A történelem paradoxona, hogy igazságosabb határt nehezen lehetett volna meghúzni a két nép között
Index, Csepel.info
Fotók: Barakonyi Szabolcs
Hetven éve kapta vissza Magyarország a nácik kegyéből Észak-Erdélyt és Székelyföldet. A II. bécsi döntés évfordulóját feldolgozó kiállítás minden érintett szempontjait bemutatja: ujjongó magyarokét, kétségbeesett magyarokét, rettegő és bosszúszomjas románokét is – írja az Index.
A Centrális Galéria mostani kiállításának legelképesztőbb fotóján egy rabbi áll egy emelvényen, előtte mikrofonállvány, a háta mögött pedig egy horogkeresztes zászló van. A fotó 1940. szeptemberében, a székelyföldi Kézdivásárhelyen készült.
A Nyílt Társadalom Archívum kiállító termében négy nagy falon láthatók fotók és irományok, négy további falra pedig híradókból és fotókból összevágott klipet vetítenek, a II. bécsi döntés 70. évfordulója alkalmából. Ez volt az a döntés, aminek értelemben Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt és Székelyföldet.
A hivatalos dokumentum is ott lóg, legfölül Ribbentrop német külügyminiszter lóbetűivel odakanyarított szignójával, alatta Ciano olasz és Csáky István magyar külügyminiszter szerényebb aláírásával, legalul pedig román kollégájuk, Manoilescu nevével, aki egyetlenként nem kék, hanem zöld tintával biggyesztette oda a nevét. A döntést a német és az olasz kormányok hozták, a románok beletörődtek, a magyarok pedig örültek neki. A határmódosítást a nyugati nagyhatalmak ugyan nem ismerték el, de Románia elfogadta az ítéletet.
E papír közvetlen hatásával foglalkozik a kiállítás. Nincsenek távlati elemzések, történelmi kontextusok, ami azért nem baj, mert így is rengeteget kell állva olvasnia annak, aki alaposan végig akarja nézni a kiállítást. Tavaly ősszel revíziós-árpádsávos témában nyílt hasonló méretű, és hasonló szerkezetű kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban, ám ott a rendezők erősen kommentálták a tárgyakat. A mostani tárlat viszont nem didaktikus, a történelem magyarázata kimerül abban, hogy nagyon sok szempontra odafigyeltek a dokumentumok kiválogatásakor.
Azon lehet ugyan merengeni, hogy melyik volt a legérvényesebb, vagy legjellemzőbb érzés azon a 70 évvel ezelőtti őszön, ám az is világos, hogy mindenki a sajátját egyetemes fontosságúnak élte meg, vagyis az összes szempontot fontosnak kell tekintenünk. A kiállítás nagy érdeme, hogy ezek párhuzamosan jelennek meg, egyik vonalat sem erőlteti nyomasztóan.
Ujjongók és kétségbeesettek
Van naplóbejegyzés egy magyar katonától, aki azon kesereg, hogy „Kár, mert amit ingyen, vér nélkül kapunk vissza, nem képvisel értéket”. (A kiállításból nem derül ki, de 1940. augusztusában már mozgósították a magyar hadsereget egy erdélyi hadjárat érdekében, mert felmerült, hogy a Besszarábiára igényt tartó szovjet csapatokkal hangolják össze a magyar támadást. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a németek és az olaszok inkább a saját kegyükből akarták biztosítani a magyar igényeket.)
Van egy fotó egy koporsóról, amit elkeseredett románok hagytak a kolozsvári pályaudvaron, „Ez jó lesz majd Horthynak” felirattal.
Van egy feljegyzés egy brassói magyar elöljárótól, aki szerint városában „az egész magyarság úgyszólván magán kívül van”. A brassóiak azon négy-ötszázezer magyar közé tartoztak, akik román fennhatóság alatt maradtak.
Van egy csomó film, fotó a bevonuló magyar katonákat lelkesen üdvözlő erdélyiekről. Ünnepi újságcikkek tele meghatódott lelkesedéssel, és giccses emléktárgyak térképvázlatokkal.
