Mno.hu
Politikai és rendszerhiba is szerepet játszik a sikeresnek nem mondható romaintegrációban. Elsősorban Magyarországon kell egy felülről centralizált stratégiát megalkotni, s ez vezethet el a sikeres uniós programokig.
Póczik Szilveszter szerint hazánknak minden tapasztalata megvan ahhoz, hogy vezető szerepet vállaljon a cigányok integrációs folyamatában. Összeurópai problémáról van szó – állítja az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa. Az MNO tabutémát is érintett: a cigányság egyes köreiben is megjelentek etnocentrikus, hovatovább rasszista színezetű csoportok és indulatok.
– Magyarország készül a január 1-jétől esedékes EU-elnökségre. Több kiemelt terület is van, amelyeknek Budapest hangsúlyt adna, ám e percben minket főleg a romaintegrációs program izgat. Mit kell tudnunk ezzel kapcsolatban?
– A Roma Integráció Európai Évtizede 2005–2015 elnevezésű program, amely magyar kezdeményezésre indult, elvileg már 5 éve fut, de ha megnézzük a programmal kapcsolatos nagyszámú elérhető dokumentumot, akkor csupán háttéranyagokat látunk, operacionális stratégiai programnak azonban nyoma sincs. Ideje volna, hogy megélénküljön a munka. A problémafelvetések mellé gyakorlati megoldásokat kellene állítani, ezeknek azonban még a vázlata is hiányzik. A magyar elnökség időszakára hárul a feladat, hogy 2011 első felében egy európai szinten megfelelő, kivitelezhető, hosszú távú, fenntartható romaintegrációs stratégiát dolgozzon ki, illetve kezdje el ennek a megvalósítását. Ez volna a hazai szakpolitika elvárása is.
– Nyilvánvalóan már nem csak hazai gond a cigányok integrációs folyamatával kapcsolatos problématömeg.
– Valóban. Megszületett a felismerés, hogy a romaintegráció nem csak Magyarországon és a kelet-európai államokban halaszthatatlan feladat. Miután ezek az országok az Európai Unió tagjai lettek, szerkezeti és szociális problémáik – bár ez a régi tagállamokat váratlanul érte – uniós szinten is lecsapódnak. Az utóbbi években romákkal kapcsolatban lejátszódott negatív események Francia- és Olaszországban – meg máshol, hiszen forr a katlan Svájcban és Hollandiában is – világossá tették, hogy a problémát európai szinten kell kezelni. Ha nem ez történik, akkor az eddig kizárólag kelet-európai cigányprobléma hamarosan nyugati-európai is lesz, miközben a nyugat-európai tagállamoknak az illegális bevándorlással és következményeivel is küzdeniük kell.
– Olyan elementáris volt ez a felismerés, hogy egyes államok az eddig kötelező, politikailag korrektnek nevezett gondolkodást is félredobták? Olaszország és Franciaország konfliktusba került az unióval és nemzetközi emberi jogi szervezetekkel a cigányokat és táboraikat érintő intézkedéseik miatt.
– Későn jött a felismerés. Dél-Európa minden uniós országa szenved az illegális bevándorlástól, de a legfejlettebbek is számos nehézséggel küszködnek, hiszen a korábban munkaerőként legálisan bevándoroltak mára letelepedtek, de elfogyott a munka, miközben újabb és újabb, de egyre alacsonyabban képzett csoportok kéredzkednek befelé. Sokuk kulturális okokból sem képes, vagy nem akar integrálódni, még a második generációban sem, de él, sőt visszaél a szociális juttatásokkal. Nyugat-Európa lassan kiábrándul a multikulturális társadalom eszméjéből, legalábbis annak dogmatikus változatából, amely nem engedte megfogalmazni a valós feszültségeket. Ez a kijózanodás bár elkésett, mégiscsak jó hír: megkezdődött a feladatok és megoldások újragondolása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy – ahogy az előbb említett országok tették – átléphetők volnának az emberi jogi korlátok. A probléma kezelése egyik esetben sem volt korrekt. Miközben folyik a vita a kritikák megalapozottságáról és a feladatokról, a legfontosabb az a felismerés, hogy valóságosan létező problémáról van szó, amelyre valóságos megoldást kell találni, és a problémákat, köztük a romák integrációját lehetőleg keletkezésük helyén kell megoldani. Ezért is nehezedik egyfajta nyomás a régi tagállamok részéről az új kelet-európai tagokra a cigánykérdés megoldása kapcsán.
A magyar kezdeményezés abból indul ki, hogy a helyzetet a régi tagállamok pontosan megértették, de ez csak remény. Most, hogy Magyarország adja a következő uniós elnökséget, esély van arra, hogy a magyar és az összeurópai problématudatosság összeér, de a legfontosabb kérdés a finanszírozás. A lépéskényszerrel kapcsolatos felismerés pénzügyi környezete a válság miatt kedvezőtlen, jóllehet az integrációval kapcsolatos feladatok rendszere és összetettsége az innovatív megoldásokon túl jelentős anyagi beruházást is igényel.
– Hazánk évtizedek óta küzd azért, hogy elősegítse a cigányok integrációját. Milyen magyar tapasztalok állnak rendelkezésre, amelyeket át tudunk adni az elnökség ideje alatt és be tudunk emelni az uniós romastratégiába?
