Origo.hu, Mno.hu
Az ország fele már nem is Gyurcsány-buktát,
hanem új választásokat akar
Kit igazol majd az idő: a bársonyos reformokat ígérő Gyurcsány Ferencet vagy a vészharangot kongató elemzőket? A miniszterelnök is elismeri, hogy fájdalmas intézkedések kellenének a gazdaság fellendüléséhez, de nem hajlandó ilyenekbe belevágni. Közgazdászok, ismert elemzők szerint azonban az ország jövője a tét. A kormányfő fogadalmát vetette össze az Origo Bokrostól, Demjántól, Simortól és más elemzőktől származó szemelvényekkel.
“Ami gazdaságilag szükséges, azt társadalmilag most lehetetlen meglépni” – jelentette ki különösebb köntörfalazás nélkül Gyurcsány Ferenc egy keddi konferencián. Ezzel egyértelművé tette, hogy kormánya nem kezd hozzá olyan átalakításokhoz, amelyekre sok közgazdász szerint szükség lenne az ország versenyképességének javításához, a gazdasági növekedés biztosításához. Ezek fájdalmas lépések lennének, amelyek még tovább rombolhatnák a szocialisták egyébként is mélyponton lévő támogatottságát, így politikai szempontból érthető a halogatás.
Már a 2006-os megszorítások bejelentése után figyelmeztettek elemzők, hogy a nadrágszíj egyszeri meghúzásánál többre van szükség: hozzá kell nyúlni a szociális ellátáshoz, a nyugdíjhoz, a segélyekhez. Erre emlékeztetett március végén a Népszabadságban megjelent cikkében Simor András jegybankelnök is, aki szerint évente 2000-2500 milliárd forinttal kellene mérsékelni a kiadásokat. Hangsúlyozta, hogy “országunk egy olyan jóléti rendszert működtet, amit a gazdaság nem képes eltartani”, és “két kiadási célra fordítunk sokkalta, de sokkalta többet, mint versenytársaink. Szociális, jóléti és lakásépítési támogatásokra, valamint a felhalmozott államadósság kamataira”.
Lekörözve
A miniszterelnök bejelentése nemcsak Simort, hanem egy sor más közgazdászt és elemzőt is kiábrándíthat. Az utóbbi hónapokban – tehát már a kormányválság előtt is – többen megkongatták a vészharangot, mondván, ha nem kezd hozzá újabb reformokhoz a kormány, akkor nagy bajok lesznek.
“Állítom, hogy az elkövetkező tíz-tizenöt évben hazánk az Európai Unió legszegényebb országa lesz” – nyilatkozta a Figyelőnek még februárban Demján Sándor, az egyik leggazdagabb magyar vállalkozó, aki a “nagy reformokat”, köztük az adó- és nyugdíjrendszer átalakítását hiányolta. Demján nyilatkozata előtt is sokan aggódtak már amiatt, hogy a térség többi országa leköröz minket, és Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője is úgy kommentálta az [origo]-nak Gyurcsány keddi bejelentését, hogy a reformok halogatása azzal járhat, a régióban Magyarország teljesen lemarad. Ha nem változik semmi, egy-két évtized alatt még a nálunk szegényebb románok is gazdagabbak lesznek, mint mi – mondta Török, hozzátéve, hogy ennek már jelenleg is mutatkoznak a jelei: míg több régióbeli ország 6 százalékos GDP-növekedést produkált, addig Magyarország 2007-ben 1,3 százalékot.
Ha a miniszterelnök tartja magát a kedden megszabott irányhoz, akkor várhatóan nem lesz érdemi adócsökkentés, márpedig sok szakértő szerint a közterhek nagyságára vezethető vissza leginkább Magyarország hátrányba kerülése a térségben. Demján szerint a magas adókat nemcsak a szükségletek indokolják, hanem szemléletbeli problémák is. A Figyelőnek adott interjújában Ronald Reagan példáját hozta fel, aki “ha egyetlen dollárral is több volt a költségvetés bevétele, azt rögtön adócsökkentésre fordította”, míg nálunk – folytatta a vállalkozó – “ha több a bevétel, akkor minden politikus rögtön azon kezd gondolkodni, hogyan lehetne ezzel néhány szavazatot, valami kis népszerűséget vásárolni”.
