Index, Csepel.info
Tavaly 2,4 százalékkal estek a magyar reálbérek, alig több mint 13 százalékkal ér többet a fizetésünk ma, mint 1989-ben. Bár ennek ellenére sem teljesítünk rosszul a reálkeresetek tekintetében, a Big Mac-index és az ENSZ jólétet mérő mutatója mégis az életszínvonal relatív romlását jelzi. Annak ellenére van így, hogy az elmúlt években a hosszú távú növekedést áldoztuk fel a jólétünkért cserébe. – írja az Index. A grafikonokért és az eredeti cikkért katt ide.
Az elmúlt év reálbéresésével öt-hat évvel ezelőtti szintre esett vissza a kereseteink értéke. A fizetésünk még mindig csak tizenhárom százalékkal ér többet, mint a rendszerváltás előtti évben, igaz, már ahhoz is 2002-ig kellett várni, hogy béreink reálértéke elérje 1989-es szintet. A kétezres évek első felében még nőttek a magyar keresetek, de 2006 óta már másodszor ér kevesebbet a fizetésünk az előző évinél.
Az elmúlt húsz évben a legjobban a 2006-os választási évben éltünk, még akkor is, ha azon az ősszel már elkezdődtek a megszorítások. Ma az utolsó szocialista év bérszintjének 113,2 százalékát éri egy átlagos fizetés, ami jóval magasabb az 1996-os mélypontnál (74,3%), de kevesebb a 2005-ös reálkereseteknél (116,5%). Idén tehát körülbelül annyi pénzből gazdálkodhatunk, mint 2004-ben.
Jólét kontra növekedés
A rendszerváltás után 1996-ig évről évre egyre kevesebb dolgot vásárolhattunk jövedelmünkből, majd a Bokros-csomag sokkja után az évtized második felére növekedni kezdtek reálbérek. 2006-ig alapvetően emelkedő trend jellemezte a magyar reálkereseteket, aztán 2007-ben és 2009-ben is megtört az emelkedés. Mindkét év komoly csökkenést hozott, elsőként a Gyurcsány-kormány megszorítása, 2009-ben a válság kitörése tépázta meg a fizetéseket. A két visszaesés közül csak a tavalyi volt törvényszerű, 2007-ben nem volt világgazdasági indoka a reálbércsökkenésnek. Ezt támasztja alá, hogy a régióban egy országban sem volt reálbéresés a válság előtti években.
Magyarországon a kormányok mesterségesen növelték az életszínvonalat, és ez együtt járt a gazdaság hosszú távú pályájának a romlásával. Hiába történt meg a ,,jóléti rendszerváltás” 2002-ben, a nagy költségvetési hiány és az évről évre növekvő államadósság miatt csak idő kérdése volt a korrekció. Az egyensúlyteremtés árát és a megnövekedett kamatterheket ma is fizetnie kell a lakosságnak.
A régiós országok államadósságát figyelembe véve jól látszik, hogy 2002-ben leváltunk a régióról, és stabil emelkedésbe kezdett az ország adósságpályája. Az államadósság magas szintje nagyobb kamatterheket ró a mindenkori költségvetésre, és kockázatosabbá teszi az országot a külföldi befektetők szemében. Emiatt kerülünk olyan könnyedén a külföldi lapok címoldalaira, hiszen mindenki tudja, hogy ekkora államadósságnál végzetes következményekkel járhat a költségvetési politika lazítása.
Kisebb jólét, kevesebb Big Mac
A mesterségesen gerjesztett magasabb jólét kudarcát fejezi ki az a két életszínvonal-mutató is, amelyek alapján a régióban Magyarország nemhogy fejlődni nem tudott, de az elmúlt években veszített korábban elért relatív jólétéből . Az egyik mérce a svájci UBS bank által továbbgondolt Big Mac-index, ami azt méri hány percet kell dolgozni egy adott fővárosban egy Big Mac, esetleg egy kiló kenyér vagy rizs megvásárlásáért. 2006 és 2009 között az index változása kedvezőtlenebb eredményt mutat, mint a hagyományos reálbér mutató.
Budapesten egy Big Macért 2006-ban 48 percet kellett dolgoznia egy átlagbért keresőnek, ugyanazért a szendvicsért tavaly már egy perc híján egy órát. Ez azt jelenti, hogy a bérünk növekedése nem tartotta a lépést a Big Mac referenciának számító árának változásával. A régióban rajtunk kívül Pozsonyban volt szükség több munkára egy Big Mac megvásárlásához tavaly, mint 2009-ben, ott 55 percről 62 percre nőtt ez a mutató. Ugyanez a szám Varsóban 43-ról 31-re, Bukarestben 69-ről 42-re, Prágában 39-ről 31-re csökkent. A kenyérért is csak a nálunk és Pozsonyban jutunk hozzá több munkával, mint korábban, de a növekedés nálunk lényegesen nagyobb.
