Klubrádió, Csepel.info
Mióta elvették a kórházukat, a csepeliek is a Jahn Ferenc Kórházra vannak utalva
Vagy fizet, vagy viheti haza a kedves papát – mondták egy 84 éves súlyos, gyógyíthatatlan beteg férfi lányának a dél-pesti kórházban. A professzor azt mondta Dávid Juditnak, hogy ha van a családnak pénze, elvihetik a csepeli elfekvőbe napi kétezer forintért, ha nincs keretük rá, akkor vihetik, ahova akarják.
Dávid Judit arról is beszélt a Klubrádió Kontra című műsorában, hogy apját ebben az intézményben már egyébként is csak pótágyra tették – bár volt két rendes ágy – és éjjeliszekrényét is olyan messze rakták, hogy azt nem érte el.
A család nem borítékkal állított be az orvoshoz, az asszony szerint ezért lehetett, hogy olyan méltatlanul bántak velük. Dávid Judit haza vitte vesebeteg édesapját, ám mivel el ismét problémák adódtak, vissza kellett menniük a dél-pesti kórházba. Itt a professzor csak annyit közölt a férfival: „ön gyógyíthatatlan beteg”. A férfi bár tudta, hogy az orvosnak igaza van, de lelkileg összeomlott. A család betegjogi képviselőhöz fordult, aki abban segít, hogy átkerüljön a férfi a csepeli kórházba. A család már belenyugodott, hogy a csepeli rehabilitációs osztályra kerüljön a 84 éves férfi.
Dávid Judit tudja, hogy emiatt nem indíthat pert, hiszen apját a dél-pesti belgyógyászaton kezelték, amíg lehetett. Csak azt szeretné, hogy aki ugyanilyen méltatlan helyzetbe kerül, az legyenek bátor és küzdjön, hogy emberségesebb körülmények közé kerüljön és ne legyen kiszolgáltatva az osztályvezető orvosnak, akik azért bosszús, hogy a beteg nem megy az elfekvőbe, mert még az élők sorában van.
Szóval pénz kell az egészségügybe, vagy emberség?
Ha előre fizetsz a dokinak, képes elfelejteni, ha utólag, akkor már nincs miért, közben, közben folyamatosan adagoljuk? Azt meg ki bírja?
Vigyázzunk, hogy ne betegedjünk meg, mert ingünk-gatyánk rámegy az “elhivatott” orvosok és egyéb kórházi személyzett megfizetésére, hogy legalább ránézzenek a betegre. Fizetjük a TB-t, ami havonta nem kis összeg, éves szinten meg pláne, számoljatok csak utána! Mit kapunk érte?
A pénzünk szépen befolyik a közösbe, s mint valami csóró hajléktalan kerülünk be a kórházba, ha szükséges (legalábbis úgy bánnak velünk, ha nem fizetünk újra)!!!
Önmagában semmennyi pénz nem segít, ha hiányzik az emberség, ha jellembeli hiányosságok vannak. Fentebb pedig ez a sajnálatos helyzet áll fenn. Most már egyszer s mindenkorra véget vetnék a paraszolvenciának, és mindent behálózó korrupciónak Magyarországon.
Mégis mennyit gyűjt be egy ilyen és ehhez hasonló szaralak egy hét alatt??? Százezreket? És mire fel? Mert abban a helyzetben van, hogy a családtagjai életével zsarolhat másokat?! Felfüggeszteni, kirúgni a p.csába az ilyet, hogy többet csak akkor tehesse be a lábát a kórházba, amikor a börtönkórházba, vagy a patológiára viszik.
Gondolom, hogy a zsebbe kapott pénzek után basnak adót fizetni! Mert az valami miatt állítólag jár nekik… hát a nagy lófas a seggükbe! Az jár nekik!
Kedves Gordon!
Jól hangzik, amit írtál, csakhogy akkor személyzet nélkül maradnának a kórházak. Évekig jártam kórházról-kórházra az édesanyámmal. A hab a tortán a János Kórház volt, ahol az urológia épületében lévő egyetlen lifthez csak az orvosoknak és a helyi járatos mentősöknek volt kulcsa.