“Kilátástalanabbnak találják a helyzetüket”
Nemcsak a régióban való verseny a tét, az elmaradt átalakítások következményeit ugyanis – mondják elemzők – meg fogják érezni az átlagemberek is. Azt fogják tapasztalni, hogy nem emelkednek a béreik, a fiatalok a magas adók miatt úgy érzik majd, hogy ők fizetnek mindenért, és egyre kilátástalanabbnak találják helyzetüket – magyarázta Gárgyán Eszter, a Citibank elemzője. A gazdaság lelassulása és a versenyképesség csökkenése pedig ritkán jár együtt virágzó álláspiaccal, így számolni kell azzal is, hogy egyre kevesebb aktív dolgozó, vagyis adófizető lesz.
A jóléti ellátások, kedvezmények talán megmaradnak, de ezek akár még közvetlenül a haszonélvezőket is károsíthatják. Simor András a már idézett cikkében azt írta, a nők foglalkoztatási arányait az rontja le, hogy – a jegybank elemzései szerint – hazánk működteti Európa leggálánsabb családtámogatási rendszerét. “Nem anyagilag kellene ösztönözni a nőket a szülésre, nem egy olyan rendszert kellene működtetni, ami szülés után három évig távol tartja őket a munkaerőpiacról” – javasolja Simor, aki szerint a családbarát anyagi intézkedéseknek ráadásul a születésszámot tekintve nincs is pozitív hatása, ez a szám ugyanis továbbra is nálunk az egyik legalacsonyabb Európában.
Fájdalom és jutalom
A fájdalmas lépésektől sem visszariadó reformok egyik legelkötelezettebb híve Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter, aki nemrég arról beszélt, hogy ha nem keményít be a kormány, akkor Magyarország a potyautasok és a feketegazdaságból élők országa marad. “A társadalom hihetetlen nagy hányada legálisan, más része pedig nem legálisan potyautas, vagyis akkor is jogosult szolgáltatások igénybevételére, ha nem fizet” – mondta Bokros egy vállalkozói fórumon. A korábbi pénzügyminiszter szerint ezen úgy lehetne változtatni, ha azoktól, akik bizonyíthatóan nem fizetnek semmit a közszolgáltatásokért, megtagadnák azokat. A különböző díjakról szóló, a kormány számára komoly vereséggel záruló népszavazás után nem valószínű, hogy a hamarosan egyedül kormányzó MSZP megpróbálkozna hasonló elképzelésekkel.
Persze az is lehet, hogy Gyurcsány Ferenc mégis arra kényszerül, hogy elforduljon a most meghirdetett iránytól. Az eladósodás Demján Sándor szerint ugyanis oda vezetett, hogy “az ország a történtek után ki van szolgáltatva 7-8 nagy kötvénytulajdonosnak. Ilyen körülmények között hamis illúzió az, hogy az állampolgár szavazatán vagy bármely politikai párton múlik, mi lesz Magyarország jövője.” A Citibank elemzője, Gárgyán Eszter is megjegyezte az [origo]-nak, Magyarország rá van kényszerülve a külföldi hitelekre, és a nemzetközi piac előbb-utóbb kikényszeríti majd a változásokat. Ha ez így van, akkor már csak az a kérdés, mikor fogja ezt elfogadni a magyar lakosság, amely egy másik ismert közgazdász, Jaksity György szerint képtelen szembenézni a változtatás szükségességével. Mint egy interjúban nemrég megjegyezte: “Fájdalom nélkül nincs jutalom. Mi húsz éve megpróbálunk fájdalom nélkül jutalmat kapni.”
