Csepel.info

Szentesi Zöldi László, Magyar Hírlap

Most, miközben a fél ország azt találgatja, kinek a nevét zárta borítékba a böszme ember, felötlik azért egy és más a töprengő újságíróban.

Például az Orient expressz.

Lássuk először a valódi történetet… Mr. Ratchettet, az utazó millio­most összevissza kaszabolják az Orient expresszen, de jő Poirot, és szürke agysejtjei segítségével kinyomozza, hogy mindenki gyilkos a vonaton. Igen, az Orient expresszen az összes gyanús ember, legyen az magyar diplomata, orosz princessz vagy idegbeteg titkár, szúrt egyet a nyomorult Mr. Ratchetten, akit ne sajnáljunk azért annyira, hiszen gyereket is rabolt előző életében.

Kérem szépen: a szocialistákról Csepel óta tudjuk, hogy olykor gyilkosok is keverednek közéjük, a véres párhuzam tehát úgyszólván magától értetődik. De maradjunk csak a krimi átvitt értelménél, meglátják, tanulságosabb lesz. A mostani levélügyről egyet máris állíthatunk: bárkinek a neve is lapul Gyurcsány keze írásával azon a lapon, a lényeg, hogy mindannyian nyakig benne vannak.
Igen: a posztkommunizmus Orient expresszén mindenki bűnös. Mindannyian szúrtak egyet a nyomorult áldozaton, az alvó Magyarországon. És nemcsak hogy egy akarattal kést fogtak ránk, de már egymást is kaszabolják, széles, fenekedő mozdulatokkal, mindent elborító, irracionális gyűlölettel.

De nézzünk egy másik változatot, elvégre krimiről beszélünk, létezik alternatív befejezés.
A főbűnöst az egyszerűség kedvéért nevezzük Kalauznak. Rajta kívül ott nyomakodik az Orient expresszen a Grófnő, a Titkosrendőr és a Pénztáros, a honi vasúttörténet közelmúltjának e három jellegzetes alakja. A mi Orient expresszünk azonban egy kissé különbözik az eredeti változattól. Ebben például a Kalauz nem gyereket rabol, hanem talál egyet a saját háza előtt. De ami igazán fontos: Isztambultól Európáig abban mesterkedik a három galád, megátalkodott utas, hogy a Kalauzt eltegyék láb alól. Ha leszáll az est, a Kalauznak annyi lesz, mert túlságosan megszedte magát, becsapta a vasúttársaságot, és saját zsebre dolgozott. És ami a legfájdalmasabb: felrúgta a társasági közlekedés minden szabályát. Vagyis kihagyta a busás üzletből, semmibe vette, lenézte és félretolta a Grófnőt, a Titkosrendőrt és a Pénztárost. A Kalauz mindenkinél okosabbnak hitte magát, és a posztkommunizmus Orient expresszén nem szokás tele szájjal hirdetni, hogy okosabb vagyok nálad. Ott az ember csendesen zötykölődik, hátradől a bőrülésen, és élvezi, hogy a nagy kaland részese lehet.

A Kalauz viszont totálisan begolyózott, és ezt már az utasok is látják.

És amikor a hideg téli éjszakában az Orient expressz valahol sötét erdők mélyén suhan, a Kalauz így morfondírozik magában: „Egy jófenét adom én meg magam ezeknek…” Váratlanul eszébe jut egy régebben rögzített, kompromittáló hangfelvétel, amelyben bevallotta lopásait, és beteg lelkével azt hiszi, a vonaton utazók meg a nagyvilág jobban tiszteli majd, ha bevallja, hogy lopott, mint a szarka.

Döntő pillanat: a Kalauz mindenkinek elmondja a vonaton, hogy gazember. Csak itt egy apró bökkenő: a Grófnő, a Titkosrendőr és a Pénztáros egy perccel hamarabb elmondta ugyanezt. Nem beszélve Poirot-ról, aki szintén kapott egy borítékot, benne a hangfelvétellel, de ki sem kell nyitnia, elég, ha megvárja, amíg a bűnösök lekaszabolják egymást.

Poirot mosolyog, és végignézi a haláltusát.

A haláltusa pedig a következőképpen néz ki: a három bűnös utas megvárja, amíg az Orient expressz befut Budapestre, és haladéktalanul feladja a Kalauzt a pályaudvar detektívjeinek. Remélik, hogy nélküle folytatódik a mese. Csakhogy a Kalauz szívós fajta, kicsúszik a detektívek markából, és újra és újra felkapaszkodna az Orientre… Próbálkozik, próbálkozik, de Poirot végül kíméletlenül lerúgja onnan, nagyon bucskázik a vágányok közé, az Orient pedig elrobog Európa felé… Marad a vasúti resti meg a csövezés – nem újdonság ez a Kalauz famíliájában.
Itt a vége, fuss el véle.

Mondom, ez pusztán az alternatív befejezés. De ne vegyük be a dajkamesét, hogy nem a Grófnő, a Titkosrendőr és a Pénztáros állt mindvégig a háttérben. Hiszen mondom, egy szétcsúszott agyú Kalauzzal nem könnyű… Még a posztkommunizmus Orient expresszén sem.

És tudják, mi a legszebb? Hogy a szerencsétlen Kalauz még mindig nem érti, hogy a saját cinkosai csinálták ki.

Forrás: Szentesi Zöldi László, Magyar Hírlap

This entry was posted on 2011. június 19. vasárnap at 11:30 and is filed under Pártok, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.