A doki megkérdezte anyukámat, hogy föl tud-e menni gyalog a piszkosul magasan lévő első emeletre, mire anyukám elmondta Neki, hogy mélyvénás trombózis van a lábában, és nem tud lépcsőt mászni. A doki erre fogta magát, s a liftkulccsal a zsebében kettesével futott fel anyukám előtt a lépcsőn, s kivárta azt a kb. 1/2 órát, mire édesanyám felküzdötte magát a vizsgálat helyszínére. Emberség? EU-s elvárások az akadálymentesítésről? Mit számít mindez a János Kórházban? Francokat.
Két hetenként kellett ellenőrzésre mennie kórházon belül. Alkalmanként 5000 Ft zsebbe, s ennek ellenére úgy beszéltek anyukámmal, mint a kutyával. Az ominózus eset után minden alkalommal ott voltam egy-egy napot a kórházban, hogy kivárjam, mikor viszik át az urológiára, s reménykedtem benne, hogy beengednek, mert egyedül már nem mert átmenni. Ülve szállították, amikor rákos daganat volt a fenekén, s a vége felé már ordított szegény a fájdalomtól. Hiába voltam vele, hiába könyörögtem, hogy segítsenek, hiába adtunk pénzt. Emberség? Az a legkevesebb…
Az emberségnek kell az első helyen lennie. Magam is negatív tapasztalatokkal rendelkezem ilyen téren. Vica! Ha rajtam múlna kibasottul szétcsapnék közöttük, párat bekasznisznék, még többet eltiltanék a hivatásától és megfosztanék doktori címétől. Nagyon elegem van már a korrupció minden formájából, és főleg azon alrendszerekben, ahol emberéletek függenek az emberségtől és a tisztességtől.
Sajnos Magyarország nagyon rossz állapotban van ha a paraszolvenciát vizsgáljuk. Erre nem mentség az hogy esetleg keveslik a pénzüket. Más is kevesli. Ha emberéleteket tesznek tönkre, arra semmilyen vélt vagy valós indok sem mentség.
folyt.köv
Más is keveset keres ebben az országban. Én most úgy látom, hogy nagyon nem is lenne erőforrása az országnak, hogy az összes felmerülő igényt rögtön kielégítse.
Ha ég a házam, akkor a tüzoltó sem kér a zsebbe semmit, mielőtt elkezdené oltani a házat. Lehetne tisztességesen is élni, persze nehéz ellenállni a pénznek, és ha egyszer beindul egy “üzlet”, akkor az már nehezen állítható le. Szinte megszokottá, természetessé válik a bűncselekmény. A paraszolvencia pedig bűncselekmény.
Milyen dolog az, hogy a szűkös emberi erőforrásaikat aszerint osztják be egy kórház dolgozói, hogy ki adott több pénzt. Senki nem ad semmit, ha meg kérnek, akkor felfüggeszteni!
Tűzzel-vassal le kell törni Magyarországon a korrupciót! Bármi áron.
20 év kevés volt rá. Az eddig hatalmon lévők alkalmatlanak bizonyultak a felszámolására.
“Kedveseim!
Tegnap este az M1-en a “Szólás szabadsága” cimü müsorban ( a müsorvezető Krizsó Szilvia volt )
beszélgetés volt a fiatalok jövőképéről “Itthon otthon van?” cimmel. A beszélgetés egyik résztvevője
volt Kopp Mária magatartáskutató, akire egyébként mindig érdemes odafigyelni.
Nem akartam hinni a fülemnek amit a kutató asszony elmondott. Még ma is sokszor jutott eszembe,
igy megosztom veletek a hallottakat röviden.
A most végzős orvos-jelöltek mondtak véleményt arról, hogy mi az elképzelésük a jövőről. A legtöbb
külföldi munkavállalásban gondolkodik, mert kilátástalannak látja a jövót itthon.
Kopp Mária ekkor elmondta, hogy a fiataloknak lelkiismereti problémát jelent, hogy az idős betegeket
több helyen nem szabad kezelni, ez az utasitás, ha mégis megteszik fegyelmit kapnak.
