Csepel.info
Nem maradtak otthon az MSZP-szavazók
Kiütötték
Sejthetett valamit Orbán Viktor és Tarlós István kampánystábja, amikor Csepelre tervezték a Fidesz szociális népszavazásának kampányzáróját. A Fidesz elnöke választás előtti utolsó beszédében azt emelte ki, hogy az igenek győzelme esetén március 9-e a nemzedéki összefogás napja lehet. Úgy tűnik azonban, hogy a nemzedéki összefogáson túl igazi pártokon felüli összefogás is történt a népszavazás napján. Hétfőn a kerület Fidesz-KDNP frakciójától arról kaptunk hírt, hogy még az MSZP-SZDSZ csepeli választóinak is több mint a fele igennel szavazott a népszavazáson. Ez olyan hihetetlenül nagy arány, hogy megpróbáltunk utánaszámolni – és leesett az állunk.
Lassú gyengülés 2006 őszéig
Budapest talán legbaloldalibb kerületében 2002 tavaszán már az első fordulóban nyert Csepel két MSZP-s országgyűlési képviselőjelöltje. 2002-2006 között a kerületben a balliberális oldalra szavazók számszerűen és arányaiban is csökkentek, ám az MSZP irányába koncentrálódtak. Ennek a folyamatnak az SZDSZ volt a legnagyobb vesztese. Így 2006 tavaszán az időközben megerősödött Fidesz miatt a korábbinál ugyan sokkal kisebb különbséggel, de az MSZP megismételte 2002-es, első fordulós választási győzelmét, azaz a választáson részt vevők több mint fele az ő jelöltjeikre szavazott Csepelen.
2006. nyarán országosan is érezhetően csökkenni kezdett az MSZP tábora. Az áremelések, a rosszabbnál rosszabb gazdasági hírek, majd az őszödi beszéd azonban a legerősebb szocialista fellegvárakban lassabban éreztették hatásukat. Csepelen a 17 egyéni önkormányzati szavazókörből még 2006 őszén is csak háromban nyert a Fidesz, igaz, jónéhány körzetben minimálissá vált a két nagy párt közötti különbség.
A gátszakadás
Ez a folyamat gyorsult fel a baloldali gondolkozásmóddal szögesen ellentétes, igazságtalan intézkedések, a vizitdíj, a tandíj, és a kórházi napidíj bevezetésével. A 2006-os önkormányzati választások és a 2008. március 9-i népszavazás részvételi adatai között Csepelen kevesebb mint ezer szavazó a különbség. Ráadásul olyan hasonló volt a két választási részvétel időrendi alakulása is, hogy éltünk a feltételezéssel, hogy nemcsak nagyjából ugyanannyian, de nagyjából ugyanaz az aktív szavazóréteg is ment el választani, mint 2006 őszén. Ha pedig így van, akkor azt is meg lehet becsülni, hogy az egyes szavazótáborok hogyan alakultak.
Becsléseink szerint így a 2006 őszén megjelent közel 16 ezer MSZP-SZDSZ-es szavazó közül közel 15 ezren a március 9-i népszavazáson is megjelentek. Közülük legkevesebb 7800-an szavaztak legalább egy igennel a népszavazás kérdéseire, ellentétben az MSZP-SZDSZ által képviselt állásponttal. Ráadásul az igenek és a nemek között nagyon kicsi volt a különbség, tehát az MSZP-SZDSZ említett szavazóinak többsége nem is egy, hanem mind a három kérdésben a Fidesz által javasolt igen szavazattal voksolt. Ez a megjelent MSZP-SZDSZ szavazók több mint fele! Mindent figyelembe véve tehát nem csak az összes szavazót tekintve (Csepelen 75, 73 és 72%-os volt az igenek aránya), de még a kormánypárti szavazókat külön figyelembe véve is elsöprő volt a népszavazás sikere, a kormánypártok bukása. Ez pedig nem egy szimpla pofon volt ebben a csatában, hanem kiütés.
Mit hoz a jövő?
Azt a vélekedést, mely szerint a népszavazás nemcsak a feltett három kérdésről, hanem Gyurcsány Ferenc kormányáról és a koalíció munkájáról is szólt egyben, Horn Gábor „őszödi” beszólása is ékesen bizonyítja. Azaz, bármennyire is tagadják, még a kormánypártok is pontosan tudják, hogy március 9-én a választók Gyurcsány Ferencet – de Horn Gábort is – elküldték a p..ba.
