csepel.hu
A Pécsi Nyugdíjas Szakszervezeti Szövetség Játékos Agytorna néven országos vetélkedőt hirdetett, melynek döntőjében a csepeli csapat: Durdáné Nagy Judit, Szénásiné Soós Irén és Nagy Ferenc harmadik helyezést értek el. Az országos vetélkedőbe egy harmincpontos tesztlap kitöltésével nevezhettek háromfős csapatok. A hat legjobbat a Nyugdíjasok Országos Szövetségének budapesti székházába hívták meg a döntőre. A csapat nem először ért el ilyen sikert, 2019-ben is harmadikak lettek. A versenyen elért eredményekről és a kvíz iránti szeretetről is meséltek.
Ferenc 2017 óta vezet kvízjátékot a Csepeli Nyugdíjas Közösségi Házban. Ott ismerte meg Irént és Juditot is, akik rendszeresen vesznek részt a játékokon. Ferenc régóta érdeklődik a műveltségi vetélkedők iránt, szeret olvasni, nyitott szemmel jár a világban, szívesen bővíti az ismereteit, gyűjti a kvízzel kapcsolatos könyveket, vetélkedőket néz. „Ifjúsági szervezetben sport- és kultúrafelelős voltam, már akkor megvolt a játékszenvedélyem, rengeteg vetélkedőt szerveztem” – meséli. Ahogy fogalmaz, már pihenős nyugdíjas éveit tölti, bár nemrég még rendszeresen dolgozott. Csepelen havonta egyszer tart kvízjátékot.
„Minden alkalomra más-más típusú kvízt hozok, próbálom változatossá tenni a játékot. Van, amikor zenét játszom le, festményeket mutatok be. Legtöbbször olyan kérdéseket teszek fel, amikre válaszlehetőségeket is megadok, hisz ebben a korban az ember bár tudja a választ, de nem feltétlenül jut eszébe. Harminc- negyven dossziém van, melyekben témánként gyűjtöm, rendszerezem a kérdéseket, témakörönként háromszáz-négyszáz kérdés közül válogatok. Szeretek készülni és játszani is, ezért is vágtunk bele a hölgyekkel az országos vetélkedőbe.” Arról, hogy honnan értesültek a játékról, már Judit mesél.
„Egyik barátnőm találta a felhívást egy újságban. Mivel Irénnel r endszeresen j átszunk a k vízklubban, úgy döntöttünk, benevezünk a játékra. Harminc kérdésre kellett válaszolni írásban, a legjobb hat csapatot hívták be az országos vetélkedő döntőjébe. Igen változatos témakörök voltak, például irodalmi, nyelvi, történelmi, művészeti, zenei kérdésekre kellett választ adni, festményeket, szobrokat, épületeket, zenei videókat felismerni. Hét éve vagyok nyugdíjban, korábban egy erzsébeti iskolában tanítottam. A játékszenvedélyemet a hivatásomnak is köszönhetem, a gyerekekkel is nagyon szerettem játszani. Elég tág az érdeklődési köröm, sokfelé utazgatok, színházba járok, különböző programokon veszek részt így, örültem, hogy a szerzett tudásomat ilyen formán kamatoztatni tudtam. Próbáltam készülni a versenyre. Nagyon szeretem az interneten fellelhető kvízeket, napi szinten sokat töltök ki ezekből, ez is egyfajta felkészülésnek tekinthető.” „Az alapműveltségemet a Jedlik Ányos Gimnáziumban szereztem, remek tanáraim voltak” – veszi át a szót Irén.
„Ferenchez hasonlóan én is ifjúsági szervezetben kezdtem, minden hónapban voltak vetélkedők. Előbb csak versenyeztem, később gyakran kellett kérdéseket is összeállítanom és zsűriznem, ennek azonban annyira nem örültem, hisz én is szeretek játszani. Annak idején részt vettem Egri János, Vágó István és Gundel Takács Gábor vetélkedőiben is. A nyugdíj előtt pénzügy-számvitel területen dolgoztam, közgazdász-adószekértő, könyvvizsgáló a végzettségem. Mivel mindig számokkal foglalkoztam, talán pont ennek ellensúlyozására érdekel az irodalom, a művészet. Én is szeretek utazni, kirándulni, sokszor megyek színházba, moziba, kiállításra. Judittal egyformán szeretünk játszani, kettősünk biztosnak látszott az országos versenyre, mi kerestük meg Ferencet, hogy csatlakozzon hozzánk harmadikként.”
A kérdésre, milyen pluszt ad számukra ez a tudásanyag, elmondták, jó érzés, hogy sokféle témához hozzá tudnak szólni, magabiztosságot ad, sokszor a környezet elismerését is kivívják. A kvízdélutánra egyébként várják az új játékosokat is, akik szívesen csatlakoznának és próbára tennék tudásukat.
PE