A magyar lakosság jólétéről az ENSZ által használt humán fejlettségi index (HDI) sem fest sokkal jobb képet. Ezt a mutatószámot a GDP-ből vezetnek le, de figyelembe veszik a vásárlóerő értékét, a születéskor várható élettartamot, az írástudatlanok számát és a beiskolázási arányt is. Ebben a tekintetben Magyarország 2002-ben a harmincötödik helyen állt a világ országainak rangsorában, 2009-re nyolc helyet visszacsúszva már csak a negyvenharmadik volt. Az egész régióra jellemző, hogy 2002 óta rontott , de egymáshoz viszonyítva a környező országokat már a korábbi eredmény rajzolódik ki. 2002-ben a harmincötödik hellyel még Prága után a régió második legfejlettebb országa voltunk, a 2009-ben már csak Romániát sikerült megelőznünk.
Úgy tűnik, az elmúlt évtizedben egyet léptünk előre, kettőt hátra. A számokat felfoghatjuk úgy is, mint kísérletet arra, hogy lehet-e betartani felelőtlen választási ígéreteket, vagy megengedhetünk-e magunknak választási éveket négyévente. Ugyanakkor a mindenkori hiánycél megállapításánál is érdemes figyelembe venni, hogy mire mentünk a laza költségvetési politikával.
Mire használjuk a reálbérindexet?
A reálbér a keresetünk valódi értékét fejezi ki, azaz korrigálja a kézhez kapott bérünket az árszínvonal változásával. Azért alkalmazzák ezt a mutatót, mert az infláció gyakran elértékteleníti a béremeléseinket, hiába keresünk ugyanannyit, mint tavaly, ha drágább a kenyér meg a tej. A reálbérindex ezért egyfajta életszínvonal-mutatónak is felfogható.
Off:
Gyerekek, valami vadbarom átállítatta a jelzőlámpákat a II.Rákóczi F. úton, a Baumax kihajtónál. Ebből adódóan jó egy kilométeres sor torlódik fel a lakótelep vonalában, miközben a Baumaxnál minden ötödik-hatodik lámpaváltásra kanyarodik ki egy-egy autó.
Micsoda káosz és micsoda környezetszennyezés, arról nem is szólva, hogy hogyan kell blokkolni egy forgalmas főutat.
Drága jó Istenem, de nagy az állatkerted!!!
Mr. Gabee, légyszi fotózz!!!
A “Hány éve élünk rosszabbul?” kérdésre én azt válaszolom, hogy azóta amióta a Gyurcsány Ferenc által bevallott alábbi akciók eredményeként 2002-ben az ország nyakára ülhetett egy bűnszövetkezet:
(A történetet magnóra mondta Gyurcsány Ferenc az „AZ ÚJ MINISZTERELNÖK” című könyv megírásához Debreczeni József részére.)
A 2002-s választások előtt két komoly fordulópont volt.
Egyik az Orbán-Nastase megállapodás. A másik Kövér köteles beszéde.
A mi stábunk volt az amely szembefordította az MSZP-t és Medgyessyt az Orbán-Nastase paktummal.
Egy hosszú vitában meggyőztük önmagunkat arról, hogy ezt meg kell támadni, függetlenül attól, hogy Kovács László előző este rábólintott.
Odahívtuk Medgyessyt, hogy forduljon szembe az addig képviselt állásponttal.
Nagy nehezen meggyőztük erről, s a végén – még nehezebben – Kovács László is beadta a derekát.
Akkor rendesen felépítettük ennek a kommunikációját a 32 millió román munkavállaló beözönléséről és az Orbán-Nastase megállapodást követő csaták fordulópontot hoztak a Fidesz és az MSZP választási küzdelmében.
A választási harc finisében azonban a Fidesz-MDF pártszövetség támogatottsága felülmúlta az MSZP támogatottságát és a fideszes oldal tűnt a választások esélyesének, a baloldal pedig tanácstalannak és bénultnak.
Ekkor csináltuk meg a „köteles akciót”.