– Európai szintű, hosszú távon fenntartható, megvalósítható és hatékony operatív stratégiára van szükség, amely túlmutat a deklarációk és a konferenciatermek szintjén. A romákkal kapcsolatos probléma összeurópai, így a megoldásnak is annak kell lennie. Magyarországot több száz éves tapasztalata predesztinálja arra, hogy vezető szerepet játsszék a romaintegrációs munkában. Ennek a tapasztalattömegnek vannak pozitív és negatív aspektusai is: az integrációnak voltak és vannak eredményei, de jelentős kudarcai is.
– Melyek ezek? A nyilvánosságban főleg a kedvezőtlen tapasztalatok jelennek meg.
– Történelmi tapasztalataink szerint az integráció távolról sem kilátástalan, bár nagyon magas absztrakciós szintről nézve annak tűnhet. A Mária Terézia időszakától máig meg-megújuló integrációs nekirugaszkodásoknak köszönhetően jelentős cigány tömegek illeszkedtek be a társadalmi munkamegosztásba, majd váltottak identitást is, úgyhogy már nem azonosíthatók „integrált” cigányokként: asszimilálódtak. A kommunista időszakban lezajlott integráció eredményeként a cigányság szociális tekintetben igen differenciált, etnikai tekintetben viszont egységesedő csoporttá, lassanként nemzetiséggé vált. Akkor zajlott le az a hétmérföldes verébugrás, amelynek során a cigányok, ha csak időlegesen is, beilleszkedtek a modern ipari termelés ritmusába. Ez – belülről nézve – hétmérföldes ugrás volt az előző nemzedék életviszonyaihoz képest, de figyelembe véve az ezzel járó feszültségeket és a változás lassú ütemét, csak verébugrásnak látszott a többségi társadalom szemszögéből. Gyökereiben akkor jött létre az a réteg – vállalkozók, humán értelmiségiek, szociális területeken dolgozó szakképzettek, nemzetiségi politikusok stb. –, akiket ma integrált vagy integrálódóban lévő cigányoknak látunk.
A tömeges integrálatlanság mögött is dinamikus mozgások működtek. Hogy csak néhány mozzanatot említsek: az ország a 19. század második feléig intenzív cigánybevándorlási célterület volt; a mélyszegénységben élő magyarok nagy számban asszimilálódtak a cigányságba; a gazdasági rendszerváltás pedig az integrálódók legnagyobb részét visszalökte a putrik világába… A rendelkezésre álló tapasztalatok elvileg tehát az integráció ügyének erőteljes képviseletére sarkallhatják Magyarországot, de tudni kell, hogy hazánk a rendszerváltás óta nagyon rosszul sáfárkodott mind a tapasztalataival, mind a cél érdekében mozgósítható szellemi és anyagi erőforrásaival.
– Rendszerhibáról vagy politikai hibáról van szó?
– Mindkettőről. A probléma körül kialakított eszmevilág, finanszírozási és igazgatási rendszer nem előre, hanem hátra mozdította az integrációt, azt viszont igen hatékonyan. A roma értelmiség erősen átpolitizálódott, érdekcsoportokhoz csatlakozott, belharcokba bonyolódott, ideológiai tévutakon bolyongott, zsákutcákban vergődött. Miközben egyes megélhetési polgárjogi harcosok konfliktusokat gyártottak és rasszistának gyalázták a többségi társadalmat, a rászorulók családostul belecsúsztak az afrikai szegénységbe. Az integráció körül bábáskodó számos civil szervezet politikai csoportok klienseként tevékenykedett, a nekik juttatott források nem támogatásra szoruló csoportokat, hanem az integráció ügyétől idegen célokat, egyéni és csoportérdekeket szolgáltak. Ezek a források egy olyan réteget gazdagítottak, amely – sikeres lévén – erre nem volt rászorulva. A kormányszinten tervezett és irányított munkaügyi és segélyezési rendszer is számos negatív kísérőjelenséget, az integráció ellen ható mozzanatot mutatott fel, csakúgy, mint a szemellenzős oktatási koncepciók. A téves koncepciók és az ezek propagálására, kivitelezésére létrehozott szervezetek igen sok kárt okoztak és élezték a cigányok és a többségiek közötti ellentéteket.
– Rögtön egy példa: nemrégen Mohácsi Viktória az Egyesült Államokban járt, és egészen elképesztő vádakat fogalmazott meg Magyarországgal szemben.
– Nem tisztem, hogy jelentőségükben megkérdőjelezhető egyéni megszólalásokat bíráljak, de általánosságban elmondható, hogy a külhoni médiákban rendkívül negatív kép rajzolódik ki Magyarországról, nyugat-európai újságírók azzal az elképzeléssel érkeznek hozzánk, hogy – nem viccelek – itt élőben tanulmányozhatják a grasszáló fasizmust. Ezt az elképzelést sajnos hazai nyilatkozók is igyekeznek táplálni, de számos tényszerű jelenség is közrejátszott benne: a 2006 utáni időszak példátlan jogsértései, ezekre válaszul a szélsőjobboldal erősödése, a cigányok ellen elkövetett gyilkosságsorozat stb. Ilyen háttér előtt nehéz elmagyarázni, hogy Magyarország jogállam, ahol az emberi és kisebbségi jogok rendelkezésre állnak, ezekhez nem kell kivívni, de folyamatosan és következetesen biztosítani kell a jogokhoz való hozzáférést. Tehát nem jogszerző, hanem jogvédő tevékenységre van szükség.
