csepel.hu
1956 nyarán egy tizenkét fős csoport érkezett Kínába, hogy egy nem hivatalos versenyen bizonyítsák a Csepel teherautók kiváló teljesítményét.
A Kínai Népköztársaság célja az volt, hogy a nemzetközi kínálatból kiválasszák a durva tibeti terepre legalkalmasabb járművet, cserébe a legsikeresebb gyártó komoly megrendelésre számíthatott.
A Csepel teherautók sorozatgyártása 1950-ben kezdődött, de 1955-ben már exportra is készítettek járműveket. A kínaiak által megfogalmazott kritériumoknak megfelelő hegyi kocsik kialakítása komoly műszaki fejlesztési feladat volt. A Járműfejlesztési Intézet kísérleti üzemében a kutatómérnökök olyan motor kialakításán dolgoztak, amely teljesítményvesztés nélkül működik a magas hegyekben is. Az átalakított modell a HD-420 (Hegyi Dízel) márkajelzést kapta. A magyar csapatot Somhegyi Kristóf kutatómérnök, tervező, az expedíció vezetője, Pentelényi János a C sepel Autógyár főkonstruktőre, dr. László András orvos, Patkó Imre újságíró, Rév Miklós fotóriporter, Tálas Barna, a pekingi Magyar Nagykövetség titkára és tolmácsa, valamint hat próbamester alkotta (ezek egyike a csepeli Szücs Antal volt), akik a három 8 tonnás teherautót felváltva vezették. Ők nem egyszerű sofőrök, hanem olyan gépjárművezetők, akik a szereléshez is értettek.
A magyar mellett cseh, szovjet, amerikai és német teherautók próbálták teljesíteni a 2244 km-es távot 3-4 ezer méter magas hegyek oldalába vájt földsávokon, óriási hőingadozás közepette. A nem létező utak alkotta terep és a magashegyi levegő embert és gépet egyaránt komoly próbatétel elé állított. A magyar csapat a lengéscsillapító rugóinak folyamatos eltörése miatt sokat bajlódott, de a távot elsőként teljesítve szeptember 25-én begördült Lhászába. Ajándékként a tibeti fiataloknak Pannónia motorkerékpárt vittek magukkal. A verseny után 1956. október 23-án érkeztek Pekingbe, közben Magyarországon kitört a forradalom, amiről a csapat tagjai semmit sem tudtak. A siker ellenére a politikai változások miatt végül a Szovjetunió kapta a megrendelést.
Az expedíció eseményeiről később Patkó Imre Tibet című könyvében számolt be. A kötet Rév Miklós felvételeivel gazdagon illusztrálva tárta a nagyközönség elé a viszontagságokat. A megpróbáltatások azonban a célba éréssel nem értek véget, a hazatérés is kalandosra sikeredett. Csak novemberben, a forradalom leverése után szállhattak repülőre. D e ez már egy másik történet.
SK
