Magyar Nemzet
Nem érdemes előre elkölteni a magánkasszáktól visszavárt összeget. Óriási csalódással szembesülhetnek majd az emberek a nyugdíjpénztáraktól érkező csekkek láttán. Lapunk 2009 óta több cikket közölt a kasszák és a mögöttük álló vagyonkezelők gazdálkodásával kapcsolatban, de a nyugdíjpénztári lobbi és a hozzájuk kapcsolódó balliberális érdekkör minden alkalommal mellébeszélt a tények precíz ismertetése helyett.
Most egy átlagos magyar pénztártag példáján keresztül mutatjuk be, hogy korántsem volt alaptalan a félelmünk. Tizenhárom év magánpénztári tagság után, csaknem hárommillió forintnyi megtakarítással a hamarosan kifizetendő reálhozam alig éri el a 35 ezer forintot. Ráadásul a hazai pénztárak 1998 óta produkált teljesítményét elemezve kiderül, hogy vannak, akik még ennél is sokkal rosszabbul járnak majd.
A Magyar Nemzet 2009 augusztusa óta többször is foglalkozott azzal, hogy a hazai magánnyugdíjpénztárak átláthatatlan gazdálkodása és sokszor ellentmondó adatszolgáltatása miatt akár a tagok vagyona is veszélybe kerülhet. Már két évvel ezelőtt felhívtuk a figyelmet arra is, hogy a 2008-as, óriási mértékű vagyonvesztésnél akár még nagyobb baj érheti a hárommillió pénztártagot, hiszen az utóbbi években a folyamatos – több hónapos vagy akár éven túli – késések miatt százmilliárdos nagyságrendű összeget használhattak a magánnyugdíjpénztárak, illetve a mögöttük álló vagyonkezelők olyan számlákon, amelyeknek a hozamai soha nem kerültek nyilvánosságra. Ezzel szemben a hazai kasszákat képviselő Stabilitás Pénztárszövetség (Stabilitás) kimutatásaira épülő híradások mindig impozáns hozamokról szóltak, miközben jótékonyan elhallgatták a magánpénztári tagokat ért veszteségeket.
A nyugdíjpénztári lobbi és a hozzájuk kapcsolódó balliberális érdekkör a tények ismertetésekor minden alkalommal indokolatlan pánikkeltéssel vádolta lapunkat. Ekkor persze már nagyban dúlt a csúsztatásokkal és részigazságokkal terhelt játszma a pénztártagokért, de leginkább az általuk befizetett összegekért. Ennek ellenére – a kormány 2010 októberében elindított nyugdíjvédelmi programjának hatására – a magánkasszák tagjainak 97 százaléka január végén úgy döntött, hogy visszalép az állami rendszerbe. Tette mindezt többek között abban a reményben, hogy így legalább az addig elért reálhozamot felveheti. Sokan arra számítanak, hogy a hazai pénztárak tisztességes nyereséget termeltek számukra. Akár több százezer forintban is reménykednek, külföldi utazásokat, előre hozott vásárlásokat tervezgetnek. Azonban nagyon sokan szembesülhetnek óriási csalódással majd a nyugdíjpénztáraktól érkező csekkek láttán.
Lapunk egy konkrét személyes példán keresztül mutatja be azt, hogy a multinacionális háttérrel rendelkező pénzintézetek menynyire felelőtlenül bántak egykori tagjaik megtakarításával. Újságíró kollégánk egy – életkorban, befizetett tagdíjban, jogviszony hosszában – átlagos magánnyugdíjpénztár-tagot testesít meg. Azaz egy harmincas éveiben járó munkavállalót, aki az 1998-as kezdetek óta tagja egy hazai magánkasszának, az átlag vagy átlag körüli bér alapján fizette tagdíját, és egy nemzetközi hátterű nyugdíjpénztár tagja volt, s aki a cikkünk írásakor kalkulálható adatok alapján 35 ezer forint kifizetésére számíthat, a törvény szerint augusztus végéig. Az Axa nyugdíjpénztár gazdálkodására jellemző, hogy a 13 év alatt csaknem hárommillió forint levont tagdíjból ugyan 900 ezer forintos hozamot ért el, de ebből mindössze 35 ezer kerülhet az egykori pénztártag zsebébe. Elnézve a hazai magánnyugdíjpénztárak 1998 óta nyújtott teljesítményét, kijelenthető, hogy közel sem ő járt a legrosszabbul.