– A romák integrációja olyan probléma, amely nem oldható meg és kezelhető egyik napról a másikra, ugyanakkor látszik, hogy a Balog Zoltán vezette államtitkárság nem sepri a bajokat a szőnyeg alá, hanem a megoldásokat keresi.
– Ahhoz, hogy európai szinten sikeres romastratégia jöhessen létre, és ebben Magyarország érdemei szerint programadó szerepet játszhasson, elsősorban idehaza kell működő stratégiai koncepciót tervezni, építeni és működtetni. Ehhez a korábbi tapasztalatokat is felhasználó, de vadonatúj eszköz- és intézményrendszerre van szükség. Elsősorban ezt kell a politika alakítóinak megértetnie.
– Ezzel elérkeztünk az Ön által korábban másutt többször emlegetett megaprojekthez.
– Igen, átfogó, minden részletkérdésre kiterjedő, több nemzedéken átívelő megaprojekt kell. Nem lehet megelégedni papírra vetett tervezetekkel, kívánságlistákkal. Szigorúan centralizált, központi, állami szintről vezérelt folyamatokra, társadalmi szervezőmunkára van szükség. Ehhez megfelelően képzett, céltudatos szakemberek és célfinanszírozás szükséges. A jelenlegi pályázati rendszereken alapuló finanszírozás, amelyben az egyes pályázók keresnek maguknak feladatot, nem folytatható. Olyan rendszer kell, amely meghatározza a feladatokat, és a feladathoz találja meg a megfelelő embereket, akiket eredményesség függvényében, elszámoltatható módon honorál. Az integráció feladata független intézményi és irányítási szerkezeteket követel, amelyek lenyúlnak a települési önkormányzatokig, a rászorulók által lakott lakónegyedekig, sőt az ott lakó családokig. Ha ez nem valósul meg, akkor nem lesz sikeres az integráció. Mindebben persze fontos szerepe lehet a civil szervezeteknek. Prognosztizálható, hogy lesznek érdekcsoportok, amelyek komoly ellenállást fejtenek majd ki, hiszen eddigi formájukban rájuk egy ilyen új szerkezetben elvileg nincsen szükség, de számukra is fel kell kínálni a hasznos munka lehetőségét.
– Itt megint arról van szó, hogy az államnak, a társadalomnak milyen feladatai vannak a romák integrációjával kapcsolatban. Adódik a kérdés: magának a cigány kisebbségnek mit kellene tennie a saját felemelkedése érdekében?
– A társadalmi integráció – most a cigányok integrációjáról beszélek – egy tájékozott és képzett miniszteri rangú államtitkár kezében van, aki személyében egészen biztosan tudatában van a probléma súlyának. Kérdés, hogy a szükséges, történelmi súlyú politikai döntéseket más érdekek ellenében mennyiben tudja érvényesíteni. Magyarországon minden szinten súlyos pusztítást végzett a gazdasági és társadalmi rendszerváltás egésze, benne az utóbbi évek elhibázott politikája és a jelenlegi válság is. A társadalmi következmények számszerűen mérhetők.
A leszakadó rétegek integrációjához szükséges szolidaritás, támogató közhangulat fogyóban van. A polgárok – a véleményformáló középosztályi polgárok is – türelmetlenné váltak, húsz év ideológiai papolása után határozott kormányzati lépéseket és eredményeket várnak. Másrészt elvárják, hogy az érintett társadalmi csoportok, köztük a többszörösen hátrányos helyzetű cigány csoportok, a társadalom egészére kiterjedő öngondoskodás szellemében maguk is önállóan akarjanak tenni saját boldogulásukért, és ne csak a többségi társadalom segítő (segélyező) kezére várjanak. Ehhez azonban előbb helyzetbe kell hozni őket, mivel egyfelől önmaguktól már képtelenek a kezdeményezésre, másfelől egy megmerevedett társadalmi-gazdasági környezet veszi körül őket, amelyben elbuknak a legjobb kezdeményezések is.
– Ön türelmetlenséget említ. Érdemes megnézni az interneten az önmagukat „rajoknak” nevező cigány fiatalok fotóit. Olykor ökölbe szorított kezükben kardok és más harceszközök láthatók, szövegeik pedig bátran nevezhetők rasszistának.
– Ez nem meglepő. Tévhit, hogy csak a többségi társadalom tagjai lehetnek rasszisták. Jóllehet a sajtó elsősorban a cigányellenes közhangulatról és egyes politikai csoportok cigányellenes megnyilvánulásairól beszél, tudatosítani kell, hogy a cigányság egyes köreiben is megjelentek etnocentrikus, hovatovább rasszista színezetű csoportok és indulatok. A világhálón is, meg az úgynevezett „magas kultúra” művelői körében is találunk magyarellenes kirohanásokat. Ezek némelyike kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát. Az utóbbi évek fejleményeit figyelve egyre többször fordul elő, hogy cigányok válnak rasszista indíttatású bűncselekmény felbujtóivá vagy elkövetőivé. Ha azt látjuk, hogy Magyarországon az etnikai konfliktusok kiéleződtek, az még inkább az integráció szükségszerűségét húzza alá, hiszen minél szélesebb integrációs felületeket és felemelkedési utakat kínál egy társadalom, annál kisebbek bármiféle agresszív ellentársadalom, szélsőséges ideológiai és uszító szubkultúra esélyei.
