csepel.hu
Prokop Péter (1919-2003) katolikus pap, festőművész, író születésének 100. évfordulójára emlékeztek január 19-én. Életének utolsó négy évében Csepelen, a Szent József Otthonban élt.
A Béke téri Szent József Otthonnál megkoszorúzták az emléktábláját, majd a polgármesteri hivatal épületében bemutatták a csepeli önkormányzat támogatásával, az évforduló alkalmából megjelentetett könyvet, amelynek címe: Prokop Péter 100 — Emlékezések könyve.
A megemlékezésen mások mellett részt vett Monsignor Michael August Blume apostoli nuncius, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Varga Lajos váci segédpüspök, Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Borbély Lénárd polgármester, Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármesterek.
Délelőtt a Szent József Otthonnál Prokopp Mária művészettörténész, a Prokop Péter-díj kuratóriumának elnöke méltatta az alkotót és a papot. „Több évtizedes száműzetéséből, Rómából hazatérve Csepelt választotta lakhelyéül, amely szeretettel fogadta híres polgárát. Egész életét Istennek szentelte. Bárhol élt a világban, mindig a magyar kereszténység értékeit hirdette. Nem azért festett bibliai témákat, mert pap volt, hanem azért, mert a krisztusi igazságok a valóban követendő példák” – mondta Prokopp Mária.
Az emléktáblát megkoszorúzta Monsignor Michael August Blume apostoli nuncius, a csepeli önkormányzat nevében Borbély Lénárd, valamint a Csepeli Csodakút Egyesített Óvoda, a Szabó Magda Közösségi Tér, a Prokop Péter kuratórium, a Kvasznay Gulyás Margit Baráti Társaság, a Csepeli Alkotó Fórum, a Királyerdei Alkotó Műhely, a Csepeli Hagyományőrző Dalkör, a Mária Rádió és a Művészetbarátok Egyesülete képviselői.
Ezt követően szentmisét tartottak a Jézus Szíve templomban.
A polgármesteri hivatalban Borbély Lénárd köszöntötte az emlékezőket. „Megtiszteltetés, hogy ilyen sokan, köztük magas rangú főpapok jöttek el a csepeliek megemlékezésére. Az önkormányzat jó kapcsolatokat ápol az egyházakkal, aminek egyik példája, hogy jó szívvel támogatta a Prokop Péterről szóló könyv megjelentetését. A kötet a csepeliek tisztelete és szeretete jeléül készült el. A csepeli önkormányzat 2010 óta aktívan részt vesz a művész emlékének megőrzésében, kivételes életútjának és életművének bemutatásában. Németh Szilárd országgyűlési képviselő, államtitkár a hagyományok ápolásának fontos szereplője” – mondta a polgármester.
Rétvári Bence megköszönte a csepeli Fidesznek, hogy támogatja a magyar és az egyházi kultúrát. Prokop Péter egyházi szempontból azt üzeni, hogy „ne féljetek kereszténynek lenni”. A pap és alkotó bátran kiállt a kereszténység mellett, amikor támadások érték. „Furcsa világban élünk, amikor sokan megkérdőjelezik a normalitást és a keresztény kultúra rovására terjednek el téves gondolatok” – mondta az államtitkár.
Monsignor Michael August Blume ezt mondta: „Az én emlékeim Prokop Péter atyára az 1960-1965 közötti esztendőkre nyúlnak vissza, amikor az Egyesült Államokban a szemináriumi éveim alatt a nyári szünidőben hazamentem, és láthattam a plébániámon egy művészeti együttes alakulását. Valamennyi ennek a magyar művésznek az alkotása. Őt a plébánosunk, Szabó János S. hívta meg, aki a magyarok ügyeinek és vallásszabadságnak lelkes segítője volt a kommunizmus éveiben”.
Németh Szilárd külföldi elfoglaltsága miatt levélben üzent az emlékezőknek. Prokop Péter emléktáblája 2010 óta található a Szent József Otthon falán. Jó érzéssel tölti el, hogy az alkotó Csepelt választotta lakhelyéül. Igazi példakép, a 20. század egyik legnagyobb festője. Köszönet jár az önkormányzatnak, valamint külön Prokopp Máriának, Erdei Kvasznay Évának, a Prokop Péter-díj alapító kurátorának és Feledy Balázs művészkritikusnak, akik értő módon ápolják a hagyományt.
Erdei Kvasznay Éva és Feledy Balázs mutatták be a Prokop Péter 100 – Emlékezések könyvét. Ebben egyházi személyiségek, művészek, történészek, közéleti kiválóságok emlékezéseinek köszönhetően elevenedik meg Prokop Péter életútja, munkássága. A kötet végén a csepeli Szent József Otthon gyűjteményéből válogatott képek színesítik a kiadványt. Megemlítették, hogy Prokop Péter képeinek nagy része a Szent József Otthonban látható. A művész 42 évnyi római emigráció után Csepelt választotta otthonául, és életének utolsó négy évében a Szent József Otthonban élt és alkotott. Prokop Péter önmagáról és művészetéről így vallott: „A művészet kisebb-nagyobb mértékben rögtönzött ima. Inaskodás, segédkezés, utánzás a nagy Alkotó műtermében”.
Végül Faragó Laura, Kossuth- és Magyar Örökség díjas énekművész adott elő olyan népdalokat, amelyeket Kalocsa környékén gyűjtöttek, s amely hely kedves volt Prokop Péter számára.
Cs. A.
Meglehetősen kurtára sikeredett a cikk. Igen sajnálatos, hogy a szerkesztő mindössze ennyi hírértéket tulajdonít ennek az eseménynek…
Qqrignek igaza van, nem sok szót vesztegettek Prokopra. Gyorsan elintézték néhány semmitmondó mondattal.
