Kultúra.hu, Photolumen.hu
Kovalovszky Dániel felvétele
Kovalovszky Dániel úgy ismeri Csepelt, mint a tenyerét. Emlékgyár címmel szeptember 10-től kiállítása nyílik a Lumenben.
Csepel, a magyar főváros, Budapest egyik kerülete, ahol a rendszerváltás után húsz évvel is a kommunista világ máig élő lenyomata látható. A XIX. század virágzó, világszínvonalú gépgyártó ipartelepének lassan lebomló szigete, amely mára csendesen elrozsdásodott.
Az iparos szellem és remények kiveszése, a „vas és acél ország” mítoszának megfakulása emberek lakta emlékhelyként konzerválta az egykori munkás öntudat fővárosi szimbólumát. Tízezrek valamikori munka- és lakóhelyét – a békebeli ipari csarnokokat és később hozzájuk nőtt panelrengeteget – sem a kilencvenes években elképzelt olimpiai falu, sem egy remélt világkiállítás terve nem mentette meg. Aki mégis maradt, az állandósult múlt idő ellenére maradt, a rég nem világító neon vörös csillag árnyékában. Ezt a világot fotózta Kovalovszky Dániel.
Kovalovszky Dániel: Emlékgyár
2010.09.10 – 2010.10.07
Megnyitó: 2010.09. 10, 20:00
Valahogy meg kellett szüntetni Magyarországon szervezett munkásokból alkotott erőt. Így volt ez Csepelen is.
Első feladat volt az ipar, köztük a mez.gaz ipar végül a mezőgazdaság szétverése.
A rabló tőkés világban ez így módi.
Így a szervezett munkások által támogatott társadalmi kontrol megszűnt.
Szabaddá vált a rabló kapitalizmus, – a szocik gátlástalan rablása.
Hordákban csoportosulva lopják szét az országot miközben már majd bele, döglenek a hazudozásba.
Nem emlékgyár, nem emléktáblák kellenek az országnak, hanem működő virágzó mezőgazdaság, – jól működő ipar, – természetesen az adottságoknak megfelelően.
A Fater is helyeslően bólogat.
Kik verték szét a gyárat? Az ilyen podolák félék?
hát igen.
mesélték, hogyan hordták szét a gyárat a rendszerváltásnál….mindenki vitt mindent, amit lehetett.
“Vörös Csepel munkáskollektívája nemcsak szakmájának mestere, de régóta ismert magas fokú osztályöntudatáról is.”
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=8185&print=1
T. islander!
Rosszul informáltak: a “mindenki, mindent” egyáltalán nem volt igaz.
Szervezett átjátszás történt – de nem a melósok körében. Őket rövid úton kib.. ták, a volt pártvezérekből meg milliárdos kapitalisták lettek.
Mai napig szopja a kerület a rablóprivatizációt.
A kerület lakóinak érdekeit az szolgálta volna, ha az alakuló vállalkozások először csak bérelik az ingatlanokat, majd átgondolt előkészítő munka után értékesetik a területeket.
Mára 3500 vállalkozás birtokolja a volt gyárat. A tőkeerős befektetők immáron 20 éve nagy ívben elkerülik Csepelt. Ki az a hülye, aki 3500 céggel tárgyal?
Nem csak az ingatlanok lenyúlói maradtak hoppon és várják a szerencséjüket: az itt lakók ingáznak, a volt gyárat eszi a rozsda.
Az egykori pártvezérek méltó utódai a területtel kapcsolatban utópisztikus terveikkel etetik még azt, akit lehet. Amíg környezetünk folyamatosan fejlődik, mi cipeljük az egykori kapzsi vezetők mementóját.
A gyár a leköszönő vezetők tükörképe.