Origo, Csepel.info
Ahogy a tárgyak túlnyomó része, a táblák is megmaradtak. A rendőrsisak 100 forintról indult, több mint ötvenszeres áron vették meg
Megelőzendő a pénzköltést, a tizenegyedik Oldtimer Aukció potenciális vevőinek nagy része inkább otthon maradt. A jelenlévők szinte ajándékáron juthattak volna számos különlegességhez, de a tárgyak java így is visszakerült eredeti gazdájához.
Gyári állapotú Trabant, jobbkormányos Skoda, jótékony gazda T-Fordja, Pannónia és Jawa igen barátságos áron, egy motorkerékpárgyári fotóalbum, a híres Sulkovszky-Bartha világkörüli motoros utazásának plakettjei egyben, és még néhány jármű, több száz kiadvány, automobilia – ezt ígérte az immár tizenegyedik Oldtimer Aukció vasárnap a Hungexpón.
A kínálat azonban igen túlzott volt a kereslethez képest. Olyan tárgyakra sem emelte senki magasba a licitálást jelző számát, amelyekért néhány évvel korábban komoly csata alakult ki. Visszakerültek a beadókhoz csepeles, ikarusos relikviák, dísztárgyak, mert nem jöttek el a gyűjtőik, ahogyan a mezőgazdasági gépek és kerékpárok szerelmesei sem.
A járművek iránt hagyományosan nem nagy a kereslet; jó öt éve másfél millió forintot is ért egy szinte új kétütemű Trabant, és bár a most kikiáltott, 1979-es kocsi 70 ezer kilométert futott, állapota miatt megadhatta volna érte valaki a 600 ezer forintot – de nem adta meg.
Gyári állapotú, üzemképes, műszaki vizsgával rendelkező Trabant. 600 ezerért nem kellett senkinek
Egy üzemképes, szürke forgalmis Pannónia T5 100 ezer forintért vagy egy szintén forgalmival rendelkező, indítható 250-es Jawa 30 ezerért szinte ajándék, mégsem érdeklődött senki (igaz a Jawáról az árverés után kérdezősködtek, lehet, hogy lesz rá vevő, ahogyan a tapasztalatok alapján az el nem kelt tárgyakból is gazdát cserél majd jó néhány a következő hetekben). A 390 ezer forintról induló, restaurálás előtti Csepel Turánért 550 ezer forintot is megadtak volna, de ez sem érte el a beadó által megjelölt minimálárat, ezért sikertelen volt a licit.
Tudjuk, mennyire nincs itthon régi Dacia; a kikiáltott, műszaki vizsgás, 1976-os, nem hibátlan, de rozsdamentes, garázsban tartott, gyönyörű hangon járó, napi használatra alkalmas vagy kis törődéssel OT rendszámot érdemlő 1300-as igazi ritkaság lesz néhány év múlva, mégse izgatott fel senkit, hiába volt csupán 100 ezer forint a kikiáltási ára a csomagterében lévő pótalkatrészekkel együtt.
140 ezer kilométert futott Dacia második, gondos tulajdonosától. Nagyon megérte az 50 ezer forintot
Eladója, aki harminc és fél éve vette, már egy Peugeot-val jár, és a jelek szerint nem akarta többé hazavinni a román kedvencet, ezért ismét elindították a liciten a kocsit, megint 100 ezerről, de ezúttal lefelé. Kilencven, nyolcvan, hetven, hatvan, ötven – nem jelentkezett senki. Többen azonban az ajtó előtt álló autó felé vették az irányt, hogy megnézzék, lázas telefonálgatás kezdődött ismerősöknek, barátoknak, Csikós kolléga a családi békére hivatkozott, mások a garázshiányra, nekem két autó felújítását kellene befejezni végre… De egy ilyen Dacia 50 ezerért tényleg kihagyhatatlan ajánlat, végül visszakérték, és 50 ezerért új gazdához került. Megérdemelte a tapsot, jól járt vele.
Ahogyan sokan mások is jól jártak volna. Rémes – sommázta a helyzetet az aukció után Ocskay Zoltán, az árverés szervezője és vezetője. Bár elismerte, hogy igazi különlegesség kevés volt (az a kevés viszont el is kelt), a látszólagos érdektelenséget szerinte az okozta, hogy a szokottnál nehezebb anyagi helyzetben lévő gyűjtők úgy vették elejét a költekezésnek, hogy otthon maradtak. Így fordulhatott elő például, hogy az Ikarus asztali díszre, amelyet pár éve hosszas licit után 70-80 ezer forintért ütöttek volna le, most 12 500-ért sem volt jelentkező.
A Hungexpó egyik fogadócsarnokában megrendezett Oldtimer Aukcióval egy időben, mellette, a szabadtéren megrendezett Budapesti Veterán Vásáron is hasonló pangásról számoltak be az árusok. Belőlük sok volt, vevőből viszont kevés.
