Heti Válasz
Pártemberek mindenhol
Miért nem eléggé hatékony az állami tulajdon? Részint azok miatt, akikről ez a cikk szól. Miért nem hoz versenyképesség-növekedést Gyurcsány Ferenc népirészvény-programja? Ugyancsak miattuk. Merthogy ők, a pártos vállalatvezetők a “félmagánosítás” után is maradnak.
“A szabad demokraták háromfős tárgyalódelegációja közvetlenül a választások után leült a Puch László vezette szocialistákkal, hogy felosszák az állami vállalatok felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi pozícióit” – írta a 2002-es választások győzteseinek gazdasági beágyazottságát értékelve a Népszabadság. Azóta a helyzet szemernyit sem javult: a miniszterelnök új tulajdonosi programjának célvállalatai – a Szerencsejáték Zrt., az Állami Autópályakezelő Zrt., a Magyar Posta Zrt., a Magyar Villamos Művek Zrt. – egytől egyig a politika, illetve “kiérdemesült” politikusok foglyai.
Miként a táblázatból kiderül, a társaságoknál közel harminc olyan csúcsvezetőt találtunk, aki pártszolgálatosként szerzett ismertséget, esetleg az MSZP- vagy az SZDSZ-elnök előző – üzletemberi – életéből származó bizalmas barát. A két koalíciós pártnak tehát aligha érdeke hatékonyabbá tenni a köztulajdont; népirészvény-programok ide vagy oda, az állami cégek továbbra is a fejüktől “bűzlenek” majd. Pedig kétféle megoldás is kínálkozna a versenyképesség növelésére.
Gyurcsány Ferenc választhatná a holland mintát: noha az amszterdami repülőteret működtető Schiphol Group 75,8 százalékban az állam, negyedrészben a főváros (illetve Rotterdam) tulajdonában van, pénzügyileg független – a cég a hazai össztermék (GDP) 2,5 százalékát adja -, testületeinek összetétele ugyanis nem a “pártleosztást” tükrözi. Másrészt a kormánynak lehetősége nyílna olyan szakmai magánbefektetők bevonására, akik a bebetonozott igazgatói-irányítási szerkezet szétrobbantásával véget vethetnének a pártelvű döntéshozatalnak, ami – látni fogjuk – máig gyakorlat az állami cégeknél.
Gyurcsány Ferenc azonban mind az amszterdami modellt, mind a klasszikus magántőke-bevonást elvetette. Új tulajdonosi programja inkább a volt szocialista országok egyik-másikában már alkalmazott népi privatizációt idézi: az eddigi hírek szerint az érintett négy (vagy több) cégben az állam 51 százaléknyi tulajdont tartana meg, tíz százalékot a piacra dobnának – hogy a piac árazza be a vállalat részvényeinek értékét -, s 39 százalék szállhatna kedvezményes tőzsdei úton a nép gyermekeire. Ám a sok kicsi hosszabb távon nem menne sokra: a kistulajdonos nem járulhatna hozzá a vállalat versenyképességének javításához (a részvényérték növeléséhez), hiszen a vezető testületeket továbbra is az 51 százalékos állam pártemberei határoznák meg.
Az eddigi tapasztalatok alapján nincs ok feltételezni, hogy e kurzus – legyen bár 51 vagy 100 százalékos tulajdonrésze – ne akarná kifizetőhelyként (is) használni az állami társaságokat. A legszélsőségesebb példák a közelmúltból: Lamperth Mónika szociális miniszter Nők Kaposvárért Egyesülete 2008 februárjában (és 2006-ban is) “közérdekű kötelezettségvállalás” címén milliós támogatást kapott a Szerencsejáték Zrt.-től; közben a Mesterházy Attila szocialista frakcióvezető-helyettes fémjelezte Sportegyesületek Országos Szövetsége hárommillió forintot nyert ugyaninnen.
A kormány szövetségeseként mutatkozó cigány önkormányzati vezető, Kolompár Orbán, illetve az általa jegyzett szervezetek, alapítványok pedig egy éve négy jogcímen öt-öt millió forinthoz juthattak a nemzeti lottóvállalat kasszájából. S nem mellékesen: az MSZP székházügyleteiben elhíresült, Puch László pénztárnokhoz kötődő Horizont Zrt. elöljárói szinte megszállták a Szerencsejáték Zrt. főhelyeit; a Horizontnak székhelyet biztosító József Attila Alapítvány első embere, Barabás János szintén a négylevelű lóherés társaságnál felügyelőbizottsági elnökösködik. (Miként a Magyar Nemzet megírta, az MSZMP egykori agitprop osztályának helyettes vezetőjét emellett évi 7,2 millióért tanácsadóként alkalmazza a Miniszterelnöki Hivatal, lánya pedig információnk szerint Dobrev Klára egyik alapítványánál dolgozik.) Barabáshoz hasonló jolly jokere az SZDSZ-nek is van: Szerencsejáték-vezérigazgatói megbízatása mellett a szabad demokrata Székely Gábort illeti a Fővárosi Közgyűlés gazdasági csúcsbizottságának egyik alelnöki posztja, és ugyanő a BKV felügyelőbizottsági elnöke.
Táblázatunkból az is kiolvasható, hogy a leginkább “tőzsdeérett” Állami Autópályakezelő Kóka János SZDSZ-elnök, a Magyar Posta viszont Gyurcsány Ferenc vonzáskörzetébe tartozik, és ezen aligha fog változtatni az új részvényprogram. A villamos művek pedig valódi koalíciós terep: bár a társaság elnöke, Vásárhelyi István az SZDSZ rendszerváltó robotosaként vált ismertté, ma már lényegesebb az a tény, hogy ő az MSZP pénztárnokának sógora.
Forrás: Heti Válasz
Most jön majd a trükk. Ezeket a cégeket részvénytársasággá alakítják, ahol az igazgatóság tagjai külön, nagymennyiségű részvényt kapnak, ezáltal kimozdíthatatlanok lesznek (lásd MOL-Pál, Kupa, OTP-Csányi, stb.). Így “készülnek” az ország leggazdagabb emberei.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
Ejha! szép magyar leventék ha én is köztetek lehetnék, bár az arcomon még van bőr és protézisre sem szorul a vázszerkezetem, így aztán….
Nem pártemberek mindenhol! Gazemberek mindenhol! Nem mindegy!
Csőzik László nemcsak az SZDSZ egyik “új, nagy reménysége” (az egykori gatyaletolós óriásposzter egyik fotómodellje, aki nemcsak arcát, de alfelét is odaadta a párt kampányához), hanem jelenleg a fideszes többségű Érd alpolgármestere is… ahogy az előző ciklusban is az volt, az akkori MSZP-s többség idején! Hoppá!
Csak nem egy minden tekintetben mindenkinek megfelelő, nagyformátumú személyiségről van szó?