Várhatóan minden harmadik-negyedik embernek kell felkészülnie arra, hogy egyáltalán nem érkezik majd pénz a számlájára, mivel a pénztárak még a befizetések reálértékét sem tudták megőrizni. A mellékelt táblázatból jól látszik, hogy a kasszák jelentős részénél a hozam nem tudott versenyezni a pénzromlás ütemével. A legroszszabbul azok járnak, akik az utóbbi néhány évben lettek tagok, mert ők nem részesülhettek az évtized első felében és közepén elért növekedésből, a válság okozta zuhanást viszont nem úszták meg. Ráadásul a fiatalabb munkavállalók pénzei a kasszák úgynevezett növekedési portfólióiban landoltak, amelyekről tudható, hogy jóval kockázatosabbak, mint a klasszikus és kiegyensúlyozott portfóliók.
A gyenge hozamok már évekkel ezelőtt gyanút keltettek néhány szakemberben, és többen is megkérdőjelezték a pénztárak működésének tisztaságát. Néhány napja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) szóvivője kijelentette, néhány kassza egyáltalán nem tagjaik érdekeinek megfelelően járt el, amikor a befektetéseikről döntött. Binder István lapunknak elmondta: négy jelentős pénztár kapcsán merült fel, hogy megkárosították a tagjaikat. Ezek ahelyett, hogy maguk vették volna meg a tagok pénzéből az értékpapírokat, a saját cégcsoportjukban lévő egyik alapkezelőt bízták meg a vásárlással. Természetesen ezért a szolgáltatásért külön fizettek is az érdekeltségükbe tartozó cégnek, ezért a tagok a szükségesnél drágában jutottak a részvényekhez. Az is előfordult, hogy egy vagyonkezelő befektetési alapot hozott létre, amelynek csupán egyetlen vásárlója volt: a cégcsoportján belüli magánnyugdíjpénztár. A felügyelet számításai szerint ezekkel a trükkökkel a pénztárak több milliárd forintos kárt okozhattak tagjaiknak. Binder István közölte: a felügyelet kötelezte ezeket a pénztárakat a többletkiadásaik összesítésére, így ezek a pénzek hamarosan visszakerülnek a tagok számlájára. Sőt olyan alapkezelő is van, amelyik már több millió forintot utalt vissza a pénztár számlájára.
A pénztárakat képviselő Stabilitás Pénztárszövetség eddig nem reagált az állításokra. Közölték: megvárják a PSZÁF hivatalos határozatát, és annak ismeretében alakítják ki álláspontjukat. Emlékezetes, hogy a nyugdíjpénztárakat tömörítő szervezet tavaly akkor is hallgatásba burkolózott, amikor a Magyar Nemzet megírta: a Stabilitás a pénztártagok által befizetett járulékok terhére finanszírozta „felvilágosítónak” szánt 200 milliós reklámkampányát.
Forrás: Magyar Nemzet
Kellett a pénzünk az Audikra. Elvégre nem járhatott több száz MSZP-s felügyelő-bizottsági tag meg szakszervezeti vezető Trabanttal.
Símán a saját érdekeiknek megfelelően használták a mások pénzét, sok menedzsment sok működési költség! Még jó hogy az állam visszavette tőlük ezt a pénzt! Egyébként ez nem a tagok személyes vagyona, hanem a nyugdíjrendszer alapja, éppenúgy mint a mi, hagyományos nyugdíjalapba befizetett járulékunk. Mindössze az állam jogszabállyal lehetőséget adott, hogy magánpénztárak müködtethessék ezt a vagyont, ha jobban tudják mint az állam! Amikor a tag után befizették ezt a járadékot, akkor az nem lett az övé!!! Én sem rendelkezem, azzal amit tőlem levontak az állami nyugdíjalapba! Tehát nem államosították az emberek pénzét, hanem az állam visszavette a nyugdíjalap feletti rendelkezést!!! Az Alkotmánybíróságra rohangálás helyett örüljenek annak, ha valamilyen pluszpénzhez mégis jutnak, mert a másokét zsebrevágták a kajmánok!
