Erdő: Jézus minden nép számára megnyitotta az üdvösség útját
Inforadio.hu, MTI, Mno.hu
A közjóért, az igazságosságért és a békéért való cselekvésre szólított fel az államfőket – és a nemzetek valamennyi vezetőjét – csütörtök éjszakai karácsonyi miséjén XVI. Benedek pápa a vatikáni Szent Péter-bazilikában.
A katolikus egyházfő – aki franciául mondta el homíliáját (szentírást magyarázó beszédét) – az erőszakról való lemondást hirdette, hogy “csak az igazság és a szeretet fegyverét használjuk”.
XVI. Benedek a bazilikában összegyűlt több ezer hívő előtt élesen bírálta az önzés jelenségét, legyen szó egyéni vagy csoportos egoizmusról, amely szerinte az érdekek és a vágyak rabszolgáivá teszi az embereket, szembeállítja őket az igazsággal és “elválaszt bennünket egymástól”.
A pápa a karácsonyi mise előtt csütörtök délután rövid időre megjelent a pápai lakosztályának egyik ablakában, hogy meggyújtson egy gyertyát, a béke jelképét, és üdvözölje a Szent Péter téren összegyűjt zarándokokat, s egyben megnyissa a téren épített hatalmas – 300 négyzetméteres – betlehemi jászolt.
A karácsonyi mise kezdetét incidens zavarta meg: egy ismeretlen nő a korlátokon keresztül a pápához akart eljutni, s a tumultusban XVI. Benedek elesett, de felállt és folytatta a szertartást, mintha mi sem történt volna.
Federico Lombardi vatikáni szóvivő megerősítette az incidens tényét, s azt hangsúlyozta, hogy a pápa minden jel szerint nem sérült meg, amikor a nő fellökte. Lombardi szerint a nő – akit őrizetbe vett a vatikáni csendőrség – minden valószínűség szerint mentális zavarokkal küszködő személy. Egyes jelentések nem zárják ki, hogy ugyanarról a nőről van szó, aki az egy évvel ezelőtti misén ugyancsak megpróbált a pápa közelébe férkőzni, de akkor még idejében megakadályozták szándékában, s az esetnek nem lett különösebb következménye. A nő az elzárt területre próbált bejutni a bazilikában, amikor a bíborosok menetéhez csatlakozott XVI. Benedek. A tumultusban fellökte Roger Etchegaray bíborost is, aki rosszul lett, s mentővel szállították kórházi kivizsgálásra.
Idén a vatikáni karácsonyi mise a hagyományokkal szakítva most először nem éjfélkor, hanem este tíz órakor kezdődött a Szent Péter-bazilikában. Lombardi pápai szóvivő a döntést ezt egy korábbi nyilatkozatában azzal magyarázta, hogy enyhítenek a XVI. Benedekre váró terheken egy olyan időszakban, amikor amúgy is rendkívül elfoglalt a katolikus egyházfő. Nincs ok az aggodalomra az egészsége miatt – tette hozzá akkor a szóvivő.
XVI. Benedek pápa pénteken délben, a hagyománynak megfelelően a Szent Péter-bazilika központi erkélyéről mondja el karácsonyi üzenetét, s “urbi et orbi” (a városnak és a világnak) áldást oszt a világ számos nyelvén.
Forrás: Inforadio.hu
Erdő: Jézus minden nép számára megnyitotta az üdvösség útját
A hajdani betlehemi történet ránk vonatkozik, a mi életünket változtatja meg, ezért van a karácsonyi öröm – mondta Erdő Péter bíboros, prímás a karácsonyi éjféli misén, Budapesten. A hívőket ugyanakkor ne zavarják meg „azok a műsorok, amelyek éppen az ünnep szent napjaiban Jézus Krisztus személyéről annyi tudománytalan, történelmileg nem helytálló, ellenséges elképzeléssel árasztják el a világot” – tette hozzá az esztergom-budapesti érsek a csütörtök éjfélkor kezdődött szertartáson.
Erdő a zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában kiemelte: a pásztorokhoz szólt az angyali örömhír, ők pedig másoknak is elbeszélték, amit láttak és hallottak. Ellenben a farizeusok és írástudók – ahogyan a görög egyházatyák írják – „romlottak lévén, irigységből elhallgatták volna a világ megszabadításának titkát” – hangoztatta.