Krizsó e szavak hallatán csak annyit volt képes mondani, hogy “tényleg?”
Ez a müsor még ma is fenn van az interneten, meg lehet nézni.
Hát itt tartunk, kedves velem közel egykoruak, gondolkozzatok el, hogy hogy jutottunk el ide!
Mindenkinek mondjátok el, hogy vigyázzon az egészségére és végre használja az eszét.”
Idézet egy mail-ból.
Már többszőr volt szó arról, hogy hazánkban elegendő hatmillió ember. Úgy látszik, hogy valóban igazolódni látszik ez a dolog a nyugdijjasok kimondottan teher a kormány számára, és még a nagy hullám hátra van az ’52-’57 közőtt születtek száma nagy, igaz az életük nagy részét ledolgozták. Az jút eszembe: (kft.)-Ha bér emelést kérsz a munkád nem is fontos, ha szabadságot a te munkád a legfontosabb. Lehet nem vág ide, csak úgy beugrott….
Itt teljesen elszabadultak az oktalan (rossz)indulatok. Pedig semmi kivetnivaló nem történt. Az ápolási osztály napidíjas, aki nem képes, akarja, tudja otthon ápolni a súlyos beteget, annak-nem paraszolvenciaként, nem zsebbe- hivatalosan, nyugta, számla ellenében napi 2 ezer Ft napidíjat kell fizetnie-nem az rovosnak, hanem az osztálynak, az intézménynek.
Ez mindenhol így van, így volt, a Fidesz-éra alatt is-akkor persze még kevesebbe került, azóta infláció történt-és így lesz a jövőben is.
A “súlyos TB-k fizetése” a társadalom csak egy részére jellemző. A munkaképes korúak-Európában kirívó módon, rossz dobogós hellyel- alig több, mint fele dolgozik csak, legalábbis hivatalosan, a többi feketemunkás, el- és kitartott, részben (ál)rokkantnyugdíjas, stb. Százezrek a kamu minimálbérük után fizetik a tb-járulékot, miközben a jövedelmük ennek többszöröse.
Ilyen körülmények között nincs olyan TB-rendszer, mely a “legmagasabb szintű eü- ellátást ingyér”, eü-i copayment, részleges térítési hozzájárulás nélkül lehetővé tenné.
A hálapénz elleni megveszekedett dühöket inkább no comment. Zsigeri indulatoknál nincs belátási képesség. Amikor egy társadalom rohad, atomjaira bomlik, megvalósul a kommunizmus, az anarchia, azaz az állam elhal, a korrupció mindent átitat, milliós sikerdíjak, hallgatási pénzek, jutalmak, végkielégítések, pályázati panamák tobzódnak, milliárdos rossz beruházási programoknál folyik el a pénz, akkor nagyon érdekes, hogy egyeseknek a pár ezer forintos orvosi hálapénz a legnagyobb örökzöld, és ezen tudnak, de nagyon hőbörögni. Vajh’ mennyit fizetnek ki egy háztartási javító szakinak, vagy egy lakásfelújításnál, vagy a kuruzslóknál szemrebbenés nélkül, stb, stb…
És azt se felejtsük el, hogy a Bajnai kormány már megkezdte a Fidesz program előzetes végrehajtását. Oly’ mértékben csökkentette az eü-i járulékot, és el is törölte jövőtől a havi 2-3 ezres, minimális eü-i hozzájárulást, hogy máris óriási, több százmilliárdos hiány keletkezett az eü-i büdzsé bevételi oldalán. Mert hogy-hogy nem, ettől mégsem indult be a foglalkoztatás, és nem lett kevesebb a munkanélküli, és hirtelenjében a vállalkozók, munkáltatók sem kezdtek minden jövedelmük után megfizetni a csökkentett eü-i adót… Miért, van, aki mást gondolt?!?