Vannak kitelepítési felszólítások, hasonlóan brutálisak, mint amelyeket Balassagyarmaton, a Beneš-dekrétumokról szóló kiállításon lehetett látni. Csak itt nem magyarokat üldöztek el, hanem románokat, mindössze három órát adva nekik otthonaik elhagyására, és csupán egy takarót és egynapi hideg élelmet vihettek magukkal.
Egy dokumentumból kiderül, hogy 1940 októberében egyetlen éjszaka alatt három ember állította össze, hogy melyik 200 román családot utasítsák ki Kolozsvárról. Másnap kihúzták a listáról azokat a családfőket, akiknek magyar feleségük volt.
Van újságcikk arról, hogy a magyar bevonuláskor hogy reszkettek a sápadt román csendőrök, de senki sem bántotta őket, mert a magyar nép nem bosszúálló.
Vannak hatósági jelentések arról, hogy máshol meg 50 román parasztot és két pópát vertek meg a bevonuló magyar katonák, minden különösebb ok nélkül.
Vannak feljegyzések arról, hogy egy zsidót naponta utasítottak ki a magyar és a román szervek is az új határ két oldaláról, és telepítették ide-oda, mert egyik ország sem akart állampolgárságot adni neki.
Van román katonai feljegyzés arról, hogy a csalódott és harcolni akaró katonákat vissza kell fogni, mert a román kormány álláspontja szerint az ország megmaradását kockáztatnák, ha szembe mennének Hitler és Mussolini akaratával.
Vannak egészen zavarba ejtő fotók is, mint a cikk elején említett kézdivásárhelyi. Vagy például a magyar népviseletbe öltözött boldog falusiakról, akik náci karlendítéssel üdvözlik a magyar katonákat. (A fotó készültekor Szálasi Ferenc még börtönben volt, de éppen a II. bécsi döntés hatására megváltozott a politikai irány Budapesten is, és több náciknak tett gesztus egyikeként kiengedték a nyilas vezért.)
Van egy fotó egy vidám szász férfiról, aki horogkeresztes karszalagot viselve tartja kezében kislányát, és mosolyog a magyarok bevonulásának. Van fotó Kolozsvár belvárosáról, ahol egy ház falán Horthy, Hitler és Mussolini hatalmas fotói üdvözlik a határrevíziót. (A fotók mintegy fele a fortepan.hu oldalról való.)
Pürrhoszi győzelem
A II. bécsi döntés egyszerre volt a két háború közti magyar történelem fénypontja, ugyanakkor Magyarország összeomlásának a kezdete is. Addigra visszacsatolták a Felvidék egy részét (1938. november, I. bécsi döntés) és visszafoglalta a magyar hadsereg Kárpátalját (1939. március). 1940-ben a trianoni döntéssel Romániához csatolt területek kétötödét kapta vissza Magyarország, a visszaszerzett vidék lakosságának mintegy fele volt magyar.
A döntésnek azonban nagyon nagy ára volt. Magyarország jórészt ennek hatására feladta addigi semlegességi politikáját, amely a második világháború első két évében megóvta az ország lakosait a harcoktól. Ám a határrevízió után a kormány egyértelműen elkötelezte magát a németek mellett. Ez néhány éven belül nem csupán az összes visszaszerzett terület újbóli elvesztését hozta, hanem rengeteg ember halálát is okozta.
Köszönjünk Hitler, köszönjük Mussolini!
A magyar történelem egyik nagy paradoxona, hogy a nemzetiségileg legigazságosabb határokat a fasisztáktól kaptuk. A csak felerészben magyarok lakta Nagy-Magyarországot úgy darabolták föl Trianonban, hogy Romániának nagyobb terület jutott, mint amekkora Magyarország néven megmaradt. Ezen a történelmi Erdélynél jóval nagyobb, de ma már általában egyszerűen így nevezett 103 ezer négyzetkilométeren akkor már több mint száz éve a románok voltak többségben.
gazságos határt lehetetlen lett volna húzni a két ország közé. Részint azért, mert a románok, magyarok, németek sok helyen teljesen összekeveredve éltek, részint pedig azért, mert a legnagyobb gyakorlatilag színmagyar tömb, a Székelyföld pont a területnek Magyarországtól legtávolabbi sarkában helyezkedett el. A második bécsi döntés 1940 augusztus 30-án mégis egészen jól megközelítette a lehetetlen ideális megoldást. A visszacsatolt 43 ezer négyzetkilométer részben Székelyföldből, részben az ugyancsak magyar többségű, határ menti sávból állt, a kettőt pedig a magyarok által legalábbis Dél-Erdélynél sűrűbben lakott területekkel kötötték össze.
