Dávid és Góliát: csepeli blogos perli a Facebookot

Csepel.info

Pert indítottam a Facebook közösségi oldal ellen a Budapesti XX., XXI. és XXIII. kerületi Bíróságon, mert a Facebook – semmibe véve a regisztrációval létrejött szerződést, saját közösségi irányelveit, az Alaptörvényről, a magyar törvényekről és európai irányelvekről nem is beszélve – egy egészen banális semmiségért harminc napra korlátozta a fiókomat – írja a csepeli Mernyó Ferenc a Blogstaron.

Az alábbi írásából megismerhetik az ügyet, amely a perirat (keresetlevél) rövidített, összegzett, részben illusztrációkkal kiegészített kivonata. Mivel a Facebook korlátozta a fiókját, ezért posztolni nem tud. Mi is csak így tudunk segíteni neki. Kéri, hogy blogbejegyzését osszák meg minél többen.

2021. április 22-én indítottam egy posztot a Facebookon arról, hogy – az idézett Egészségkalauz cikke szerint – Bivalyerős a Szputnyik: jól döntött, aki az orosz vakcinával oltatott, lévén magam is a Szputnyik vakcinát kértem, és kaptam meg (II-es oltás f.é. április 4-n). A poszt nyilvános, bárki számára elérhető.

A végig magyar nyelvű poszthoz hozzászólt a Minszkben élő Lilia Maksimenko, akit személyesen is ismerek a cirkusz világából, mert néhány éve fellépett Budapesten is. Azt kérdezte, oroszul, lévén nem beszél magyarul, hogy mit írnak erről. Innen a beszélgetés releváns része oroszul, illetve fordításban:

Mernyó Ferenc
Lilia Maksimenko, Подтвердили меня, что правильно я выбрал Спутник…
Magyarul: Lilia Maksimenko, Megerősítettek engem, hogy jól döntöttem a Szputnyik választásával…

Lilia Maksimenko
Mernyó Ferenc, а ещё что там? Почему его в Европе не признали?
Magyarul: Mernyó Ferenc, és mit írnak még ott? Miért nem ismerték el/hagyták jóvá (értsd: a Szputnyik vakcinát) Európában?
(a szövegkörnyezetben “Európa” alatt az Unió, illetve az uniós és tagországi döntéshozók értendők, hiszen nyilván ők ismerhetik el/hagyhatják jóvá a vakcinát)

A Facebook által törölt hozzászólás:

Mernyó Ferenc
Lilia Maksimenko, в Европе одни дураки 🙂
Magyarul, szabatos – de nem tükör- – fordításban: Lilia Maksimenko, Európa teli van hülyékkel (a szövegkörnyezetben Európa alatt az Unió, illetve az uniós döntéshozók értendők, utalva arra, hogy a döntéshozók politikai kérdést csinálnak a keleti vakcinákból, ugyanezt erősíti az alkalmazott szmájli (emotikon) is).

Ezt a három (a magyarban négy) szavas mondatot értelmezte a Facebook a közösségi irányelvek megsértésének, ám érdemi magyarázat nélkül, hogy pontosan miben is merül ki ezzel a közösségi irányelvek megsértése. Úgy emlékszem, az egyszer felvillanó szöveg gyűlöletbeszédre hivatkozott, de nem megindokolva, hogy a ‘в Европе одни дураки’ / ‘Európa teli van hülyékkel’ hogyan érthető gyűlöletbeszédként, mely személy(ek), nép vagy kisebbség ellen irányul a gyűlöletkeltés (a Facebook Gyűlöletbeszéd fejezete itt olvasható).

Európai nép, etnikum, kisebbség nincs, Európa nem egy ország, amellyel egyértelműen azonosíthatók a polgárai, így ilyen ellen nem is irányulhat a megjegyzés; általánosan hülyének nevezni rossz döntéseket hozó embereket aligha értelmezhető gyűlöletbeszédként, de a szövegkörnyezetből – humán intelligenciával, már csak Lilia Maksimenko kérdéséből is – egyértelmű, hogy az uniós döntéshozókat nevezem hülyéknek, mert emberéleteket kockáztatnak ideológiai és politikai – és ki tudja, még milyen – szempontok érvényesítése érdekében, lásd 4 millió Euró megjelenése Stella Kyriakides uniós egészségügyi biztos számláján.