Kövér László a választási harc finisében egy viszonylag szűk körű, mondhatni, belterjes rendezvényen a hívek körében mondta, hogy „ha azokra hallgatnánk, akik nem látják a kormány által vezetett országépítés eredményeit, akik a kiábrándulás, a reménytelenség, a nihil légkörét terjesztik, akkor akár le is mehetnénk a pincébe, és felköthetnénk magunkat.
Aztán még annyit hozzátett, hogy persze azt elvárja az illetőktől, hogy ebben elől járjanak.
Semmi kétség, hogy Kövér nem akart akasztani, de amit mondott azt kiforgatni sem nagyon kellett, csak ki kellett használni a benne rejlő lehetőségeket és megfelelő szövegkörnyezetben tálalva, és kellőképpen leegyszerűsítve kellett ismételgetni az elmondottakat.
A választások előtt voltunk tíz nappal. Minden kutatás azt mutatta, hogy pár százalékkal, de ők vezettek.
Úgy tűnt, hogy elveszítjük a választásokat.
Összehívtam magamhoz öt embert. Pontosabban hármat, merthogy összesen voltunk öten.
Mi ketten: Klára meg én, és jött Gál Zoli meg még két ember, akiknek nem mondom meg a nevét, mert ártana nekik.
Tehát Ott van Gál, a feleségem, meg ez a két ember.
Mi a csudát lehet itt még tenni?
Többek között az is elhangzott, hogy semmit. Mert vége van a történetnek.
Csütörtök este volt, másnap nagypéntek.
Húsvét után következő hét a választás.
Ebben a helyzetben voltunk, és kerestük, hogy mit lehetne még tenni.
Valamikor késő este jött ötletként ez a kötél dolog, és akkor úgy döntöttünk, hogy ezt a kötélügyet meg kell csinálni, mert ott van benne mindaz a félelem, ami a Fidesszel szemben valami módon létezik.
Ekkor elindult midenkinek az agya, még ott éjszaka megszülettek a sztoriboardok, hogy hogyan kell ehhez reklámfilmet készíteni.
Hogyan nyikorog a kötél, szóval, hogy hogyan lehet ezt megcsinálni.
Másnap engedélyt kértünk arra, hogy ezt a köteles dolgot elindítsuk.
És összeraktuk.
Kitaláltuk Szili Kati szerepét.
Az egy szem kazettát lejátszottuk a sajtónak.
Szili Kati oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondta el, hogy ez milyen borzasztó.
Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesített mindenfajta leveleket, és elindítottuk az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés volt a Fidesz székház előtt.
Az élen Kovács László egy kötéllel a nyakában.
A parlamenti választásokat az előzetes várakozások ellenére végül minimális különbséggel a baloldal nyerte, amelynek eredményeként a szocialista-szabaddemokrata koalíció került kormányra, Medgyessy Péter vezetésével.
Még szerencse, hogy forog a gyomrom a mekikoszttól.
(Jobbikosok!: mielőtt fellelkesülnétek jelzem, hogy nem ideológiai vagy politikai okokból nem járok oda -mint ti -, hanem egyszerűen nem izlik a hambi már jó pár éve, a többi kajcsi – sütik és egyebek – meg gagyik. És egyébként se kóser… he-he. 🙂 )
De azért a magyar baloldal szégyelhetné magát az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikájáért.
A hétfőn 14:05-kor feltett történet egyenes következménye volt a Gyurcsány Ferenc által 2006. május 25-én Balatonőszödön a bűntársai előtt elmondott alábbi beszéd, amelynek a kiszivárogtatása után tudhattuk meg, hogy hogyan is áll az ország a valóságban, továbbá azt, hogy milyen teljesítményt nyújtottak 2002 és 2006 között a “32 millió beözönlő román” és a “köteles beszéd” című trükkökkel kormányzati hatalomra jutott MSZP-s bűnözők, valamint azt, hogy milyen csalásokkal sikerült 2006-ban megtartaniuk a kormányzati hatalmat.
Gyurcsány Ferenc beszéde:
Amit az előző hónapokban titokban meglehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk azt megtettük.
Úgy őriztük a titkot, mint soha.
Nincsen sok választás.
Azért nincsen, mert elkúrtuk.
Nem kicsit, nagyon.
Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.
Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet.
Teljesen világos volt, hogy amit mondunk az nem igaz.
Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni.
És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig.
Semmit.
Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást.
Semmit.
Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?
A dolog úgy áll, hogy nincsen választás.
Gyorsan eljött az igazság pillanata.
Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai segítette, hogy ezt túléljük.
Nincsen tovább.
Nincsen.
Magyarország le van írva.
És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.
Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna.
E helyett hazudtunk reggel éjjel meg este.
Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok.
Nincsen.
Nekem sincs.
Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani.
Megjegyzés: Az MSZP által előidézett problémák tényleg rá omlottak az országra.
EMLÉKEZTETŐ, MEMÓRIA FRISSÍTÉSHEZ, avagy: Magyarország államadósságának alakulása a kádár-korszak utolsó évétől, 2010-ig.
A kevesebb mint 3 hónapja hivatalba lépett Orbán-kormányt ócsárolóknak és látványos eredményeket követelőknek figyelmébe ajánlom a szocializmus és a szocialisták alább örökségét, amely miatt a Fideszes kormánynak “szarból kellene várat építeni”, és amely örökség még hosszú évekre meghatározza a lehetőségeinket és behatárolja az Orbán-kormány mozgásterét.
1.) 1989 őszén Németh Miklós miniszterelnök nyilvánosságra hozta, hogy Magyarország államadóssága meghaladta 20 milliárd USA dollárt, és abban az esetben ha a kormány nem fizeti az esedékes törlesztő részleteket, akkor kb. másfél hónapra elegendőek a Magyar Államnak az ország működtetéséhez szükséges pénztartalékai.
2.) 1994-95 fordulóján Békesi László (a Horn kormány pénzügyminisztere bejelentette), hogy a magyar költségvetés kamatcsapdába került, mert az államadósság elérte a 32 milliárd dollárt, a GDP 87,4 százalékát.
Akkor az 1995-ben végrehajtott 6 milliárd dolláros energiapiaci privatizáció mentette meg az országot az államcsődtől, amelynek eredményeként a magyar árampiac, Európában példátlan módon, külföldi kézbe került.
Ennek eredményeként sikerült az államadósságot 1996 végére a GDP 74 százalékára csökkenteni.
3.) Az 1998 őszén hivatalba lépett első Orbán-kormánynak az államadósság visszaszorítása irányuló erőfeszítéseinek eredményeként, 2001 végére az államadósság kb. 7 milliárd Ft-ra a GDP 54 százalékára csökkent.
4.) A Medgyesi Péter két éves kormányzása alatt (a 2004-es megszorító csomag ellenére) az államadósság 2004 őszére a GDP 59 százalékára emelkedett.
5.) Gyurcsány 2004 őszén történt hatalomba lépésével igazi ámokfutás kezdődött.
Az államadósság 2005 végére a GDP 62 százalékára, 2006 végére a GDP 66 százalékára emelkedett.
2007. május 21-én nyilatkozta Kovács Árpád az Állami Számvevőszék elnöke, hogy „az ország nyakig eladósodott, a költségvetés adóssága több mint 15 ezer milliárd Ft, és a lakosság is hatezer milliárd Ft-tal tartozik a pénzintézeteknek.
A 2007 évi megszorítások eredményeként bekövetkezett megtorpanás után, az adósságállomány 2008-ban a GDP 73 százalékára, 2009 végére pedig a GDP 78 százalékára emelkedett
Ez azt jelenti, hogy Magyarország 2010. év elején fennálló kb. 100 milliárd USA dollár, kb. 22 ezer milliárd Ft államadósságának a felét a Gyurcsán-kormány és a Bajnai kormány produkálta, miközben a maradék állami vagyon nagy részét (közöttük a Budapest Airport-ot, a Dunaferr-t, a MÁV Cargo-t, a Richter Gedeon Rt.-t, stb.-t) is eladták
Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt a devizában jegyzett hitelállománynak az államadósságon belüli aránya rohamosan növekedett, és ennek eredményeként 2010 január végére a devizában fennálló államadósság elérte 9,5 ezer milliárd Ft-ot.
A Gyurcsány –Bajnai kormányoknak sikerül a drasztikusan növekvő államadósságon belül, a 2004 évi 23 százalékról 46 százalékra növelni a devizában fennálló államadósság arányát.
A nemzetközi tőkepiacok 2008 őszén történt befagyása miatt nem tudott kemény valutához jutni az ország, miközben az esedékes tőketörlesztéseket fizetni kellett volna.
A garantált államcsődtől a Nemzetközi Valutaalaptól és IMF segélycsomagja mentette meg az országot, amely ellenében Magyarország képviseletében Veres János pénzügyminiszter és Simor András MNB elnök aláírta az IMF-nél azt a megszorító programot (pl.: a 13 havi nyugdíj megvonását), amelyet a Bajnai-kormány kormányprogramként hajtott végre, és mint ismeretes még az Orbán kormánynak a mozgásterét is behatárolja.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Bajnai-kormány a 2010. évet kétmilliárd dolláros amerikai kötvénykibocsátással kezdte, továbbá, hogy az Államadósság-kezelő Központ adatai szerint a tartozások törlesztésére az idén Magyarországnak 5700 milliárd Ft-ot (a 2010. évi költségvetés egy harmadát) kell fordítania.
