Origo
Felbukkanásuk sokakat összezavar: egyesek nem hiszik el, hogy cigánnyal állnak szemben, mások külföldinek nézik, vagy arról győzködik őket, hogy valójában nem is cigányok – mondják az [origo] által megkérdezett diplomás romák, akiknek a főiskolai vagy egyetemi papír nem sokszor könnyíti meg az életét. A kormány 200 diplomás cigányt venne fel a közigazgatásba, de szerintük ez csak csepp a tengerben, és ellenkező hatást is kelthet.
Bajnai Gordon miniszterelnök szeptember közepén jelentette be, hogy a kormány 200 diplomás romának biztosít helyet a közigazgatásban. A kormány célja a cigány értelmiségi elit megerősítése. A programra pályázniuk kell a diplomás romáknak, a felvetteknek két évig biztos helye lesz az állami szférában. “Úttörők lesznek, ami nem könnyű feladat” – mondta Bajnai a Romaversitas Alapítvány tanévnyitóján a felsőoktatási ösztöndíjas cigány fiataloknak.
Az [origo] három diplomás romát kérdezett arról, elég-e a felsőoktatási papír ahhoz, hogy ne cigányként kezeljék őket a mindennapokban. Olyan embereket kerestünk, akik nem vagy alig vállaltak szerepet a közéletben, nem foglalkoztak kisebbségi politikával, és jellemzően nem vesznek részt a roma közéletben, egyszerűen csak megpróbálnak boldogulni a mindennapokban – olyan közegekben, ahová a cigányok csak nagyon ritkán kerülnek be.
“Miért ne legyek indulatos?” – Tóth Olivér, költő, pincér és szociális munkás
A 27 éves Tóth Olivért már gyerekkorában is koravénnek tartották a barátai. Egy Miskolc melletti kis faluból, egy nádfedeles vályogházból indult, tanult bányásznak, dolgozott pedagógus asszisztensként, parkolóőrként és a hajléktalanellátásban, szociálpszichológus diplomát szerzett, közben pedig költő lett, szerinte már ismerik a nevét a művésztársaságokban. Most éppen pincérként dolgozik, de szeretne egy saját alapítványt létrehozni.
Neki mindig természetes volt, hogy többet kell nyújtani, szinte mindenütt – iskolákban, munkahelyeken – egyedüli cigánygyerek volt. “Mindenhol ott volt a levegőben, hogy nem szívesen látnak” – mondja. Egyszer a diplomásmunkanélküli-központban megkérdezte tőle az ügyintéző, hogy sok ruhája van-e. “Azt mondta, reméli, hogy nem, mert akkor nem kell sokat csomagolni, mielőtt visszamegyek Borsodba” – meséli. “Az segített, hogy emberek vettek körbe sokszor. Nekik nem voltam cigány, az Olivér voltam.”
Sokszor nézik töröknek, arabnak, pakisztáninak, tunéziainak, vagy angolul szólnak hozzá, mert olyan helyeken bukkan fel, ahol nincsenek cigányok. “Vannak, akik azt mondják, te nem olyan cigány vagy. Miért, milyen vagyok, jó cigány? Muszáj lenne koszosnak lennem? A jeles diploma származástól függ?” – kérdezi.
Szerinte Magyarországon “nincs otthonérzés”. “Cigánynak már nem vagyok jó, de a többséghez sem tartozom. Magyar vagyok, és nincs hazám. Miért ne legyek indulatos, vagy sértődött?” Úgy érzi, Magyarországon csak bevándorlónak vagy parazitának tekintik a cigányokat, ez veszi rá sokszor a második generációs roma értelmiségieket, hogy letagadják vagy megpróbálják elfelejteni a származásukat. Feladják magukat, mert félnek, mondja, részben azért, mert kikényszerítik ezt belőlük. Magyarországon szerinte nehezen viselik el a karakteres embereket. “Vagy eladod magad, vagy menj a fenébe. Ennek a hozzáállásnak ki kell halnia. Multikulturálisnak kellene lenni, ez a társadalom kurvára nem az.”
“Meg kell vívni a harcodat” – egy magyar-történelem szakos gödöllői tanárnő
A névtelenséget kérő gödöllői nő a város egyik általános iskolájában tanít hét éve. Az ELTE tanárképzőjén végzett, akkoriban hatkor kelt, hogy Gödöllőről beérjen a főiskolára, és öt órára ért haza, a férjéhez meg egy kisgyerekhez. Abban az iskolában tanít, ahová ő maga is járt, több kollégája a tanára volt. Azt mondja, nem biztos benne, hogy sikerülne tanári állást találnia egy olyan helyen, ahol nem ismerik.
