Blikk
Daróczi Dávid sírját édesanyja hófehér virágokkal díszítette fel a sírt a közelgő évfordulóra (fotó: Blikk)
Nem lesz sem gyászmise, sem nagy megemlékezés Daróczi Dávid (†37) halálának első évfordulóján, de Ica néni Joci húgával fehér rózsákkal borította a volt kormányszóvivő sírját.
Már egy esztendeje, hogy megdöbbentette az országot a hír: a mindig elegáns és Liptai Claudia oldalán boldognak tűnő volt kormányszóvivő, Daróczi Dávid felakasztotta magát.
Hihetetlennek tűnt a tragédia, a szülők a mai napig nem fogadják el az öngyilkosság tényét. Ica néni, az édesanya testileg-lelkileg belerokkant fia elvesztésébe, az igazságkeresésbe, de nem adja fel, ahogy mondja: Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságiág is elmegy, ha kell.
– Joci nem hagyott volna magamra a nyomorommal úgy, hogy nem gondoskodik rólam előtte – vélekedik az idős asszony. – Eladtam az én kincsem ajándékát, az aranyláncot, amelyet akkor vett nekem, amikor a kómából visszatértem hozzá. A nyaklánc árából csináltattam meg az ideiglenes sírját, de letelt az egy esztendő, és méltó sírkövet szeretnék neki. A hagyatéki eljárásnak még nincs vége, az életbiztosításából nem jár pénz, mert az öngyilkosság miatt nem fizetnek. De volt az én kincsemnek nyugdíjpénztári takarékja, mint örökös talán megkapom, és akkor ráköltöm azt is, abból csináltatok neki gyönyörű márvány emlékművet – mondta Ica néni, aki újévkor hívta fel utoljára Claudiát, de az egykori menyasszony már nem hallgatta meg, mit szeretne tőle.
– Nem hallgatta meg egy fájó lelkű anya szavait, letette a telefont, de nem baj – mondja Ica néni, aki szinte mindennap kijár a temetőbe, amikor egészsége bírja.
Choli Daróczi József (74) sem szeretne az évfordulón nagy felhajtást.
– Nem lesz gyászmise, és nem kell látszatfelhajtás sem, legjobb, ha mindenki békén hagyja már a fiamat, visszahozni nem lehet. Itt nálunk, Csepelen összejön a szűk család, és csendesen kimegyünk a temetőbe Jocihoz. Aki őszintén szereti a fiamat, az a szívében gyászol. Bízom a Jóisten igazságtételében, mert csak a Mindenható tudja, mi történt – mondta Choli. – Nagyapja mellett pihen a fiam, neki már nem fáj semmi, nem úgy, mint nekünk, akik itt maradtak.
Forrás: Blikk
Édesapám 30 éve halt meg, húsvétkor, igaz nem önszántából. Csak néhány árvácskát viszek a sírjára, mert a régi diákjai a faluból mindig telerakják virággal a sírját, hiszen nagyon szerették. Tudom ez nem olyan érdekes, mint a fenti hír, de azért ide írtam.
Érdekes.
Mivel te többet teszel, érzelmet viszel, nem csak bánatot. Aminek igaz értéke van.
A virág kedves, de kevés, mintha erdőnek fát vinnél, rétnek füvet.
Akinek menni kell menni fog, mert itt az idő, csak nem mindenki tudja a módját, és nem mindenkinek hagyják 🙂
Jól tetted Ditte