„Mintha a pásztorok egyszerűsége az értelmiség, az írástudók felelősségére hívná fel a figyelmünket” – jegyezte meg a bíboros, majd rámutatott: ha „a világ bölcsei és gondolkodói, a közvélemény nagy formálói belebonyolódnak a különböző érdekek hálójába és nem tudják, nem akarják (…) továbbadni mindazt, amire az embereknek szükségük van ahhoz, hogy élhessenek (…) akkor az igazság (…) megrendíti az egyszerű emberek szívét, és minden nehézség ellenére mégis utat talál az elesett emberiséghez”.
Karácsonykor a Megváltó születését ünnepeljük, aki „egyszer s mindenkorra meghozta nekünk a szabadulást minden bűntől, minden egyéni és közösségi, testi és lelki nyomorúságtól, ami a gonoszság következményeként nehezedik ránk”. Ezért hirdeti az angyal: „Ne féljetek, íme nagy örömet hirdetek nektek, mert ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus Dávid városában” – idézte az esztergom-budapesti érsek Lukács evangéliumát.
Erdő rámutatott: a Jézus születését hírül adó angyal mintha azt kiáltaná: „örüljetek, akik igaz életet éltek, mert a ma született Üdvözítő vérével szerezte meg azt az érdemet, amelynek gazdagságából megmaradhattatok az igaz úton”. Isten népébe minden ember meghívást kapott, mert Krisztus minden nép számára megnyitotta az üdvösség útját – emlékeztetett.
Forrás: MTI, Mno.hu
“…folytatta a szertartást, mintha mi sem történt volna”
…és a szertartás végin úgy jött ki a bazilikából, mintha mise történt volna. 🙂
zed, jobb, ha Te nem szólsz ehhez a témához, mert tudásod sok kívánni valót hagy maga után!
zed,
érdekes, de olcsó poén.
Mária te ezt nem tudhatod. Szerintem Zed is és a barátai is többször bérmálkoznak egy héten!:D:D:D LOL:D:D:D
zed megírta a M.O.-n elterjedt, nem keresztény, alattomos gúnyolódását. Nem humort, mert azt mások, másképpen művelik.
Most mondta el a Pápa Urbi et Orbi áldását a magyaroknak is (közöttük zednek, csepelinek is)
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
nagyapó, te valami szentfazék vagy, vagy nincs humorérzéked?
csepeli, Te sem vagy sokkal jobb, mint zed!
Zed!
Én nem vagyok vallásos de azt tudom (és ezek szerint te nem) egy vicc csak akkor jó ha nem sért másokat! Azért ezt megtanulhatnád ha már igazat szólni nem tudsz!
Aki zed viccét sértőnek találja, az egy barom, és meg is érdemli.
Na ennyit csepeli “műveltségéről”!
Csepeli! Elárulom magának, hogy keresztény, katolikus, magyar vagyok. Humor területén tényleg még csak mosolyogni sem tudok a heti hetes nevű marhaságon (gondolom kedvence), viszont jókat nevetek Sándor Györgyön, Maksa Zoltánon. Melyik humoros?
A szentfazék kifejezést nem tudom értelmezni. Azt hiszem ez is a nem keresztény emberek értelmezhetetlen, tréfli, kifejezése.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Nagyapónál az igazság…
nagyapó:
Ha netán emberségből, szívjóságból és a hitéből fakadóan áldott, békés, boldog ünnepet kívánt volna, annak a végére is odabiggyesztette volna a ceterum censeo…t? Csak mert ettől már kezd minden oly hiteltelenné és unalmassá válni.
De nem kívánt, így hát a kérdés marad költői…
Én beszéltem, köszönöm!
kispajtás
Szerintem nagyapóra legfeljebb 15-20 éve jött rá a kommunistázhatnék, korábban vagy magasról letojta a politikát, vagy hozzám hasonlóan az MSZMP nyolcszázezres tagságát gyarapította.
A hőzöngésnek tűnő “ceterum censeo…”-nak lejárt az ideje, jöjjön helyette ” Si vis pacem, para bellum” – ha békét akarsz, készülj a harcra.(Vegetius).
A lopásnál pedig nagyobb bűn a “ha kinyújtja a kezét, lő!” Értjük, nagyapó?
További szép ünnepet!
Ha a kommunista kinyújtja a kezét, vagy lop, vagy lő?
Osztom a véleményt!
Ha nagyapó kinyújtja a kezét, belelóg a bilibe!
Benedek pápa egykor Hitlerjugend volt. Ezek szerint náci?