A visszacsatolt terület így körülbelül fele-fele arányban volt magyar és román (a magyar adatok magyar, a románok román többséget mutattak ki). Körülbelül egymillió román került Magyarországhoz, és csaknem félmillió magyar maradt Romániában. A korabeli szereplők úgy vélték, az egymás területén lévő kisebbségek mintegy kölcsönös túszként garantálják a kisebbségi jogok érvényesülését a másik országban.
A kiállítás október 10-ig a Centrális Galériában, a budapesti Arany János u. 32 alatt tekinthető meg.
A “Zsindex” mint megbízható forrás?
Na,ne viccelj admin.!!!!
Sztálin is Hitlernek és Mussolininek köszönhette,hogy elfoglalhatta Besszarábiát?
Amit 41-ben visszafoglaltak a románok?
Királyerdei 20:32-esében bekopizott propagandafilm is kordokumentum.
Egyébként Besszarábiát a mai napig siratják egyes román körök. A Beszarábiával kiegészített mai Románia lenne egyfajta Nagy-Románia. Az úgynevezett moldáv nyelv nem sokban különbözik a romántól. Ennek ellenére Moldávia lakosságának csak 15-20%-a vallja magát román anyanyelvűnek. Az orosz uralom idejében terjedt el a „moldáv nyelv” fogalma.
Moldova zászlója:
http://www.travelblog.org/World/flags/moldovan-large-flag-md.gif
Mit is siratnak?
Csak “hasonlít”?
Limba noastră-i o comoară
În adîncuri înfundată
Un şirag de piatră rară
Pe moşie revărsată.
Limba noastră-i foc ce arde
Într-un neam, ce fără veste
S-a trezit din somn de moarte
Ca viteazul din poveste.
Limba noastră-i numai cîntec,
Doina dorurilor noastre,
Roi de fulgere, ce spintec
Nouri negri, zări albastre.
Limba noastră-i graiul pîinii,
Cînd de vînt se mişcă vara;
In rostirea ei bătrînii
Cu sudori sfinţit-au ţara.
Limba noastră-i frunză verde,
Zbuciumul din codrii veşnici,
Nistrul lin, ce-n valuri pierde
Ai luceferilor sfeşnici.
Nu veţi plînge-atunci amarnic,
Că vi-i limba prea săracă,
Şi-ţi vedea, cît îi de darnic
Graiul ţării noastre dragă.
Limba noastră-i vechi izvoade.
Povestiri din alte vremuri;
Şi citindu-le ‘nşirate, –
Te-nfiori adînc şi tremuri.
Limba noastră îi aleasă
Să ridice slava-n ceruri,
Să ne spuie-n hram şi-acasă
Veşnicele adevăruri.
Limba noastra-i limbă sfîntă,
Limba vechilor cazanii,
Care-o plîng şi care-o cîntă
Pe la vatra lor ţăranii.
Înviaţi-vă dar graiul,
Ruginit de multă vreme,
Stergeţi slinul, mucegaiul
Al uitării ‘n care geme.
Strîngeţi piatra lucitoare
Ce din soare se aprinde –
Şi-ţi avea în revărsare
Un potop nou de cuvinte.
Răsări-va o comoară
În adîncuri înfundată,
Un şirag de piatră rară
Pe moşie revărsată.
Egyébbként az első képen a rabbi,a mikrofon és a horogkeresztes zászlók be vannak retusálva.
Az olasz zászló miért nincs?
Nem vagy következetes. 🙂
A nagy kardcsörtetés közepette azért el kellett volna gondolkodni azon, hogy vajon jó-e ha az ország hosszú hónapokra egy világháború hadszinterévé válik.