Forrás: Origo.hu
A kormány háza táján megállt az idő
Egy hónappal a népszavazás után mintha megállt volna az idő a kormány háza táján – jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője. Mint fogalmazott, az elmúlt időszakban egyetlen ötlet vagy konkrét kormányzati lépés megtételére sem volt képes a koalíció. Ehelyett az tölti ki a belpolitikai vitákat, hogy kinek az ötlete volt a vizitdíj, vagy éppen ki vetette fel először Horváth Ágnes távozását. Az országnak hiteles politikusokra lenne szüksége a stabilitás megteremtéséhez – tette hozzá.
Amennyiben nagy lenne a jólét az országban, és szárnyalna a gazdaság, akkor ezzel nem lenne különösebb probléma – hangsúlyozta a fideszes politikus, kiemelve: csakhogy Magyarországon hármas válság fenyeget. A részletekről szólva a frakcióvezető elmondta: a szociális válság a magyar lakosság közel felét érinti. Hárommillió ember él a szegénységi küszöb alatt, 1–1,5 millióan pedig annak környékén élnek, félmillió az állástalanok száma – ebből 75 ezer 25 év alatti –, és mára eljutottunk oda, hogy szinte semmi kiút nincsen a szegénységből – fűzte hozzá.
Navracsics Tibor a kormányzati válságról szólva kifejtette: a kormányzat semmilyen konkrét célt nem tud kitűzni maga elé, az egyetlen használható dokumentumot, a konvergenciaprogramot pedig folyamatosan módosítják. Példaként a politikus a gazdasági növekedésre és az infláció mértékére vonatkozó adatokat említette. 2005-ben a kormány még 4,1 százalékos gazdasági növekedést prognosztizált, melyet 2006-ban 2,6 százalékra módosítottak, 2007-ben pedig 2,8 százalékra, míg idén márciusban 2,4 százalékra. A nemzetközi szakértők ennél is pesszimistábbak, és 1,8 százalékot várnak. Az infláció terén sem jobb a helyzet, az induló 2,4 százalék 2006-ban 3,3 százalékra, 2007-re 4,8 százalékra, míg idén márciusban 5,9 százalékra módosult – olvasható a Fidesz honlapján.
A Fidesz frakcióvezetője rámutatott arra is, hogy az előző év negyedik negyedévéről ismert 0,8 százalékos gazdasági növekedési adatunkat az Eurostat cáfolta, és saját számításaik szerint ez az érték a 0,4 százalékot érte el mindössze. Összehasonlításképpen Navracsics hozzátette, az unió második legrosszabb adatát Németország szolgáltatta 1,8 százalékkal, a régióban pedig Szlovénia teljesített a leggyengébben 4,6 százalékkal. Leszakadóban vagyunk az uniótól és a régiótól is – figyelmeztetett.
Mint folytatta, a kormány nem képes kezelni a problémát, Magyarországnak jelenleg széles legitimációjú és támogatottságú kormányra van szüksége, ám Gyurcsány Ferenc kisebbségi kormánya ezt nem képes megvalósítani. Navracsics Tibor végül kifejtette: Magyarországnak hiteles politikusokra, kiszámítható kormányzati programokra van szüksége, amivel megteremtheti a stabilitást, és ismét vonzóvá teheti a befektetők számára az országot.
Forrás: Mno.hu
Kettő év még nektek!
Kedves Ernő
Szeretettel üdvözöllek a polgári oldalon! Reméljük – veld együtt – hogy nem lesz két év.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
Nem baj, ha én hülye voltam, és megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is! Ilyen a bal oldali hazafi!
Még csoda, hogy ennyi is maradt kis hazánkból.
Érdekes, hogy mindig akkor balhézik a radikális jobboldal, amikor Gyurcsánynak arra van szüksége, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy dilettáns.