Blikk
Bár később uralkodóként tisztelték az énekest, aki jólétben, bőségben élhetett, pályája kezdetén egy csepeli panelből indult az éjszakába, hogy fillérekért dolgozzon.
„Szinte az ismeretlenségből, a rendszerváltás előtti fővárosi éjszakai élet egyik neves budai szórakozóhelyéről, a Casanova bárból indult el az előadói pályája, hogy aztán óriási sztárrá váljon” – emlegeti a kezdeteket Joós István, a Magneoton vezérigazgatója, akivel a Blikk arra kereste a választ, miért válhatott hihetetlenül sikeressé a 42 esztendősen tragikus körülmények között elhunyt egykori bárénekes.
– Háromszor jártam inkognitóban a Casanovában, hogy megnézzem magamnak Jimmyt, akit akkoriban a többség még Zámbó Imreként ismert. Mindig más volt a közönség, egy dologban azonban azonosak: amikor Jimmy énekelni kezdett, elhalkult a zsivajgás, a pohárcsörgés, minden szem és fül rá szegeződött. Én is a hatása alá kerültem – indokolta meg a szakember, miért ajánlott lemezszerződést az énekesnek.
– Az egyszerűbb embereknél olyan érzelmi húrokat tudott Jimmy pengetni, olyan természetes módon tudta közvetíteni az érzelmes dalok hangulatát, amire más nem volt képes – boncolgatta az énekes hihetetlen népszerűségének okait az ügyvezető, aki szerint a rajongói által Királynak elkeresztelt Jimmy jó érzekkel játszott rá a magyar közönség több évtizedes operettimádatára is. – Ráadásul képes volt arra, amire csak kevesen, négyoktávnyi hangterjedelemmel bírt.
Ha ez szóba került, a zenész viccesen mindig születési rendellenességként hivatkozott rá.
– Titkos fegyvere volt, hogy a sikerei ellenére természetes tudott maradni, minden személyes találkozást úgy élhettek meg, mintha az énekes a saját nappalijában látná vendégül őket – vélekedett Joós.
Pauditsék örömmel adtak neki munkát
Paudits Béla és felesége, Mózes Mari revüjében kapta első állandó munkáját a Halló Orfeumban.
– Hetente öt nap, a zenekar és a nagy műsor közötti szünetekben negyvenöt percet dolgozott éjszakánként, napi hatszáz forintért. A még ismeretlen fiú gyűjtötte maga köré a vájt fülű vendégeket. Féltettem, nehogy elszálljon a sikertől, de szorgalmasan, alázattal dolgozott – mesélte négy éve a Blikknek az asszony.
Egyszer azonban lekéste a bárban forgatott tévéshow-t és távoznia kellett, ám így is befutott, sztár lett. Később is gyakran látogatta a Piafban egykori munkaadóját.
– Hozzám mindig testőrök és nők nélkül érkezett. Megivott pár whiskyt, beszélgettünk, kulturáltan viselkedett – emlékezett Mózes Mari. – Egész életében hazardírozott, a szerelmeivel, az életével, a hangjával, a feleségeivel. Nem hittem soha a pletykáknak, ő tényleg képes volt véletlenül főbe lőni magát.
Forrás: Blikk