Természetesen újabb hitelfelvételekkel, amelyek következtében az államadósság ez év végére eléheti a GDP 82 százalékát.
A magyar költségvetésből 2010-ben kb. a GDP 4,8 százalékának megfelelő összeget, kb. 1300 milliárd Ft-ot kell az államadóság kamataként kell fizetni.
Miután az ország erre nem képes, ennek a kamatnak a jelentős részét is ez évben felvett újabb hitelekből kell fizetni, amely miatt az államadósság 2010-ben kb. 600 milliárd Ft-tal tovább növekszik.
A fent ismertetett “örökség” által meghatározott korlátok között haladva kell a második Orbán-kormánynak visszakormányozni az országot a gazdasági fejlődés útjára, és megteremteni annak a lehetőségét, hogy jobban éljünk.
A Gyurcsány(i) és libás Bajnai kormányok “szakszerű” működése folyamán jövőre 2 millárd eurót – 560 milliárd Ft-ot – kell visszafizetni az EU-nak, a készenléti hitel után, valamint ugyanennyit kell fizetni a lejáró kötvények után. Ez együtt ~1200 milliárd Ft.
Ezt hagyták örökségül a szoci kormányok.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Gordon, otthon ehetsz a kóser Mcdonalds-ban. 🙂
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Kosher_McDonalds.jpg&filetimestamp=20090112123951
Mint írtam nekem nem ízlik a koszt, de ha te erre vágysz, akkor már foglalhatod is a jegyet a következő Malév gépre. 🙂
Ha állod az utat, még kóstolót is hozok hátha megszereted :),
viccet félre téve nekem különösebben nincs bajom a mekivel, műanyagot adnak, de egy hosszú út során szívesebben állok meg egy mekinél, azért ált. tisztább a wc meg le lehet ülni viszonylag kulturált környezetben, akkor van szerintem baj ha valaki állandóan ezzel műanyaggal tömi a gyerkőcét meg saját magát is.
(többiektől bocsánat az offért)
Ahhoz képest, hogy tavaly 6,3%-kal csökkent a GDP, a mindössze 2,4%-os reálbércsökkenés meglehetősen jó – örülhetünk, hogy ennyivel megúsztuk. Mellesleg idén május végéig már 4%-kal nőtt a reálkereset az egy évvel korábbihoz képest. Tehát már le is dolgoztuk a tavalyi csökkenést és még rá is tettünk egy lapáttal. Ez a 4%-os reálkereset-növekedés egyébként a Bajnai-kormány által végrehajtott szja-csökkentés következménye.
Az a baj csepeli, hogy ti ezt láthatóan egyáltalán nem értitek. Ezért tettétek tönkre az országot is. Az elvtársaid csak lopni tudtak, csak azt tanulták meg. Kétségtelen: Lenintől és Sztálintól csak lopni, rabolni és gyilkolni lehetett megtanulni.
Az a baj, Manitu, hogy egyáltalán nem értetek a gazdasághoz. Ami a legnagyobb baj, hogy Matolcsy sem, Varga sem, Orbán sem. Jól figyelj, most kúrják el!
A hitelekből – ahogy Kádár idején – nem a gazdaságot fejlesztette a tolvajkormány, hanem feléltük azt (meg ellopták).
“Ahhoz képest, hogy tavaly 6,3%-kal csökkent a GDP, a mindössze 2,4%-os reálbércsökkenés meglehetősen jó – örülhetünk, hogy ennyivel megúsztuk.” – írod. Azaz pont arról írsz, hogy a tolvajbandátok úgy hagyta ott a kormánykereket, hogy további megszorítások kellenének.
Azért tomboltok, hogy megszorítás kellene, mert ezt terveltétek ki, hogy ősszel már jobb eredményt érhessetek el. A kormány meg gazdaságélénkítést akar, amit nem vettetek figyelembe. Ahhoz ugyanis soha nem értettetek. Hát ezért van a hiszti.
csepeli véleménye elavult, már 2006.-ban túllépte az élet. Gyurcsány bevallotta ugyanis, hogy nem csináltak semmit.
A semmihez nem kell szakértelem!
