Sportfm.hu
2008. tavaszán már abba akarta hagyni, néhány hónappal később viszont olimpiai bronzérmet szerzett Kiss Tamás (képünkön), a Csepel Kajak Kenu Club sportolója. Az óta nem ért el a pekingihez hasonló sikereket, mégis hosszú évekre tervezi versenyzői pályafutását.
Most éppen a Bécs- Budapest kajak-kenus, illetve evezős túrán vesz részt.
– Ma reggel rajtolt a mezőny Bécsből, ahol olimpiai partneremmel, Kozmann Gyurival nem kenusként veszünk részt, hanem különféle szervezői feladatok ellátójaként kísérjük a mezőnyt. Ez persze egyáltalán nem zárja ki azt, hogy akár már jövőre ismét betérdelek valamelyik, Budapestre tartó hajóba.
– Annak idején a legszűkebb szakmán kívül alig ismerték, Kolonics György tragédiáját követően viszont napok alatt felkapta a média.
– Azt a bizonyos keddi napot soha nem felejtem el! A pár nélkül maradt Kozmann Gyuri visszautazott Paksra és első reakciója az volt, hogy hallani sem akar az olimpiai részvételről. Mivel három nappal később már a név szerinti nevezéseket is le kellett adni, így valóban nem sok ideje maradt edzőnknek, Ludasi Róbertnek, aki engem ajánlott lehetséges partnerként. A szerdai Nemzeti Sport egyébként hét nevet is említett, kik közül választhatna Kozmann, de én nem szerepeltem a felsorolásban.
– Egyáltalán, hogyan jutott el odáig, hogy a váratlan helyzetben képbe kerülhetett?
– Ajkán születtem, de három hónapos koromtól már Budapesten éltünk. Több sportág után jutottam el tízévesen Csepelre, ahol Takács Tibor hét évig foglalkozott velem, majd feladott Ludasihoz.
– Szóval Ön kéznél volt, s végül megalakult a Kozmann – Kiss páros…
– Csak jobbos kenus jöhetett szóba, de Kozmann Gyurinak kiemelt szempontot jelentett az is, hogy lehetőleg csepeli legyen az illető, akit Kolonics Gyuri is ismert és emberileg is elfogadott. Ezen szempontok alapján döntöttek mellettem.
– Pontosan négy hetük maradt a Pekingre történő felkészülésre.
– Érdekes módon itthon egészen jól mentek a dolgok, az olimpiai pályán viszont egészen más víz volt, s ez jócskán megnehezítette a folytatást. Az előfutamban nagyon gyengén is mentünk, a reményfutamra viszont már sikerült összeszednünk magunkat. A döntő és a harmadik hely pedig minden várakozásunkat felülmúlta.
– Azóta viszont nem sokat lehet Kiss Tamásról hallani.
– A média 2009 tavaszáig foglalkozott velem, majd parkoló pályára tettek. A folytatás a lehető legrosszabban alakult, hiszen ez az év ráment egy tüdőgyulladásra, amit egy arcüreggyulladás követett. Az idei szezon sem egészen úgy sikerült, ahogy reméltem. A spanyolországi Eb-n ötödik lettem a C-4 ezer méteres számban, egyesben és kettesben viszont közelében sem voltam a kiküldetésnek.
– Ezek után milyen reményei vannak a jövőt illetően.
– Igyekszem a tanulást és a minőségi sportot közös nevezőre hozni. A veszprémi Pannon Egyetem helyett ősztől a Budapesti Műszaki Főiskolán műszaki menedzser szakon folytatom, s majd egyszer akár informatikusként is el tudom képzelni magamat. Kolonics György és Csabai Edvin a példaképeim – szeretném őket kitartó munkával követni. Huszonhárom éves, későn érő típus vagyok. Reményeim szerint még sok évem lehet a sportágban.
Info és kép: Jocha(Press) Károly
Forrás: Sportfm.hu
