Csepel.info
A szervezőktől kapott tájékoztatás szerint “Egyetlen vers” címmel indul kulturális pályázat Csepelen. A kezdeményezés segítséget kíván adni olyan verskedvelő irodalombarátoknak, akik Csepelen élnek vagy dolgoznak.
Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy mindenkinek vannak kedvenc versei, s talán mindenkinek van egy olyan verse, ami nagyon-nagyon fontos az életében. Lehet, hogy ez az Egyetlen vers, ahogy lépünk előre az időben változik, de mindig van egy vers az ember életében, ami itt és most fontos. Ilyen verseket keresünk, s hozzá olyan társakat, akik szívesen megosztanák egy nyilvános versmondó alkalommal ezeket a verseket a többiekkel. Tervünk az, hogy ezeket a verseket bemutatjuk, elmondjuk, kinek milyen emléke, élménye, tapasztalata fűződik ehhez a költeményhez, s ha találunk elég versmondásra vállalkozó felnőttet, akkor válogatásunkból akár egy CD is készülhet – fogalmaznak a szervezők.
Beküldési határidő: 2010. november 30.
A műveket az egyetlenvers@gmail.com e-mail címen várják. A levélben szerepeljen a vers címe és szerzője mellett a teljes szöveg, az ajánló neve és a vershez kötődő emléke, élménye, megjegyzése.
Ha valaki postán szeretné elküldeni legkedvesebb versét, azt is megteheti a Nagy Imre ÁMK Alapfokú Művészeti Iskola címére: 1214 Budapest Simon Bolivár sétány 4-8. Kérjük, a borítékra írják rá: EGYETLEN VERS.
Az első vers-találkozóra 2010. december 9-én, csütörtökön délután 18 órakor kerülne sor.
Helyszín: Nagy Imre Általános Művelődési Központ – Könyvtár
A kezdeményezés koordinátorai: Körömi Gábor és Fazekas Ildikó (Nagy Imre ÁMK)
Támogató: Csepeliek Művelődéséért Közalapítvány
csepel.info
HAJRÁ CSEPEL!
Lehet kultúrát éltetni, terjeszteni, és általa fejlődni!
A vers élteti, szépíti szívünket, lelkünket, elménket.
Remélhetőleg sokan jelentkeznek.
Szurkolok tiszta szívemből.
Kedves Gondolkodó!
Szerintem ne csak szurkolj, hanem küldj be egy verset. Sőt, kérj meg erre másokat is.
Én már választottam egyetlen verset.
Ezzel nyernék?
Királyerdei Ballada
Hajdanán-e szép vidéknek
Ezer gondja-baja volt:
„Menyország ez – mondták sokan –
ám sajnos elhanyagolt…
Csatornát csak vakond váj itt,
meg a földi kukacok,
Duna partján csak a gaz nő,
és a szemétkupacok.
Ámde lehet, nincs is szükség
e tájon a Dunára:
van helyette sok kis tenger
egy esőnek utána..”
S mondták azt is: „Ez a helyzet
nem is válik soká jobbra –„
ám ezek a pesszimisták
nem gondoltak – Glavanovra,
aki mint híres druszája,
vaserejű-szívű Toldi,
gondolt egyet, s nekikezdett
a gazokat kaszabolni.
Méghozzá nem immel-ámmal,
nem ötölve és hatolva;
s lássunk csodát: lett is mindjárt
szilárd járda, új csatorna,
s lett a megszépült ligetben
olyan népes jóbaráti
társaság, hogy annak párját
ma nem sok helyütt találni…
Ám ők mindig lelnek munkát,
no meg persze lágy kenyeret,
mit az ember a bográcsban
főtt hús-mannához megehet.
Egy szó mint száz: Királyerdőn
nagyot fordult már az idő,
Legyen ez a tény a végszó,
Miklósunk meg – képviselő…
/Csepeli Szegfű, 2006, Csepeli MSZP/
A Kedveshez
Eszembe jut mit felejtett
Felemelem mit leejtett
Nem búsítom hogyha nevet
Azt említem akit szeret
A kiskabátját rásegítem
Nem szenvedéllyel csak szelíden
Szerelmet tőle sose kérek
És nem is vallok sohasem
Ó mily forrón szeretem
A VILÁGOT ISTENI SZERETETBEN, IGAZ HITBEN, BÁRÁNYKÁKKAL EGYÜTT ÉLŐ CSALÁDOK MENTHETIK MEG!
A gyönyörűt szaporítani vágyunk,
hogy így örökké rózsáljon a Szép,
s emlékét, ha hull érettebb virágunk,
őrizhesse a zsenge ivadék:
de te, fényszemed rabja, rőzsét
lángodra tápnak: önmagad dobod,
inségbe fojtva, ami csupa bőség,
mézed ürme, te, önnön gyilkosod.
Te, aki a világ friss dísze vagy
s a víg tavasz előtt még csak herold,
bimbódba temeted tartalmadat
s, édese vadóc, fukaron tékozolsz.