– Soros György milliárdos nem is olyan régen Magyarországon járt és az úgynevezett harlemi programmal kereste meg a kormányt. Ez a típusú gondoskodás, integrációs modell hozzáilleszthető-e a magyar vagy az európai sajátosságokhoz?
– Minden építő kezdeményezésre oda kell figyelni, az ilyen programok esetében mégis sok a kérdőjel, hiszen ezeket nem lehet minden további nélkül egyik helyről a másikra átültetni. Bár az USA színes bőrű és Magyarország cigány lakosságának integrációs problémái igen hasonlónak látszanak, mégis merőben mások a társadalmi viszonyok, egyáltalán nem biztos, hogy a meglévő kulturális, szellemi, lelki előfeltételek egybevágnak az ottaniakkal. Míg ott a legtöbb probléma nagyvárosi környezetben mutatkozik, Magyarországon a gondok a városoktól távoli kistérségekben a legsúlyosabbak. A szegénység minősége sem ugyanolyan. A Harlem-program csupán egyetlen nagyváros egyetlen lakónegyedében sikeres lokális projekt. Magyarországon nem ilyen, hanem egységes vezérelvekre és szervezeti elemekre felépített, átfogó országos esélykiegyenlítő pedagógiai és iskoláztatási program kell. Nekünk nincs időnk kísérletezgetni.
– Pedig az oktatásban való részvétel kulcsfontosságú az integráció szempontjából. Milyen irányba kellene még elindulni?
– Azok a nemzedékek, amelyek már kikerültek az iskoláztatás időszakából és mára nyilvánvalóan elveszítették szakmai ismereteik jelentős részét is, már nem terelhetők vissza az oktatási rendszerbe. Számukra másodlagos, szociális munkaerőpiacot, helyesebben szólva munkaerő-irányítási és gazdálkodási rendszert kell létrehozni. Vagy a munkát kell elvinni hozzájuk, vagy őket kell odavinni a munkához. A helyi szervezésű közmunkák nem hatékonyak, azonban vannak még az árvízvédelmen kívül is olyan területek, amelyek képesek lennének felszívni a képzetlen munkaerőt, hiszen a hazai 30 százalékkal szemben Nyugat-Európában a képzetlenek átlag 70 százaléka dolgozik. Ezeket a foglalkoztatási lehetőségeket meg kell találni, a ma feketemunkaként kriminalizált munkavégzést pedig ki kell fehéríteni úgy, hogy ellenőrizhetővé váljék, a munkavállaló védelmet élvezzen, de mindez ne járjon jelentős adó- és járulékfizetési kötelezettséggel. Az embereket a megélhetéshez elegendő munkajövedelemhez kell juttatni, és az is elvárható, hogy erre a rendszerre alapozva megfelelő egészségbiztosítással rendelkezzenek, és nyugdíjat is kapjanak, amikor befejezik életük aktív időszakát.
– Azért ezeknek a rétegeknek más problémáik is vannak, nem csak a munkanélküliség és az azzal kapcsolatos problématömeg.
– De mennyi! Például meg kell őket szabadítani a bűnözés fenyegetésétől is. Társadalmunk jelentős része azt hiszi, hogy csak az etnikumok között léteznek bűncselekmények, az elkövetők többnyire cigányok, a sértettek pedig a többségi társadalomhoz tartoznak. Ez azonban féligazság, a valóság más. Különösen a halmozottan hátrányos, leszegényedett közösségekben az elkövetők és az áldozatok egyaránt cigányok, csak számos okból igen alacsony a feljelentési hajlandóság és a cigány bűnelkövető cigány áldozata ritkán lesz médiaszenzáció. Ezért intenzív bűnmegelőzésre volna szükség. Első lépésként megnyugtató, hogy újra lesznek körzeti megbízottak, de hosszabb távon a bűnmegelőzésnek is egy átfogó integrációs projektbe kell majd beágyazódnia.
Forrás: Mno.hu
Cigánykérdés? Mély szegénység? Válság? Tőkés világ.?
Felesleges energia pazarlás. Soha senki nem fogja megoldani, A politika csak árt az ügynek.
Jeniszej!
A politika nem is akarja megoldani. Csak arra kell nekik, hogy a semmittevést a lázas munka látszata felé tereljék!
Hova is akarjuk integrálni a romákat?
A dezintegrált magyar társadalomba?
Hogy is kell ezt elképzelni?
Erre mondja a bölcs magyar ember:
Fából vaskarika.
Szeretettel, gyalog
Ui.: mutassunk példát, hogy fog össze egy nemzet. Amíg ezt nem tudjuk előadni, addig csak szájtépés folyik.
gyalog!
Várom az egy (1) láda szovjet pezsgőt, amit felajánlottál, amennyiben megcáfollak!
A tegezésről és magázásról írt sületlenségeid cáfolata olvasható a betlehemesekről szóló topikban.
Fel lehetne már hagyni ezzel a “roma”-zással! Az eddigi strucpolitikát megszüntetendő, lehetne ezzel kezdeni. A cigány, az cigány.
