Népszabadság
Lassan két éve, hogy Ophélie Aurélie Bretnacher egy átmulatott éjszakai után rejtélyes körülmények között a Dunába veszett. Holttestét két hónappal „eltűnése” után találták meg a folyó csepeli szakaszán.
Szülei nem hiszik, hogy öngyilkos lett vagy baleset érte. Feljelentésük nyomán a Legfőbb Ügyészség emberrablás gyanújával rendelt el nyomozást, ami még ma is tart.
A Legfőbb ügyészség a múlt héten 2011 februárjáig meghosszabbította az emberrablás gyanújával tavaly februárban elrendelt nyomozást a még 2008. december 4-re virradóan a budapesti belvárosban tisztázatlan körülmények között eltűnt Ophélie Aurélie Bretnacher halála ügyében – értesült a NOL.
A Corvinus Egyetem egykori francia cserediákja halála ügyében eljáró BRFK a nyáron kérte Ophélie egyik olasz diáktársának folytatólagos kihallgatását az itáliai hatóságoktól. Arról a fiúról van szó, aki annak idején megtalálta Ophélie holmijait a Lánchídon. Állítólag a közvetlenül Ophélie eltűnése után Budapesten jegyzőkönyvezett vallomásában találtak ellentmondásokat, kellően nem tisztázott, meg nem válaszolt részletkérdéseket a hatóságok, ezért kell őt újra meghallgatni.
Ophélie 2008 december 3-án késő este csatakozott a Portside de Cubában szórakozó csoporttársaihoz. Előtte már ivott egy sört és egy felest, a Portside-ban rátöltött még hat sört és hat rövidet. Jóval éjfél után hirtelen elköszönt társaitól, és haza indult II. kerületi albérletébe. Csoporttársai később a rendőröknek azt mondták, olyan részegek voltak (ők is, és Ophélie is), hogy nem emlékeznek rá, miért volt aznap olyan szomorú a lány, s arra sem, hogy miért bontott asztalt olyan korán.
Ophélie nem a megszokott útvonalon indult haza. Általában a bulik után elsétált a körútra, majd villamossal és busszal utazott tovább. Aznap a Lánchíd felé indult. Minden környékbeli térfigyelő és biztonsági kamera felvételeit begyűjtötte annak idején a rendőrség, így pontosan nyomon tudták követni Ophélie útján egészen a Magyar Tudományos Akadémia közelében lévő zebráig. Ott mintha nyoma veszett volna, Ophélie egyszerűen eltűnt.
A rendőrség egy dologban biztos (eddig legalábbis biztos volt) – Ophélie-t sem gyalog, sem kocsival nem követte senki, nem is zaklatták út közben. Egyedül gyalogolt végig a Portside-tól a Roosevelt térig, ahol nyoma veszett.
Olasz barátja a Lánchíd pesti hídfőjének déli oldalán találta meg Ophélie táskáját, benne a mobiljával, irataival, útlevelével. A hidat is figyelő biztonsági kamera felvételén azonban sem az nem látszott, hogy Ophélie felment volna a hídra, sem az, hogy az északi oldalról átfutott volna a déli járdára, hogy letegye a táskát. S hogy utána mi történt, arról senki nem tud semmit.
Hetekkel később emelték ki a holttestét a Dunából. Az orvos szakértők szerint halálát vízbefulladás okozta, idegenkezűségre utaló nyomokat nem találtak. Azt a francia rendőrség budapesti attaséja is elismerte, hogy Ophélie felkutatása, majd halálának körülményeinek tisztázása érdekében a BRFK mindent megtett, ami szakmailag lehetséges volt. Phillippe Dassonville attasé budapesti sajtótájékoztatóján annak idején úgy fogalmazott: „Mi sem csináltunk volna hasonló helyzetben sem többet, sem mást”.
Ophélie szülei azonban tudni akarják, hogy miért és hogyan halt meg a lányuk. Nem fogadják el sem azt a lehetőséget, hogy baleset érte, sem azt, hogy öngyilkos lett. Szerintük Ophélie önszántából nem ment volna el idegenekkel, s csakis erőszakkal kerülhetett a vízbe, ezért feljelentést tettek emberrablás gyanújával. Feljelentésüket a Fővárosi Főügyészség elutasította, a Legfőbb Ügyészség azonban igencsak veszedelmes precedenst teremtve nyomozásra utasította a BRFK-t.
A Legfőbb Ügyészség azzal érvelt a nyomozás elrendelése mellett, hogy az Ophélie eltűnésekor elrendelt közigazgatási eljárás keretében beszerzett adatok alapján egyértelműen nem zárható ki, hogy mégiscsak bűncselekmény áldozata lett a francia lány. Csakhogy ilyen alapon Magyarországon minden eltűnési ügyet emberrablásként kellene kezelni, hiszen, amíg az eltűnt személy (vagy a holtteste) elő nem kerül, senki nem lehet biztos abban, hogy nem történt-e bűncselekmény. Szakmai körökben a Legfőbb Ügyészség döntését a szülők irányában tett gesztusként értékelték, mivel a nyomozás elrendelésekor egyetlen olyan feladatot nem írtak elő a nyomozóhatóságnak, amit már ne végeztek volna el korábban.
Információink szerint a nyomozás jövő februárig bizonyosan folytatódik, hogy azt követően mi lesz, ma még megjósolni is nehéz.
Ha az én lányomról lenne szó, én is mindent elkövetnék! Sajnálatos esemény… ehhez nem is lehet mit hozzáfűzni, csak annyit, hogy kitartást a családnak.
Kívánom, hogy találjanak megnyugvást és remélem az ügy szempontjából még van esély a tisztázásra!?
Nincsen “olasz szál”-
Rossz irányban keresnek
Így, hogy nincsenek meg a szállodai kamera által felvett képkockák
nehéz bármit is találni-
De az is “furcsa”, hogy nem volt semmi szemtanú
Elég hihetetlen, hogy senki nem vett észre smemit
Arról a sötét színű taxiról, ami az egyik képkockán volt látható,
semmit nem lehetett kideríteni?
Rendszám alapján