Csepel.info
Közeleg a húsvét. Mint oly sokan ebben az időszakban, szerkesztőségünk is fontosnak tartja, hogy egy kicsit bővebben írjunk arról, mit, hogyan ünneplünk ilyenkor. Segítségül hívtuk ebben Hajdú Angyalka hitoktató megemlékezését, melyet az alábbiakban közlünk.
A Húsvétról
A Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Jézus halála és feltámadása volt az apostoli igehirdetés alapja és kiindulópontja.
A niceai zsinat óta (325) a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap húsvét ünnepe, így mozgó ünnep.
Jézus feltámadásával véget ér a böjt, az önmegtagadás ideje, amelyet eleink igen komolyan vettek, annyira, hogy húsvétvasárnap reggelén, az első szentmisén megáldatták a húsvéti sonkát, tojást, kalácsot, aztán az ünneplés otthon folytatódott a bőségesen terített családi asztalnál (innen az ünnep elnevezése: hús-vét).
A tojás nemcsak étel, hanem a termékenységnek, az új életnek, a tavasznak a jelképe. Ahogy Krisztus áttörte a sír bilincsét, úgy bújik elő az új élet, a kiscsibe is a tojás börtönéből. (Piros tojás: a feltámadás ára Jézus piros vérének hullása.) A család leánytagjait megmozgató feladat a húsvéti tojások festése, elkészítése.
Húsvéthétfő a locsolás napja. Régi neve: „vízbevetlé hétfő” „vízhányó kedd” (régen húsvétkedd is ünnep volt még). A locsolás szokás mind a mai napig él falvakban, városokban egyaránt. A locsolás az új életnek, a tavasznak és a keresztelésnek az elvilágiasodott jelképe. Régen a kútból húzott vízzel öntözték meg a lányokat, akik bár kénytelenek voltak ezen a napon többször is átöltözni, mégis ajándékkal fizettek a locsolóknak: gondosan festett tojással, süteménnyel, itallal. Egyes helyen a locsolás helyett a vesszőzés volt a szokás.
Mindkettő jelképes termékenyítés és rituális megtisztulás.
A húsvéti misztérium ünneplése
Mi a húsvéti misztérium?
A húsvéti misztérium Krisztus szenvedése, halála, feltámadása és mennybemenetele. Általa megdicsőítette Istent és megváltott bennünket.
Virágvasárnap
Virágvasárnap a nagyböjt utolsó vasárnapja. Ezen a napon ünnepli az Egyház Urunk Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulását.
A város lakói pálmaágakat és saját ruháikat tették eléje és így kiáldoztak: „Hozsanna Dávid Fiának, áldott, aki az Úr nevében jő! Hozsanna a magasságban!” (hozsanna jelentése: szabadíts meg, segíts meg! – eredetileg imádságos felkiáltás)
Az Egyház virágvasárnap ma is pálmaágakat – nálunk barkát – szentel. A papság és a hívek a szentelt barkával körmenetet tartanak.
„Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák-hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi. Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava:” Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján.” A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig elült rá. A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21,1-9)
Virágvasárnapnak kettős jelentősége van. Egyrészt a győzelem és a megdicsőülés napja, melynek jelképe a pálmaág, másrészt ez a nap előre vetíti Jézus értünk vállal szenvedésének és halálának fájdalmát is. A szentmise keretében elhangzik a passió, Jézus szenvedéstörténete. Szent Máté (A évben), Szent Márk (B évben) vagy Szent Lukács (C évben) evangélista szerint. Néhol színdarab formájában énekelve vagy felolvasva.
Nagycsütörtök
Kezdetét veszi a Szent Háromnap.
A püspöki székhelyeken délelőtt a székesegyházban a megyéspüspök együtt misézik a papjaival, akik megújítják szentelési ígéretüket. Ezen a szentmisén a püspök atya krizmát és olajat szentel, melyeket a szentségek kiszolgáltatásánál használnak.
Nagycsütörtök eset az utolsó vacsora emlékmiséjén az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására emlékezünk. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat. Mivel az utolsó vacsora estefelé volt, ezért ezen a napon délután van a szentmise.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,17-28)
Jézus tudta, hogy másnap meghal. Nem akarta elhagyni tanítványait, de későbbi híveit sem. Továbbra is közöttünk akar maradni. Amikor kimondta a kenyérre: ez az én testem és a borra: ez az én vérem, a kenyér és a bor nem volt többé kenyér és bor, hanem átváltozott az Ő testévé és vérévé. Jézus ezután odaadta apostolainak. Mindannyian ettek és ittak az átváltoztatott kenyérből és borból. Ez volt az első szentmise, és az apostolok voltak az első áldozók, akik Jézus testét és vérét magukhoz vették. – Majd ezt a felszólítás kapták Jézustól: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ezekkel a szavakkal hatalmat adott nekik (az első papszentelés). Az apostolok ezt a hatalmat továbbadták. A püspökök az apostolok utódai, őket a papok segítik teljesíteni a jézusi küldetésüket: Jézus mindvégig közöttünk maradhasson, minden ember lelkében szállást kaphasson.