Integráljanak a kezükbe lapátot, talicskát és megszünik az országban az árvízveszély.
A parlagfűmentesítéssel sem lenne több probléma.
Mindezért tessék bért és nem segélyt fizetni, hogy levonhassák szerelmük gyümölcséért megillető nemkevés adókedvezményt.
Mert azzal már tele van a gyerekeim megszületésében társtettesként közreműködő részem, hogy nekem a családomon kívül 2 cigányt is el kell tartanom, aki mellesleg ki is rabol és gyerekeim kezéből kitépi a mobilt.
Valahol már elmondtam, itt is megismétlem: az ország 8 éven aluli állampolgárainak 50%-a cigány, a másik 50% az összes többi. Lassan el lehet gondolkodni a magyar integrációrol!
El lehetne felejteni a csődött mondott liberális felfogás minden részletét.
Roma vagy nem roma az illető:
– ne ő döntse el, mennyit kerüli a gyermeke az iskolát. Igenis legyen következménye a gyerek iskola kerülésének
– ellenszolgáltatás nélkül semmi ne járjon. Nevetséges, hogy a segélyek és más támogatási formák a munkakerülésre ÖSZTÖNÖZTEK.
– szokjon hozzá minden rászorult, hogy a támogatást az adófizetők nem kocsmára,
játékgépre adják. Pénzbeni támogatás helyett rezsi kompenzáció és egyéb kötött formák szükségesek. A károgókról meg nem kell tudomást venni.
A települések a megszokottnál sokkal több közmunkást foglalkoztathatnának, mint idáig. A hivataloktól megbízást kapó vállalkozások közül annak kellene odaadni a munkát, aki a lehető legtöbb közmunkást foglalkozatná az adott tevékemnységben. elsősorban építőipari, fenntartási munkákra gondolok.
Aligha tartható tovább, hogy az önkormányatokrtól megbízást kapók idegenekkel dolgoztatnak, a rászorulónak semmit sem kell tenni a segélyért. Az állam a felvett hitelekből finanszírozza az egész cirkuszt.
A téli hómunkásokat meg lasszóval kell fogni.
Összefoglalóul: társadalmi integráció – akár roma, akár nem – tanulás és munka nélkül csak a mesében lehetséges.
Huba
Teljesen egyetértek veled. ( is )
Azonban ne felejtsük el, nem a puszta véletlen hozta ezt a helyzetet. Az elmúlt sok év szándékosan hozott rossz törvényei segítettek idáig jutni.
Húszezer Ft érték alatti lopás esetén csak szabálysértés, aki felemelte a hangját és fel emeli a mai napig is, és ki meri mondani az igazat az rasszista és kirekesztő.
Továbbmegyek. A hazai média is igen nagy szerepet kap abban hogy idáig fajultak a dolgok, és nem a kis újságíróra gondolok, hanem a megvett tévé és rádiótulajdonoska, akik szándékosan félretájékoztatják esetleg rettegésben tartják a hazai becsületes népességet.
Folyamatosan ontják a gátlástalan hazugságaikat, miközben ha bemondják, hogy egy tehetetlen öreg bácsit agyonvertek kiraboltak majd újból agyonvertek pár ezer, pár száz forintért, akkor mindenki tudja kik voltak az elkövetők.
Ha 100 évben egyszer megtámadnak egy “roma” embert akkor azonnal bemondják, valószínű rasszista indítékkal támadott meg egy Magyar egy romát, érdekes fordítva nem mondanák be, pedig tudjuk ———a legnagyobb rasszisták a cigányok. ———
Ha a világ összes pénzét rájuk költenéd akkor sem akarnának beilleszkedni, mert így jó nekik. Antiszociálisak, nem kapnak olyan nevelést mint egy átlag polgár.
Nekik nem természetes: –
Köszönni, szemetesbe dobni a szemetet, sorba állni, autóra jogosítványt letenni,
dolgozni, adót fizetni, gyereket megnevelni, saját gyerekét szeretni, és sorolhatnám.
Ami természetes:
– Ingyen segélyt kapni, ingyen lakást kapni, ingyen rezsitámogatást kapni az ingyen segélyhez és lakáshoz, lopni, csalni, ölni…..
Mivel nincsenek megnevelve egy olyan környezetben nevelkednek fel ahol semmit sem ér az élet, hiszen a saját családjuk sem becsüli őket többre mint segélyre valóra. Ezért náluk az is természetes, hogy sunyi alattomos módon késsel hátulról elvegyék bárki életét, pusztán szórakozásból is.
Ha lehetne statisztikát készíteni hány ember életét oltották ki és kiderülni kíváncsi lennék ki akarná őket még felzárkóztatni.
szigetország!
Csak ismételni tudom a nálunk okosabbakat:
13./ tegezés, magázás: A magyarok a 16. században a tegezést használták, mindenki tegező viszonyban állt a másikkal.
…és mint írtam ez nem hit-, hanem ténykérdés…:)
mos’má’mi’csinyájjak?! 🙂
És még valami, Te szigetország!
Miért szereted Te olly nagyon azt a SZOVJET pezsgőt? A Törley meg smafu?
Hogy lesz így belőled hazafi!?
:)))))
gyalog!