Önmagában az, hogy még az egyébként MSZP-SZDSZ szavazók többsége is igennel szavazott, nem jelenti, hogy egy most vasárnapi választáson a legnagyobb ellenzéki pártra szavaznának. De egyszer már pártjaikkal ellentétesen, és a Fidesszel egyezően szavaztak, és ezzel jól mutatják az MSZP-SZDSZ táborának szétesését. Ha még idén megvalósul a társadalombiztosítási törvényről kezdeményezett népszavazás, az első Fidesz melletti szavazatot könnyen követheti részükről a második is, sőt, a 2009-es EP választásokon akár a harmadik is. Akkor pedig az MSZP-SZDSZ-nek nagyon nehéz lesz elpártolt híveit az országgyűlési választásokig ismét magához édesgetnie.
Hogyan számoltunk?
2006 őszén Csepelen közel 30 ezer, március 9-én pedig közel 29 ezer szavazó járult az urnákhoz, a két választási részvétel között kevesebb mint ezer ember volt a különbség. 2006 őszén a fővárosi listás szavazatok alapján ebből közel 16 ezer voksot kapott az MSZP és az SZDSZ, míg a más pártokat választók száma 14 ezer fő volt. 2008-ban a kórházi napidíj esetében az igenek száma ezzel szemben már közel 22 ezer volt szemben a 7 ezer „nem” szavazattal.
Számításunkkor az egyszerűsítés kedvéért azt feltételeztük, hogy a 2006-ban nem az MSZP-re és nem az SZDSZ-re szavazók most mindannyian megjelentek, és igennel szavaztak. Mivel a választáson 29 ezren vettek részt, a fennmaradó választókat nagy valószínűséggel a korábban MSZP-re szavazók tették ki. Így pedig – elméletileg – a megjelent közel 15 ezer MSZP-SZDSZ-es szavazóból legalább 7800-an szavaztak igennel, amely a megjelent MSZP-SZDSZ-es szavazók közel 53%-a.
Számításainkat természetesen a már említett feltételezéseket használva végeztük el, arról tehát bizonyosan nem lehet szó, hogy az arányok a valóságban pontosan az általunk megadott számok szerint alakultak. De megközelítőleg igen.
Csepel.info
IWIW-es vagy és szeretnél hírlevelet Csepel legfrissebb híreiről? Jelentkezz ismerősnek a Csepel.info-nál!
jó ez a cikk…
A legnagyobb pofont – szinte már K.O-t – a részvételi arány okozhatta a szoci vezérkar számára. Állítólag max. 2.5 milliós részvételre számítottak. Ezzel szemben több mint 4 millióan mentek el szavazni! 🙂
Tapasztalataim szerint még az sem igaz, hogy az otthon maradók a NEM-ekre szavaztak volna. Idős rokonaim azért maradtak otthon, mert bár nekik is elegük van Gyurcsányból, és egyet értettek a díjak eltörlésével, de “nem akarták Orbán szekerét tolni”!
Az az érzésem, hogy a teljes lakosság körében is kb. 80%-os volt az IGEN-ek támogatottsága.
A tényleges kérdés az, hogy a Fidesz meg tudja-e tartani azokat, akik most a szocikkal szembeni protest szavazók voltak.
Tánciolj kokó! Táncolj kokó! Ja ez egy másik box meccs? Tánolj Fletó! Táncolj Fletó!
Üdv, gratulálok a mindenkinek, aki ezt a népszavazást sikerre vitte, az összes pártnak és civil szervezetnek!
A bukás: http://www.youtube.com/watch?v=k_kDGzGCViw
Igaza van miska 72-nek. Jó a hasonlat csak, amíg Kokó levonta veresége következményét, addig Fletó, mint egy megrendített ökölvívó össze-vissza csápol, és hülyeségeket beszél.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
Ez a K.O. már nagyon kijárt! Köszönet mindenkinek, aki megdolgozott érte!
A csepeli MSZP szerint nem KO, hanem műhiba történt! 🙁
Győzött a műhiba
2008. március 10.
“A húsz másodperces üzenetek tönkretették az értelmes politikai diskurzust” – mondta Orbán Viktor az ATV-ben. Milyen igaza volt! És milyen sikere! Hiszen ezen a tönkretételen dolgozik sok-sok éve. E sokévi munka gyümölcsét hozta meg most a népszavazás. Az értelmes politikai diskurzushoz két dolog kell. Az egyik, hogy a benne részt vevő felek a közjóról gondolkodván képesek legyenek valamelyest eltávolodni a saját érdeküktől, kivált a pillanatnyitól. A másik, hogy észben tartsák azt a nem túl bonyolult igazságot, hogy nincsenek előnyök hátrányok nélkül.
