, majd félpályás útlezárással megoldják (ha találnak5 autót).
nagyapó!
Miféle szakszervezethez? A privatizációt követően, a szakszervezetet azonnal megszüntették a csepeli utódcégeknél. Ez nem a civilizált nyugat.
Valami önsegélyzőt, vagy hasonlót hoztak létre. Aztán azt is felszámolták.
aggódó! Nem akartam sérteni, csak arra gondoltam, hogy ma a munkások teljes mértékben kiszolgáltatottak. A szakszervezetek csak az állami cégeknél működnek (sok pénzért), de másutt nem. Újra kell építeni a hiteles szakszervezeteket.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop!
Humorban már a világ élvonalába tartozunk:
http://nol.hu/belfold/nyugodt_oregkort_igert_orban_a_fiatal_rendoroknek
Legalább is a fanyar humor kategóriában.
nagyapó!
Akkor még a nyugdíjasokról nem is szóltunk kiszolgáltatottság szempontjából!
Akiket már réges-rég megfosztott a kormányunk a zönérzetétől amikor a zállam ellenségévé, mondhatni a fejlődés akadályozójává kiáltotta ki őket!
Hálából mert amíg ezek a zöreg, inaszakadt barmok , amellett, hogy építettük a házunkat, azzal együtt a zországot, tanítattuk gyermekeinket, addig plusz teherként tartottuk a zŐk szüleit is mint munkaképtelen pártfunkcikat, az Ő gyermekeiket legjobb iskolákba járattuk annak reményében, hogy majd jobbak, okosabbak lesznek!
Tévedtünk!
Megszívtuk mint a torkos borz! És még talán örülhetünk is?!!
Talán abban bízhatnak, hogy mire Ők nyugdíjasok lesznek saját utódjaik valamilyen módszert kidolgoznak ellenük is!!!
T. grün!
Akkor mit szóljanak a leendő nyugdíjasok, akik – megemelt korhatár mellett- a jelenlegi induló nyugdíjak töredékével startolnak majd a mély nyomor felé vezető úton?
A most nyugdíjba vonulók az utolsó bérük 75-80 %-ával kezdik nyugdíjas éveiket.
A kiszivárgott hírek szerint, az induló nyugdíj a mai 57-59 éveseknek 50 % körül lesz. Napok óta cikkek sora jelenik meg erről: cáfolat nincs, csak hallgatás. Miért???
Igaz grün. Tőlem is elvontak egyhavi nyugdíjat (igaz a zelvtársak tették).
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop!
nagyapó!
Azt a nyugdíjat nem elvonták, hanem a további folyósítását szüntették meg! Ugye, hogy mindjárt más a leányzó fekvése!!! 🙂
fülöpke!
A leendő nyugdíjasok beszéljék meg azokkal a problémájukat akik megszívatták őket!!!
Ahogy Ortega y Gasset írja A tömegek lázadásában: „Az élet eszközei fontosabbak lettek, mint maga az élet, sőt az eszközök magát az életet tették saját maguk eszközükké.” Ebben az önmaga lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát szisztematikusan elpusztító nézetrendszerben Kína is csak legfeljebb mint pénzhatalmi masinéria tételeződik, és csak annyiban értelmezhető, amennyiben a közvetlen profitszempontok ezt kifizetődővé teszik. Ezt csak még tragikomikusabbá teszi, hogy másfelől viszont a primitív képmutatásban mindig élenjáró nyugati gondolkodás, ezt kompenzálandó, erkölcsi magaslatról próbálja megítélni (sőt elítélni!) Kína nevű tárgyát.
Kína megítélésében a nyugati ember aránytévesztését talán az szimbolizálja a legjobban, hogy egy olyan, nagyjából háromezer éve ugyanabban a térben, ugyanazt a nyelvet beszélve, ugyanazzal az írásjellel magát megnevező roppant birodalmat ítél meg, amelynek lélekszáma és szellemi teljesítménye ebben az időszakban mindig sokkal jelentősebb volt, mint a Nyugat egészéé, beleértve a Római Birodalmat is. És valójában ez áll nemcsak kulturális, hanem gazdasági, sőt katonai teljesítményére is, hiszen a háromezer év alatt, az 1850 és 2050 közötti kétszáz évet leszámítva, ezen a téren is felülmúlta a Nyugat egészét.