URAM! Micsoda(patkány) emberek! A NEMZETÜK, HAZÁJUK ellen szurkolnak, akkor amikor erőt megfeszítve folyamatos tárgyalásokat folytat a kormány a trend méltányosabbá tételéért, mi értünk! Kik vagytok ti?
Mit kerestek e HAZÁBAN? Nektek mielőbb sátrat kell bontanotok és vándorútra indulnotok! Vándorútra, mert sehol sem fogadnak be benneteket ilyen mentalitással. Ti méltatlanok vagytok a NEMZETRE, E HAZÁRA, nektek valóban mielőbb mennetek kellene! Erre nevelitek gyermekeiteket is? Nem az lenne-e a helyes, hogy minden erőnkkel törvényes eszközzel támogassuk a jó szándékú, cselekvő, tettre kész kormányunkat? E helyett széthúzás, ellendrukkerek erősödő táborát láthatjuk. Éppen ez utóbbira játszanak a hatalmasok is, s ez van kedvetekre?! Normálisak vagytok? Vagy nekem van viszolygásom ilyen stílusú irományoktól? ÉRTI EZT VALAKI? HELLÓ EZ MAGYARORSZÁG ÉS MI ITT ÉLÜNK, ITT IS SZERETNÉNK MARADNI, DE NEM LEIGÁZOTT GYARMATKÉNT, MODERN RABSZOLGAKÉNT!!!! ÉS A GYEREKEINKNEK, UNOKÁINKNAK MIT HAGYNÁTOK ÖRÖKSÉGÜL? GONDOLKODJATOK!!!(
Nem lehet könnyű megítélni a mai magyarországi helyzet kilátásait külföldről sem. Tény, hogy óriási változások történnek mostanában itthon, és az is tény, hogy a megítélésünk a külföld szemében sokat javíthat vagy ronthat a helyzetünkön. Nagyon kell vigyázni minden kiejtett szóra, mert a forintunk romlása sokunk vesztét okozhatja.
Az ország irányításába nincs lehetőségünk beleavatkozni. Egyetlen dolgot tehetünk, hogy teljes gőzzel segítünk és drukkolunk azoknak, akik minden bizonnyal az ország, annak lakossága érdekében megpróbálnak mindent megtenni.
Az a véleményem, hogy aki dolgozik, és ilyen mértékű változásokat van mersze végrehajtani, az bizonyára tévedhet is időnként. Biztos vagyok azonban abban, hogy az előző kormányok, akik mindezt nem voltak képesek fölvállalni, szintén nem voltak tévedhetetlenek.
Úgy gondolom, minden jó érzésű magyar embernek az az érdeke, hogy sikerüljön a mostani kormány munkája, rendeződjön a gazdaságunk, munkahelyek teremtődjenek, jobb megítélése legyen hazánknak és jobban éljenek a magyarok.
Szerintem olyan mindegy, hogy hívják azt a pártot, amely végülis rendet tesz, ezen tök fölösleges vitatkozni, és egymás szemére olvasgatni a vélt és valós hibákat.
Ellendrukkerkedni pedig úgy hiszem, egy ilyen helyzetben meglehetősen gusztustalan.
Manitu: De nem gazdaságélénkítést csinál a kormány, hanem éppen ellenkezőleg. A bankadó miatt 3% helyett csak 1-1,5%-os lesz jövőre a növekedés. A kormány fékezi a gazdaságot. Kihúzza az ország alól az IMF-védőhálót, ami által drágábban kapunk hiteleket, és ki leszünk szolgáltatva a piac pillanatnyi szeszélyeinek. Ezenfelül az EU-val való kakaskodással azt kockáztatja, hogy az EU beint és megvonja az uniós pénzeket. Akkor pedig a “Széchenyi-tervnek” is annyi.
Orbán vezéred jelenleg a jövő évi hiány növeléséért küzd. Felfogod, hogy mit jelent ez? Azt, hogy növelni akarja az államadósságot.
Gazdaságélénkítést a Bajnai-kormány csinált adóátrendezéssel és járulékcsökkentéssel. Ennek sajnos vége. Orbán visszatért arra az útra, amit annak idején 2001-ben Matolcsy kezdett el és Medgyessy folytatott: a hitelből való osztogatás útjára.
Kedves drága “csepeli”! Te cuki-pofa!
Csak nem az óbudai jósnőnél jártál, és azért mered kijelenteni ilyen magabiztosan, hogy “A bankadó miatt 3% helyett csak 1-1,5%-os lesz jövőre a növekedés”?
