Index
Három nap alatt száradt ki és halt meg egy 28 éves zsámboki férfi, pedig négy egészségügyi intézményben járt összesen hat alkalommal, írja a Blikk. A szülők szerint a tragédia azért következhetett be, mert a fiuk nem kapott megfelelő ellátást. Feljelentést tettek a rendőrségen, és valószínűleg kártérítési pert is indítanak.
Zoltán húsvétvasárnap arra panaszkodott, hogy fáj a torka. Hétfőn már nagyon rosszul volt, nem evett, nem ivott. Felhívták a mentőket, akik értesítették a turai ügyeletet. Ekkor már 39,7 fokos láza volt. Vírusfertőzésre gyanakodtak, és kapott egy algopirininjekciót.
A férfi délután már a gyomrára is panaszkodott, ezért bevitték a budapesti Bajcsy-Zsilinszky kórházba. Vért vettek tőle, megvizsgálták, majd elküldték a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház gégészetére, mert az volt az ügyeletes. A szülők azt állítják, kértek mentőt, mert nem kocsival voltak, de azt válaszolták, nincs. Így éjjel nem tudtak átmenni a város másik végén lévő intézménybe.
Kedden reggel a Kőbányai úti egészségházban kezdtek, Zoltánt megvizsgálta a gégész, és felírt egy fájdalom és gyulladás csökkentésére alkalmas port. “Hiába mondtuk mindenhol, hogy nem tud nyelni. Kiváltottuk a gyógyszert, de nem itta, ezért visszamentünk a Bajcsy-Zsilinszky kórház sürgősségi osztályára. Onnan hazaküldtek, hogy majd meggyógyul Zoli, de előbb hívtak hozzá egy pszichiátert” – mesélték a szülők.
Az apa, miután hazavitte fiát, este megint a turai ügyeletet hívta. A fiatalembert innen a kerepesi Flór Ferenc kórházba vitték. “Éjjel bent tartották, ott is megnézte a gégész. De senki nem mondta, hogy tályog lenne a torkán” – mondta az apa.
Másnap kettőkor már félrebeszélt, néhány óra múlva az intenzíven hunyt el.
A lap megkeresésére az érintett kórházak nem nyilatkoztak a folyamatban lévő ügyről.
Forrás: Index
Tragédia, bárki vezeti a kórházakat.
Én azt hallottam, hogy a fiatalember értelmi fogyatékos volt, nem tudta megmondani, pontosan mi a panasza, ezért volt szükség a pszichiáter bevonására is. Hasonló eset ahhoz, mint amikor eszméletlen, kommunikációképtelen állapotban próbálnak valakit kezelni anélkül, hogy ismernék az előzményeket. A szellemileg sérült emberek általában csak akkor szokták jelezni környezetüknek az egészségi problémájukat, amikor már fájdalmaik vannak, így jóval többen haláloznak el közülük pl. rákban, daganatos megbetegedésekben.
FELHÁBORITÓ!!!
Tisztelt zed!
Az nem mentesíti a felelősség alól a kórházakat, hogy valaki értelmi fogyatékos. Sőt Őket még nagyobb körültekintéssel kell megvizsgálni. De egyszerűbb volt elküldeni. De hogy a 21. században valaki így haljon meg az már felháborító. Akkor mire számíthat egy rákos beteg?
Pl. ha valaki nem hajlandó kinyitni a száját, akkor nemigen lehet a garatjának képleteit megvizsgálni… Nem tudom, hogy itt éppen így volt-e, de bizonyos pszihiátriai betegségeknél akár ez is előfordulhat. Mindig nagyon nehéz egy pszihiátriai beteg testi betegségeit kórismézni-de természetesen nem lehetetlen.
Egyébként egy garattályog a XXI. században is súlyos betegség, könnyen leterjed a mellkasba a lágy szövetek között, és aztán a halál oka sepsis lehet, mint a fenti szomorú esetben is.
Mindenképpen illő lenne, ha nem ítélkeznénk előre minden körülmény pontos ismerete nélkül. Ezeket szerintem egyikünk sem ismerheti pusztán sajtójelentések alapján.