Szánj meg: szűnj külső jusst habzsolni: másképp
megeszitek, a sír s te, a világé.
“Ha homlokod negyven tél ostroma
s szépséged kertjét mély árkok ülik,
ifjúságod, e most csodált ruha,
nyűtt rongy lett, mely alig ér valamit:
s ha megkérdik, szépséged hova lett,
deli napjaid kincse hova halt,
válasznak saját üreges szemed
emésztő szégyen lesz s roncs diadal.
Felélt szépséged viszont újra nagy
érdem lehetne: “Íme szép fiam
összegzi s kimenti koromat”,
-látnák: tied, ami szép rajta van.
Igy ujulnál, öregen, és a véred
melegítene, bár hidegnek érzed.”
“Nézz tükrödbe, s mondd az arcnak, melyet látsz,
most kell mását megszerkesztenie:
ha most nem újítod, friss dísze elhágy:
minket csalsz s anya-üdvöt ölsz vele.
Mer hol a szép, ki méhe parlagát
elzárja férji szántásod előtt?
S a balga férfi, aki önmagát
imádva, sírba öli a jövőt?
Anyád tükre vagy: édes tavaszát
láthatja benned: s te is így fogod
nézni vénséged ablakain át,
bár ráncosan, mai arany korod.
De ha múlásnak szánod életed,
halj magad, s képed együtt hal veled.”
“Nézd, mikor emeli égő fejét
keleten a kegyes fény, a szemek
feléje fordulnak s a visszatért
szent felségen hódolva csüggenek:
s mikor, mint erős, érett ifju a
meredek égi ormon halad át,
még mindig földiek imádata
figyeli arany zarándoklatát:
de mikor a csúcsról, mint gyönge agg,
fárad szekerén éjnek dől megint,
alacsony útjára már nem tapad
a régi hűség, s másfelé tekint:
dél s este közt téged is megtagad
a tisztelgő szem, ha nem lesz fiad.”
“Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár.
mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?
Ha egybezsongó ütemek kimért
frigye, összhangja bántja füledet,
mind csak korhol, szelíden, amiért,
nőtlen, te, rossz a társas-éneked.
Halld, egymásnak mily édesen felelget
kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
dala egyetlen dallammá simul:
szövegtelen dal, s dús egysége csak
azt zengi, hogy magadban senki vagy.”
A szeretet Himnusza
Részlet Pál apostol Korintusiakhoz írt első leveléből
Embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is,
szeretet pedig nincsen én bennem,
olyanná lettem mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot,és
minden tudományt ismerek is, és egész hitem is van
úgy annyira,hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről,
szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És a vagyonomat mind felétetem is, és testemet tűzre adom is,
szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszú tűrő, kegyes. A szeretet nem irigykedik ,
a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik
éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra,
nem rója fel a gonoszt.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet, soha el nem fogy, de legyenek bár jövendő
mondások, eltöröltetnek, vagy akár nyelvek megszűnnek,
vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a
prófétálás. De mikor eljő az egész, a rész szerint
való, eltöröltetik. Mikor gyermek valék, úgy szóltam mint
gyermek. Úgy gondolkodtam mint gyermek, úgy értettem
mint gyermek. Minek utána pedig férfiúvá lettem, elhagytam
a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan
látunk, akkor pedig színről, színre. Most rész szerint
van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd,
amint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három.
Ezek között pedig legnagyobb, a szeretet.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
“Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait.”
Miért e lom? hogy min juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életé!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon: de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény – véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csinos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik:
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rab nép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hiszegők
Gunyáiból készül lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? Ment.e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársainak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket – mindőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette – csúfos háladattal
Kezdet imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek- s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt – a jók a rosz miatt –
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez “ember!” advák örökül –
Kivéve aki feketén született,
Mer azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis – mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymás szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók:
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövülnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Oly magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
ADY ENDRE IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN
Uram, háboruból jövök én,
Mindenek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs, mi nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.
Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látnivalójuk,
Csak Téged, Téged látnak.
Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.
Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.
Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
Tisztelt Csepeli honfitársaimnak is küldöm az általam közzé tett verseket!
Különösen azoknak, akikkel a Kossuth Lajos középiskolában+technikumában együtt végeztünk!!! Kővári Gyula, Szekeres Kati, Sziráki Péterné, Reheil Irénke, Augusztényinek,
Morsch Péternek. Puszi nektek és a tőbbieknek is!!!!
TOVÁBBI KULTÚRA ONYE!!!
CSALÓDTAM, DE NEM BAJ, MÁR NEM IS FÁJ,
CSAK AZ IDŐÉRT A KÖNNYEKÉRT,
AZ ÁTVIRRASZTOTT ÉJSZAKÁKÉRT KÁR.
Gondolkodó nagyon gondolkodik!!!!!
11 hozzászólásból 7 az övé.
HAHAHA….. Jó!!!!!!!!