Írod, hogy “Gazdaságélénkítést a Bajnai-kormány csinált adóátrendezéssel és járulékcsökkentéssel.”
Cuki-pofa!
Az elmúlt 8 évből 7éven keresztül szeretett Gyurcsány Ferenced beismerő vallomása szerint az alábbiakat csinálták:
#
Amit az előző hónapokban titokban meglehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk azt megtettük.
Úgy őriztük a titkot, mint soha.
Nincsen sok választás.
Azért nincsen, mert elkúrtuk.
Nem kicsit, nagyon.
Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.
Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet.
Teljesen világos volt, hogy amit mondunk az nem igaz.
Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni.
És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig.
Semmit.
Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást.
Semmit.
Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?
A dolog úgy áll, hogy nincsen választás.
Gyorsan eljött az igazság pillanata.
Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai segítette, hogy ezt túléljük.
Nincsen tovább.
Nincsen.
Magyarország le van írva.
És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.
Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna.
E helyett hazudtunk reggel éjjel meg este.
Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok.
Nincsen.
Nekem sincs.
Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani.
Megjegyzés:
Amikor az MSZP által előidézett problémák tényleg rá omlottak az országra, akkor Gyurcsány a csődhelyzet miatt az Európai Közösséggel 2008. november 4-én kötött, majd 2009. március 11-én kiegészített megszorító megállapodást kormányprogramként rá hagyományozta Bajnai Gordonra, és “Gordonka=kisbőgő” nem gazdaságélénkítést csinált, hanem az Európai Közösséggel kötött, Veres János és Simor András által aláírt megállapodásban előírtak szerint húzta el a nótánkat.
Ha nem hiszed Te cuki-pofa, akkor tanulmányozd a megállapodást és annak kiegészítését, valamint a megállapodásnak az erre az évre és következő évekre ható adósságszolgálati következményeit!
Ha tegnap 2 BM-et ettem 740-ért, az minek számít?:)
Magyar
Hogy kerültünk ekkora szarba? (BOCS KAKIBA!)
* Magyari Péter
2010. augusztus 10., kedd 13:49 | Frissítve: 3 órája
Bajnai Gordon, Bogsch Erik, Demján Sándor, Farkas István, Felcsuti Péter, Heim Péter, Jaksity György, Kovács Árpád, Simor András és Surányi György igyekeznek választ adni egy most megjelent könyvben a 2008-as gazdasági válság gerjesztette kérdésekre. Az Álomcsőd című interjú-kötet elsősorban olvasmányos ismeretterjesztés, de az is visszatérő motívuma, hogy Gyurcsány Ferenc rosszul kormányzott.
Az Álomcsőd című, júliusban megjelent könyvben tíz interjú van a 2008 őszén Magyarországra tört nagy gazdasági válságról. Martin József Péter (korábban a Figyelő főszerkesztője) és Várkonyi Iván (a Népszabadság volt rovatvezetője) interjúkötete nem leplez le senkit, nem fejt titkot sem, de a közgazdasághoz mit sem konyító olvasók számára is befogadhatóan taglalja a cikkünk címét képező kérdést.
Ebben a kötetben az interjú forma nem elsősorban a megszólalók személyiségét segít bemutatni, hanem inkább arra jó, hogy a párbeszédek feszesebbé tegyék a jórészt elméleti fejtegetéseket. A kérdés-válasz tagolás segít abban, hogy a sokszor nehezebben befogadható elemzések helyett egy szikárabb, a témaköröket világosan elkülönítő összegzést kapjunk arról, hogy miért került a csőd közelébe a magyar állam 2008 őszén. A megszólalók ráadásul többféleképpen értékelik ugyanazt, és ettől árnyalttá válik a gondok ismertetése.
Tíz interjú van a könyvben, a magszólalók ABC sorrendben: Bajnai Gordon, Bogsch Erik, Demján Sándor, Farkas István, Felcsuti Péter, Heim Péter, Jaksity György, Kovács Árpád, Simor András és Surányi György. Ki így árnyal, ki úgy keménykedik, de egyetlen dologban láthatóan egyetértenek: a Gyurcsány-kormány utolsó hónapjainak teszetoszasága káros volt.
Éppen e tanulság miatt kár, hogy nincs interjú Bajnain kívül a Gyurcsány-kormány egyetlen gazdasági döntéshozójával sem. Ugyanígy egyáltalán nincs szó az OTP körüli kavarásokról, (vagyis a bankmentő csomag első változatáról), de nem szólalnak meg az Orbán-kormány gazdasági szakpolitikusai sem, hogy megérthessük, a vitatott kérdésekhez hogyan viszonyulnak a mostani döntéshozók.
