Kajak.hu
A moszkvai ifi és U23-as Európa-bajnokság után nem csak a remek teljesítménnyel megszerzett 21 éremről volt szó. Egyetlen „elrontott” döntő elég volt ahhoz, hogy Korisánszky Péterre rásüssék: feladott egy versenyt. Nos, ezúttal egy kicsit a történtek mögé nézünk, és maga Péter mondja el, mik állnak a háttérben.
Azért, hogy ne legyen túl komor a hangnem, szó lesz néhány egyedi versenyre hangoló módszerről, mint a rituális a csokipuding- és a kesudióevés.
Úgy alakult, hogy egy agyonhajszolt hét után vasárnap, az ezres fináléban nem jött ki a lépés Péternek, teljesen elkészült az erejével, és utolsóként ért célba. De! Ez nem egyenlő azzal, hogy nem küzdött volna maximálisan, ameddig csak bírt, márpedig a „feladta” szó negatív értelmében szerepelt több helyen is. „Bemelegítésnél még nem éreztem, hogy gondot okozna most ez a pálya. A rajtom is jól sikerült, de az első száz után tudtam, hogy nincs meg bennem az az erő, ami ötszázon megvolt. Próbáltam indítani 250-nél, meg 500-nál, de igazán volt hatása. A végére annyira kikészültem, hogy már evezni se bírtam. A célnál mentőt akartak hívni hozzám, de mondtam, hogy csak teljesen elfáradtam. Többen is mondták, hogy nagyon rosszul festek… Ez nem az én pályám volt, de nem adtam fel, ahogy sokan gondolják.”
És akkor a háttérről. „Ha kedden nem kellett volna még szétlövésen részt vennem, biztos, hogy jobban sikerült volna. Így, a szerdai utazás után elég nehéz volt már másnap, csütörtökön odaállni versenyezni. Az első evezésem az 1000 méter előfutama volt, ahol elvárták tőlem, hogy egyenes ágon döntőbe jussak. Viszont ha erős pályát megyek, akkor az negatívan hatott volna az egész hétvégi versenyzésemre.”
Bár mint mondja, a pályával és a vízzel nem volt gond, egyéb probléma akadt bőven az orosz fővárosban. „Nagyon meleg volt, és ehhez néha még társult az erdőtűz miatti füst is, ami nem a legideálisabb egy versenyen. A szállásunk a pályától nagyjából 1500 méterre volt, ezt a távot többször is gyalogosan tettük meg negyven fokos hőségben. A kaja mennyiségben és minőségben is elég gyenge volt. A szálláson tetőtéri szobában laktam, ami napközben nagyon felmelegedett, és este sem hűlt le eléggé ahhoz, hogy pihentetően aludhassak.”
Bár az idei felnőtt Eb-n is sokan sokmindent kritizáltak, olybá tűnik, a ő legszétszórtabban szervezett versenyük is klasszisokkal múlja felül a fiatalok viadalait. A különbségekről hitelesen beszélhet az ifjú kenus, hiszen mindkét kategóriában résztvevő volt idén. „A felnőttek jobb ellátást kapnak, mint a juniorok, például a ott sosem volt gond a pályán az ivóvíz ellátással, bármikor bármennyit lehetett venni. Moszkvában viszont napi egy liter volt a fejadag, ami nagyon kevésnek bizonyult, főleg a nagy meleg miatt. A versenyzői részlegen nem volt mérleg, így mindig a mérlegelő sátorhoz kellett elvinni a hajót, ahová egyébként nem volt engedélyünk bemenni, ha nem futam utáni mérlegelésre hívtak. Az sem volt túl szerencsés, hogy a csapattal csak egy gyúró érkezett, sokszor lehetetlen volt sorra kerülni egy masszírozásra. Ezek kis dolgok, de nagyon sokat számítanak a megfelelő felkészüléshez. A felnőtt versenyek számomra sokkal szervezettebbnek tűnnek.”
Persze az említett körülmények ellenére sincs kibékülve moszkvai eredményeivel, bár az ötszázon szerzett bronz sokat nyom a latban. „Ugyan nem vagyok megelégedve a teljesítményemmel, annak azért örülök, hogy sikerült érmet szereznem 500 méteren.”
Lesz még idén alkalma feledtetni Moszkvát, augusztusban a felnőtt világbajnokságon lesz jelenése. „Pár napos laza evezéssel kezdem a felkészülést, majd a hét hátralevő részében hosszabb időre menések következnek. Jövő héten pedig újra a gyorsításra és az ötszázas pályákra koncentrálok, a vb hetére pedig már csak a finomhangolás marad. A negyedik helynek nagyon örülnék, de persze célom, hogy felálljak a dobogóra.”
Van azonban az edzésen túl egy s más, ami elengedhetetlen egy-egy döntő előtt. Édesszájúaknak kifejezetten szimpatikus „felkészülés” következik. „Verseny előtti este mindig eszem pisztáciát vagy kesudiót, csokipudingot, Danone Activiát és puffasztott búzát ebben a sorrendben. A verseny hetében pedig Szandival (párja, a kenus Marschalkó Alexandra – a szerk.) az őrületbe kergetjük egymást, és legalább egyszer összeveszünk valami hülyeségen, de ez javít a teljesítményemen. Kabalának van egy plüss jegesmedvém, aminek az az érem lóg a nyakában, amire abban az évben a legbüszkébb vagyok.”
reb
“…. vasárnap, az ezres fináléban nem jött ki a lépés Péternek, teljesen elkészült az erejével, és utolsóként ért célba.”
Ez után az eredmény után ki a fenét érdekli, hogy mivel hangol a döntőre?
“…. mint mondja, a pályával és a vízzel nem volt gond, egyéb probléma akadt bőven az orosz fővárosban. „Nagyon meleg volt, és ehhez néha még társult az erdőtűz miatti füst is, ami nem a legideálisabb egy versenyen.”
Kérdezem: A versenyzőtársak nem ugyanakkor és ugyanott versenyeztek?
Komoly sportoló nem jön ilyen kifogásokkal.
Még jó, hogy azt nem kifogásolja, hogy a víz nem sodorta evezés nélkül célba a hajóját.
…. „Verseny előtti este mindig eszem pisztáciát vagy kesudiót, csokipudingot, Danone Activiát és puffasztott búzát…”
Ez a mondat melyik termék reklámozására szolgál a felsorolt öt közül? És mennyit fizetnek érte? Vagy a reklámozásért ingyen adják a felsorolt termékeket?
Az ilyen tartalmú tudósítást nem az internetre, hanem a fiók mélyére kellene tenni.
Kedves “?!” !
Először is én nem kajakozom, se nem kenuzom, de azt tudom, hogy egy ilyen versenyt még megelőz sok másik, és igen, létezik az, hogy kimerültség….Az a baj, hogy aki nem sportol, vagy nem verseny szinten sportol, az csak az eredményeket várja, ahelyett, hogy már az is örömmel töltené el, hogy magyar színekben versenyeznek egy világbajnokságon… Tipikus magyar mentalitás: ha megnyerünk valamit, akkor dicsőítünk, viszont, ha nem érünk el helyezést, már szembeköpünk! Ezen kéne változtatni és elgondolkodni! Mellesleg, aki nem ezt a sportágat űzi semmi joga nincs kritizálni senkit, főleg nem olyat, aki adott esetben le tett már valamit az asztalra!