Mivel lusta voltál megnézni a másik topikba írt bizonyítékaimat, idemásolom az egyiket. A szerző Gyöngyösi István magyar költő a 17. századból, aki a Murányi Vénus című elbeszélő költeményének ajánlását így fejezi be — magázva (!): (Ha nem ismernéd a költőt, azt sajnálom, nézz utána)
“…minthogy Nagyságtok örök emlékezet érdemlő hírét s nevét viseli, nem úgy együgyű munkámot, mint magok dolgának szép emlékezetét, tekéntse kegyes szemmel, és vegye jó neven érdemetlen szolgájátúl.
Költ az stubnyai hév vízben Boldogasszony havának 27. napján 1664. esztendőben.
Nagyságtoknak legkisebbik szolgája
GYÖNGYÖSI ISTVÁN “
Tehát ragaszkodom az egy (1) láda pezsgőhöz, amit felajánlottál. Jó lesz a Törley is.
Több idézetet nem akarok ideírni, bár megtehetném, de nem akarom tovább rongálni szerény képességeken alapuló tekintélyedet.
gyalog!
Csak emlékeztetőül írom ide állításodat, ami alapján ragaszkodom az egy (1) láda pezsgőhöz. Kérem azt a héten letenni az önkormányzat portáján a nicknevemre.
“Kapd elő, a Károli Bibliát, vagy bármelyik 18. század előtt magyar nyelvű irodalmat), ha találsz benne egy (1) magázódó formulát, egy (1) láda szovjet pezsgővel fizetek!:)”
gyalog!
Te kis hazudós! Ne nyírvogj, hogy “most már mit csináljak?”.
Megmondom: szépen vásárold meg az egy (1) láda pezsgőt, s ha magad nem bírnád elcipelni az önkormányzathoz, kérj meg egy délceg legényt, aki segít. A pezsgő felét már felajánlottam egy becses személyednél lényegesen műveltebb személynek. A pezsgő másik felét jótékony célra fordítom, de iszom egy pohárkával arra is, hogy a jó Istenke áldjon meg egy csöpp ésszel, és nagyobb tisztelettel a magyar nyelv gazdagsága iránt.
A cikk „érdekes” ezért lehet sok pénzt felvenni. Idegen szavak tömkelege, kevés lényeg. Ezt hívják szómenésnek.
A cigánykérdésnek kétféle megközelítése lehet.
Az egyik, fokozni kell a cigányságot önállóságának kivívásába. Ennek útján támogatni a cigány nyelv elterjesztését, minden fórumon lehetővé tenni a cigány nyelv használatát (ha kell tolmácsok segítségével, igaz melyik cigány nyelvet?). A munkavállalás számukra nehéz, mivel közel egy emberöltő óta nem tudtak munkát végezni, így az azóta felnőtt generáció sem tanulni, sem dolgozni nem kíván. A többségi társadalomtól való elkülönülés elvezethet egy önálló „cigány országhoz”. Területileg a nyírségi, borsodi területeken. Ez hasonlatos folyamat lenne ahhoz, ami 1848 után, a királyság megdöntésével elindult a nemzetiségeknél, és elvezetett a területek leszakadásához. Ez lehet a Károlyi-Linder módszer.
A másik, hogy a nevelésen, oktatáson keresztül elindítani a felzárkóztatást. Ennek példája lehet Máltai Szeretetszolgálat néhány faluban elindított programja, vagy az egyházak cigánypasztorizációja. A gyerekek nevelésénél, tanításánál kell kezdeni a felzárkóztatást. Ehhez tartozik a munkahelyteremtés, a támogatások átalakítása (nem segélyezés, hanem családi adókedvezmény). Szerintem ez lehet az útja a cigányság felemelkedésének, a magyarságon belül.
Azért az elgondolkoztató, hogy a magyarországi földosztásokból a cigányok mindig kimaradtak. Miért? Ez után nehéz kérdés az, hogy miért nem tudnak pl. földet művelni.
Nagyságtok – Barátom, ez biza tegeződő formula – most már tényleg röhögök!
Így szólna magázva: nagyságuk.
Jelentem, én értek magyarul…
A szovjet pezsgődet pedig tedd a Jobbikos kereszt mellé a Tanácsház* térnél.
*csak hogy oda találj:)))))))))))))))))
Vidám szeretettel, gyalog.
Ja, és nyugi! Ez még nem a világ vége.
gyalog, te hazudós!
Látom, analfabéta is vagy. De próbáld újra elolvasni ezt a mondatot, s láthatod belőle, ez bizony magázás. Az igei állítmány magázó: “tekintse”, “vegye”.
“…tekéntse kegyes szemmel, és vegye jó neven érdemetlen szolgájátúl…”
Rosszul állsz anyagilag, hogy ki akarsz bújni az adósság alól?
“gyalog, te hazudós!”
Szigetország, Te szelíd!
Boldog új évet!
Ui.: Tehát min. kétféleképp fogalmaz Gyöngyösi, ugye?
A magam részéről nem szeretnék továbbrágódni azon, hogy a magyar nyelv eredetileg tegeződő nyelv, amely ha nem is a 18. században, mert ebben valóban tévedtem, de a 16. század körül kezdett megváltozni.
Mindez természetesen nem jelenti azt , hogy az ember tiszteletlen lehet bárki mással a tegeződésével.