Most “mekegjetek” zseniális károgók, a magán nyugdíj pénztárak “lenyúlásáról!”
Néhány hónapja “frappáns pénzügyi, közgazdasági” szakértelmetekkel oktattátok a Népet.
Na és, persze a FIDESZT, majd Orbán Viktor Miniszterelnök urat is.
Károgók, de csendben vagytok, mert örültök, hogy még nem nektek kell kezelési költséget befizetni a számláitok fenntartása után, mint az MO.-on szokás a banki számlák után. Ugyanis külföldön szinte mindenütt gyarapszik a bankokban elhelyezett összeg (kamat révén), kivéve nálunk, ahol csak apadni hivatott!
Akik pár hónapja még azt hazudták hogy a MANYUP-ok milyen remek gazdálkodást folytattak, azok most mélyen hallgatnak.
Várom a magyarázkodó hozzászólásaikat.
Mekkora magánnyugdíj lett volna ebből? 10000-20000 Ft?
Sztem arra várnod kell kb húsz évet. Addigra kiderül ki tett jobb lóra. Egyik oldal jobban ködösít, mint a másik…:( Majd a boríték nem hazudik…
Köszönöm Orbán Viktornak és kormányának,hogy megmentette a nyugdíjamat ettől az élősködő tolvaj bandától!
Hallgattassék meg a másik fél is:
Az ING szerint nincs fizetési kötelezettsége a pénztártagok felé
2011. június 6. | 16:35
A mai napon a sajtóban megjelent, az ING-t negatívan feltüntető cikkekkel kapcsolatban a következőket kívánja közzétenni az ING: “az ING Nyugdíjpénztár mindig a tagok érdekeit szem előtt tartva és a törvényi előírásoknak megfelelően jár el”. A következőkben az ING Nyugdíjpénztár sajtóközleményét tesszük közzé.
“Az ING Nyugdíjpénztár a pénzügyi válság ellenére is jelentős reálhozamot biztosított tagjai részére. A reálhozamok pontos mértékéről az ING a tagjait a jogszabályban meghatározottak szerint tájékoztatja. A teljes időszak alatt az ING-nél lévő (azaz nem másik pénztártól az ING-hez átlépő) tagok már 3 héten belül tájékozódhatnak pontos, személyes reálhozamukról az ING lakossági portálján.
Az ING Nyugdíjpénztár a magyar kötvényeket és részvényeket közvetlenül vásárolta, a külföldi – több száz különböző értékpapírt tartalmazó – befektetéseit a költséghatékonyság és a befektetési korlátok figyelembevételével befektetési alapokon keresztül eszközölte. Az ING Nyugdíjpénztárak az egyes években a mindenkor hatályos törvényi maximum alatti vagyonkezelési díjat fizették portfoliókezelőjük részére a kezelésre átadott vagyon után.
Az ING Nyugdíjpénztárat érintő, szóban forgó PSZÁF határozattal kapcsolatban közigazgatási bírósági eljárás folyik. Jelenleg az ING-nek semmilyen (vissza)fizetési kötelezettsége nincs a tagjai felé.”
http://www.portfolio.hu/befektetesi_alapok/nyugdij/az_ing_szerint_nincs_fizetesi_kotelezettsege_a_penztartagok_fele.150591.html
@zoltan: majd meglátjuk, hogy mennyit fognak utalni… bárki verheti a nyálát, hogy kiemelkedő reálhozamot produkált. utaljon, és majd eldönti ki-ki magának, hogy kiemelkedőnek tartja-e…
az otp meg azzal védekezik, hogy sosem lépték át azt a plafont, ami korlátként szerepelt működési költségnek. csak azt nem veszik észre, hogy a pszáf nem azt mondta, hogy átlépték, hanem azt, hogy felesleges tranzakciókkal növelték a költségeket. magyarul ki lehetett volna hozni bőven a max. limit alatt a költségeket, de trükkök százaival sikerült feltornázniuk azt a limithez… erre mondaná kohn, hogy “ügyes, ügyes…”