1997-ben a Csepel nyerte az MLSZ-Liga nevű sorozatot
Nemzeti Sport, Csepel.info
Az első, 1972-es teremtornát a Ferencváros csapata nyerte meg
Négy év után ismét feltámadt poraiból, sőt már az idei sorozat döntőjét rendezik vasárnap a debreceni Főnix Csarnokban. A futball 2007 után újra bekéredzkedett a terembe, s bebocsátást kapott. Egy év híján negyven éve hódít. Kis teremfutball-történet.
Magyarországon a teremtornát Kutas István, a Képes Sport akkori főszerkesztője hívta életre 1972-ben, majd 1974–1978 között az MLSZ elnökeként mintegy felügyelte is a rendezvényt. Hogy miért lett divat a kispályás torna? Nos, az egyik szempont a holt idény kitöltése volt, a futballisták ne essenek ki a játékból, s a nézők se maradjanak szórakozás nélkül. Persze akkoriban választási lehetőség nem volt: amit Kutas mondott, azt meg kellett csinálni. Többek között ő találta ki, hogy labdarúgóink a Lóversenypályán időre fussanak. Kutas István finoman fogalmazva autokrata vezető volt, de azt nem lehetett elvitatni tőle, hogy értett a sporthoz.
Az első kispályás rendezvény rezüméje a Képes Sportban többek között a következő volt: „A háromnapos torna megmutatta a magyar labdarúgás felemelkedésének egyik útját.” Azért ha valamit a szocializmusban elterveztek, abban nem volt pardon: az egyébként az edzéselméletben sem járatlan Kutas szakmai konferenciával kötötte össze a tornát, a magyar futball nagy barátja, a nyelvünket nem beszélő, de megértő szerb szakember, Vujadin Boskov is tette tiszteletét Miskolcon, s találkozott Illovszky Rudolffal, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányával. De hogy a magyar futballt elhelyezzük az akkori univerzumban: válogatottunk 1972-ben negyedik lett a belgiumi Európa-bajnokságon. Ám mivel voltak intő jelek, kerestük a felemelkedés útját…
S hogy miért Miskolcon rendezték az első tornát? A városi sportcsarnokból a tévéközvetítés is megoldható volt, a helyszínen 3 ezer néző szurkolhatott, nem mellékesen az akkor még kohászatáról híres iparvárosban szerették a futballt – mint ahogyan manapság is szeretik.
Tehát az első Képes Sport Kupa történelmi dátuma 1972. december 8–9–10., a játékidő 2×20 perc, döntetlen nem volt. Csupán négy csapat vett részt, a Ferencváros, a Diósgyőr, a Vasas és a Tatabánya, egyben a végső sorrend is ez volt, a helyieknek azzal a plusszal, hogy az utolsó meccsen a DVTK 1–0-ra legyőzte a Fradit. A torna legjobb játékosa a diósgyőri Vass László lett, aki a háromgólos Szőke Istvánnal és Juhász Istvánnal (mindkettő FTC) társbérletben a gólkirályi címet is elnyerte. A legjobb kapus díjat Géczi István (FTC) kapta.
A sorozat három évig futott eredeti formájában, azaz Miskolcon négy csapat játszott a kupáért. 1975-ben már mind a 16 NB I-es együttesnek be kellett nevezni. A Karácsony és szilveszter között (december 26., 27., 28.) megrendezett szolnoki döntő előtt négy városban folytak az előcsatározások, végül a Videoton győzött.
Az 1980-as zalaegerszegi tornán a válogatott keret is elindult, de csupán a második helyet szerezte meg a Videoton mögött, a székesfehérváriak 3–2-re győztek, a gólkirály Nyilasi Tibor lett 6 góllal. Egy évvel később Miskolcon a DVTK végzett az élen, a Vidi csak negyedik lett, de a torna kuriózuma az volt, hogy a csehszlovák bajnokság két csapata, a Tatran Presov (Eperjes) és a Lokomotiv Kosice (Kassa) végzett a második, illetve a harmadik helyen.
A pengés játékosok (Vincze Ottó)szeretnek a teremben focizni
Az 1972-től 1986-ig terjedő időszakban – noha a nagypályás futballra a fővárosi dominancia volt a jellemző, 1972 (FTC), 1974 (Ú. Dózsa) és 1984 (MTK) kivételével csak vidéki csapatok nyertek.