A nagycsütörtöki szentmisén, amikor a pap a Glóriát énekli, megszólalnak a csengők, harangok és az orgona, azután elnémulnak nagyszombat estig. („A harangok Rómába mennek.”) A mély gyász jeléül csak a kereplők szólnak.
A nagycsütörtöki evangélium elmondja, hogyan mosta meg Jézus a tanítványok lábát. Ez a cselekedet örök időre szóló példaadás, hogy hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Ennek emlékére a pap megmossa tizenkét egyházközségi tagnak a lábát.
Ezen a napon késő este történt, hogy az Úr Jézus a Getszemáni kertben imádkozás közben vért izzadott és megkezdte értünk kínszenvedését. (Atyám!…ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.”)
Júdás csókkal árulta el. A katonák a főpap házához vitték, ahol bíróság elé állították. A tanítványai félelmükben szétszaladta. Péter és János apostol követte messzebbről, ők aztán bementek a főpap udvarára is. Péter háromszor tagadta meg Jézust ezen az éjszakán (ahogy Jézus ezt előre megjövendölte).
Ezekre az eseményekre emlékezünk akkor, amikor nagycsütörtök este megfosztják az oltárt minden díszétől. Leszedik az oltárterítőt, a gyertyákat, és elviszik az Oltáriszentséget. Ettől fogva egy mellékoltáron őrzik. Az esti szentségimádás alatt együtt virrasztunk Jézussal.
Nagypéntek
Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja.
Nagypénteken nincs szentmise (csonkamise). A szertartást a délutáni órákban tartjuk, mert délután három óra volt, amikor az Úr Jézus meghalt a kereszten. Jézus halála egybeesett a húsvéti bárány feláldozásával. Ez annak a jele, hogy az Ő keresztáldozata valódi áldozat volt ez emberiség megváltásáért. A szertartás keretén belül elhangzik a passió Szent János evangélista írása szerint. Ezen a napon ünnepélyesen végzik a könyörgést a pápáért, a püspökökért, a többi egyházi rendért, hivőkért és hitetlenekért.
NAGYPÉNTEKEN JÉZUS KRISZTUS MINDEN EMBERÉRT MEGHALT A KERESZTEN. Ezért ezen a napon valamennyi emberért imádkozunk.
Az ünnepélyes imák után következik a hódolat a kereszt előtt. A lepellel leborított feszületet a pap a kezében tartja és a hívek felé fordulva énekli ezt a hódolati éneket: „Íme a szent keresztfa, rajt függött valaha a világnak váltsága.” A hívek énekelve felelnek rá:
„Jöjjetek hát keresztények, hódolattal hajtsunk térdet, üdvözlégy szent keresztfa!” Miközben még kétszer ezt elénekli a pap lassan leoldja a leplet a keresztről. A leleplezett feszületet két ministráns tartja, miközben a papság és a hívek odamennek, térdet hajtanak, megérintik a megfeszített Üdvözítőt. A kereszthódolat után elimádkozzuk a Miatyánkot, majd az áldozás következik. A szertartás végeztével a hívek a megnyitott szent sírnál imádkoznak.
Nagyszombatnak nincs külön liturgiája. Az Úr Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szentsírt és ott imádkoznak.
A Húsvét vigíliája
A Húsvét vigíliájának szertartása szombaton a sötétség beállta után kezdődik a fényünnepséggel. A templom bejáratánál történik a tűzszentelés, melyről meggyújtják a húsvéti gyertyát. Ezen a gyertyán öt tömjéncsomó jelképezi az Úr Jézus öt szent sebét. A megszentelt és megáldott húsvéti gyertyáról meggyújtják a hívek gyertyáit. Ünnepélyesen vonulunk be a templomba, miközben a pap háromszor énekli: „Krisztus világossága” Erre a hívek válasza: „Istennek legyen hála”. A templomban közben egyre nagyobb lesz a fény, hiszen Krisztus világossága beragyogja ezt az éjszakát, világossága kiárad az egész világra.
Az igeliturgiával folytatódik a szertartás. Isten nagy tetteiről szóló szentírási olvasmányokat hallgathatunk meg, hogyan segítette a választott népet és hogyan készítette elő az új szövetséget.
A Glória ünnepélyes éneklése során egyszerre megszólalnak a harangok, a csengők és az orgona. („A harangok visszatértek Rómából”)
Azok a hitjelöltek (katekumenek), akik keresztségre készülnek, ezen a szentmisén részesülnek keresztség szentségében. A keresztség szertartása a szentbeszéd után kezdődik. Ahol nincs keresztelés, ott a keresztségi fogadást újítják meg a jelenlévők. A hívek könyörgése után folytatódik a szentmise a megszokott módon.
Régi magyar szokás szerint a szentmise után feltámadási körmenetet tartunk. Az Oltáriszentségben velünk lévő föltámadt Krisztussal, a húsvéti gyertyával és a Föltámadott szobrával kimegyünk a világba, hirdetjük Krisztus örömhírét. („Feltámadt Krisztus e napon, hogy minden ember vígadjon! Alleluja, hála legyen az Istennek!”)
Jézus harmadnapon, Húsvét vasárnapján támadt fel. Ezt ünnepeljük egész évben a vasárnapi szentmisén.
Hajdú Angyalka hitoktató húsvéti tudnivalóit olvashatták