Az értelmes politikai diskurzusra törekvő politikust onnan ismeri meg a kedves olvasó, hogy ilyesféle okfejtéseket hall tőle: X. megoldás mellett vagyunk, ennek szerintünk ezek az előnyei, azok a hátrányai, ezeknek jó, azoknak nem annyira: szerintünk a pozitívumok túlsúlyban vannak. Y. megoldást elvetjük, noha vannak előnyei, vannak, akiknek jó, de: szerintünk a negatívumok túlsúlyban vannak. Az értelmes politikai diskurzus tönkretételére törekvő politikus pedig onnan ismerszik meg, hogy az ilyen okfejtéseket következetesen elkerüli. Amit támogat, annak az előnyei, amit elvet, annak a hátrányai kizárólagosak és végletesek. Az előbbi minden érdemes polgárnak jó, az utóbbi valamennyinek rossz. Értelmes döntések annál nagyobb eséllyel születnek, minél többen, minél inkább hozzászoknak az értelmes diskurzushoz, tehát a mérlegelés terhéhez. Ez súlyos teher. Nemcsak szellemileg, lelkileg is. Idegileg is. Nem kell primitívnek lenni a primitív közéleti viselkedéshez. Ahhoz, hogy valaki a mérlegelés terhe helyett a primitív érdekkövetés, rajongás és gyűlölet könnyűségét válassza. E könnyűség kísértése olyan erős, hogy nincs is politikus, aki ezt az erőt teljesen kihasználatlanul hagy(hat)ná. No de a mérték! Ha valaki erre a kísértésre épít mindent, akkora előnyre tesz szert, hogy versenytársai kénytelenek követni őt a közélet értelmetlenítésének és primitivizálásának útján.
A rendszerváltás utáni első ciklus ellenzékének pártjai (a Fidesz, az SZDSZ és az MSZP) alkotják most az ellenzék meghatározó erejét és a kormánykoalíciót is. Ha kézbe vesszük 15 éves szövegeiket, megdöbbenünk: mennyivel több volt bennük a készség – még az MSZP-ben is, de a Fideszben kivált – a differenciált ellenzésre-támogatásra, előnyök-hátrányok mérlegelésére. Emlékszünk még arra az Orbán Viktorra, aki ellenzékből ellenezte a nyugdíjemelést, noha elismerte indokoltságát, de erősebb érvnek vélte költségvetési megalapozatlanságát. Innen züllöttünk le a mostani népszavazásig. A mostani húsz másodperces üzenetig, miszerint: minden negatív következmény nélkül választhatod fizetés helyett a nem fizetést. Nem kell azt a pénzt senkinek másként megfizetnie, mégsem jut kevesebb annak, akinek nem fizetsz, és nem is kapsz rosszabb szolgáltatást. Sőt! Három ikszért ajánlunk évente pár ezrest. Ha diák van vagy lesz a családban, akkor jó párat. A bolondnak is (?) megéri. És még hozzá a 2006-os választást is visszacsinálhatod.
Ilyen népszavazást nem lehet elveszíteni. Ezért nem is szabad ilyet kiírni. Ha a szabályok megengedik azokat a fogásokat, amelyek determinálják az eredményt, akkor megölik a játékot. A játékért is kár, de a köztársaság nem játék. Az alkotmányozók nyilvánvaló szándéka az volt, hogy ne lehessen ilyen egészen abszurd, “akarsz fizetni vagy sem” típusú kérdésekkel megszégyeníteni a népszuverenitást. Az Alkotmánybíróság úgy engedte el ezt a népszavazást, mint egy futballbíró az ötméteres lest. Műhiba. Nagy lesből könynyű kis gólt lőni, csak érvénytelen. De hiába érvénytelen, ha a bíró megadja, a lesre futó csatár eredményes.
A népszavazás eredményes.
http://www.freeweb.hu/mszpcsepel/ISZM-FIB_elemei/vreszlhir.php?azon=72
Hiába, futbal nemzet vagyunk! Igaz focizni már évtizedek óta nem tudunk, de a bírót, azt tele szájjal szidjuk! :((
Idézet “képviselőink” január 23-i leveléből:
“Ha lejár a törvényesen megválasztott Országgyűlés mandátuma, majd jó lelkiismerettel állunk választóink elé. Akkor majd szívesen vitázunk politikai ellenfeleinkkel. Addig tesszük a dolgunkat.
A köztársasági elnök úr visszaküldte a törvényt a parlamentnek. Érveit megfontoljuk, ha szükséges azok alapján módosítunk. Utána pedig legjobb meggyőződésünk szerint szavazni fogunk.
Dr. Avarkeszi Dezső
Podolák György”
Képviselő Urak!
Mi, csepeliek Önökről is véleményt mondtunk március 9-én!
Tisztelt LB
Igen! Igen!
Hát az Dr. Avarkesziről és a Podolákról is megvan a véleményem! Nem kicsit! Nagyon! Igen Igen!
