Csepel.info, Mr.Gabee, v39endre
A két Világháború között Csepelen két kulturális nagy-intézmény volt, a Munkásotthon és a Kultúrház. További kis-intézmények voltak a csepeli vendéglők, amelyekben nyüzsgő kulturális és társasági élet folyt. Itt most a két nagy keletkezéséről adom közre, amit elő tudtam keresni.
Első és legfontosabb érdekesség, ami nagyon feltűnő, az építészeti hasonlóság. Ez azért alkult így, mert a tervező ugyanaz a személy volt: Diebold Hermann építőmester ( később építészmérnök ).
A Munkásotthon szükségességének gondolata 1908-ban merült fel először. A Szociáldemokrata Párt csepeli szervezetének egyik vezetője Marmann Mátyás szövetkezeti alapon javasolta. Sok viszontagság után ( amelyet egy külön fejezetben fogok leírni ) Weiss Mannfréd kiemelkedő anyagi segítségével 1920-ban elkészült, majd 1920. szeptember 20.-án felavatták és használatba vették.
A Kultúrház felállításának gondolatát 1917-ben vetette fel Róbl János plébános címzetes kanonok. Végül 1923-ban a község képviselőtestülete megszavazta az első Kultúrház kialakítását. Ez a későbbiekben kicsinek bizonyult, végül más célra használták. Elhatározták egy nagy épület létrehozását. Diebold Hermann építőmester tervei alapján 1925-ben kezdték az építkezést, majd 1927. április 24.-én tartották a megnyitó ünnepélyt.
Mindkét épületet 1944-ben amerikai-angol bombatámadás érte. A Munkásotthonnak csak az utcai része sérült meg, a többi menthető volt. A Kultúrház teljesen rommá vált. Újjáépítését a kialakult kommunista Rákosi rendszer nem tartotta szükségesnek.
Szeretek képeket nézni és olvasni a régi Csepelről, így ezt a beszámolót is köszönöm. Hol, merre volt a Kultúrház? Idős rokon elbeszéléséből mintha arra emlékeznék, hogy a postától jobbra, a sarkon, ahol a Kossuth Lajos utcára lehet befordulni.
A cikkhez csak annyit tennék hozzá, hogy sem Weiss Mannfréd, sem a WM nem adott pénzt a Munkásotthon építéséhez. A WM nem adott még irodát sem a szakszervezeteknek, ezért pl. a szakszervezeti tagdíjak befizetése is a Munkásotthonban történt. hogy ne tudja meg a gyári vezetőség ki szakszervezeti tag!
„A Munkásotthon vezetősége 1915-ben a Weiss Manfréd gyár (munkások béréből levont 2 százaléknyi összegből) által létrehozott segélyalapból kért és kapott 35 ezer Koronát. Így meg tudták vásárolni a volt Saufner féle vendéglőt Munkásotthonnak.”
„A Csepeli Munkásotthon Szövetkezet 1916 őszén ismét pénzt kért a WM segélyezési alapból: a kapott 50 ezer koronából megvették a szomszédos telket. Majd bankkölcsönt vettek fel és részvény-téglajegyeket bocsátottak ki (így a munkások fillérjeit is igénybe vehették)”
A kölcsönt a munkások kamatostul visszafizették!
Fentiek alapján látszik, hogy a Munkásotthon nem a WM, a CSM műveké, hanem a csepelieké!!!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Lennox ! és minden érdeklődőnek üzenem : Újra elindítottam régebben már volt honlapomat, kissé eltérő címmel : http://www.v1939endre.hu amelyben Csepeli történéseket és egyéb csepeli érdekességéket mutatok be, sok régi képpel és leírásokkal.
Szerintem érdemes rákattintani !
Tisztelt Endre!
Köszönet az értékes dokumentumok közzétételéért.
A “Csepeli HÉV és espressó” fotón a Klementék egykori háza látható.
A 60-as években kisgyermekként sok történetet hallottam tőlük az egykori cukrászdájukról.
Kedves Endre, fantasztikus a honlapja, és nagy köszönet érte! Sok kedves emléket idéztek fel a régi képek és jónéhány ismerős utcarészletet, házat láttam, amit sehogy nem sikerült beazonosítani, ettől függetlenül nagy élmény volt gyermekkorom hangulatát felidézni a fotók által. Köszönöm ezt a remek gyűjteményt!
Tisztelt Endre!
Megbecsüléssel és hálával tanulmányoztam a honlapját – és még folytatom is. Én ugyan mindössze 27 éve lettem csepeli, de kutatásai és a családja példája “meggyökereztettek” e helyen.
Igen, ha családunkat, felmenőinket kutatjuk, falvakra, városokra, országokra – közösségekre találunk. Így épült fel a világunk. Mindenekelőtt azoknak köszönhetően, akik maradtak, kitartottak, és ápolták, továbbadták azt, amit megteremtettek.
Kívánok sok erőt és kitartást, hogy folytassa, és utódot, akinek továbbadhatja kutatásait, gyűjteményét.