Admin! Ezt a randa képet eltüntedhetnéd már!
Szerintem nem randa. Érdekes kordokumentum. Bizonyítja, hogy az erdélyi magyar ajkú zsidóság jelentős része is üdvözölte a határreviziót.
Persze vannak akiknek ez nem fér bele a valóságtól elrugaszkodott világ- és történelemfelfogásába.
Igen! Van akit ez a zászló látványa élvezettel tölti el. )))) 😀 ((((((
Engem nem tölt el élvezettel ami a képen van, de nem is tartom rondának. Engem az érdekel, hogy a kép kordokumentum, egy pillantfelvétel a múltból. Ez a lényeg. Ezért érdekes számomra.
Aki meg arról beszél, hogy az Admin törölje le a múlt egy pillanatát, mert az “ronda”, az a “múltat végképp eltörölni” komcsináci elvet követi. 🙂
A kép egy összeretusált kamu.
Az eredeti filmeken egyetlen horogkeresztes zászlót sem látsz,csak magyart.
Valaki(k)nek az érdekében állt odaretusálni a rabbit és a zászlókat.És szinesben,1940-ben?
Szerintem sem valódi dokumentum az első kép. Volt élet a photoshop előtt is, és voltak ügyes kezű retusőrök.
Színes fénykép készülhetett már ebben az időben, ha nem is volt túl elterjedt.
Királyerdei! Le vagy maradva. Már színes tv is volt 1940-ben, sőt több mint egy évtizede.
Akkor színes fotó miért ne készülhetett volna?
A kép hitelesnek tűnik. 🙂
Vagy Királyerdei szerint a magyar zászlót is odaretusálták (pl.: egy román helyére)? Ez elég merész feltételezés lenne.
Meg fogom nézni a kiállításon a képet, szerintem több, mint gyanús. Valaha retusőrként dolgoztam, kicsit értek hozzá.
Ditte!
Pl.nézd meg a mikrofont (amilyen szerintem abban az időben nem is volt Kolozsváron)
és a rabbit.Jó távol vannak egymástól. 🙂
Persze Gordon,már az 56-os forradalmat is szinestv-n néztük Csepelen.
Meg a Szabad Nép is hemzsegett a színes fotóktól. 🙂
Egyébként a III. Birodalom zászlaját valószínűleg a szászok tehették kik, akik arcátlan módon karlendítésel üdvözölték a bevonuló magyar hadsereget. A karlendítésesdit később is megtartották. Erről Bethlen Béla is ír a visszaemlékezéseiben.
A szászok politikailag mindig oda húztak ahonnan a legtöbbet remélhették.
Királyerdei! Jelzem, hogy a színes televízió 1929-es találmány. 🙂
A mikrofonhoz nem értek, bár meg lehetne nézni, hogy Karády milyen mikrofonba búgott bele. Nekem az élesség, a méret gyanús, na meg az eltérő színek. Fogadok, hogy a negatívja nincs meg, pedig az meggyőzne.
Ennyit arról. hogy Királyerdei szerint színes fotót nem lehetett abban az időben készíteni. Lehetett, sőt már 100 évvel ezelőtt is. Nemhogy Kolozsvárott, hanem a béka segge alatt lévő cári Oroszországban is.
Íme:
“Nagyon nehezen hihető, hogy a most következő színes fotók nem pár napja és nem egy filmforgatás alkalmával készültek, pedig Szergej Mihajlovics Prokudin-Gorskii (1863–1944) az Orosz Birodalom és II. Miklós cár támogatásával 1909 és 1912 között készítette el őket egy speciális kamera és utómunkálatok segítségével. A 10-es képre külön felhívnám a figyelmet magyar vonatkozása miatt! A kiváló minőségű háború előtti békebeli képek megdöbbentőek, mintha el sem repült volna az a 100 év…Vigyázat, órákig el lehet nézegetni!”
http://manzardcafe.blog.hu/2010/08/24/100_eves_szines_fotok_oroszorszagbol
Azért ezt a 100 éves fényképet nem kéne elhinni. Nyilvánvaló kamu.