A Képes Sport Kupa elnevezés 1983-ban változott meg, az MLSZ díjáért játszottak a csapatok, valamennyi NB I-es együttesnek kötelező volt az indulás. A finálé otthonául első ízben a Budapest Sportcsarnok adott otthont, a ZTE lett a legjobb. Egy évvel később (1984) az MTK végzett az első helyen. A BS-ben egyik alkalommal sem volt telt ház, ennek egyik magyarázata lehetett, hogy sem az FTC, sem az Újpest nem szerepelt a döntőben.
Az évi „rendes” torna mellett – amit Zalaegerszegen rendeztek – 1986-ban a BS otthont adott egy ún. FIFA-tornának is, 1986. november 18. és 21. között. A csapatok két csoportban küzdöttek, Magyarország Belgiummal, Peruval és Spanyolországgal került egy kvartettbe, a másik ágon Brazília, Egyesült Államok, Hollandia és Olaszország játszott. A tornát a magyar válogatott nyerte.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jónevű ellenfelek nem nagypályás válogatottjaikat nevezték, s nem is futsalspecialistákkal érkeztek, így Garabáék minden ellenfelüket letolták a pályáról, de aggódni nem kellett, mert a palánknál nem sérült meg senki – ugyanis a FIFA kispályás szabályai nem engedték a palánk használatát.
A következő esztendőben nem rendeztek tornát, 1988 pedig azért említésre méltó dátum, mert utána hosszú ideig néma csend következett. A korszaklezáró eseményre 16 csapat nevezett, négy négyes csoportból az elsők jutottak a pécsi döntőbe, ahol a Siófok bizonyult a legjobbnak.
Aztán a télen rendezett esemény téli álomra szenderült, mígnem 1997 január 5-én az amatőr döntő mellett FTC–Újpest öregfiúk mérkőzést rendeztek többek között Nyilasival, Törőcsikkel és Détárival (a Fradi 3–1-re nyert). De amire csak kevesen számítottak, hogy a Körcsarnok szűknek bizonyult.
Az 1997-es sorozat – MLSZ-Liga néven – négyes döntőjét január 26-án Békéscsabán rendezték, a győztes Csepel 1 millió forintos csekket vehetett át. Varga István edző így fogalmazott: „Örülök, de még boldogabb lennék, ha ehhez hasonló sikerben nagypályán is részünk lenne.”
Azt ezt követő két teremtorna – nem túlzás – frenetikus sikert hozott. 1998. január 10-én és szinte napra pontosan rá egy évre zsúfolt ház, majd’ 8 ezer néző fogadta a Juventus-adidas TOP 18 résztvevő csapatait, igaz, 1998-ban csak fővárosi együttesek indultak, az FTC, a Vasas, az Újpest és a Kispest vetélkedéséből az Újpest bizonyult a legjobbnak, a fináléban Újpest–Ferencváros 4–3.
A két szurkolótábor között volt némi csetepaté, akárcsak egy évvel később, 1999-ben. A kétnapos rendezvényen – majd’ 16 ezer nézőt érdekelt a kispályás dzsembori (!) – akkor már a csoportmeccsek során összeakadt a két fővárosi csapat, a 2–2-es döntetlen az Újpest csoportelsőségét eredményezte.
Aztán a háromcsapatos finálé (Újpest, MTK, Siófok) meglepetésre a Balaton-partiak sikerét hozta.
A 2005-ben győztes MTK-sok ötmillió forintot kaptak
„A XX. század focishow-ja” elnevezésű program nemcsak az első műfüves profi bajnokságot foglalta magába az MLSZ égisze alatt, hanem az amatőrök döntőjét, valamint öregfiúk mérkőzést – magyar részről Nyilasi Tibor elmaradhatatlan szereplője az ilyen gáláknak – is, többek között Carlos Alberto, Tahamata, Bölöni László, René van de Kerkhof, Wim Suurbier, Igor Belanov tette tiszteletét a zsúfolt BS-ben. Más kérdés, hogy a műfüvön nem minden NB I-es csapat tette tiszteletét.
Az 1999-es torna után Csank János, a Vác vezetőedzője arra a körkérdésre, hogy milyen visszhangja volt a teremtornának, ezt válaszolta: „Semmilyen. Vagy ha volt is, én nem tudom, milyen, mert nem beszéltem erről senkivel.” Csankot nem rosszindulatból pécéztük ki, ő a felkészülési időszakban szakmailag nem tartja megfelelőnek, ha csapata teremben ügyeskedik, jelenlegi együttese, a ZTE ezért nem nevezett a 2011-es sorozatra.
