Csepel.info
A régi-új csepeli címerre itt lehet szavazni
Még négy napig, június 20-ig lehet szavazni arról, hogy milyen címer képviselje Budapest XXI. kerületét a jövőben.
300 évvel a hűbéri szerződés megkötése után, amikor először határozták meg hivatalos iratban Csepel határait, a postán vagy az interneten keresztül újra választhatják címerüket a csepeliek. Három javaslat közül lehet választani. Egy a régi, ma is használt címer, amely a korabeli jobbágyélet terményeit és eszközeit ábrázolja, egy a település történelmi múltjára és névadójára, Árpád vezér főlovászára, egy pedig Csepel földrajzi elhelyezkedésére utal.
A jelenleg használt községi pecsét, amely később a kerület címerévé vált, 1742-ben készült, és az akkori Csepelen lakó jobbágyok mindennapi életéhez kötődik. A címerben vízként hullámzó földeken gabonaszálak láthatók, előttük a korabeli paraszti élet eszközeivel. Csepel a XIX. század végétől azonban egyre inkább ipari település lett, XX. századi történelme pedig eggyé vált a magyar nagyiparéval. Ma a csepeliek közül segítség nélkül tízből kilencen még körülírni se nagyon tudják, hogy mi látható a kerület címerében. Ennél is kevesebben, mindössze egy-két százalék tudja megnevezni az ott látható eszközöket, a döntő többség pedig konyhakéseket, kaszákat, esetenként körömreszelőt vél látni bennük.
Ennek is köszönhető, hogy Csepel mai vezetése olyan javaslatokat dolgozott ki, melyek a XVIII. századi paraszti élet terményei és eszközei mellett a kerület és egyben Csepel-sziget névadójára, Csepel ispánra, Árpád vezér főlovászára – illetve a fehér lóval egyben Árpád vezérre, a fejedelmi házra és a magyarok szent állatára – utal, vagy éppen a kerület elhelyezkedését emeli ki. A címerekről a csepeliek javaslatai alapján fognak dönteni, a javaslatokat levélben várják, de a kerület hivatalos oldalán keresztül is lehet szavazni.
A címertervek
Az I-es számú a jelenleg használt, 1742-ből származó csepeli pecsétcímer, ami – számtalan magyar faluhoz hasonlóan – a mezőgazdasági munka egykori eszközeit és fő terményét ábrázolja. A címer a falu lakóinak korabeli foglalkozásait örökíti meg: a folyóként hullámzó zöld mező fölé emelkedő kalászos növények és ekevasak a vízi életre és a földművelésre utalnak.
A II-es számú címerterv zöld mezőn, kék ég előtt ágaskodó fehér paripát ábrázol, utalva a település és a sziget névadójára, Csepelre, Árpád vezér főlovászára.
A magyarság szent állata, a fehér ló egyben a fejedelmi házat is megjeleníti. Ugyancsak az Árpád-házra utal a címer feletti lovagi sisakon álló korona, amely III. Béla királyi fejékét idézi. Mint közismert, Csepel a középkorban királyi vadaskert volt, számos nagy vadászat színhelye, melyek közül az egyik leghíresebb III. Béla király és Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes császár közös vadászata volt.
A sisaktakaró fátyolszalagok kék-arany és vörös-ezüst színe a város hagyományos színeit jeleníti meg.
A III-as változat egy három részre osztott pajzs, amelyen a kék és vörös mezők Budapestet, az alsó zöld mező Csepelt mint szigetet jeleníti meg, melyeket a Duna ezüstszalagja választ el. A pajzs felett a III. Béla-féle korona utal az 1100 éves múltra.
(A II-es és a III-as címerterv Sára Ernő csepeli grafikusművész munkája.)
A heraldikus véleménye
Dr. Bertényi Iván professor emeritus, a heraldika magyarországi szaktekintélye mondott véleményt a régi és az új címerváltozatokról.
Mind a három címerábrázolás megfelel a heraldikai hagyományoknak, különösen, ha pajzskorona helyett sisak fölé tett koronát használunk. Szokatlan, de nem szabálytalan a III. Béla-kori korona alkalmazása.
A II-es változat, az ágaskodó fehér (ezüst) ló jól kifejezi a történelmi múltat, de nem emelhető kifogás a III-as verzió ellen sem, amelyen térképszerűen értelmezhető kék-ezüst-vörös-zöld mezőkre osztott pajzs látható.
A hagyományos ezüstcsoroszlyát és ekét, valamint arany búzakalászokat ábrázoló I-es számú címerváltozat sem kifogásolható, hiszen régi történelmi címer, ami a XIX. századig tökéletesen kifejezte az akkori életformát, ám mivel a század végén Csepel hatalmas ipari centrummá fejlődött, napjainkban már kissé anakronisztikus lehet.
A címer nem egyedi, számos településnek volt és van ugyanilyen címere.
A régi-új csepeli címerre itt lehet szavazni
Csepel.info
1712-ben már nem kötöttek hűbéri szerződést. A hűbériség a középkorra jellemző, birtokadományt adó hűbérúr és hűséget vállaló hűbéres között.
Savoyai Jenő a Csepel-sziget déli részét vásárolta meg. Világos, hogy uralkodói jóváhagyással tette, mert a császár katonájaként szerzett vitézséget a török kiűzésében.
Promontor pedig sosem volt a Csepel szigeten, ugyanis a mai Budafok szőlőhegyét nevezték így.
Én egy búzamezőt látok, meg két kést. Innen is látszik az elvtásak gyilkos hajlama! 🙂 🙂
Szerintem Csepel 300 éves múltjához legjobban illene a három címer közül, az Árpád vezérre és annak főlovászára utaló ágaskodó fehér (ezüst) lovat ábrázoló klasszikus címer!
A harmadik címert célszerű meghagyni a címerben látható észak-csepeli zöldmezős terület részére, amelyen már megépült a volt vörös Csepel legújabb büszkesége, a csepeli szarfeldolgozó üzem (központi szennyvíztisztító), és talán létesülni fog a szargyárral szemben egy közpark is, ha területet megszerzett Fadessa gazdái úgy akarják!
Területén középkori falu állt, amely a török időkben elnéptelenedett. A 17. században, 1698-ban Savoyai Jenő birtoka lett (a Csepel-szigeti uradalom szőlőhegyeként), Promontorium néven, amely utal a szőlővel betelepített hegyfokra. Önálló településként csak a herceg halála után, 1739-ben alakult meg Promontor zsellérközség a többségükben Csepelről átjött német szőlősgazdákból. Így német és szerb lakosai virágzó szőlőkultúrát hoztak létre, amely 1886-tól 1910 körülig, a filoxéra pusztítása következtében szűnt meg. A szőlőt más gyümölccsel (őszibarackkal) pótolták és az ipar, különösen az élelmiszeripar gyorsan fejlődött. Az addig Promontor nevet viselő nagyközség 1886-ban kapta a Budafok nevet.