Ha a 21. század második felétől újra ez lesz a helyzet, akkor csupán az elmúlt évezredek természetes világrendje tér vissza. Az meg inkább csak bohózat, hogy a nyugati ember például Tibet és Kína konfliktusát egyfajta megkérdőjelezhetetlen erkölcsi magaslatról próbálja megítélni, sőt ott döntőbíróként igyekszik megjelenni. Két, sok ezer éves szakrális birodalom vitájában egy spirituálisan eleve gyenge talapzaton álló, ráadásul az elmúlt évszázadokban szellemi értelemben elsötétedő és hanyatló civilizáció, mint a Nyugat, fölényes ítéletalkotóként való fellépése jelzi igazán, hogy civilizációnk mennyire képtelen már önmagához reflexív módon viszonyulni. És persze azt is, hogy a Nyugat bukása miért elkerülhetetlen.
Amennyiben pedig egy magyar próbál „nyugati emberként” Tibet érdekében fellépni, tegyük fel, hogy jó szándékkal, javaslatom a következő. Gondolkodjon el előbb azon, hogy vajon milyen erkölcsi alapja lehet erre egy olyan népnek, amely a „kereszténység védőpajzsaként” védte azt a már akkor is a Medici és Fugger „vállalkozásként üzemeltetett” Nyugatot, amely közben az őt pusztító Oszmán Birodalommal volt stratégiai és üzleti szövetségben, mint például I. Ferenc Franciaországa. Majd miután ez a Nyugat, szintén üzleti alapon, minden kritikus elágazási pontnál ugyanilyen cinikusan félrevezette, cserbenhagyta, kifosztotta, most mégis őt tekinti stratégiai szövetségesének, és várja tőle sorsának jobbra fordulását. Vajon, ha egy nemzet észnek és erénynek ennyire tragikusan híján volt (van és lesz?), képes lehet-e arra, hogy állást foglaljon Kína és Tibet vitájában? Jobb sorsra érdemes szellemi és erkölcsi energiáit akkor már inkább a saját történelmi tragédiánk értelmezésébe, és a kiutak magtalálásában kellene kamatoztatni. Ennek ugyanis feltehetőleg nagyobb hozadéka lehetne.
Észre kellene venni azt is, hogy a kapitalizmus, a szocializmus, a kommunizmus stb., egyáltalán a Nyugat hamis metanyelvének „izmus” végű álfogalmai teljesen alkalmatlanok a valóság megragadására. Ezek mind az elmúlt néhány száz év, a reneszánsz, felvilágosodás deszakrális, hamis nyelvének részét képezik, és csak arra szolgálnak, hogy minél mélyebbre süllyedjünk ebbe a csapdába. Éppen a kínai „kommunizmus szuperkapitalizmusa” jelzi ezt a fogalmi képtelenséget, amelynek feldolgozásához egyelőre hozzá se tudtunk kezdeni.
Kína udvarias mosolya mögül mélységes megvetéssel tekint erre az egész szánalmas, Nyugat nevű vircsaftra – és erre minden oka megvan! Az meg végképp nincs ínyére, hogy azok akarják jó erkölcsre tanítani, akik önmaguknak is hazudnak, és valójában a világ – benne Kína – kifosztására használták/használják spirituálisan negatív energiáikat. A kapitalizmus és a szocializmus ugyanannak a pusztító világerőnek a műve, és deszakralitásuk legfeljebb árnyalatnyi különbségeket ad közöttük. Kína az elmúlt két évszázadban megtanulta, hogy a Nyugatot csak a saját fegyvereivel tudja felszámolni. És most éppen ezt teszi. Ideje pedig, mint az ázsiai embernek általában, van bőven.
A világ jövője most már újra Kína kezében van, de minden attól függ, hogy miután a Nyugatot minden téren legyőzte, eredeti, sok ezer éves spirituális energiáival képes lesz-e reszakralizálni a világot. Talán igen, és akkor egy sajátos, új létmód keretében a világ visszahelyezkedhet a taoizmus mértékletességének dimenzióiba. Ha nem, akkor Kína teljesíti be a Nyugat létpusztító mértéktelenségének végzetét, és veri szét a külső és belső természetet a pusztító szuperkapitalizmusával. Van tehát min elgondolkodni, és csak rajtunk múlik, hogy lesz-e mivel.