Királyerdei írja:
“Ditte!
Pl.nézd meg a mikrofont (amilyen szerintem abban az időben nem is volt Kolozsváron)
és a rabbit.Jó távol vannak egymástól.”
😀
Szerintem Királyerdei áll nagyon távol a szövegértéstől mert a cikk világosan leírja, hogy a kép Kézdivásárhelyen készült. (Egyébként örülök, hogy ilyen jól tudja milyen mikrofonok voltak Kolozsváron abban az időben.)
A fortepan.hu-n egyébként számos egyéb színes kép is fel van pakolva. Pl. fehér lovas vitézről is. gondolom ő is csak oda lett retusálva. Valójában lehet hogy soha nem is járt Erdélyben? Muhaha. 😀
Akkor meg mit kolozsvározik? Muhahaha. Ezt csak ő tudhatja. 😀
Gyanús nekem is a kép szerintem gordi műve, és saját magát retusálta a mikrofon mellé.
🙂
Történelmi témákat meg inkább ne az index-szennylap “színvonalas” cikkei alapján akarjuk megvitatni, tanulmányozni.
Sekély e kéj Gordon! 🙂
Maradj csak a foximaxin tanult dolgaidnál.Mi már akkor nagyokat röhögtünk,amikor a suliban azt próbálták tanítani,hogy mindent Ivánék találtak fel.Te a mai napig elhiszed.
😀
Jó látni, hogy szinte fizikai fájdalmat okoz nektek hogy egy erdélyi rabbi üdvözölte a bevonuló magyar honvédeket. 🙂
Kérdés: miért fáj ez nektek ennyire?
Ne kertelj Gordon,csak nyomjad a kedvenc dumádat:bűnös nép,9 millió fasiszta,stb.
“egy erdélyi rabbi üdvözölte a bevonuló magyar honvédeket”
Gordon még az üdvözlő szavakat is hallja a képről. De hol vannak a honvédek?
Az 1920-as trianoni békeszerződésben Magyarország kétharmadát elvesztette, így Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken élő jelentős izraelita születésű tömegek is az utódállamok polgáraivá váltak. A többségük az új kisebbségi helyzetben is magyar anyanyelvűnek és magyarnak vallotta magát.
Soha nem írtam olyat, hogy 9 millió fasiszta. Abból a szempontból örülök a békés bevonulásnak, hogy nem halt meg több ezer ember egy esetleges magyar-román háborúban (amit valószínűleg elveszítettünk volna).
Ha viszont szélesebb szemszögből nézem a bevonulást, akkor tudom, hogy ezzel gyakorlatilag elköteleztük magunkat a hitleri birodalom mellett.
Hitler se volt hülye. Mindkét országot zsarolhatta és egymás ellen fordíthatta a területi marakodás miatt. Így felhasználhatta a magyar és román haderőt a keleti fronton saját degenerált terveinek megvalósításához.
Így lettünk saját vágyaink (határrevízió álma) áldozatai.
folyt.köv
A fehér lovas vitéz urat főleg azért bírálom, mert elbaxta a kiugrást (meg azért is hogy anno 18-ban puskalövés nélkül átadta a flottát az antantnak). Nehéz is úgy kiugrani, hogy a hadsereg tele volt németbarát tisztekkel.
A második vh-ban akkor is a nácik mellett harcoltunk mikor már qurvára semmi értelme se volt. Feleslegesen pusztult a magyar ember, pusztult az ország, az infrastruktura, az épített örökség.
Aki hadszinteret csinált az országból, és katonai erődött szeretett fővárosunkból az az igazi hazaáruló.
A hintapolitika megbukott, horthyék elbaxták. Sajnos nem kicsit, hanem nagyon.
Döbbenetes, hogy nem voltak hajlandók komoly tárgyalásokat folytatni a közeledő oroszokkal az átállásról.
A magyar történelem egy fontos fordulópontján ismét tehetségtelen és ostoba emberek álltak hazánk kormányrúdjánál.
Még az általunk lenézett de egyébként sokkal ügyesebb politizáló románoknak is több eszük volt nálunk. A második vh. alatti magyar politikai elit ha ráért volna, akkor átmehetett volna egy kis észért a keleti szomszédba.