Viszont magázva is le lehet hazugozni stb. bárkit, ugye?
Kedves szeretettel, gyalog
Ezek Csokonai-verscímek (1789):
Sehol magázódás
Quem dii oderunt, praeceptorem fecerunt
Mindég közel van a halál
A poéta gyönyörködése
A kétszínűség
A szerencse változó
A tengeri zivatar
A kevély
A főldindúlás
A gazdag
Rút ábrázat s szép ész
Baráti búcsúvétel
Az ősz Laudonra
Kisfaludi Sándor:
18. sz. vége
1. Dal.
Halljátok! kik esmerétek
Keserveit éltemnek,
Kik szántatok s részt vevétek
Gyötrelmiben szívemnek:
Örűljetek, hiv barátok!
Boldoggá lett éltemen,
Áldássá lön a vad átok,
Mely függ vala szívemen;
Haljad s érezd, föld s levegő!
Enyém! Enyém örökre ő! –
Hálá, Lízám, szívednek!
Sorsom! rendelésednek!
gyalog, te balga!
Tessék alaposabban megismerni a régi magyar irodalmat és a régi magyar nyelvet, mielőtt állítasz valamit.
A magyar nyelv gazdagodott azáltal, hogy magázódni is tudunk. És sok más nyelvtani szerkezettel is gazdagodott, amit nem sorolok fel, mert látom, nem ismered kellőképpen a magyar nyelvet.
Most már csak az a kérdés: mikorra várhatom a láda pezsgőt?
Ui.: a magyar nyelvű írásbeliség a 16. században terjedt el, csak ekkortól lehet tudni, hogy a szerzők magázódtak és tegeződtek, nemritkán egy szövegben mind a két formát használták. Janus Pannonius pl. még latinul írta verseit, noha magyar volt.
Vagy hogy Nagyapó kedvenc tegeződős kult-versét idézzem Petőfitől:
MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET…
(részlet)
Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!…
Hadat nekünk ők izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.
Folytassam?
Nagyon szépek a versek, örömmel tölt el, hogy hirtelen sokat olvasol.
A magyar nyelvű írásbeliség azonban nemcsak a verseket jelentette, hanem a prózai műveket is, vagy a különféle hivatalos okiratokat.
Mikes Kelemen híres rodostói leveleit magázó formában “küldte el” nénjének, aki nem létezett, a leveleket saját magának írta. A levelek a 18. század elejéről valóak, a legelsők 1717-ből származnak.
gyalog!
Legalább rábírtalak arra, hogy olvass!
A versek nem véletlenül tegeződő formájúak, mert hülyén venné ki magát, ha a költő magázódva szólítaná meg kedvesét vagy múzsáját vagy szidná a németeket, stb.
A prózai művekben (regényekben, novellákban, útleírásokban, jegyzetekben, stb.) azonban gyakori a magázódás, ha a helyzet úgy kívánja. Ettől a magyar nyelv gazdagabb lett — ez a lényeg.
Próza:
Eötvös Károly:
19. sz. vége
Megakad a vármegye
Kisfaludy Sándor, mikor apja őt Pozsonyból hazahívta, meglátogatta öreganyját Sümegen. Itt egykor egyik kedves barátjával, Oszterhuberral a vármegyebeli leányokról beszélgetett, s beszélgetés közben szóba jött Szegedy Róza is. Oszterhuber kérdezte:
– Nem ismered?
– Nem.
– Pedig atyafiak vagytok.
– Nem tehetek róla.
– Nem is baj, ha nem ismered. Igen szép és igen okos lány, de igen nagy úrnő. Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve.
– Ha igen okos lány, akkor lehetetlen, hogy minden nagyságos úrfi szerencsével és minden szegény fiú hiába forgolódjék körülötte. Hiszen vannak nagyságos tökfilkók és igen derék szegény fiúk.
A próza nem csak egy-egy részből áll, hanem egy hosszú szöveg.
Azt írtam, hogy “gyakori a magázódás, ha a helyzet úgy kívánja”. Ha a helyzet úgy kívánja, akkor pedig tegeződnek.
Jeleztem, hogy a magázódás már a 16. században jelen volt, főleg hivatalos levelekben, okiratokban, ajánlásokban, stb.
Gyöngyösi István magázódva fordult az olvasókhoz a Murányi Vénusz című műve elején — az úgynevezett ajánlásban — 1664-ben, amivel az olvasók iránti tiszteletét fejezte ki.
Rákóczi Ferencz gyakran szintén magázódva írta feljegyzéseit. Bajtársa, Mikes Kelemen úgyszintén magázódva írta híres leveleit.
Üdv! Látom szigetország nagyon szomjas vagy,élvezem a pengeváltást,függetlenül attól,hogy a cigány integrációhoz semmi köze sincs .
Kedves Mindenki, aki nyomon követi ezt a topikon kívüli szócsatát!
Alább idézek Kármán Józsefnek Fanni hagyományai című szentimentális regényéből, amely az első magyar nyelvű regény. Kármán József (1769-1795) rövid életű református pap,majd püspök volt.
A regényrészletben így bíztatja a dajka Fannit, a szerelem bánatában vergődő nőt (a lényeg most a magázáson van!):
“Ne rettegjen előtte, ne szaladjon előle — de vigyázzon. Ittlétének egy fő célja a szerelem: de boldogtalanságának legfőbb eszköze is lehet a szerelem.”