És még valami: én is, és a legtöbb kollégám is nem azért látjuk el azt, akit el kell, hogy ad-e, vagy sem hálapénzt. Ezt előre sokszor nem is tudhatjuk. Vannak néhányan, akik el sem fogadják-ilyen-olyan okokból. Mert pl. anno hercegi földbirtokai voltak, és merő szívjóságból, jótékonyságból orvoskodhatott 🙂 Vagy manapság olyan egyéb-akár nem is eü.-i- háttérvállallalkozása vagy nagy vagyona, öröksége van, hogy műkedvesből hivatásoskodhat. Vagy “csak” olyan a mentalitása, stb.
A kikényszerített “hálapénz” egészen más kategória! Hisz’ az igazi hálapénzt nem is lehet kikényszeríteni.
Az elégedetlenség leginkább abból adódik, hogy a lehetőségek és az igények egyre inkább távolodnak egymástól. És sokan nem veszik tudomásul, hogy bizony az emberek meg is szoktak halni, ha már egyszer megszülettek, és ennek nem az orvosok, az eü. az oka… De bűnbaknak ideálisak (?).
Az USA néhány államában már alig találni pl. szülész-nőgyógyászt. A túlburjánzó “műhibaperek” miatt eltávoztak onnan, és egy demonstrációjukon olyan táblákkal vonultak fel, hogy pl. ha legközelebb szül, vagy rosszul van, ne hozzám forduljon már, hanem hívja az ügyvédjét…!
Ha az orvost, nővért, szakápolót nem becsülik meg, fenyegettettségben működésre kényszerítik, állandóan sajtó-vegzálják, verbálisan is megalázzák, az-méginkább hazánkban- irreverzibilis folyamatokat indíthat meg.
A szükséges kölcsönös bizalom nélkül nem lehet eredményeket elérni.
És még valami: az ember(iség) sajátja a korrupció. Amióta világ a világ.
Nem magyar, és nem eü-i specialitás, még a hálapénz sem. “Kiirtani” nem lehet. Nem is párt vagy kormányfüggő. Persze az éppen- hosszasabban- hatalmon levőknél a korrupció még inkább tud jelentkezni.
Ettől még eszményekre lehet törekednünk, de az igazság úgyis “odaát” lesz :)…
Kedves körorvos!
Egyetértek abban, hogy az emberiség sajátja a korrupció. Valóban, az orvosnak is meg kell élnie, és persze elfogadja a “hálapénzt”. Néhány dolgot azonban az orvosnak is látnia kell! Egyrészt a napi 2000 Ft az egy 30 napos hónapban 60000 Ft. Ha valaki kórházban van, teljesen nyilvánvaló, hogy ha azt akarja, hogy törődjenek vele, ez a pénz olyan, mintha egy fillért sem adott volna, ugyanis ebből a pénzből még az őt gondozók nem visznek haza többet, mint a fizetésüket. A nővéreknek továbbra is fizetni kell, ha azt akarja, hogy ne utálják ki, hogy emberi hangon beszéljenek vele, egyszerűen azért, hogy törődjenek vele. Mit lát a beteg? A doki talán naponta egyszer beugrik vizitelni. Végigkérdezi őket, hogy vannak (van, amelyiket valóban érdekli is), s talán megvárja, amíg a beteg elmondja, talán már megy is a másik kórterembe. Felírja a gyógyszereket, s ha valami baromi nagy baj van, akkor megpróbál segíteni. Ezek után a doki ELVÁRJA, hogy időnként kapjon a hozzátartozóktól egy-egy kis borítékot, amiben nem egy cetlit talál, “Köszönjük a gondoskodását XY irányában”. A másik oldalon állnak a nővérek, akik azért piszok kemény fizikai munkát végeznek. Tisztába teszik a betegeket, ha szükséges, emelgetik, átöltöztetik a mozgásképteleneket is, ha kapnak egy kis pénzt, esetleg meg is etetik, vagy inni adnak neki. Nekik sem elég a fizetésük, ugyanis a napi 500-100 Ft nélkül akár 24 órán át is feküdhet a beteg a szarban, vagy az összehányt hálóruhájában, és egy kiszolgáltatott ember sem szereti, ha úgy beszélnek vele, mint a kutyával. Számolt kedves doki?
Nem havi 60.000 Ft-ról van szó, hanem több 100.000-től.