Szívből gratulálok azoknak, akik ezt a kampányt végig csinálták, és mindenkinek, aki szavazatával hozzájárult a sikerhez. Úgy érzem, végre kezdenek az emberek felébredni. Egy kicsit soká tartott, de reméljük, ez a gyönyörű nap majd önbizalmat és főleg önbecsülést ad mindenkinek, és beindít egy egészséges folyamatot! És akkor Isten áldásával meglesz a végső győzelem!
HAJRÁ MAGYARORSZÁG, HAJRÁ MAGYAROK!
A műhiba sajnos az, amit 2002 óta csinálnak.
Valóban nagy győzelmet arattunk itt Csepelen, de az igenek mellett aktív tevékenységet folytatott az MDF csepeli szervezete is. Sajnálom, hogy a fidesz csak önmagáról és a kormányoldalról beszél.
A Fidesz a közleményében még csak magáról sem beszélt, meg sem említi a nevét. Csepel győzelméről beszéltek, és a kormányoldal bukásáról. Még ebben a cikkben is a nem MSZP-SZDSZ-es szavazókról van szó, meg a kormánypárti szavazókról, ami ugyebár nem nevesíti ugyan az ellenzéki pártokat (egyiket sem), de nyilvánvaló, hogy az MDF-ről, Centrum pártól és Munkáspártról is szó van, de nyilvánvalóan a MIÉP-Jobbik szavazókról is. Ki nem látta az MDF székházon a nagy IGEN kiírást, ki ne tudna arról, hogy a csepeli Munkáspárt hetekig gyűjtötte az aláírásokat az SZTK előtt?
Lehet , hogy Révész Sándor valamikor a “Dörmögő Dömötörben” publikált? Azt hiszi , hogy még mindig gyerekeknek ír ? Amit LB közreadott az arra enged következtetni ! De Révész úr ,ezt már a gyerekek sem veszik be !
A K.O. után még egy pofon! Aki adta: Egy igazi Úr. Sokan példát vehetnének róla!
Miniszterelnök Úr!
Megkaptam az értesítést, hogy március 15-én Kossuth-díjjal tüntetnek
ki. A Kossuth-díj minden művész életének megkoronázása, a legszebb
kitüntetés, amelyet művész Magyarországon elérhet, amelyre mindenki
vágyik, aki ebben a hazában művészettel foglalkozik. Én is nagyon
vágytam erre. Álmodoztam róla, mi lesz, ha egyszer, talán eljön az
ideje, hogyan fogom átvenni. De a Kossuth-díjat én most
visszautasítom, mert tiltakozni szeretnék. Tiltakozni Ön ellen! Egy
ember ellen, akit a sors szeszélye ennek a gyönyörű országnak az élére
sodort, és aki visszaélt ezzel a lehetőséggel. Ön ezt az országot
tönkretette, kiárusította. Elpusztította az emberek hitét,
szegénységbe, nyomorba, kilátástalanságba, depresszióba süllyesztette
Magyarországot. Ma már nincs az az értelmes ember – baloldalon sem –,
aki ne látná, érezné, tudná, hogy katasztrófa felé tartunk.
A közgazdászok, tudósok, jobb- és baloldalon egyaránt, fogják a
fejüket, az Ön elhibázott lépései miatt. Ez tragédia, ez vétek, ez
bűn! És nincs alkotmány, törvény, jog, mely megálljt parancsolna
ennek?! Miniszterelnök Úr! Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha
megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát,
feleségem kezét. El kellene tartanom magamtól örökre a kezem, mint Őze
Lajos Az ötödik pecsét című film végén. Kossuth-díjamat, amelynek
egyébként végtelenül örülök és köszönöm azoknak a művésztársaimnak,
akik méltónak találtak engem erre a kitüntetésre – ezennel
tiltakozásom jeléül nem fogadom el, átvenni nem kívánom! Majd
boldogabb időkben, amikor ismét demokrácia lesz Magyarországon; amikor
nemzeti ünnepeinket nem megfélemlítetten, kordonok között,
összeverten, lehajtott fejjel ünnepeljük; ha majd a szavak ismét
visszanyerik eredeti jelentésüket: erkölcs, morál, igazság; ha a
hazugot nem igazmondónak nevezik; a csalót, tolvajt megbüntetik;
következménye lesz az emberek rafinált manipulálásának, becsapásának
és a cinikus dölyfös önkény befejeződik – ó, Istenem, ugye így lesz? –
akkor majd örömmel és boldogan veszem át a Kossuth-díjat. Sólyom
László köztársasági elnök úrtól és Szili Katalin házelnök asszonytól
mélyen elnézést kérek. Remélem, megtalálom a módját, hogy őket
kiengeszteljem.
Blaskó Péter