“Nem kárhozatos indulat az; a jó természet oltotta azt szívébe. Szeressen!”
szigetország szerint:
2010. december 27., hétfő – 23:13
Mégis, miből gondoltad, hogy egy ócska diverzáns majd a szavának áll? (legalábbis csoda lenne / lett volna – azt pedig máshonnan kell várnunk)
Marhaság!
Azelőtt a házastársak is magázódtak.
Hogy ne menjünk Csepelről messze:
“A csepeli bírólánya,úgyis tudja kend,
fekszik selyem paplanágyban,úgyis tudja kend,
emelgeti szép piros paplanát,úgy mutatja a pi-pi-pi,nem mondom ki
úgyis tudja kend.”
(katonanóta 45 előtt)
Revidiáltam nézeteimet már egyszer: kétség kívül tévedtem (nem kevés) 200 évet, de azt senki nem cáfolta meg, hogy EREDETILEG a magyar nyelv tegeződő. Ez nem stílust jelent, amely viszonyokat rögzít, hanem gondolkodásmódot.
Így tehát az “ócska diverzáns” rögzíti angyalka-karakónak, hogy gyalognak volt igaza ebben az állításban – ahonnan a vita elindult -: a magyar nyelv a 15. sz.-ig TEGEZŐDŐ VOLT. Megváltozása pedig IDEGEN HATÁS.
VISSZATÉRVE VALÓBAN AZ EREDETI TÉMÁHOZ MEGISMÉTELNÉM, AMIT AZ ELEJÉN ÍRTAM:
Hova is akarjuk integrálni a romákat?
A dezintegrált magyar társadalomba?
Hogy is kell ezt elképzelni?
Erre mondja a bölcs magyar ember:
Fából vaskarika.
Szeretettel, gyalog
Ui.: mutassunk példát, hogy fog össze egy nemzet. Amíg ezt nem tudjuk előadni, addig csak szájtépés folyik.
Én nem vagyok magyar?
Ős Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik
Egy gondolaton.
Ős Napkelet ilyennek álmodta:
Merésznek, újnak,
Nemes, örök-nagy gyermeknek,
Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak
Nyugtalan vitéznek,
Egy szerencsétlen, igaz isten
Fájdalmas, megpróbált remekének,
Nap fiának, magyarnak.
(S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájúaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?)
gyalog!
Emlékeztetlek fogadásodra, amiben ezt írtad:
“Kapd elő, a Károli Bibliát, vagy bármelyik 18. század előtt magyar nyelvű irodalmat), ha találsz benne egy (1) magázódó formulát, egy (1) láda szovjet pezsgővel fizetek!:)”
Mivel a fogadást elvesztetted, jössz egy láda pezsgővel! A Törley is megfelel!
A vita nem arról szólt, hogy korábban tegeződtek-e a magyarok, hanem arról, mikortól kezdett meghonosodni a magázódás a magyar nyelvben.
Cigányintegráció, cigánykérdés. Micsoda fogalmak kerülnek elő…pár lépés a cigánybűnőzés, ugye libsikéim?
gyalog szerint:
2010. december 26., vasárnap – 13:05
” szigetország szerint:
2010. december 23., csütörtök – 22:36
Barátom!
Kapd elő, a Károli Bibliát, vagy bármelyik 18. század előtt magyar nyelvű irodalmat), ha találsz benne egy (1) magázódó formulát, egy (1) láda szovjet pezsgővel fizetek!:)”
Ezek szerint (gykv) a diverzáns által vasárnap ajánlott fogadás lényege:
(…) ha találsz benne (…) magázódó formulát (…) fizetek!
A megtalált – és szigetország által többszörösen beidézett – “magázódó formulák” ellenére a diverzáns azt állítja, hogy nem veszítette el a fogadást. Az ócska diverzáns tehát immár hazudik is – ami korántsem szükségszerű (csak mindennek a teteje). Diverzáns részéről szükség- és definíció-szerű a provokáció, a mellébeszélés, az alakoskodás, az összeugrasztás (csellel/csalással), ilyesmik… – a hazudozás viszont fakultatív (ún. “bónusz”).
karakó!
Ritkán mondok ilyesmit emberről, és most is csak a viselkedésedről állítom:
r ö h e h e h e l y e s
🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
Kedves karakó!
Ritkán mondok ilyesmit emberről, tehát most is csak arról írom, amit mondasz, teszel:
röhehehelyes
🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
…és bíztatlak: csak így tovább: hamarabb ébredsz legalább…!
Szeretettel, gyalog
gyalog!
Ne beszélj mellé! Tessék letenni az egy láda pezsgőt!
Piszok röhejes éss ellenszenves vagy, ahogy nyivákolsz.
Tudod, a hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát…
🙂
Íme, a hazudós, gyáva gyalog…
cigánybiznisz-Jakab Péternek a JOBBIK miskolci képviselőjének felszólalása
http://www.youtube.com/watch?v=Y5JwRIPXvio&feature=player_embedded
Fidesz kormány, itt is “szuper” jól működtök!
Ahol a kettős gyilkosság történt, mint ha hasonló lenne a helyzet, nekem nagyon úgy tűnik!
Narancsvírus
azért ez a videó elég konkrét…