A vállalkozó, akiről említést tett, lehet, hogy szerencsétlen munkanélküliből alakult kényszervállalkozó, aki azért gürizik hónapról-hónapra, hogy kifizesse az APEH-nek a meg nem keresett jövedelme után a járulékokat, és reménykedik, hogy majd csak jobb világ lesz, és neki is jut valami, ugyanis más lehetőséget nem lát. Meg vagyok róla győződve, hogy a vállalkozók nagy többsége így él a mai világban: “A remény hal meg utoljára” és reménykedik, amíg minden vagyonát el nem veszíti.
Ők nem kapnak egy fillér biztos havi fixet, helyettük nem fizeti senki az állam által előírt (de esetleg meg nem keresett) jövedelmük utáni járulékokat! Kitől kapnának paraszolvenciát? Mi történik velük, ha valamelyik rokonuk ne adj’ Isten kórházba kerül? Hogy bírják kifizetni a fentiekben felsorolt pénzeket? Gondolkodjon dokikám! Akinek nincs pénze, az meg is dögölhet. Itt tartunk! Lehet jó kis elméleteket gyártani, a betörő és a gyilkos is meg tudja magyarázni, miért követte el a tetteit, de ők legalább nem tettek hűségesküt.
Az orvosi műhibaperekkel kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy ha valakinek félre kezelik a gyerekét, és az orvos hibájából, tudatlanságából vagy figyelmetlenségéből meghal, azt az orvost be lehessen perelni. Ön mit tenne, ha egy kollégája trehánysága miatt meghalna a gyermeke, aki az élete értelmét adta?
Először is: a topic címe rendkívül rosszindulatú és félrevezető. Mégis kiderül belőle, hogy a “kedves papa” mégis átkerült a csepeli kórház fizetési ápolási részlegébe, a betegjogi képviselő teljesen fölösleges bevonása által.
“A család betegjogi képviselőhöz fordult, aki abban segít, hogy átkerüljön a férfi a csepeli kórházba. A család már belenyugodott, hogy a csepeli rehabilitációs osztályra kerüljön a 84 éves férfi.” Ezt már az o.v. főorvos is elrendezte volna, ugyanígy, egyszerűbben…
Az eü. finanszírozásához, a benne dolgozók anyagi megbecsüléséhez bizony pénz kell. Mivel a manna nem száll már alá az égből. Vagy eü-i büdzsén belüli átcsoportosításból, és akkor nem, vagy kevesebb jut a gyógyszerártámogatásra, a táppénzre, fürdő-pancsikáló jegyekre, utazási költségtérítésekre, és pl. nem onnan kéne fizetni a gyedet, hanem a szociális tárcától. Utóbbit szigorúan külön kéne választani az eü-itől. A Róbert bácsi népkonyhája mentalitás idejétmúlt, és ineffektív, sőt káros.
Vagy persze lehetne máshonnan juttani az eü-nek, de ez politikai akarat kérdése. Dohány, szeszes itakoj jövedéki adójából nem morzsálat, hanem több tíz százalékokat. Olimpiai hagymázak helyett ide juttatni a sportcirkuszos propaganda milliárdokat. Nem bérelni Grippen vadászgépeket, nem “afganisztánozni”-pártfüggetlenül. És még jónéhány lehetőség, ötlet lenne…
A perlekedésről: az elsősorban az ügyvédek érdekében áll. 30-40%-os “siker”(sic) díjért vállalnak el több milliós, több tízmilliós orvosi “műhiba”pereket. Kb. a 2000. év óta a magyar bírósági gyakorlat parttalanná tette az orvosi felelősséget, tulajdonképpen senkienk sem lenne szabad meghalnia (?!) A kórházaktól, a betegellátástól elvont évente milliárdos megítélt kártérítési összeg szép része a felperes ügyvédek zsebében landol. Nem hálapénzes nagyságrendben!! Vagy orvosi kényszer vállalkozói egzisztenciák mennek tönkre a hiéna perlekedések miatt.
Az éremnek bizony két oldala van.