Jobb Csepelért 21:02-esével teljes mértékben egyet tudok érteni. Mondandóját alátámasztja például, hogy a csehszlovákiai választások alkalmával a Felvidék északi részén lévő izraeliták is nagyrészt a magyarok pártjára szavaztak, így az rendszeresen a magyarok számarányánál jobb eredményeket ért el a választásokon.
Egy fotóról egyébként nem hallhatom az üdvözlő szavakat, de a mikrofon nem véletlenül lett odatéve, bár a rabbi épp másfelé néz. Gondolom elmondta már üdvözlő beszédét.
Nevetséges, hogy egyesek a hamisítványnak neveznek egy fotót, mert egy rabbit látnak rajta aki épp üdvözli a bevonuló honvédeket. Még azt is kitalálják, hogy nem lehetett akkortájt színes képet csinálni. Bármit hazudnak. Oktondi dühükben elfelejtik, hogy Horthy Miklósról is készült akkoriban színes fotó.
Két dolog lehet:
1. A fenti fotó igazi annak ellenére hogy színes és Királyerdei szerint akkoriban nem lehetett színes fotót készíteni.
2. A Horthyról készült fotó is hamisítvény, mert színes, és Királyerdeinek van igaza, aki szerint nem lehetett akkoriban színes fotót készíteni.
Egyébként kár hogy a későbbi események teljesen lehetetlenné tettek egy magyar – zsidó kiegyezést Magyarországon.
Pedig anno 1848-49-ben még eredméynsen harcultunk együtt az osztrákok és az oroszok ellen. (Nyílván a katonai realitásokat figyelembe véve, mert végül a hatalmas túlerő győzedelmeskedett.)
Nem írtam,hogy nem lehetett színes fotókat csinálni.De túl drága volt.és nem volt elterjedt.A 9 millió fasisztát meg Rákosi elvtársad emlegette.Meg azok,akik mindent feltaláltak. 🙂
“a színes képeket…az Orosz Birodalom és II. Miklós cár támogatásával 1909 és 1912 között készítette el őket egy speciális kamera és utómunkálatok segítségével.”
Az igazi színes fénykép nem kamera kérdés, hanem felvevő és hordozó anyag kérdése, no meg a vegyszereké.
Gordon!
Örülök, hogy egyetértesz az előző bejegyzésemmel, de Horthy Miklóst igazán nem lehet hibáztatni azért, hogy az ország nem tudott kilépni a háborúból.
1920-tól kezdve az egész magyar politikai elit (az illegális kommunistáktól kezdve, a szocdemeken és a jobboldali konzervatívokon át egészen a szegedi gondolatot képviselő jobboldali radikálisokig) elítélte a trianoni békeszerződést.
Horthy sosem kedvelte a nácikat, de a revíziós célok érdekében kénytelen volt velük tartani, de amíg tehette, megtartotta a kellő távolságot.
Pl. Magyarország 1938-ban Hitler unszolása ellenére sem ment abba bele, hogy lerohanja Csehszlovákiát. Horthy 1939-ben nem engedte át a Lengyelország felé tartó német csapatokat és a lengyel menekülteket sem volt hajlandó kiadni Berlinnek.
Arról se feledkezzünk meg, hogy Horthy nem tűrte a német mintákra létrehozott szélsőjobboldali szervezeteket. 1936-ban betiltották a Böszörményi Zoltán vezette Kaszáskeresztes Pártot és Szálasi hungarista szerveződéseit is több alkalommal megszüntették.
A doni katasztrófa, illetve a Sztálingrádnál és El-Alameinnél bekövetkezett német vereségek után nevezte ki a kormányzó Kállay Miklóst miniszterelnöknek, akitől a háborúból való kilépést várta. Az, hogy mindez nem sikerült az se nem Horthy, se nem Kállay hibája, mert közbeszólt 1944. március 19-e, a német megszállás.