Aztán decemberben leégett a magyar sport megannyi sikerének otthont adó Budapest Sportcsarnok… Helyére felépítették a Papp László Sportarénát, 2005-ben ebbe a csarnokba is beköltözött a futball, de a fővárosi csoport meccseire csupán 3 ezer néző látogatott ki. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Fradi csak a B csapatát szerepeltette.
Egyébként hat évvel ezelőtt a nyíregyházi, budapesti és pápai helyszín után a döntőt a debreceni Főnix Csarnokban rendezték, a fináléban az MTK a Győrt verte meg 3–0-ra, s végső sikerével ötmillió forintot is nyert, de 2003-ban hat és fél millió ütötte a győztes markát.
Érdekesség, hogy a torna legjobbjai tragikus körülmények között elhunyt futballistákról elnevezett díjakat vehettek át:
A gólkirály, Fehér Miklós-díjas: Füzi Ákos (MTK)
A legjobb játékos, Fodor Imre-díjas: Vincze Ottó (Győr)
A legjobb kapus, Zsiborás Gábor-díjas: Csernyánszky Norbert (DVSC)
A legharcosabb játékos, Simon Tibor-díjas: Erős Károly (Újpest)
A következő két tornának is Debrecen adott otthont. 2006. február 5-én a Magyar Labdarúgó Liga volt a rendező, meghívásos alapon öt együttes vett részt az I. Tippmix Teremlabdarúgó Kupán, ám tragédia árnyékolta be az eseményt: Bánka Kristóf, REAC és az Újpest egykori játékosának halála miatt a késő délutáni programot nem játszották le, az addigi eredmények alapján a REAC-ot hirdették győztesnek.
A csapat egy év múlva (2007. január 27.) is a legjobb lett, ezzel a rákospalotai együttes a címvédő – igaz, az idei döntőnek nem résztvevője.
A legutóbbi rendezvényen REAC–Tatabánya (5–3) döntő volt. A legjobb mezőnyjátékos Leandro (DVSC), a legjobb kapus Végh Zoltán (MTK) lett, a gólkirály a REAC-os Kovacsics Károly (9 gól ).
Az aranyérmes 1 millió, a második helyezett 750 ezer, a harmadik 500 ezer forintot kapott.
Menők “dorkóban”
A hetvenes években a vászonból készült tornacipőt a szleng dorkónak hívta. A híres sportszergyártó cégek akkoriban nem gyártottak speciális futballcipőt a teremfutballra, a fővárosi játékosok a csapatukat szponzoráló két leginkább menő márka hasított bőr változatait dobták be a teremjátékra, ami a nagy átlag által használt magas szárú tornacipőnél jobb volt, de a mindössze 40 forintba kerülő félcipőnél (a magyar feldolgozóipar terméke) nem. A vászon felső jól simult a lábfejhez, az orr-rész gumi megerősítése pedig lehetővé tette a labda viszonylag erős megrúgását, jó irányítását. A technikás futballisták azért szerették a papírvékony talpvastagságú dorkót, mert volt benne fíling. Nem véletlen, hogy olyan sztárok, mint Bene Ferenc (képünkön jobbra) sem átallottak ilyenben játszani. A dorkónak azért az a hátránya megvolt, hogy megfájdult benne a labdarúgók sarka vagy (és) Achilles-ina. Arról nem beszélve, hogy egy-egy játék után olyan büdös lett benne az ember lába, hogy a görény cserét kért…
(A dorkót, a vászon felsővel ellátott gumitalpú cipőt a 20-as években a Dorogi-féle magyar gumigyár állította elő, innen az elnevezés eredetije.)
A Mostani kiírás
Valamennyi helyszínen 5+1 fős csapatokkal 30×45 méteres pályán 5×2 méteres kapura játsszák a 2×12 perces mérkőzéseket. A Borsodi-teremtornán 19 együttes indult, 3 helyszínen (Nyíregyháza, Szeged, Szombathely) rendezték a csoportmérkőzéseket a debreceni döntőbe a házigazda mellett a Diósgyőr, a Gyirmót, a Vasas, a Haladás és a Győr jutott a fináléba, amelyet a Főnix Csarnokban rendeznek.
A dobogósok 5 millió, 3 millió és 1.5 millió forintos jutalmat vehetnek át.