Igen, kedves körorvos. És ki fizeti a révészt? Azok a szerencsétlenek, akikről már a 7. bőrt is lehúzták, nem tudják átcsoportosítani az állami forrásokat, az eü. bevételeit helyesebben szétosztani, viszont a markokat nekik kell megtömni. Ugy-e?
Szóval az éremnek valóban két oldala van, s az általm írt nézőpontot is jó lenne szem előtt tartani a maroktartás helyett.
Folytatnám a körorvoshoz írt üzenetemet. A cím szerintem eléggé egyértelmű, ugyanis egy orvosi javaslat hangzik el benne, ami valószínűleg megfelel a valóságnak. Ebben az esetben nem látok megtévesztésre utaló jeleket.
A megtévesztés az a címben, hogy azt sugallja, vagy kikényszerített korrupciós pénzt fizet, vagy nem veszik fel a hozzátartozóját egy eü-i intézménybe.
Az ugye nem lenne “hírértékű”, blikkfangos cím, hogy ha már csak elsősorban ápolási kérdés a beteg, akkor nem az aktív ágyat foglal(hat)ja más kivizsgálandók, aktív(abban) kezelendők elől, amikor úgyis ágyszámcsökkentés volt, hanem részleges térítési díjat fizet, a törvényes napidíjat egy krónikus áplási osztályon, ha már otthon nem akarja/képes/tudja ápolni a felmenője.
Nos, az efféle sajtótálalások, amik nem korrektek!
Kedves Vica!
A 14:42-höz: sem a betegek, sem a “szerencsételen 7. bőrt is lehúzott” álompógárok, de még csak nem is az orvosok rendelkeznek azok között a pénzek fölött, amiket át lehetne, kellene csoportosítani az eü-ben vagy az eü-höz.
Ebben a választott, “fölkent” politikusok, ill. a csinovnyik-bürokraták a ludasak. Utóbbiak ráadásul még a politikai garnitúrák váltását is könnyedén átvészelik, ciklusokon át onthatják a permanens ostobaságaikat, holmi zagyva minőségi mutatókról, betegmeg(nem)elégedettségi adatokról, szűrési indikátorokról, tovább növelve a már egyébként is mérhetlen adminisztrációs terheket.
Igen tisztelt körorvos! A címben szó sincs arról, hogy fölveszik-e a hozzátartozót egy eü. intézménybe. Ezt a cím csöppet sem sugallhatta, ugyanis, mint a kép alatti vastagon szedett szövegből is olvasható, a Délpesti kórházban ápolták a papát, az ottani orvos “kedves tanácsa” volt a címben szereplő mondat, amiértis nem hajlandó tovább ápolni ott, ahol eddig kezelték, csak ha fizet. Magyarul maradhatott volna a Délpestiben, és nagy valószínűséggel nem az eü. pénztárba, vagy a kórház kasszájába kérte a pénzt a doki. Nekem ez a cím és az alatta látható szöveg ezt sugallta. Újra elolvasva talán Önnek is…
Rendben, kedves körorvos. Valóban értelmezhető úgy is, hogy vagy fizet az elfekvőért, vagy vigye a fenébe az öreget. Jó, ebben olvasatban valóban nem a saját zsebéről lenne szó.
Kíváncsi lennék az Ön véleményére, ha így kell értelmezni a címet és az alatta olvasható szöveget, akkor mit tegyen az az ember, akinek azt a feladatot adja az orvos, vagy az egészségügy, hogy azt az idős embert, aki valószínűleg végigdolgozta az életét, fizette a TB-t, jogosult és szüksége van orvosi ellátásra, kiveti magából az egészségügy, az orvos, akinek az élet megmentése a feladata egyszerűen egy ápolásra szoruló beteget elküld a kórházából. Mit tehet egy felnőtt, valószínűleg dolgozó ember, aki nem orvos és talán nem is ápoló, nem képes megfelelő szaktudással ellátni az apját, és nincs napi 2000 Ft-ja az elfekvőre, mert esetleg maga is segítségre szorul.
Írta, hogy vegyük tudomásul, hogy aki megszületik, az meg is fog halni. Hát persze, de addig embertelen körülmények között kell élnie? Aki beteg, vagy idős, vagy mindkettő, az haljon meg mielőbb, hogy ne kerüljön pénzébe az eü-nek? Talán le kellene lökdösni őket a Tajgetoszról, vagy elküldeni a hegyekbe? Hány éves Ön doki?