Hogy milyen betegségekben “szabad, illik” meghalni manapság? Ad absurdum semmiben, mert ha “időben” (sic) észlelnek bármit, akkor azt általában jobb eséllyel lehet kezelni.
Nos, az efféle jogászi és laikus szemlélet tette az orvosok felelősségét parttalanná úgy tíz éve. De ez nem méltányos. Hisz’ így senki, semmiben nem halhatna meg, mert ha máskor, más módszerekkel, más kollégákkal és terápiával történt volna a kórismézés és a kezelés, akkor bizony bárkinél, bármely esetben valamivel több “eséllyel” (újabb bűvszó) történhet gyógyulás, vagy javulás.
Hogy egy konkrét példát is mondjak: a boncolásokkor nagyon sok esetben a halál okaként süllyedéses tüdőgyulladás, vagy pangásos szívelégtelenség van megjelölve.
Nos, akkor hogyan szabad ezekben a XXI. században (sic) meghalni, ha annyi, és valóban oly’ hatákony gyógymódok állnak rendelkezésre ezek kezelésére?!? A kérdés persze költői.
Nehogy bárki is valamiféle cinizmust halljon ki a fenti soraimból. Minden ember egyedi példány, minden családi veszteség fájdalmas.
De csak az az orvos nem téved, hibázik, mulaszt az életében, többször is, aki nem foglalkozik beteggel. A hibáinkból is tanulunk… És ezek nem is mindig kerülnek napvilágra, mégis az önvád, az ilyenkor nyugtalan alvás, az önmarcangolás, az önértékelés zavara bizony megviseli az orvost. Mindenféle jogi csűrcsavar és sajtókampány nélkül is.
És mindig elhangzik, hogy “lehetőleg ilyen többé ne forduljon elő”. De bizony a hibák és tévedések előfordulnak, amíg világ a világ. Ha éppen nem azok a hibák ismételten ugyanannál az orvosnál, de másik hiba, ill. másik orvosnál ugyanaz a hiba. Minden odafigyelés és jószándék mellett is, mert mi is esendő emberek vagyunk. És ezt nem minden áron történő fölmentés végett írtam, csak néha “hallgattassék meg a másik fél is”…
Mindenki végezze maximális felelősségtudattal és odafigyeléssel a munkáját ott ahol van.
Még néhány gondolat a teljesség igény nélkül: egy garattályog néha nem a garat felé, kifelé boltosul, hanem befelé terjed. Előbbi esetben észrevehető a garat megtekintéses vizsgálatával. Akár spontán is megnyílhat, ami gyógyulást is eredményezhet-műtéti beavatkozás, feltárás, kiürítés nélkül is. Persze veszélyes lehet, ha nagy mennyiségű genny nem a nyelőcsőbe, majd a gyomorba, hanem a légcsőbe kerül. De legtöbbször a gégészek maguk ürítik ki a gennyet, mert az antibiotikumok nemigen jutnak el hatékony koncentrációban bármiféle tályoghoz.
Befelé növekedéskor viszont “alattomosan” terjed a mélyebb lágy szövetek rései között, a gátorra, tüdőkapuba, eves (széteső) mellhártya, stb. gyulladást okoz és elhatalmasodik, sepsist vált ki, ami már életveszélyes állapot.
Két évtizedes praxisom alatt eddig 3-4 garattályogot észleltem, a gégészek persze gyakrabban találkoznak vele. A magas láz, nyelési nehezítettség, jellegzetesen megváltozott “dünnyögő”(!) hang figyelemfelhívó lehet. A torokba tekintéskor a nyelvcsap szinte eltűnhet a vörös, előboltosuló duzzanattól. Viszont előfordulhat, hogy befelé terjed, így alig boltosul elő, vagy mélyebben helyezkedik el, esetleg a nem megfelelőn együttműködő beteg nehezebben vizsgálható.
Mindent összevéve egyáltalán nem egy banális, hanem súlyos betegség.