Világgazdaság Online
Olyan megoldásokat kell találni a magyar Duna-szakasz fejlesztésére, amelyek nem jelentenek nagy beavatkozást a folyó állapotába, de mégis kielégítik a hajózási igényeket – mondta el a Világgazdaságnak Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infrastrukturális területért felelős államtitkára.
– A dunai hajózás felfutásához elengedhetetlen a folyó mint útvonal fejlesztése. Különösen igaz ez a magyar szakaszokra, ahol az év egy részében az alacsony vízállás akadályozza az áruszállítást. Milyen intézkedéseket kíván tenni a kormány a helyzet megváltoztatására?
– Az biztos, hogy nem fogunk többet vállalni ebben a kérdésben, mint a németek, a románok vagy a bolgárok, márpedig az ő szakaszaikon is vannak problémák. A dunai hajózás terén ugyanis „a lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszem” elv érvényesül, azaz nincs értelme túlteljesíteni másokat. Tehát ez még egy nyitott kérdés, de mindenki számára megfelelő megoldást kell találni.
– Hallhatnánk mégis némi konkrétumot arra vonatkozóan, milyen megoldásokban gondolkodik a kormány? Azt kijelentették, hogy vízlépcsőt nem akarnak. Ha azt nem, akkor mit?
– Az a probléma, hogy a 80-as évek elejétől Magyarországon elmaradt a Duna problémáinak a kezelése. Gondolok itt olyan tevékenységek hiányára, mint a gázlók kotrása. Gyakorlatilag harminc éve nem költöttünk a folyóra, előbb azért nem, mert azt gondoltuk, hogy a bős–nagymarosi vízlépcső miatt úgyis megoldódnak a problémák, utána pedig mostohagyerek lett a kérdés. Biztos, hogy lehet olyan megoldásokat találni, amelyek nem jelentenek nagy beavatkozást a Duna állapotába, mégis kielégítenek hajózási igényeket, egy korábbi állapot helyreállításával. Ha egymás mellé tesszük a fejlesztés előnyeit – a hajózók érdekeinek védelme, az áruforgalom, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése –, ki fog derülni, hogy a mostani helyzet hosszú távon nekünk sem szerencsés.
– Lehetne számszerűsíteni, hogy ebben az évben körülbelül mennyit szán a magyar állam a Duna rendbetételére, hajózhatóságának fejlesztésére?
– Számot nem tudok mondani, mivel a folyóvizek kezelése, a partok rendezése a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozik. Az uniós költségvetési cikluson belül zajlik a Nagy-Duna-projekt előkészítése, amely főleg az árvízvédelemmel összefüggő kérdések kezelését szolgálja, de a hajózás helyzetét is könnyíteni fogja. Őszre pedig elkészül az a tanulmány, amely meghatározza majd a magyar stratégiát a Nagy-Duna-stratégián belül, és tudományos alapon fog javaslatokat tenni.
– Összességében milyen célokat tart elérhetőnek a hazai dunai áruszállítás terén?
– Bár messze nem vagyunk Belgium vagy Hollandia, szerintem a vízi tömegáru-szállítást jó néhány millió tonnával meg lehetne növelni, például gabonakivitelben. Ehhez pedig nem kellene más, mint hogy helyreálljanak az értékviszonyok a közlekedési ágazatok között.
Nem használjuk ki a Dunát
Messze nincsenek kihasználva a dunai hajózásban, ezen belül az áruszállításban rejlő lehetőségek – emelték ki szakértők az Esztergomban megtartott NAIADES nemzetközi hajózási konferencián. Ennek legfőbb oka, hogy a Duna egyes részei nem vagy csak csökkentett kapacitással hajózhatók az alacsony vízállás miatt az év egy részében. Ilyen szempontból nemcsak a magyar szakasz problémás, hanem a német, valamint a bolgár– román folyószakasz egyes részei is.
Ezt a helyzetet az érintett tagállamok csak külön-külön tudják megoldani: az egyes kormányok hatáskörébe tartozik például, kívánnak-e vízlépcsőt építeni. Ez a lapunk által megkérdezett szakértők szerint elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a Duna hajózhatósága lényegesen javuljon. A magyar kormány viszont a folyó védelmére hivatkozva elveti ennek lehetőségét.