Prokop Péter 1919. január 6-án született Kalocsán. A kalocsai jezsuita gimnáziumban szerezte első művészettörténeti ismereteit. Érettségi után a kalocsai Hittudományi Főiskolán folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait. 1942-ben szentelték a kalocsai főegyházmegye papjává. Káplánként Dunapatajra, majd Kecelre került. 1945-ben egyházi felettesei engedélyezték számára, hogy beiratkozhasson a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Itt Barcsay Jenő, Elekfy Jenő és Kmetty János voltak a mesterei. 1949 januárjában felettesei, fél évvel a diploma előtt, visszarendelték egyházmegyei szolgálatra, így főiskolai tanulmányait nem tudta befejezni. 1949-ben Dusnokon káplánkodott, majd 1949-1955 között Mélykúton volt hitoktató. Ezekben az években sorra kapta művészi megbízatásait: falikép-sorozat a keceli iskolakápolnában, secco képek a budapesti Oltáriszentség kápolnában, monumentális (100 négyzetméter) freskó a sükösdi templomban, freskók Bácsszőlős, Bácsbokod, Szend, Hegykő és Baja-Kiscsávoly templomaiban.
1956 telén a „zöldhatáron” elhagyta Magyarországot és Rómában telepedett le. Az itteni Képzőművészeti Akadémián fejezte be festészeti tanulmányait. Rómában számos egyházi intézmény falát díszítette freskókkal a 60-as, 70-es években. Két amerikai templomba is készített freskókat. Magyarországgal a Rómában eltöltött évtizedek alatt sem szakadt meg a kapcsolata. A rendszerváltozás után pedig Budapest és Róma között osztotta meg életét. 1999 nyarán végleg hazaköltözött, a Kalocsai Iskolanővérek csepeli öregotthonába. Szívesen fogadta a meghívásokat, felkéréséket kiállításokra. 2003. november 11-én bekövetkező haláláig szenvedélyesen folytatta alkotói tevékenységét. Prokop korunk legismertebb pap-festőinek egyike. Igen termékeny alkotó volt: életművét több mint 9000 táblakép jelzi. Alkotásainak jórészét Magyarországnak ajándékozta. Művészetének legjellemzőbb példái mély, vallásos meggyőződéséből született, bibliai tárgyú kompozíciói. Erőteljes, fénnyel átitatott színekkel festett vásznai a teremtett univerzum szépségét ünneplik. Figuratípusaira a 60-as évek elejéig Aba Novák művészete hatott meghatározóan. Római évei kezdetétől számos új hatással gazdagodott művészete. A régi itáliai festészet képviselői közül – többek közt – Simone Martini inspirálta, a modern művészet képviselői közül pedig Picasso és Klee vonalkultúrája hatott rá. Későbbi munkáiban erősebben jelentkezett egy vizionárius, expresszív hangvétel. Számos képén sajátos technikát használt: a figurák kontúrjait injekciós tűvel húzta meg. Egyaránt alkotott monumentális műfajokban (freskó, mozaik, üvegablak), festett tábla- és oltárképeket, és készített grafikákat. Írással is foglalkozott, számos kötete jelent meg.
Megjegyzés: a honlapon a múzeumok közt megtalálható a Casa di Santa Stefano (Szent István Zarándokház, Róma), Prokop Péter ottani alkotásaival (e Ház adott számára közel négy évtizeden át otthont és műtermet).
1942-ben szentelték a kalocsai főegyházmegye papjává. 1945-48: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Barcsay Jenő, Elekfy Jenő, Kmetty János. 1989-ben Pro Cultura Hungarica-díjjal tüntették ki. 1992-ben ’56-os Emlékérmet és emléklapot vehetett át és ugyanebben az évben megkapta az IRAT nívódíjat is. Főiskolai tanulmányait nem tudta befejezni, mert diplomaévében visszarendelték egyházmegyei szolgálatra. 1956 telén Rómába utazott. A Római Képzőművészeti Akadémián fejezte be festészeti tanulmányait. Rómában számos egyházi intézmény falait díszítette freskókkal a 60-as, 70-es évek folyamán. Két amerikai templomba is készített freskókat. Magyarországgal a Rómában eltöltött évtizedek alatt sem szakadt meg a kapcsolata. A rendszerváltozás után pedig Budapest és Róma között osztotta meg életét. ~ korunk legismertebb pap-festőinek egyike. Igen termékeny alkotó: eddigi életműve is több mint 9000 táblaképet számlál. Alkotásainak jórészét Magyarországnak ajándékozta. Művészetének legjellemzőbb példái mély, vallásos meggyőződéséből született, bibliai tárgyú kompozíciói. Képein újszerűen értelmez olyan ősi, szakrális-ikonikus képtípusokat, mint Mária Gyermekével vagy a Tékozló fiú hazatérése. Erőteljes, fénnyel átitatott színekkel festett vásznai a teremtett univerzum szépségét ünneplik. Figuratípusaira a 60-as évek elejéig Aba Novák művészete hatott meghatározóan. Római évei kezdetétől számos új hatással gazdagodott művészete. A régi itáliai festészet képviselői közül – többek közt – Simone Martini inspirálta, a modern művészet képviselői közül pedig Picasso és Klee vonalkultúrája hatott rá. Későbbi munkáiban erősebben jelentkezett egy vizionárius, expresszív hangvétel. Számos képén sajátos technikát használ: a figurák kontúrjait injekcióstűvel húzza meg. Egyaránt alkotott monumentális műfajokban (freskó, mozaik, üvegablak), fest tábla- és oltárképeket, és készít grafikákat. Írással is foglalkozik, számos kötete jelent meg.