Őt is nézték már külföldinek, például brazilnak, spanyolnak. “Előfordult, hogy a főiskolán a barátaim a cigányokat kritizálták. Megkérdeztem, hogy miért előttem beszélnek így. Azt mondták, de hát te nem is vagy cigány” – emlékszik vissza. “Gondolom, azt gondolták, egy cigány nem jár főiskolára. Pedig a cigányok nem csak rózsás szoknyában járnak” – teszi hozzá.
A tanárnő azt mondja, ma már szinte sehol nem éreztetik vele, hogy nem látják szívesen, de sokáig volt olyan érzése, hogy először el kell fogadtatnia magát. “A saját harcát minden cigány embernek meg kell vívnia”. Ma már máshogy viszonyul ehhez, az iskolában például már szakmailag akarta elfogadtatni magát, és büszke a származására.
Fájdalmas élményei azért vannak. “Többen mondták már, hogy én olyan más vagyok. Azt gondolják, hogy ez olyan nagy dicséret. Nem vagyok más, a személyiségem egy része, hogy cigány vagyok.” Az egyik szomszéd utólag elárulta neki, hogy annak idején sokáig gondolkodott, megvegye-e egyáltalán a házat, mert látta, hogy cigányok laknak mellette. Ezt a mi verandánkon ülve mesélte el – mondja.
A másik irányból is érkeznek néha furcsa reakciók. Több gödöllői roma nem köszön neki, mert azt hiszik, hogy beképzelt – ezt az egyik férfitól hallotta, akit végül sikerült szóra bírnia. A tanárnő azt mondja, reméli, hogy az iskolában tanuló roma gyerekeknek példa lehet, hogy belőle tanár lett. Sokszor ugyanis “csak állnak értetlenül, nem tudják, hogyan kezeljenek egy cigány tanárt”. Szerinte a cigányságnak el kellene kezdenie egy mentalitásváltást és végre komolyan venni a tanulást. “Igaz, ha én is egy faluszéli putriból jöttem volna, nem biztos, hogy itt lennék.”
“Nem, a tanár úr nem cigány” – Lakatos Tibor, történelem- és hittantanár
Az orosházi férfi szerint ritkán érte igazságtalanság, ezt szerinte a “jó természetének” köszönheti. Szegeden, a főiskolán nem volt sem előny, sem hátrány a cigányságom – mondja. Szerinte nem az a gond, hogy cigánynak nézik, hanem, hogy rosszat társítanak a szóhoz. “Amikor bemész egy boltba, nincs rád írva, hogy diplomád van. A kollégiumban viszont sokat beszélgettem a diákokkal, és többen mondták, hogy megváltozott a képük a cigányságról, és erre büszke vagyok”. A főiskola után előbb Orosházán talált állást egy evangélikus iskolában, majd Tiszakécskére került egy református iskolába.
Szerinte szerencséje volt, mert a szülei és a tanárai odafigyeltek rá. “Nem rajtam múlt, hogy hova születtem. Ha öt kilométerrel arrébb, a cigánytelepre születek, nem lennék itt, talán már gyerekként kukáztam volna.” Ennek ellenére a gyerekkora jó részében másnak érezte magát, mint a többiek. A rendszerváltás utáni “szkinhedhullám” idején előfordult, hogy egy szó nélkül belerúgtak az utcán. Az viszont nem fordult elő, hogy az után is bántottak volna, hogy megismertek – teszi hozzá.
Az iskolában szerinte nincsenek konfliktusok a cigány és nem cigány gyerekek között, az is előfordult, hogy a cigánykérdésről beszélgettek az órán. Arra jutottunk, hogy nem szabad általánosítani, hogy látni kell, hogy nagyon sok cigány egész életében dolgozik, és hogy öltönyben, jómódban is követnek el bűnöket az emberek – mondja. Azért előfordul, hogy a gyerekek “elszólják magukat”, cigányoznak. “Közbeszólok, hogy itt vagyok, nézz rám. Furcsán néz, le sem esik neki, hogy én is az vagyok, pedig már két éve tanítom” – mondja nevetve.
A kérdésre, hogy a származását szégyellte-e valaha, azt válaszolja: utoljára a gyerekkorában fordult elő, hogy azt kívánta, bárcsak ne lenne cigány. Azóta viszont rájött, hogy sok jót köszönhet a cigányságának. “Nem kell másokkal elfogadtatnom magam. Istennek, a családomnak meg magamnak akarok megfelelni”.