Az Álomcsőd nem vállalkozik olyasmire, mint amit például James Surowiecki tett a New Yorker tavaly szeptember 14-i számában [1], ahol “Nyolc nap amely megrengette a világot” címmel oldalakon át percről-percre felidézte, hogy ki mit csinált az amerikai kormányzatban, a FED-ben és a nagy amerikai bankokban, amikor kiderült, hogy mindjárt bedől a Lehman Borthers.
Néhány pillanatra azért be lehet nézni az Álomcsődben is a színfalak mögé. Például felvillan az az este, amikor az állam pénzügyi vezetői és Gyurcsány Ferenc az egyik szobában tárgyaltak, a másikból meg telefonálgattak az IMF-nek és az Európai Bizottság, meg a fontos nyugati kormányok vezetőinek, hogy adjanak gyorsan pénzt. A Pénzügyminisztériumban gyűltek össze, és beugrott Csányi Sándor is.
A könyv azonban nem eseménytörténet, hanem inkább okoskodások gyűjteménye. A válság okai világosan kirajzolódnak a több szempontú elemzésekből. Kiderül, hogy miről szól az MNB megítélése körüli vita, miért sebezhető a magyar gazdaság, hogyan függenek össze a politikai döntések és a piaci fejlemények. Remek egymásra mutogatás olvasható ki például a különböző pozíciókban lévő személyek között arról, hogy kinek a hibája, hogy ennyien vettek fel devizában hitelt (van bankár, volt PSZÁF-vezető, MNB-elnök, volt miniszterelnök és volt ÁSZ-elnök is a megszólalók között).
A megszólalók többsége visszafogott önelégültséggel nyilatkozik, mindenki tudta hogy baj lesz, de sajnos senkire sem hallgattak azok, akiknek lépniük kellett volna. Egyedül Kovács Árpád volt ÁSZ-elnök jelezte, hogy lelkiismeretfurdalása van, mert nem kongatta jobban a vészharangot 2008 ősze előtt. Lényegében mind a tíz megszólaló jelzi, hogy „hiába mondtam, hogy baj lesz”, de “a politika” (itt általában Gyurcsány Ferencre gondolnak) nem hallgatott rájuk.
A megszólalók között szinte konszenzus van arról is, hogy az EU-s pénzeket rosszul osztotta el az előző kormány. Az e pénzek osztásáért évekig felelős Bajnait azonban pont erről nem kérdezték meg a könyv szerzői. Szinte már közhellyé vált az osztogató kormányzati politika (2001-2006) ócsárolása, az olvasó most újra szembesülhet a sajtóban az utóbbi két évben alaposan körbejárt problémával.
A legolvasmányosabb mindenképpen Demján Sándor interjúja, aki lényegében apokalipszist jósol, a nyugati világot a Római Birodalom végnapjaihoz hasonlítja, és érezhető indulattal beszél a mihaszna, termelő munkát nem végző értelmiségről.
A magyar válság okainak és kezelésének firtatása mellett kifejezetten elméleti fejtegetések is olvashatók, például a válság nyomán oly hevesen lángoló „szabadabb piac vagy erősebb szabályozás kell-e” vita mentén.
Az Álomcsőd könnyen befogadható térképet ad a magyar gazdaságot érintő vitákhoz, elolvasásával világosabbá válik, hogy milyen problémái vannak az országnak, ezek hogyan függenek össze a külföldi fejleményekkel, és milyen forgatókönyvek lehetségesek a válság kezelésére. Elsősorban tehát ismeretterjesztő kötetről van szó, népszerű közgazdaságtanról, amit a megszólalók személyesebb megjegyzései tesznek könnyedebb olvasmánnyá.
* Címkék:
* álomcsőd,
* válság,
* bajnai gordon,
* gyurcsány ferenc,
* demján sándor
Kedves Gondolkodó!
Jó lenne, ha dicsit gondolkodnál mielőtt zagyvaságokat írsz, amit talán Te sem hiszel el. Ennél kultúráltabnak tartalak…
1972-ben mondta a jó “kádár et.”, hogy most meg kell húzni a nadrágszíjat az olajvállság kapcsán.A proletariátus azóta is csak egy-egy lyukkal odébb húzza, úgy hogy már fulladozunk.
Gyuribá, ebben egyetértek veled!
Fulladozunk, de ez senkit sem érdekel… azt hiszem, hogy erről már nem is érdemes beszélni, majd lesz, ahogy lennie kell!