Negyven éve indult az űrbe Farkas Bertalan

Hirado.hu, Mr.Gabee, Csepel.info

Farkas Bertalantól fog tanácsot kérni Szijjártó Péter

Éppen negyven éve írta be magát az űrhajózás történetébe az első magyar, az egykori vadászpilóta, Farkas Bertalan. A Szojuz-36 űrhajó fedélzetén 1980. május 26-án Valerij Kubaszovval repült a világűrbe, 8 napot töltött el odafenn. Farkas Bertalan és felesége Csepelen élnek, az űrhajós kerületünk díszpolgára.

Az Interkozmosz-program keretében vált űrhajóssá és űrkutatóvá, ahogy fogalmaz, szinte meglepetésszerűen: a 60-as évek közepétől kezdődött programban a szovjet kormány felajánlotta, hogy a volt szocialista országok kutatói, mérnökei részt vegyenek benne. Akkor azonban még nem volt szó arról, hogy űrhajósok is lesznek közöttük – fejti ki. A kiválasztási folyamat évekig tartott, 1976-ban a vadászpilóták között kezdték keresni a leendő űrhajósokat. Először 95-en kerültek be a programba, végül heten maradtak. „Hét űrhajósjelöltből 1977 decemberében egy szovjet orvosi bizottság négy embert választott ki, Magyari Bélát, Buczkó Imrét, Lacit és engem, és ’78 január közepétől február közepéig a Csillagvárosban éltem” – magyarázza.

Az egy hónapos kiképzés után ketten maradtak Magyari Bélával, de végül Farkas Bertalant választották. 1980. május 26-án indultak útnak, és ezzel kezdetét vette a magyar szempontból leghíresebb űrprogram. Munkáját több magyar kutatóintézet segítette. Orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési kísérleteket és megfigyeléseket hajtott végre. Farkas Bertalan elmondta, a magyar kutatók, mérnökök olyan műszereket adtak neki, amit addig nem is ismerhetett, például a PILLE műszer először vele járt a világűrben. Az érintett pályamagasságon, 350 kilométeren tizenhat napfelkeltét és naplementét látni, 90 perc alatt pedig megkerülik a Földet. Mindig elmesélem, Budapesten nem biztos, hogy ennyi idő alatt eljuthatunk egyik kerületből a másikba, odafenn pedig megkerüljük a bolygót – fejti ki.

Az űrkutatásnak számos használati eszközt is köszönhetünk. Zábori Balázs mérnök-fizikus Svédországban tartózkodott egy rakétakilövésen a részleges napfogyatkozás idején, ahol ez a látvány 92 százalékos volt. Kifejtette, felmerült a kérdés, mit tudnának használni szemüveg gyanánt, felhasználták a bázison mindenütt fellelhető, az űrberendezéseken használatos űrszigetelést. Ezt két rétegben összehajtva és a szem elé helyezve, pontosan azt az anyagot kapják, amit a szemüvegekben használnak.

A GPS eszközökön keresztül, a Föld-megfigyelési rendszereken át rengeteg mindent örököltünk. A fülhőmérőhöz például a NASA fejlesztéseit használták fel, amikor infravörös sugarakkal távoli csillagok hőmérsékletét mérték. A futócipőket is az űrhajósoknak köszönhetjük, az Apollo-küldetések résztvevőinek fejlesztették ki a ruganyos, jól szellőző lábbelit.

Hirn Atilla, az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának csoportvezetője elmondta, a műszereknek igen szélsőséges körülmények között kell működniük a világűrben, a felmerülő problémák megválaszolásával pedig olyan felfedezéseket tehetnek, amelyek hétköznapi életünket könnyíthetik meg, a cipzártól kezdve akár a teflon bevonatú serpenyőig.

 

Itt lehet hozzászólni !