Romakvóta után magyarkvótát is! Bajnai által meghirdetett program szerint a cigányok részesedését az értelmiségi pályákon pozitív diszkriminációval kell növelni. Jó rendben, de akkor a magyarországi magyarok részesedését is emeljük az arányszámuknak megfelelően a jólfizető bankszektor, média, stb. állásokban. Magyarországon van 13 nemzetiség és két etnikum. A 14-dik nemzetiséget, a magyarországi magyarokat is egyenlő elbánásban kell részesíteni a másik 15 csoporttal, bármely csoport kiemelése/háttérbe szorítása NUMERUS CLAUSUS!!!
nácifaszistaraszistaklerikálisantiszemitarevizonistasoviniszta
lendvaiildikóellenesbőrfejűbeszéd
Ide a Bánásmóóód Hivatalt!
Nem vagyok híve annak, hogy százalékokban határozzák meg, hogy mely csoport, hol mekkora arányban legyen jelen. Igaz ez például arra is, amikor a nő – férfi arányszámok kerülnek terítékre a gazdaság, vagy a politikai döntéshozatal egyes szegmenseiben. Mindig elítéltem az olyan rendszereket (volt belőle a 20. században bőven), mely nem az egyén képességeit vizsgálta a munkaerőpiaci elhelyezkedés esetén, hanem származását (faji, vallási, vagyoni stb.).
Annak sem vagyok híve, hogy egy diplomás, vagy szakképzett cigány származású embertől többet várjanak el a hasonló beosztásban lévő nem cigány kollégáihoz képest.
Az országnak jót tenne ha fokozatosan emelkedne a közigazgatásban, az oktatásban (stb szektorokban) a cigány származásúak aránya. Ezt nem hatalmi erővel kell kikényszeríteni, hanem képzéssel.
folyt.köv
Öt fontos tény (amiről sokan nem mernek beszélni):
1. Összességében ma Magyarországon túl sok diplomás van (ezt csökkenteni kell),
2. A középfokú oktatást lezüllesztették (gimnázium és szakképzés egyaránt, szakmunkáshiány alakult ki),
3. A cigányok körében nagyon alacsony a középfokú és felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. (Ezt növelni kell)
4. A munkaerőpiacon esetenként olyan elvárásokat támasztanak a munkaadók a munkavállalókkal szemben, melynek a gazdasági tevékenység folytatása során nincs pluszhozama, a termelékenységet és a gazdasági eredményességet nem javítja, viszont a munkavállalói oldalon kiadásként jelenik, meg tehát összességében forrásokat von el a társadalomtól, és nem generál értéktöbbletet.
5. A rendszerváltozás óta kezd kialakulni egy 21. századi újértelmiségi (legalábbis magát annak gondoló és a többi társadalmi osztály fölé helyező) réteg, melynek kivagyi, pökhendi, lekezelő viselkedése és napi tevékenysége akadályozza az alsóbb (szegényebb) rétegekből származó tehetségek kibontakozását, és fokozza a társadalmi feszültségeket.
Ez így van.
Azt meg sok jogvédő nem is firtatja, hogy ez diszkrimináció. Cigányokat pozitívan, másokat negatívan.
Úgy nem lehet felzárkóztatni, hogy többletjogokat kap valaki másokkal szemben. De ez is jó egy kis feszültségkeltésre.
Magyarkvóta azt jelenti, ha a 14-dik nemzetiség, a magyarországi magyar aránya Magyarországon mondjuk 90%, akkor a jólfizető munkahelyeken (bankszektor, média, stb) is megilleti a 90% részesedés, nemcsak a kapánál és az esztergepadnál. Minden más megoldás NUMERUS CLAUSUS!!!
Cigányok támadtak egy 5 éves gyerekre fényes nappal a Blaha Lujza téren. k.hu
Ha már az oktatásnál tartunk:
Kedves Kovács Ernő!
A hír valószínűleg igaz lehet, sajnos az én fiamat is megtámadták egyszer azon a környéken csak úgy…
Mégis úgy érzem, ez a hozzászólás valahogy nem passzol a diplomás cigányok cikkéhez. Netán úgy gondolod, hogy összefogtak a diplomás cigányok, akiknek a kormány most állást kínál, s a VIII. kerületben rátámadtak egy 5 éves gyerekre???
A diplomás cigányokkal kapcsolatos kérdésben pedig az a véleményem, hogy talán nem kellene cigánykérdést csinálni, ha kiderül, hogy egy népcsoportból x-en lediplomáztak. Kíváncsi lennék rá, hogy hová kerül majd az a 200, bizonyára rátermett diplomás cigány fiatal. Épp volt ekkora számú üresedés? Esetleg épp 200 olyan egyéb származású diplomás dolgozott a közszférában mostanáig, akiket nem megfelelő munkájuk miatt el kell bocsátani, s a helyükre tenni az új embereket?
Netán arról lenne szó, hogy az állam pénzén (vagyis a miénken) kreálunk új, eddig nem létező, tehát valószínűleg szükségtelen, de jól fizető állásokat csak azért, hogy elmondhassák egyesek, 200 diplomás cigány dolgozik az állami szférában. Erre igazán büszkék lehetünk, ha így teszünk!