Idézem ismét Vicát: “Az orvosi műhibaperekkel kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy ha valakinek félre kezelik a gyerekét, és az orvos hibájából, tudatlanságából vagy figyelmetlenségéből meghal, azt az orvost be lehessen perelni. Ön mit tenne, ha egy kollégája trehánysága miatt meghalna a gyermeke, aki az élete értelmét adta?”
Először is tegyük félre a gyermekkultuszos érzelmi megközelítést. Másodszor: a “félrekezelés” pejoratív, inkább azt kéne mondani, hogy -általában persze az utólag nagyon okosak szerint- nem a legmegfelelőbb, legcélravezetőbb kezelési eljárást alkalmazták. Hisz’ minden ember egyedi eset, egyedi reakciókkal.
Az orvosi “tudatlanság” tág fogalom, a polihisztorok kora igenis lejárt, senki sem lehet minden tudásnak kútfeje. Nem vagyunk mi istenek! A 6 éves egyetem, és a további 4-5 éves szakvizsgákra készülések, a folyamatos szintentartó továbbképzések ellenére sem tudunk “mindent”.
És igenis lehetünk fáradtak, néha akár többé-kevésbé “figyelmetlenek”, sőt tévedhetetlenek sem vagyunk. Bizony nem, SENKI sem az!!!
“Az orvost be lehessen perelni…” Hurrá, szemet, szemért, fogat fogért!
Cui prodest? Kinek használ? “Hogy “többé ne fordulhasson elő!” ?!? Hát bizony elő fog fordulni, akár hasonlóképpen! Nem rettegésből, a félszből kéne gyógyítani. A túlzott defenzív (védekező) medicina nagyon káros tud lenni, és fölöttéb költséges, szinte bénítólag hat!
Egyébként nem az orvost, hanem a “szolgáltatást nyújtó eü. intézményt” lehet beperelni. Az külön csapás az orvos számára, ha eü-i (kényszer)vállalkozó, mivel a kötelező felelősségbiztosítása még az utóbbi időkig is csak 5M Ft-ig terjedt, azon felül saját vagyonával felel a megítélt, akár több tízmilliós kártérítési díjakért. Amit nem szándékosan követett el.
Svédországban, Franciaországban az állam biztosít több milliárdos alapot az orvosi “műhibaperek” fedezetére. Mert ott felfogták, hogy az eü. veszélyes üzem, és a kiművelt emberfőt, a (szak)orvost nem lehet, nem érdemes hajléktalanná tenni, sutba vágni egy-két tévedéséért, amikor akár százezres nagyságrendű egyéb korábbi és jövendőbeli betegtalálkozásaiban jól teljesít… Az USA-ban pedig már limitálni próbálják a mesterségesen a csillagos égig felszökő kártérítési összegeket.
Hát én bizony nemigen “perelnék be” orvos kollégát. Egy hozzátartozó elvesztése igenis “megfizethetetlen”. Nem állna szándékomban nyerészkedni rajta. Nem úgy, ahogy a hiéna, hullarabló felperes ügyvédek felsrófolják, és forintosítják a saját 30-40%-os “siker”díjukért. És ahogy felpiszkálják a hozzátartozókat, ők, mint nagy “szakértők”…
Ha valami kifogásom támadna, azt félrevonva, négyszemközt tisztáznám vele, próbálnám megérteni ő szempontjait is. Tudom, hogy jogi úton nem lehet meg nem történné tenni a dolgokat, és “nevelési, kiokító célzatból” sem célravezető jogászokhoz fordulni. A bosszúállás nagyon “sekély kéj”. Neki is van egyébként lekiiismerete. És végül úgyis Istennél lesz az ítélet.
Kedves körorvos!