Wéber Balázs interjúja
Hát igen. Amíg festőművészek, meg halovány zöldek befolyásolják a közvéleményt, nem történik semmi. Legfeljebb sivatagosodik az Alföld. A folyókat esetleg mélyítjük, a gátakat emeljük, így a víz nagy része átrohan az országon. Azután jön az aszály, mi meg beszélhetünk a „globális felmelegedésről”.
Egy folyó állandóan görgeti hordalékát, ami végül – a Duna esetén – a deltában köt ki. Ha gátat emelünk, a hordalék lerakódik, a gát után a folyó erősen erodál, mélyül, ezáltal a talajvíz szintje csökken, vízhiány lép fel (Szigetköz, Duna-Tiszaköz). Ennek elkerülésére újabb gátat kell emelni. Így fog sor kerülni, akár tetszik, akár nem a Dunán a visegrádi, a Budapest alatti, a Tiszán a csongrádi, stb. gátakra. Ezek eredeti szinten tartják a vizet, azonkívül árvizek esetén itt tartják a sivatagosodás megelőzéséhez szükséges vízmennyiséget. (Ha nem lenne a Tassi zsilip, a Kis-Duna időnként kiszáradna).
A hajózást a zsilipek némileg lassítják, de állandóvá teszik, (l.Rajna), de nagyobb árúmennyiség szállítható a folyón.
hű…ez vegyes, mint a Fradi kolbász.
Megjegyzem, a talajvíz utánpótlása a csapadékból van., nem a folyóból. A sivatagosodáshoz egy folyónak nem sok köze van. Egy folyó, csak az alsószakaszán rak le hordalékot, a közép és felső szakaszán nem. Hazánkban elsősorban középszakasz jellegű a Duna. Hogy az RSD kiszáradna-e zsilip nélkül? Erre nincs reális esély, figyelembe véve a jelenlegi ariditási-indexet, továbbá a folyamatos vízutánpótlást a Dunából.
Természetesen egyetértek, azzal , hogy vigyázni kell a folyóinkra, főleg a Dunára.
Kíváncsi vagyok , mikor jön rá valaki , hogy meg kéne építeni a nagymarosi gátat?
Islander! Csodás felismerés, és köszönöm, hogy megtudtam, „a talajvíz utánpótlása a csapadékból van”. Ezek szerint a folyók vízállása nem számít? Gondoljon arra, hogy az Alföld, a Tisza szabályozása előtt nagyrészt mocsaras volt (biztos több eső esett). Később sztyeppe lett, jelenleg sivatagosodik.
„Egy folyó, csak az alsószakaszán rak le hordalékot, a közép és felső szakaszán nem”
Érdekes ezek szerint hogyan alakulhatott ki a Margit-, Csepel-, Mohácsi sziget a folyó középső szakaszán?
És elnézést, de a Kis-Duna (nekem szebb, mint az RSD) vízmennyisége egyáltalán nem függ az ariditási-indextől, ami a párolgás és a lehullott eső aránya. A Kis-Duna szintje nem függ a Soroksáron, Ráckevén esett esőtől.
A vízügy nem politika, igaza van a Duna, az ország a mienk, vigyázni kell rájuk! Ezen belül vitatkozhatunk.
🙂
Úgy látom, egy kis vízföldrajzi alapismeret elkelne a háznál…
Annyit valóban tévedtem, hogy a középszakasznál kisebb hordaléklerakás, mint az alsónál….
nagyapó!
Ha nem lenne a tasi zsilip nem fordulhatna elő, hogy időnként akár visszafelé folyjon vagy esetleg meg is álljon a kis Duna!
Ha megáll olynnkor a pár éve felújított ráckevei hajó-malmot tologatni kell, hogy forogjon a kereke és őrölhesse a magot!
Ha pedig megfordul és a molnár nem veszi észre, akkor vissza alakítja az addig elkészült lisztet búzává!!!
Két megoldás létezik:
1. Megfordítani a hajót! De az majdnem olyan lehetetlen mint egy fideszesnek elmagyarázni a relativitás elméletet vagy a megszorítás helyett végzett mű veletet!
2.Időnként lemerni a recyclingolt magot, ami megfelelő férőhelyet és tároló kapacitást igényelne! A népi nevén nevezett életet mégsem önthetik a vízbe!
No meg ha megfordul a direkció, akkor mi lesz a munka trágya?!
Hazai termés hiányában import gabonáról van szó!