Mi a fészkes fenéért kell bárkit másként megítélni, mint annak alapján, mit tett le az asztalra? Mennyi tudása van, stb. Tény, hogy nem könnyű a mai viszonyok között bekerülni egy-egy jobb, biztos megélhetést nyújtó munkahelyre, és sokszor szükség lehet egy jó sógorra, komára, cimborára. Miért nem hisszük el a diplomás cigányokról, hogy képesek a maguk erejéből feltornázni magukat? Ismerek jónéhány cigány családot, s látom, hogy a szükség olyan jó képességekkel áldotta meg őket, hogy a jég hátán is megélnek, segítik, támogatják egymást, és sokszor olyan dolgokat alkotnak, amikre joggal büszkék lehetnek.
Talán nem kellene elvenni tőlük a lehetőséget, hogy önerőből küzdjék föl magukat bármekkora magasságokba, hiszen szerintem igenis képesek rá. Talán nem kellene fölöslegesen atyáskodni felettük, hiszen épp Ők azok, akik bizonyítottak, hogy igenis képesek lediplomázni és sokminden egyébre is, csak hagyni kellene őket. Netán közeleg a választá???
Gordon!
Végre értelmes felvetések. 🙂
“1. Összességében ma Magyarországon túl sok diplomás van (ezt csökkenteni kell),”
Ezzel nem értek egyet. Túl sok van bölcsészből, de túl kevés van a magas hozzáadott értéket termelő, versenyszférát megtöltő diplomásokból (pl. mérnökből túlkereslet van, de egy jó informatikus vagy közgazdász sem böngészi sokáig az álláshirdetéseket). A magasabb hozzáadott értéket termelő iparágakat kell idevonzani, a futószalagmunka ugyanis a távol-keleti futószalagmunkához képest nem túl versenyképes.
“2. A középfokú oktatást lezüllesztették (gimnázium és szakképzés egyaránt, szakmunkáshiány alakult ki),”
Ez igaz. Jó szakmunkásból hiány van.
“3. A cigányok körében nagyon alacsony a középfokú és felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. (Ezt növelni kell)”
Ez csak rajtuk múlik. Nem papírból van kevés, hanem elhatározásból és tehetségből.
“4. A munkaerőpiacon esetenként olyan elvárásokat támasztanak a munkaadók a munkavállalókkal szemben, melynek a gazdasági tevékenység folytatása során nincs pluszhozama, a termelékenységet és a gazdasági eredményességet nem javítja, viszont a munkavállalói oldalon kiadásként jelenik, meg tehát összességében forrásokat von el a társadalomtól, és nem generál értéktöbbletet.”
Ez sajnos igaz. De csak ott tudják ezt megtenni, ahol túlkínálat van munkaerőből. A versenyképesebb szakmákban ez nem így működik. Ez ellen csak a munkaerőkereslet és -kínálat átalakulása jelent megoldást, adminisztratív szabályozókkal csak kontraszelekció érhető el, nem eredmény.
“5. A rendszerváltozás óta kezd kialakulni egy 21. századi újértelmiségi (legalábbis magát annak gondoló és a többi társadalmi osztály fölé helyező) réteg, melynek kivagyi, pökhendi, lekezelő viselkedése és napi tevékenysége akadályozza az alsóbb (szegényebb) rétegekből származó tehetségek kibontakozását, és fokozza a társadalmi feszültségeket.”
Nem vagyok szociológus, nem végeztem ilyen kutatásokat, de a saját tapasztalataim ezt eddig szerencsére nem igazolják, lévén hogy én magam sem a Rózsadombon születtem, mégis hagyják kibontakozni a tehetségemet.
Vica!
Egyetértek. Ha tehetséges, hadd boldoguljon, nem kell neki protekció, mert az csak ellentétes hatást vált ki a körülötte lévőkből. A lehetőség mindenkinek adott.
A Gyurcsán fia, is mint halottuk egy ilyen lezüllesztet középiskolába végezte el tanulmányait, ahol még tisztességes végzetségü – tanarak sem voltak. Nem véletlenül történelemből a középkorig jutottak csak el.
Nem értettem, hogy apuka, ha már iskolát kreált csemetéjének, miért csak szedett-vedett pedagógusokra képesítés nélküli tanitokra tellett. Vagy talán tudta, hogy csemetéje érettségijét tanári segítséggel így vagy úgy megszerzi.
De egyáltalán tudás hiányában minek neki az érettségi. Hiszen az anyagi hátért az apuka Gyurcsán már rég „összehazudozta” – igaz – „majd beledöglött”.