Szerintem sem lehet pénzzel kárpótolni egy, az orvos trehányságából elveszített gyereket. Azt semmi sem kárpótolhatja. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy igencsak oda kellene figyelni arra, hogy egy orvos milyen gyakorisággal hibázik, hány embert tesz betegebbé, esetleg hányan halnak meg miatta. Nem végeztem orvosi egyetemet, tehát csak gondolom, hogy az orvosin sem mindenki végez “vörösdiplomával”. Lehet ott is rosszabb jegyet kapni, s talán át lehet bukdácsolni egyik évről a másikra is. Javítson ki bátran, ha tévednék. Ha mégsem tévedtem volna, akkor egy ketteske orvos – még ha a diplomája után gyakornokoskodott is – nem biztos, hogy rábíznám a gyerekeimet, ha láthatnám a bizonyítványát.
Szerintem azért van szükség felelősségre vonásra, mert ha nem tudódnak ki ezek a “hibák”, akkor az nagyon veszélyes. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a pénz ebben az esetben szerintem maximum a temetésre kellene (kivéve, ha nyomorékká válik valaki), inkább arra lenne szükség, hogy a sorozatosan hibázó orvos keressen más megélhetőséget.
Vica írta: “Ezt a cím csöppet sem sugallhatta, ugyanis, mint a kép alatti vastagon szedett szövegből is olvasható, a Délpesti kórházban ápolták a papát, az ottani orvos “kedves tanácsa” volt a címben szereplő mondat, amiértis nem hajlandó tovább ápolni ott, ahol eddig kezelték, csak ha fizet. Magyarul maradhatott volna a Délpestiben, és nagy valószínűséggel nem az eü. pénztárba, vagy a kórház kasszájába kérte a pénzt a doki. Nekem ez a cím és az alatta látható szöveg ezt sugallta.”
Hát éppen azt írdogálom, a rossz sugallatokat kárhoztatom!
A napi gyakorlatból mi, orvosok tudjuk, hogy egy aktív belosztályon általában 8 napot szoktak, és “lehet” lenni. Utána az OEP már egészen másként finanszíroz, ezzel is kényszerítve az osztályokat a lehetőség szerinti gyors kiviszgálásra, kezelésre, mert aztán jönnie kell a következő betegnek.
Manapság már az oszt. vez. főorvosok-még ha a cikk címében, ill. vastag betűs bevezető részében azt próbálná is dezinformálni- nem tehetik meg azt, hogy hetekig “bújtatják” ápolási esetként az osztályukon a “kedves” beteget. Tételes betegforgalmi jelentést adnak le ők is, az osztályos orvoson IS múlik a kórismézés, és elég komoly ellenőrzés folyik-ha nincs súlyos szövődmény, komplikáció, a beteget vagy haza kell bocsátani, vagy átkerülhet a részleges térítésű ápolási osztályra. Az oszt. vez. főorvos erről, és csak erről tájékoztathatta a hozzátartozót. Az esetleges félreértés, vagy utózöngék, felhangok, média interpretálás már egy egészen más történet. Inkább no comment tovább…
Más: nem mindent a hozzátartozónak “kell” fizetni. Általában a beteg nyugdíjat, vagy egy részét használják fel a napi díj fizetésére.
A “szív megszakad” érzelmi húrokat persze lehet pengetni, de a perspektíva a 3 millió elfekvő országaként nem nagyon biztató… Az eü-i és szociális ellátó rendszer nem lesz képes kezelni az ezzel járó problémákat. És nem az orvosok miatt…
Körorvos….Elképedve olvasom sorait (úgy kerültem erre a blogra, hogy ápolási intézményt keresek 90 éves édesanyámnak, akit nem áll módomban anyagi és fizikai erőnléti okok miatt otthonomban napi 24 órán át ellátni)….Vica többnyire a paraszolvenciára hívta volna föl a figyelmét, amit Ön ügyes(kedő) mondatokkal azonnal hárít…egészségügyi helyzet, politika, sajtó tálalása (komolyan mondom egy hiéna ügyvéd sem csinálhatná jöbban ). A probléma az egészségügyi dolgozók elhivatottságában van. Ajánlom szíves figyelmébe a http://csepel.info/?p=14932 blogot. Ha belenéz majd, talán megérti, hogy mi is a tényleges problémája a rászoruló embereknek.