Hitler tartott attól, hogy a Szövetségesek partra szállnak a Balkánon és akkor Magyarország él a kiugrás lehetőségével. Ekkor volt, hogy Németországba hívta Horthyt, ahol kijelentette, hogy a német csapatok megszállják az országot. Mikor a kormányzó tiltakozni próbált, Hitler azzal fenyegetőzött, hogy elveszik Észak-Erdélyt…
Bár Horthy 1944. március 19-e után hivatalában maradt, az ország tényleges irányítója Edmund Veesenmayer német nagykövet lett. Innentől kezdődtek meg a zsidó deportálások, amit Horthy leállított. Rengeteg zsidó neki köszönheti az életét!
Annak ellenére, hogy a németek megszállva tartották az országot és a Gestapo sorban tartóztatta le “a politikailag gyanús alakokat”, Horthy kevés erejéből, még menesztette Sztójay Dömét és helyére Lakatos Gáza tábornagyot nevezte ki miniszterelnöknek, hogy készítse elő a kiugrást. Az, hogy mindez 1944. október 15-én kudarcba fulladt, az nem az ő hibája volt. A katonatisztek nagy része megszegve a kormányzónak tett esküt, a németeket és a nyilasokat választották, majd Horthyt megzsarolva lemondatták a tisztségéről.
Javítás: Pl. Magyarország 1938-ban Hitler unszolására sem ment abba bele, hogy lerohanja Csehszlovákiát.
Gordon! Ha nem hallod mit mondott a rabbi, akkor az is lehet, hogy azt mondta “Nácik haza!” Az meg nem üdvözlet.
A kopsz bolond 9 millióázasa nem jön át, főleg hogy ő is a 2. vh. alatti területi revízió egy részének érvényben hagyását kérte Moszkvától.
Gordon:
Folyik a nyálad az élvezettől, – a náci szimbólum látványától?
Randa undoritó a kép látványa nem való ide.
Magyarország feladta semlegességi politikáját, amely a második világháború első két évében megóvta az ország lakosait a harcoktól. Ám a határrevízió után a kormány egyértelműen elkötelezte magát a fasiszták mellett. Ez néhány éven belül nem csupán az összes visszaszerzett terület újbóli elvesztését hozta, hanem rengeteg ember halálát is okozta.
Hálából még ez a fasiszta banda kiirtotta a gázkamrákban a Magyar zsidóságot.
Jeniszej!
Ha megnézed akkor ez egy a történelem c. rovatba tartozó bejegyzés.
Ha gyakran olvasnál a történelemről (ez a “veszély” téged nem fenyeget), akkor tudnád, hogy a szakirodalom és szakcikkek tanulmányozása közben gyakran találkozik az ember olyan jelképekkel melyekhez kapcsolódó ideológiákkal egyébként nem ért egyet. De még a történelem táműjú újság- netcikkeknél is.
Emiatt nem tiltott hogy egyes jelképek megjelenjenek pl. a gyermekek törikönyveiben. Ez az oktatást szolgálja.
Ezért nem a tetszésről vagy a randaságról szól a fenti kép. Egy történelem témájú írás képi illusztrációja. Nem a tetszésről vagy a nem tetszésről szól, hanem kordokumentum.
Ezt fel kellene fogni ésszel, mégha egyeseknek nehéz is.
Bár nyilvánvaló hogy te csak “a múltat végképp eltörölni”-t ismered. 🙂
Gordon nem szép utánozni a trágár tróger, másokat lekezelő buta csepelit, akinek ha elfogy az érve, már ha volt egyáltalán, sértegeti a hozzá szóló társakat.
Nem szeretem ezeket a jelképeket itt sem máshol, mert nem ide való. Borzongás fog el, azon, hogy akik ezek a „jelképek alatt” masíroztak milyen gaztetteket hajtottak végre.
Amiről beszélsz az más!
Igen!
Ez itt más és legfőképp nem töri könyv. Még kevésbé kordokumentum.
Igaz te még itt is sokat tanulhatnál, például, a versenyzőtársadtól a macskaköröm közé szorult mondatjeltől.
Gordon ne feledd el nem, tetszik ez a kép, – és a volt Szabadkikötő út új neve sem tetszik.
🙂 ))))