Én is voltam úttörő!, mégsem vagyok kommunista
“1941-ben belépett a Hitlerjugendbe, mivel a tagság minden 14 éven felüli német fiúnak kötelező volt 1939 decembere után,[3][4] így kelletlenül ő is eleget tett ennek, de a gyűléseken való részvételeket megtagadta.[5] 1943-ban besorozták katonának, és Magyarországra küldték, ahol tankcsapdákat kellett felállítania, majd dezertált. 1945-ben az ellenség fogságába esett. Amikor kiengedték, bátyjával együtt belépett a katolikus szemináriumba.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/XVI._Benedek
Zed! Te önként léptél be az MSZMP-be, vagy kötelező volt?
De csukott szájjal válaszolj! 🙂
Kérem, engem beszerveztek! 🙂
Az imperialisták beépített ügynöke voltam, tégla. Belülről bomlasztottam a Rendszert. Kitüntetést érdemelnék! 🙂
Csak kikellet nyitnod a szádat?
🙂 🙂 🙂
Csukott szájjal vetettem képernyőre a szavaimat. 🙂
zed, nagyon buta vagy,jobb lett volna , ha hallgattál volna ! / A Pápa náci???-idióta megnyilvánulás ! /
P.S.: már kértelek,hogy mielőtt leírsz valamit, előbb nézz utána, kérlek szépen.
Nyilván nem a kisujjamból szoptam a megjegyzésemet. Ha kivetíted rám a hiányosságaidat, kedves Tóth Mária, az nem énrám vet rossz fényt!
zed, tévedsz, nézz utána!
Wass Albert: Karácsonyi mese
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.
Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
– Aztán tudjátok-é – kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
– Akkor született a Jézus Krisztus – felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
– Ez igaz – mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.
Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.
Hát az úgy volt – kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki:
“Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája.”
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
“Minek kínlódsz ezzel a fával? – kérdezte meg az angyal. – Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette.”
“Jaj, lelkem, nem tehetem én azt – felelte az ember. – Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok.”
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt. Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
”Édesanyám, éhes vagyok…” – nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
“Miért nem eszed meg magad a többit? – kérdezte az angyal. – Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz.”
“Az nem baj, ha én meghalok – felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam.”
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
“Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!”
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszűntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.
– Ez a karácsony igazi meséje – fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól
Tóth Mária!
Ez igen! Nagyon meggyőző érvelése volt. Miért? Csak!
Egyébként amikor pápává választották világszerte foglalkoztak ezzel
a témával. Tényleg csak utánna kell nézni.
igen, tudom, de nem önként, és dalolva ment, beszervezték !
Ha az ifjú Ratzinger a Wehrmacht katonájaként otthagyja a fronton a fogát, hősi halottnak nyilvánították volna, aki a hitleri Németországért adta az életét. A szélsőjobboldali szervezeteken kívül ma már a kutya sem emlékezne meg róla, s a nevét még azok sem ismernék. Tulajdonképpen a semmiért halt volna meg. És ez könnyen megtörténhetett volna, ha nem dezertál néhány héttel a nagykorúságának betöltése előtt, mivel azt követően a tűzvonalba küldhették volna, ahol nagy szükség volt az utánpótlásra.
Én annak idején inkább a polgári szolgálatot választottam lelkiismereti okra hivatkozva, mintsem bevonuljak. Ha ma azt várnák tőlem, hogy a hazát védjem fegyverrel, úgy kereket oldanék, meg sem állnék Izlandig. Szívesebben vagyok gyáva élő, mint hősi halott.
zed, tőled szerintem nem is várna senki semmi mást, mint hogy elfuss, ha bajban a haza.
“kinek drágább rongy élete…”
Mennyivel más Mózsi beírása, mint zed, csepeli írásai. Valahogy közelebb áll karácsonyhoz.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Mózsi tanmeséjét ajánlom mindenki figyelmébe, mert sok erőt adhat, főleg így Karácsony idején. Remélem több ilyen üzenet lát napvilágot, mert lélekmelengető hatásuk kétségtelen!
És ha életünkben lesz is még sötétség, de az a gyertya fényesen fog ragyogni ameddig csak kell, még ha csak egy kitaszított vándornak segít, hiszen pont ez a lényeg – a jóság/szeretet!
“BORT, BUZÁT, BÉKESSÉGET, SÖTÉTSÉGBEN FÉNYESSÉGET! ÚJ ESZTENDŐ ÚJAT HOZZON, RÉGI JÓTÓL MEG NE FOSSZON. KI BARÁT VOLT AZ MARADJON, KI ELINDULT AZ HALADJON.”
BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK!