arcanum.hu, Mr.Gabee, Csepel.info
A magyar kőolajfinomítók elleni légi hadművelet során az első nagyerejű csapásra 1944. június 14-én délelőtt és a déli órákban került sor.
Több mint 500 db B–17 és B–24 támadta az olajfinomítókat és más célpontokat Budapesten, Pétfürdőn, Komáromban, Eszéken és Sziszeken. A bombázókat P–38-as és P–51-es vadászrepülőgépek biztosították. A P–38-asok zuhanóbombázással és alacsony támadással lepték meg a kecskeméti repülőteret.492
A magyar vadászosztályt 07 órától 30 perces, majd 08 óra 45 perckor 15 perces készültségbe helyezték, 10 óra 25 perckor 32 magyar vadászgép emelkedett a levegőbe Horváth Gyula százados, osztályparancsnok-helyettes493 vezetésével, azzal a feladattal, hogy Győr légterében vegyenek oltalmukba egy német Me–410 rombolókból álló köteléket. Egy Me–109-es hűtőfolyadék-túlmelegedés miatt kivált a kötelékből és visszatért Veszprémbe.494
Miután a német rombolók nem voltak a kijelölt légtérben, Horváth százados Budapest irányába vezette kötelékét. Ekkor észlelték az amerikai repülőgépeket, amelyek megtámadására parancsot kapott. Így kerültek összeütközésbe a 14. Fighter Group 49. századának 15 db Lightningjével, talán a legkisebb és legártalmatlanabb amerikai repülőkötelékkel, ami ekkor Magyarország feletti légtérben tartózkodott. A 15 amerikai vadászgép kétségbeesett, de jól szervezett védekezése a magyar vadászokat teljes egészében, a németeket részben lekötötte, és ez idő alatt zavartalanul hullottak a bombák Budapest olajfinomítóira, Pétfürdőre és Szőnyre.
A Vértes feletti légi harcban öt amerikai vadászgép zuhant le, ennyit igazoltak a magyar vadászok részére is, bár az igény lényegesen több volt. Nem igazolhattak többet: a 15. légi hadsereg P–38-asaiból öt nem tért vissza támaszpontjára.
A légi harcban hősi halált halt Király Gyula hdgy., gépe megsemmisült. Kényszer leszállt Forró Pál hadnagy sértetlen maradt, de a repülőgépe megsemmisült. A légi harcban több magyar vadászgép könnyebben megsérült. Egy Me–109-es – Bélaváry hadnagy V. 801 lajstromjelű repülőgépe – leszállásnál összetört, Bejczy főhadnagy és Pászty hadnagy fegyverei pedig nem működtek.495
Forró Pál így élte át a légi ütközetet: „2500 méteren lehettünk, amikor az első parancsot kaptuk: »Emelkedés 6000 méterre, gyülekezési légtér Komárom«. Rögtön utána a Szikla: »Győr–Komárom légterében ezrednyi kötelék, német Messerschmitt és Fw–190-es vadászgépek.«
Az osztály oszlopba rendeződve emelkedett észak irányba, a mi rajunk a kötelék felett, balról Tóth Drumi Málikkal, jobbról magam Király Gyulával. A Duna vonalát elértük, amikor megpillantottuk a német köteléket, ott köröztek. Felzárkózásra nem volt időnk, mert a Szikla közölte velünk: »Bombázók Budapest felett.«
Az osztály jobbra fordult, Budapest felé a Duna vonalán, amikor besüvített Fábián őrmester hangja: »Mögöttünk vadászok«!
A »létrák« – így neveztük a kéttörzsű amerikai vadászokat – délről közeledtek. Még láttam, amint az osztály Budapest felé fordul, de már előttünk voltak az első rajok. Fölöttük voltunk úgy 1500 méterrel, a magassági fölényünket kihasználva támadtunk. Szembe találkoztunk körülbelül 30 fokos szögben. Az első rajok elsuhantak alattam, tüzelni sem tudtam. A harmadik rajuk egyik gépe került elém. 200 méterre lehetett tőlem, megnyomtam minden főbillentyűt. A 13 és a 20 milliméteres lövedékeim a bal szárnytövébe találtak.. Lobbanás.. lemezdarabok és a »létra« zuhant lefelé.
Felrántottam a gépem, de ebben a pillanatban hallottam a kopogást, és láttam a szárnyaimon a találat nyomait. Közben az osztály többi gépe is beavatkozott a harcba. Gépemet újabb találat érte, kabinomba füst tört be. A benzincsapot elzártam, a motort leállítottam, légcsavart vitorlázóállásba és leborítva igyekeztem magam a sűrűből kivonni.
A repülőterünk felé fordultam, és a földközelig zuhantam, itt a füst miatt a kabintetőt le kellett oldanom. Pétfürdőnél a földközelben belerohantam a felgyújtott 42 olajtartályok füstjébe, hogy a mögöttem levő Lightninget lerázzam, majd hirtelen északnak fordultam. Fokozatosan veszítettem a sebességem. Egy kis libalegelő tűnt fel előttem, nekiengedtem a gépet. Elpattant… ismét talajt fogtam, majd legalább 100 kilométeres sebességgel bezúdultam az erdőbe.
Karcolás nélkül szálltam ki az ülésből, melyhez csak a motor tartozott, a gép többi része a »fékúton« lemaradt. Várpalotától északra kb. 6 kilométerre történt a kényszer leszállásom.
Tizenegy »létrát« lőttünk le, melyből öt darabot igazoltak. Ki tudja, miért? Állítólag a földi légelhárítás is igényelt ebből néhányat, valamint a németek is, holott a légi harc alatt a német kötelék semminemű támogatást nem adott. A földi légvédelem pedig még jó, hogy nem lőtt közénk.496
Forró hadnagy nem tudhatta, hogy a mögötte levő Lightning nem őt üldözte, hanem az is a füstoszlopba menekült üldözői elől. A 14. FG 47 Lightningje Prahler hadnagy vezetésével 10 óra 37 perckor Barcs felett csatlakozott a Pétfürdőt támadó 55. Winghez. Két százada – a 37. és a 48. – a bombázók első kötelékét biztosították, a 49. század 15 Lightningje Louis Benne főhadnagy vezetésével az utolsó köteléket oltalmazta. Amikor a Liberatorok Pétfürdőre fordultak, a 14. FG három százada levált a bombázókról és a célpont körül különböző légterekben körözve vigyázták, hogy a bombatámadást ellenséges vadászok ne zavarhassák.
Louis Benne főhadnagy 15 Lightningjével Mór légterében körözött, az észak, északnyugati irányú vadásztámadástól óvta a bombázókat. 11 óra 05 perckor északi irányból 30–40 Me–109-es (a magyar 101. osztály és német gépek) támadott a 15 Lightningre. Az első összecsapásnál a századparancsnoki raj szétszóródott és a század harcvezetés nélkül maradt. Purdy főhadnagy, Musgrave hadnagy és Lenox hadnagy rajparancsnokok átvették a harc vezetését, két külön csoportot alkotva, védekezőgyűrűt formáltak a három raj gépeiből és a vezető nélkül maradt, hozzájuk zárkózott Lightningekből, közben kérték a közelben levő vadászok segítségét. Segítség azonban nem érkezett.
Gyűrűben voltak, egymás mögött szűkített fordulóban követték az előttük repülő Lightninget. Így csak az előttük levő légteret kellett szemmel tartaniuk. A gyűrűt megbontani akaró ellenséges vadászok így mindig valamelyik gép fegyverei elé kerültek volna.
Az egyik Lightning kívül került a gyűrűn, a fordulót szűkítve igyekezett vissza a védelmi körbe, azonban túlhúzta, kiperdült és dugóhúzóba esett. Gyorsan egyenesbe hozta pörgő gépét, de már rajta volt két Me–109-es. A gyűrűből kivált egy Lightning és a két Me–109-es mögött sűrűn lőtte sorozatait. Az egyik Messerschmitt élesen kivált a támadásból, a másik lángolva lezuhant, ugyanekkor lobbant lángra a dugóhúzóba perdült Lightning előtt is egy Me–109-es. A Lightningek gyűrűje megbomlott, és egy kéttörzsű meredek zuhanásba ment át, mindkét motorjából hosszú lángnyelvek csaptak ki. Ekkor Purdy főhadnagy megszólalt a rádióban: „Az égő P–38-asból ugorj ki”! – de választ nem kapott.
Fogytán volt a lőszerük, a Me–109-esek szünet nélkül ostromolták a mind kilátástalanabb helyzetbe kerülő Lightningeket.
Újabb 20–25 db Me–109-es kapcsolódott a harcba. A rádióban mind többen kérlelték a védekezést vezető rajparancsnokokat: „Hagyjuk abba, lépjünk le!”
Purdy főhadnagy néhány mondatban ismertette a kitörés tervét, és elkiáltotta magát: kezdjük! A főhadnagy élesen kifordult rajával a Messerschmittek sűrűjéből, alulról melléje zárkózott Musgrave hadnagy néhány gépe, amelyből két Lightninget maguk mögé rendeltek, azok váltott fordulókkal rövid sorozatokat lőttek az Me–109-esekre, és déli irányba fordultak, ugyanekkor a Messerschmittek beszüntették a harcot. Ők nyolcan már megmenekültek.
Swanson T. Shortt hadnagy csak úgy tudott a mögötte levő Me–109-esek elől menekülni, hogy meredek zuhanásba vitte gépét, s az annyira begyorsult, hogy csak trimm segítségével tudta felvenni zuhanásból. Ezer méter körül hozta vízszintesbe gépét Pétfürdő közelében, de három Me–109-es társaságában találta magát. Egyedül volt, a harc elől nem tudott kitérni. Itt lőtte le ezen a napon harmadik ellenfelét, de a mögéje került másik 109-es lövedékei előbb a szárnyán robbantak, majd találat érte a magassági kormányát. Menekülésre egyetlen lehetősége az volt, ha belerepül a Pétfürdő felett gomolygó füstoszlopba, nem látta, hogy közvetlenül előtte repülve egy magyar Me–109-es is ott keres menedéket. Több mint öt percig körözött a sűrű füstben, műszerei szerint vezetve gépét, s amikor úgy vélte, hogy az Me–109-es nem leselkedik rá, déli irányba teljes gázzal kirepült a füstoszlopból, és földközelbe vezette nehezen kormányozható gépét.
Tíz perc múlva egy bombázóköteléket vett észre a magasban. Felemelkedett, befészkelte magát a csodálkozó bombázók közé, és a jugoszláv tengerpartig élvezte oltalmukat.
Összelyuggatott gépével, az utolsó csepp üzemanyaggal szerencsésen leszállt támaszpontján, Triolóban. Egyébként ez a pilóta hat nappal élte túl ezt a napot, 20-án gyakorlórepülés közben lezuhant, meghalt. Őt követve még egy Lightning vánszorgott haza szitává lőve, de sértetlen pilótával.
Louis Benne főhadnagy a 14. FG 49. századának parancsnoka így emlékezik vissza a pétfürdői bevetésre:
„Június 14-én az akció szokványos bevetésnek ígérkezett. Korai ébresztés, futás az öltözéshez, reggeli, majd eligazítás.
Századom feladata – hangzott az eligazításon – az egyik bombázókötelék közvetlen kísérése Pétfürdőig, majd a célponttól északra fekvő légtérben biztosítani az észak felől várható ellenséges vadászok támadása ellen. Nem is olyan könnyű feladat, ha számításba veszem, hogy századom három pilótájának tíznél kevesebb bevetése van, s a többiek is kevés tapasztalattal rendelkeznek. Szorosan követve az oltalmazásra kijelölt kötelékeket, elértük a célpont körzetét. Mivel eddig ellenséges vadászgépek nem támadtak ránk, leváltunk a bombázókról és Pétfürdőtől északra elfoglaltuk oltalmazási légterünket.
43Az 1944. VI. 14-i Kecskemét elleni légitámadás vázlata
44Az 1944. VI. 14. budapesti bombázás kárterületei
45 Röviddel ezután a rádión kaptam a figyelmeztetést »Hat és kilenc óra irányából ellenséges vadászok!« A jelzett irányba tekintve kb. 50 db Me–109-es és Fw–190-es vadászgépet pillantottam meg. Érdekes lesz – gondoltam – ötvenen tizenöt P–38-as ellen. Parancsot adtam a póttartályok ledobására, és máris a harc kellős közepén voltunk. Tüzet nyitottam egy előttem felbukkanó Me–109-esre – eredménytelenül.
Az első összecsapásnál századom szétszóródott, és azon vettem magam észre, hogy teljesen egyedül vagyok. Századom egyik gépe csak az egyik póttartályát tudta ledobni és 7000 m-ről 4000 m-re vesztette magasságát. A bajban levő gépet ketten biztosították, az egyik az én kísérőm volt. De a többi gépemet nem láttam.
Hirtelen egy Me–109-es mögött találtam magam, lőni kezdtem 500 métertől 100 méterig. A Me–109-es kigyulladt. Ismét egy lélegzetvételnyi szünet, körülpillantottam, de saját gépet nem láttam sehol. Ismét egy Me–109-es van előttem, tüzet nyitottam, darabok szakadtak le a 109-esről, majd lerepült a kabintető. Ebben a pillanatban egy gépágyúsorozat találta el a gépemet. A műszerfal szétfröccsent előttem, a jobb motorom leállt, a bal kigyulladt. A vállamba egy szétrobbanó 20 mm-es lövedék szilánkja fúródott. Dugóhúzóba vittem a gépem, de a tűz tovább terjedt. Nem volt más választásom, mint kiugrani. Röviddel a földet érésem után fogságba kerültem.”497
A június 14-i támadásnál a 14. FG vesztesége: öt P–38-as megsemmisült, kettő súlyos sérülésekkel hazatért, több P–38-as könnyebben sérült.
Bevetésből nem tértek vissza: Louis Benne főhadnagy (Pennsylvánia). Gépét légi harcban lelőtték, kiugrott, fogságba került.
Glyde L. Jones hadnagy (Texas). Lightningjét alulról támadta egy Me–109-es, és a hadnagy gépe felrobbant.
Wesley L. Jule hadnagy (Washington állam). Légi harcban gépe megrongálódott, kivált a kötelékből és eltűnt.
Bill D. Williams hadnagy (Oklahoma). Légi harcban gépe megrongálódott, kivált a kötelékből és eltűnt.
John L. Maclaughlin hadnagy (California). Légi harcban gépét találat érte, füstölő motorokkal kivált kötelékéből és eltűnt.
A 14. FG jelentése szerint a 49. század 15 gépét két külön kötelék támadta meg. Az első északról bukkant elő, ez volt a magyar 101. vadászrepülő-osztály 32 vadászgépe (a magyar vadászok számát 30–40-re becsülték az amerikaiak). Később 20–25 db Me–109-es kapcsolódott be a harcba, ha valóban így volt, a második kötelék német volt.
A 14. FG harcászati hibát követett el akkor, amikor úgy szervezte meg a célpont légterének védelmét, hogy vadásztámadás esetén a századok nem tudtak egymásnak segítséget nyújtani. Ebben az is közrejátszott, hogy a 49. század északi irányba messze eltávolodott a célponttól.
A legnagyobb, sőt alapvető harcászati hibát azonban a magyar vadászkötelék parancsnoka vétette, azzal, hogy nem közölte az irányító központtal: a felfedezett amerikai repülőgépek nem bombázók, hanem vadászgépek. Ezt a jelentést elmulasztva, légi harcot kezdeményezett a kísérővadászokkal akkor, amikor arra nem volt rákényszerítve, a bombázókat pedig semmi sem zavarta, ennek eredményeként feladatuknak teljes mértékben eleget tudtak tenni, nyugodtan bombázták a célokat.
Budapesten a szirénák 10 óra 40 perckor jelezték a légiriadót. A főcsapás a IX. kerületben már április 3-án megrongálódott Fantó Műveket érte, amely a június 14-i támadás előtt napi 200 tonna, (évi 60–70 000 t) kőolajat dolgozott fel, zömmel repülőbenzinnek. A gyárat a bombázás ismét súlyosan megrongálta. Területén meghalt négy, megsebesült négy dolgozó, továbbá meghalt nyolc katonai őrszem és 24 munkaszolgálatos. Az olajfinomító kapacitása jelentősen csökkent, és teljesen megszűnt a kenőolajgyártás lehetősége. A gyárat részlegesen helyreállítva, július 6-án tudták csak a termelést ismét megindítani, napi 70–80 tonna nyersolaj-feldolgozási kapacitással.499
A 14. Fighter Group 49. százada az alábbi eredményt jelentette:498
| Megsemmisítve | Valószínűleg megsemmisítve | Megrongálva | |
| Lenox hadnagy | 3 db Me–109 | 0 | 2 db Me–109 |
| Shortt hadnagy | 3 db Me–109 | 0 | 0 |
| Musgrove hadnagy | 1 db Me–109 | 1 db Me–109 | 0 |
| Purdy főhadnagy | 2 db Me–109 | 0 | 2 db Me–109 |
| Thomas hadnagy | 1 db Me–109 | 0 | 0 |
| Long hadnagy | 1 db Me–109 | 0 | 0 |
| Luttrell hadnagy | 1 db Me–109 | 0 | 0 |
| Tipton hadnagy | 1 db Me–109 | 0 | 0 |
| Johnson hadnagy | 0 | 0 | 1 db Me–109 |
| Összesen: | 13 Me–109 | 1 Me–109 | 5 Me–109 |
A közelben levő Helvey Tivadar Vegyészeti Gyárat 25 nagyméretű rombolóbomba- és számos gyújtóbomba-találat érte. Veszteség: nyolc halott, három sebesült. A gyár termelése jelentős volt, az ország kátrányszükségletének 43%-át állította elő és sok, a honvédelem részére nélkülözhetetlen vegyi termék egyetlen gyártója volt az országban. Olyan súlyosan megrongálódott, hogy csak részlegesen lehetett helyreállítani.500 A Soroksári úton – a Fantó Művek közelében – levő összes 46üzem súlyos vagy közepes károkat szenvedett, így a Sertésvágóhíd, a Weiss Manfréd Konzervgyár, a Köztisztviselők Húsüzeme, (három halott, két sebesült). Ismét súlyosan rombolódott a Ferencvárosi rendező pályaudvar.501 A Soroksári úti lakóházak is jelentős károkat szenvedtek, nyolc telitalálat nyomán 39 volt a halottak száma.
A másik bombaszőnyeg nem a tervezett célokat, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt.-t és a W.M. Repülőgép- és Motorgyárat terítette be, hanem a községre hullott (41 halott és 60 sebesült), illetve a gyártelep északi részénél a Csepeli Szabadkikötőben levő két nagy kőolajfinomítót a Shell Vacuum Oil Company telepét és a részben román érdekeltségű Steaua gyárat érte. Mindkét kőolajfinomító kigyulladt és súlyos károkat szenvedett.
Több bomba a környező városokra és községekre csapódott. Kispestet 4 bomba érte, Budafokon két halott, 2 sebesült volt, ugyanakkor Pestszenterzsébetre és Albertfalvára is hullottak bombák.502
A fővárosban és az említett peremvárosokban, községekben 100 ember vesztette életét a bombázások következtében. Összevetve a korábbi nagy lélekszámú veszteségekkel, feltűnő az áldozatok számának csökkenése. Ez az időközben megvalósított légoltalmi intézkedések hatékonyságát bizonyítja. A veszélyeztetett körzetekből kitelepítették a lakosságot, és gyors ütemben építették az óvóhelyeket.
Budapest megtámadásával közel egyidejűleg néhány perccel 11 óra előtt mintegy 24–27 amerikai gép bombázta a pétfürdői ipartelepeket. A bombaszőnyegben lehulló mintegy 1500 romboló- és gyújtóbomba körülbelül egyharmada talált célba. 35 ember halt meg (14 dolgozó és 21 katona, illetve munkaszolgálatos), 33-an megsebesültek. Az olajfeldolgozó (krakkoló-) üzem viszonylag könnyebb, az ammónia- és salétromsav-üzem rendkívül súlyos károkat szenvedett. A tervezett helyreállítási határidő 1944. december 31-e volt.503
Támadás érte a szőnyi olajfinomítót is, ahol a keletkezett tűzvész során elpusztult: öt darab hatezer, egy darab kétezerötszáz és tíz darab kettő-ötszáz köbméteres tartály.504
A 15. AAF légi hadműveletének a napi mérlegét megvonva megállapítható, hogy célját elérte, mert az ország öt nagy kőolajfinomító és -feldolgozó üzemét súlyosan, illetve közepesen megrongálta, a termelést hetekre visszavetette. Másik jelentős tapasztalat, hogy bár a támadás után azonnal megkezdték a gyár tűzoltó és légoltalmi szervezetei az oltást és a mentést, mégis szükségessé vált a nagy kiterjedésű kárterület mellett a környező városok légoltalmi és tűzoltó erőit is bevetni. Veszprém és Balatonfüred hatósági légoltalmi egységei és tűzoltó erői, illetve a környéken levő katonai alakulatok is részt vettek a mentésben, a 8/17 és 8/18-as munkaszolgálatos századok és a hajmáskéri 7. sz. légoltalmi tűzszerész járőr pedig a fel nem robbant bombák hatástalanításában, megsemmisítésében jeleskedett. A műszaki mentőmunkákat június 15-én hajnalra fejezték be, a betemetett óvóhelyekről 120 élő embert ástak ki.505 A légoltalom elsősorban azért volt gyors és eredményes, mert a hadtest légoltalmi parancsnoka idejében felismerte a kialakult helyzetben a támadás dunántúli súlypontjait, (Pétfürdő és Szőny) a lokális mentési elveket, kereteket túllépve, azonnal igénybe vette és a helyszínre irányította a nem támadott környező városok hatósági légoltalmi tűzoltó egységeit és a rendelkezésre álló hátországi katonai alakulatokat.
A főváros, illetve a dunántúli célok elleni támadás időpontjában a 82. FG három százada, Isaacson őrnagy vezetésével, kis magasságban közeledett a kecskeméti repülőtér felé. 10 óra 50 perckor a célpont előtt hirtelen 3000 méterre emelkedtek. A 95. század ebből a magasságból zuhanással támadta a repülőteret, fedélzeti fegyverekkel lőtték a repülőteret, épületeket, vasutat, utakat és mindent szinte válogatás nélkül. A 96. század a repülőtér délkeleti részén álló gépekre, a 97. a hangárokra, épületekre, raktárakra és a pályaudvarra oldotta bombáit.
Jelentésük szerint szétrombolták az egyik hangárt és megsemmisítettek hat Me–323 Gigant szállítógépet, három Me–210-es rombolót, egy Me–109-es vadászgépet és egy Fi–156-os futárgépet.
A támadás eredményét ellenőrző felderítő repülőgép légi felvételeiről kiderült, hogy mindkét hangárt szétrombolták.506
A vezérkar napi összefoglaló jelentése az alábbiakat tartalmazta az 1944. június 14-i légitámadásról:507
„Június 14-én kb. 600 gép támadott. A támadás súllyal Budapest dél és azt környező települések, valamint Kecskemét, Pét, Újszőny ellen irányult.
32 magyar és 80 német vadász bevetve. 12 ellenséges gép lelőve. Egy saját és egy német vadász lezuhant.
Budapest: Soroksári út BHÉV villamos kocsiszín telitalálatot kapott.
A Nagyvásártelepet több romboló- és gyújtóbomba érte.
A Nemzeti szabadkikötőben a Vacuum és Shell olajtartályai kigyulladtak.
A Fantó olajművek egész telepe lángokban áll.
Ég a vámmentes kikötőben a Steaua gyár.
Találatot kapott a Mechanikai Szövőgyár és Szigetelőipari Rt.
A Ferencváros rendező pályaudvar 8 bombatalálatot kapott, vasúti kocsik és néhány vágány megsérült.
A Soroksári út környékén több lakóház megsérült.
Csepel: A WM-gyárra 3 db bomba esett. Csepel községet érte a bombázás.
Kispest: 4 bomba
Budafok: 7 bomba
Újszőny: Az új olajfinomító gyárban 5 db 6000 m3 nyersolajtartály, 1 db 2500 m3-es
benzintartály és 10 db 2–500 m3 tartály kigyulladt.
Pét: A gyár nagy része elpusztult.
Kecskemét: A repülőtéren két hangár összeomlott, 4 német szállítógép elpusztult.
A pályaudvaron 23 db tartálykocsi kiégett.
Lezárva 1944. június 15., 08 óra 15 perc.
52A támadás során a 15. AAF vesztesége:
| Alakulat | Típus | A farokfelületen feltüntetett gyártási szám | A veszteség valós (feltételezett) helye | |
| 5. Wing | 2. BG | B–17G | 42 31527 | Magyarország |
| 463. BG | B–17G | 42 31770 | Románia(?) | |
| B–17G | 42 31845 | ? | ||
| B–17G | 42 38105 | ? | ||
| 306. Fw | 14. FG | P–38J | 42 104531 | Magyarország |
| P–38J | 42 104229 | Magyarország | ||
| P–38J | 42 104262 | Magyarország | ||
| P–38J | 43 28629 | Magyarország | ||
| P–38J | 43 28346 | Magyarország | ||
| 31. FG | P–51B | 43 7074 | Magyarország | |
Légi győzelmek igazolása 1944. június 14-re
| Debrődy György hadnagy | P–38 | Dudar, Cigányfő |
| Málik József hadnagy | P–38 | Pusztavám DK |
| Molnár László hadnagy | P–38 | Pusztavám É |
| Dániel László hadnagy és Forró Pál hadnagy | P–38 | Pusztavám, Lipa-kút |
| Bélaváry Pál hadnagy és Szentgyörgyi Dezső zászlós | P–38 | Vérteskozma |
Jelentett, de nem igazolt légi győzelmek
| Zsíros Gyula zászlós | P–38 | |
| Fábián István őrmester | P–38 | (helyszínek nem voltak feltüntetve) |
| Podoba Illés szakaszvezető | P–38 | |
| Takáts Pál szakaszvezető | P–38 |
A légi harcban hősi halált halt Király Gyula hadnagy.508
Egy ritka véletlen folytán fennmaradt a Légvédelmi Erők Parancsnokságának a jelentése a június 14-i légi harcról. Ez a vadászirányítási helyzetet is megmutatja. Láttatja azt, hogy a döntések rögtönözve zajlottak le.
Ugyancsak sajátos dokumentum az a vadászirányító térkép, amelyet 1943–1945-ig használtak. Ennek a betűs térképnek egyes négyzeteit háromszor 9–9 számra osztották vízszintesen és függőlegesen, így viszonylag pontos helymeghatározást tett lehetővé két betű és négy szám segítségével. Nagy alakú példánya a Szikla Központban és Veszprémben volt, a pilóták a kicsi hajtogatott másolatát vitték magukkal.
Sürgős!
M. kir. honvéd légvédelmi erők parancsnoksága
(Budapest 9. Postafiók 21.)
37. 376. szám
eln. vk. 1944
F. h. 14-i vadászvédelemmel
kapcsolatos jelentés
M. kir. honvéd Vezérkar Főnöke!
(vkf. I. osztály útján)
Budapest
Budapest, 1944. évi június hó 16-án:
Jelentem, hogy f. hó 14-én lezajlott légitámadás alkalmával újból bebizonyosodott, hogy Magyarország légterének vadászvédelmét Wien-ből részleteiben is vezetni, mint azt már 36.942/eln. vk. 1944. sz. felterjesztésemben jelentettem, teljesen lehetetlen.
Indoklásul az alábbiakat jelentem:
- 9. h. 40 I-es, elg.-es helyzet vad. rep. irányító pk. előtt 9. h. 49 I-kor ismeretes volt.
- Elg.-es kötelék a Drávát átlépte 10 h 21 I-kor.
- Saját vadászkötelék indult 10 h 25 I-kor német pcs. alapján Győr légterébe 7000 m gyülekezési magasságban.
- 10 h 40 I-kor saját vadászkötelék Győr felett, elg.-es kötelék zöme Veszprém–Siófok vonalában.
- 11 h-kor Bpest bombázása, ugyanakkor saját vadászkötelékünk Győr és Komárom között várta be a német rombolóköteléket(1. vázlat).
- A János-hegyi kilátón elhelyezett vad. vezető állomás pka. 11 h 04 I-kor jelentésére, hogy saját vad. osztályunk Bánhida légterében elg. rep. köteléket észlelt (német rendelkezés hiányában, vadászainkat a jelentett elg. kötelék ellen azonnal bevetettem.
A vad. oszt. pk. előzetes harcjelentése szerint parancsom folyamányaképpen kifejlődött légi harcban valószínűsíthetően 12 gépet lőtt le. Saját veszteség: 2 pilóta hősi halált halt, 2 rep. gép elpusztult, 1 rep. gép sérült.
- Saját vadászkötelék légi harca Bánhida felett 11 h 05 I-től 11 h 15 I-ig zajlott le. Ezalatt elg.-es bombázó zöme Bpest-et már elhagyva D felé repült.
- Bécs a saját vadászokat első ízben Pozsonyba szándékozott irányítani és csak erélyes közbelépésre (Velencei-tó feletti gyülekezés javaslata) rendelte el a gyülekezést Győr légterében.
Feltűnő, hogy már másodízben rendeli el a né. vezetés a győri gyülekezést oly esetben, mikor a támadó hullámok jelentett haladási iránya a határátlépés után É ÉK, tehát Győrtől 80–100 km-re K-re húzódik. Ugyancsak feltűnő, hogy gyülekezési helyül mindig az elg.-től távolabb és nem az elg. felé eső légteret jelölték 53meg. Ez annál inkább feltűnő, mert a német vezetés már eleve számolt azzal, hogy az elg. főtámadása Bpest ellen fog irányulni.
Amennyiben a magyar vadászirányító javaslatát a német vad. vezetés elfogadta volna, így csaknem biztosra vehető, hogy Balaton ÉK és Bp. közötti légi harc fejlődött volna ki és ezzel az elg.-et legalább részben megakadályozhattuk volna abban, hogy rendezett kötelékkel hajtson végre tervszerű bombatámadást.
Felterjesztem: Vkf. Úrnak (1. vkf. útján)
2 db melléklet
Lgv. e. pk. szolg. távol;
vit. Desseő vőrgy.
bev. tbk.
Jel. kézzel
Szerelni
3902/M: hehn.
1 vkf. – 1944. sz.-hoz