Természetesen arról nincs taxatív felsorolás sehol, hogy mely szavak használata tilos a Facebookon (a Facebook Gyűlöletbeszéd fejezete is meglehetősen tágan értelmezhető, amorf, követhetetlen fogalmakkal, bizonytalan megfogalmazással, ‘egyrészt-másrészt’ gumiszabállyal operál), amely tág teret ad a Facebooknak az önkényes, olykor ideológiai és politikai szempontokat is érvényesítő “joggyakorlat” – szelektálás, elhallgattatás, politikai vélemények elfojtása – alkalmazására.

Egyszer régebben azért kaptam fiókfelfüggesztéses büntetést, mert idéztem az illetékes magyar bíróság ítéletét, miszerint Ungár Klára büntetlenül nevezheti buzinak Kocsis Mátét. A beszámoló mindenben megfelelt a Facebook közösségi irányelveinek, egyértelmű volt, hogy sem “általában nem buzizok”, sem a meleg kisebbséget nem sértegetem, de Ungárt és Kocsist sem nevezem buzinak, csak idézem a bíróság vonatkozó döntését. Ám, úgy tűnik, a Facebookon – a szigorú közösségi irányelvek szerint – nem idézhető a magyar bíróság ítélete, ha abban például a buzi szó – bármilyen összefüggésben, akár mint maga a per tárgya – szerepel (szemben az erről szóló Facebook irányelvvel, amely papíron tolerálja ezt, a gyakorlatban meg bünteti), még “kifütyült” formában is (egyes betűk kipontozva, átírva, például: b.zi, b_zi vagy b@zi). Ugyanakkor a Facebookon sehol nincs leírva, hogy a buzi szó nem használható, az ember a kiszabott büntetésekből tanulja meg lassan, apránként a Facebook által tiltottnak tekintett szavakat (amiről nyilván létezik egy gépi táblázat, különben az algoritmus nem tudja beazonosítani), ami önmagában is tisztességtelen “joggyakorlat”.

Tovább fokozza a zavart, és teszi még inkább kiszolgáltatottá a felhasználókat az a Facebook által alkalmazott “joggyakorlat”, hogy a Facebook néha 6-8-10 éves posztokat és hozzászólásokat szed elő, és büntet azokért, miközben csak 2-3 éve szigorodott a szabályzat, főleg a melegek is migránsok vonatkozásában – ami sérti a visszamenőleges jogalkotás tilalmát -, ám a Facebook még csak technikai segítséget sem ad a felhasználóknak a visszamenőleges “öncenzúrára”, ahogy önkéntes eltávolításra sem kér meg. Kifejezetten az az érzésem, hogy arra utaznak, hogy a régen más szellemű és tartalmú szabályzat érvényessége alatt tett szabadabb hozzászólásokat utólag “bűncselekménynek” minősítik, és pl. kampányidőszakban az ezekért kimért büntetéssel, a fiók korlátozásával, szándékosan és elfogultan beavatkoznak a választási kampányba. A 2018-as kampányban – emlékeim szerint – 6 vagy 7 harmincnapos “büntetésem” volt, jellemzően évekkel korábban használt, az akkori szabályzat szerint nem tiltott, és a Facebook által sem kifogásolt, de utólag “bűnösnek” ítélt szavakért.

Természetesen értem én, már csak a szakmámból kifolyólag is, hogy a Facebook nem a drága és lassú humán, hanem a gyors, olcsó, de erősen korlátos számítógépes (mesterséges) intelligenciával dolgozza fel, értelmezi a szöveget. Ám így csak egyes szavakat lát – gondolatokat, szövegkörnyezetet, áthallást, korábbi beszélgetésre visszautalást, “félszavakat”, humort, pikantériát, iróniát, szarkazmust, hangulatot, egyszóval emberi érzelmeket kifejező szövegrétegeket nem képes értelmezni. Hogy a jelen ügyemben a döntés nyilvánvalóan gépi, az abból is látszik,

 

hogy az ellenvetésem (11h20m) és a “másodfokú elbírálás” között (11h23m) mindössze 3 perc telik el, ami – a számítógépes átfutást is beleszámítva – nyilván nem elegendő arra, hogy a – talán Berlinben székelő, oroszul jó eséllyel nem is beszélő – “magyar cenzor”, ahova a Facebook magyar szegmense tartozik, elolvasson és értelmezzen egy orosz nyelvű, kissé szűkszavú, anyanyelvi szintű, csak oroszul jól tudók által értelmezhető beszélgetést.

Vagyis, miközben a panaszost meg sem hallgatják, az nyilvánvaló, hogy a Facebook “másodfokú elbírálása” is ugyanazon a silány minőségű, gyatra, gépi intelligencián alapul, mint az “első fok”. Azaz, a felülvizsgálat nem ér semmit, puszta formalitás, színlelt jogorvoslat – ha a gép egyszer így döntött, miért döntene 3 perc múlva ugyanazon paraméterek alapján máshogy? -, ezzel sérül a tisztességes eljáráshoz és a jogbiztonsághoz való jogom is.

Ezután megpróbáltam “panaszt” benyújtani a Facebook Súgóközponton keresztül,

hogy elmagyarázzam végre valakinek (nem robotnak), hogy az algoritmus félreérti a szöveget, és így téves az ítélet. Ám mivel addigra a Facebook korlátozta a fiókomat, a panaszt nem is tudom benyújtani sem. Ráadásul erről nem világos magyarázatban, hanem homályosan értelmezhető gépi hibaüzenetben “tájékoztat”, azt a látszatot keltve, hogy csak a szerver nem tud éppen reagálni, van értelme később megpróbálni (de nincs). Ezzel is sérül a tisztességes eljáráshoz és a jogbiztonsághoz fűződő jogom.

Ezután megpróbáltam a Facebook úgynevezett Ellenőrző Bizottságához fordulni

ami nem is olyan egyszerű. De, egyrészt, a leírásban látható, hogy ez a testület eleve nem foglalkozik “napi ügyekkel”, válogat az esetek között, csak csekély számú ügyet dolgoz fel, másrészt, amikor megpróbáltam elindítani az eljárást, kiderült, hogy ez nem jár a döntés – a fiókfelfüggesztés – visszavonásával (piros aláhúzás tőlem).

Az “eljárás” elsősorban azt szolgálja – mint kb. a Kúria jogegységi döntése -, hogy a jövőben “jobb legyen az algoritmusok” döntése – szemben a Kúria jogegységi döntésével, amit alkalmazni kell arra az ügyre is, amelyben született, sőt, egy-egy jogegységi döntés alapján korábban lezárt vagy várakozó ügyek is újra elővehetők. Vagyis, én így értelmezem, a Facebook Ellenőrző Bizottságának esetleges eljárása a mostani – szerintem rossz – döntésre nem vonatkozik, vagy ha vonatkozik is, mire az esetleg megszületik (ha egyáltalán a Bizottság napirendre veszi, ki tudja), okafogyott, elévült lesz. Ezzel szintén sérül a tisztességes eljáráshoz és a jogbiztonsághoz fűződő jogom.

Vagyis minden érdemi felülvizsgálattól el vagyok zárva, a fiókom le van tiltva, de mire végig is futna valamilyen eljárás, bőven letelne a 30 napos büntetés, amit utólag – ha be is bizonyosodna a tévedés – érdemben nem orvosol a Facebook. Kártérítés nincs.

Tovább fokozza a Facebook saját maga kreálta működési szabályzatában a jogbizonytalanságot, hogy a fiókom felfüggesztésénél azzal érvelnek, hogy “30 napig nem írhatsz bejegyzést vagy hozzászólást. Ennek az oka az, hogy 5 korábbi bejegyzésed nem felelt meg a közösségi alapelveinknek.

Vagyis a Facebook a jelenlegi “büntetés” indokaként használja azokat a (szintén vitatható) korábbi döntéseket, amelyekért úgymond egyszer már megbüntettek. De az algoritmus most még egyszer megbüntet azokért is, mintha azok a korábban kimért büntetéssel nem évültek volna el.

Végül, de nem utolsó sorban.

Természetesen, ha a Facebook “csak” eltávolította volna az inkriminált sort, mert nem egyértelmű a szöveg, ahogy a Gyűlöletbeszéd fejezetben fogalmaz, azaz, a “Mernyó Ferenc Lilia Maksimenko, в Европе одни дураки” sort törli csak, az ember ránt egyet a vállán, morog két percig, hogy hova fajul a véleménydiktatúra, és megy tovább az élet.

Ám a Facebook ma már nem játék, hanem a nyilvánosság egyik legismertebb, legszélesebb körben használt, más fórumokat háttérbe szorító, elnyomó platformja. És mivel a Facebook 30 napra korlátozta a fiókomat is, így nem férek hozzá a személyes oldalamhoz, nem tudok posztolni, publikálni, mások posztjaihoz véleményt írni. És miután a Facebook monopolizálta a nyilvánosság egy jelentős részét, ezzel sérül a vélemény- és szólásszabadsághoz fűződő jogom. Továbbá, nem férek hozzá az általam kezelt csoportokhoz, oldalakhoz, ezzel például a futó hirdetéseimhez sem (illetve nem tudom ezeket a csoportokat, oldalakat használni), hirdetést elindítani nem tudok, így a téves, netán önkényes jogértelmezéssel járó, a Facebook által biztosított önkényes elveken alapuló “jogorvoslattal” láthatóan nem korrigálható korlátozás nekem jelentős erkölcsi és még anyagi kárt is okoz.

Mindez éppen azért megkerülhetetlen, mert a Facebook monopolizálta a nyilvánosságot. És bár a Facebook azzal szokott érvelni, hogy egyrészt magáncég, másrészt a szolgáltatása ingyenes, ez így nem állja meg a helyét.

A Facebook valóban magáncég, ám így sem állhat a törvények felett, és a szolgáltatása sem ingyenes. A Facebook nyújtotta szolgáltatásokért a felhasználók a róluk gyűjtött temérdek adattal “fizetnek”. Ráadásul Facebook a felhasználókról gyűjtött adatokat akkor is használja, azaz értékesíti, amikor a felhasználó fiókja korlátozva van, így a Facebook visszaél a monopol helyzetével és az erőfölényével, amikor egyes felhasználókat önkényesen – gyakran ideológiai vagy politikai alapon -, vitathatóan és az érdemi jogorvoslat lehetősége nélkül, buta gépi algoritmusok döntésével – követhetetlen kritériumok szerint – kizár a szolgáltatásból, ám a Facebook a felhasználó feliratkozásának előnyeit továbbra is élvezi (a korlátozott fiók felhasználójának adataiból is hasznot húz).

Ez egyébként annyira általános gyakorlat a közösségi oldalon, hogy már széleskörű irodalma van a neten.

A keresetlevél
A keresetlevél

Szeretném még megjegyezni, hogy a Facebook használatának feltétele a közösségi irányelvek elfogadása, azaz egy szerződéskötés, amely szerződést és/vagy a kapcsolódó közösségi irányelveket, a csatlakozás után a Facebook évente akár tucatszor is módosíthat. A felhasználók egyetlen lehetősége az állandó szabálymódosítások – értsd egyoldalú szerződésmódosítások – el nem fogadásra a leiratkozás. Ám 5-8-10 évnyi felhalmozott adat, poszt, fotó és partneri kapcsolatok (kapcsolati háló) felépítése után nem is olyan egyszerű a Facebookról távozni. Hiszen ezen adatok, kapcsolatok nagy részét az ember nem tudja átvinni egy alternatív közösségi oldalra. Ezért tud a Facebook visszaélni a monopol helyzetével és erőfölényével, szabhat meg követhetetlen működési feltételeket és büntethet ismeretlen, kiszámíthatatlan kritériumok szerint.


Hogy miért fordultam magyar bírósághoz?

Mert láthatóan kevés, és nem is “felhasználóbarát” a Facebook önmagának önmaga által szabott lassú, nehézkes, ideológiailag is motivált és visszaélésekre lehetőséget adó gyakorlata. Sem a gépi eljárások, sem a Facebook humán testületei nem képesek érdemben orvosolni a rossz gyakorlatot, különösen nem képesek megállítani a Facebookon érvényesülő ideológiai-politikai alapú cenzúrát. Ezért végre valódi bíróságnak kell eleve eltiltani a Facebokot bizonyos, a magyar törvényekkel is szembemenő, elfogadhatatlan, megengedhetetlen jogi és ideológiai gyakorlattól.

Várom a per első tárgyalási napjának kitűzését.

Remélem, a bíróság lesz elég bátor befogadni és érdemben elbírálni a keresetet.

Ugyanitt támogatók segítségét is várom (főleg jogi, és persze némi technikai és leginkább anyagi segítséget, drága móka lesz). Megtaláltok – egyelőre még – a Facebookon… 😉

Az utolsó kép Dávid Zsolt munkája.

Forrás: Morgások Blogstar

4 hozzászólás “Dávid és Góliát: csepeli blogos perli a Facebookot” bejegyzésre

  1. kormánypárti szerint:

    Az állampolgári jogok biztosánál kellett volna beadványt tenni. Az ombudsman az ügy megvizsgálását követően valószínűleg helyt adna a panasznak és általános állásfoglalást, ajánlást fogalmazna meg az üzemeltető felé.

  2. Lali szerint:

    Sajnos csepp a tengerben, de azért haladás. A cukorhegyi is megérdemelne egy nyári vakációt egy rajztáborban.

Itt lehet hozzászólni !