Csepel.info

Index

A romákkal kapcsolatos közkeletű nézetek közül az egyik legelterjedtebb vélekedés – amit egy kutatás szerint a magyarok nagyjából kétharmada oszt –, hogy a cigányság és a bűnözés között szoros kapcsolat áll fenn. Sorozatunkban a cigányokkal kapcsolatos nézeteknek járunk utána. Szó volt már a segélyekről, a romák munkaerőpiaci helyzetéről, arról, hogy ki a cigány, most a bűnözést és a rendelkezésre álló tényeket vizsgáljuk meg közelebbről.

Állítás: A börtönben mindenki cigány.

Válasz: Utoljára a kilencvenes évek végén készült az elítéltek etnikai hátterét vizsgáló börtönkutatás. Akkor a fogvatartottak nagyjából 30-50 százaléka volt cigány. A börtönökben tehát arányaiban valóban több a roma származású ember, mint azt társadalmi arányszámaik alapján várnánk.

Magyarországon a bűnözők etnikai hovatartozásáról a rendszerváltás óta nem gyűjt adatot a végrehajtó- és igazságszolgáltató hatalom, így hivatalosan senki nem ismeri a bűnözők származását. A kérdés érzékeny: politikai, ideológiai túlfűtöttsége miatt a tudomány is igen ritkán feszegeti az etnikai-, nemzetiségi csoportok bűnelkövetési jellemzőit. Magyarországon a rendszerváltás előtt létezett ugyan származáshoz köthető bűnügyi statisztika, a rendvédelmi szervek használták is a cigánybűnözés kifejezést, de ezt a gyakorlatot az első demokratikus kormány kisebbségjogi megfontolásokból azonnal megszüntette. Így mindenkitől, aki ma a cigányok hazai bűnözésének szaporodásáról érvel, érdemes megkérdezni, mi alapján mondja ezt? Átfogó, országos adatokra biztosan nem támaszkodik, olyan ugyanis nincsen.

A börtönökben lévő cigányokról csak tudományos kutatásokból tudhatunk, tudhatnánk bármit, de meglehetősen kevés ilyen jellegű felmérés ismert, ezek mindegyikénél a romák vizsgálatánál szokásos probléma állt fenn: kit tekintsen a kutató cigánynak? Aki saját magát cigánynak vallja? Esetleg, aki úgy néz ki? És mi van, ha valaki úgy néz ki, de nem is cigány?

Mindkét eljárásra akad példa: Huszár László szociológus a kilencvenes évek végén önbesorolás alapján végzett cigánykutatásokat börtönökben, vagyis azokat tekintette romának, akik magukat annak vallották. Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa pedig figyelmen kívül hagyta az önbesorolást és saját maga ítélkezett arról, hogy az elítélt cigány vagy sem. Kialakított egy „asszimiláns” cigány kategóriát, amelybe saját szempontjai szerint sorolta be a magukat nem cigánynak vallók egy jelentős részét is.

A módszerektől függetlenül a kutatásokból az derült ki, hogy a társadalomban becsült számarányukhoz (6-8 százalék) képest sokkal több roma van a börtönökben. A számok azonban a kutatásokban jelentősen eltértek: Huszár László a kilencvenes évek végén végzett vizsgálatai szerint az elítéltek 30-35 százaléka, Póczik Szilveszter hasonló időszakbeli vizsgálata szerint az elítéltek fele roma.

Állítás: A cigányok brutálisak, erőszakos, emberellenes bűncselekményekben jeleskednek.

Válasz: A hirtelen felindulásból elkövetett emberölés nem gyakoribb a romáknál, így nem igaz az az állítás, hogy a cigányok indulatosabbak lennének másoknál. Kevésbé fordulnak családtagjaik ellen, viszont vagyonellenes, piti bűncselekményeket gyakrabban követnek el.

Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) a Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére 2008-ban az életfogytig tartó szabadságvesztést vizsgálta és az elkövetőket származásukról is megkérdezte. Az intézet kutatásából az derült ki, hogy a legbrutálisabb bűncselekmények elkövetői között arányaiban kevesebb a cigány, ugyanakkor náluk gyakoribb, hogy a deviáns, bűnözői karrier vége az emberölés, azaz hosszabb kriminális előélettel rendelkeznek.

Szintén ebből a kutatásból derült ki, hogy családban a romák sokkal kevésbé ölnek: a családtag vagy rokon sérelmére elkövetett emberöléseket csupán 10 százalékban követték el roma elítéltek. A szoros családi kör, ahol apa, anya és gyermek él egy háztartásban a magyar családokra jellemzőbb, és ha egy ilyen családban a családfő rátámad egy családtagjára, nincs potenciális visszatartó erő, ami megfékezhetné. Ellenben a roma családokra jellemző a nagycsalád, ahol több generáció is együtt él, többen vannak, és így a gyilkosság megelőzésére nagyobb az esély, hiszen az elkövető felett nagyobb a kontroll, mondta Solt Ágnes, az OKRI munkatársa.

„Eltérést tapasztaltunk roma és nem roma származásúak között aszerint is, hogy az áldozat és elkövető között milyen viszony volt a gyilkosság előtt. A roma származású elkövetők a nem romáknál kisebb arányban ölték meg áldozatukat azért, mert korábban konfliktus állt fenn közöttük. Így cáfolható az a feltételezés, hogy a romák impulzivitása, érzelmi alulkontrolláltsága miatt elkövetett emberölések gyakoribban lennének, mint a magyarok körében hasonló okból elkövetettek” – mondta Solt Ágnes.

Állítás: Azért van több cigány a börtönökben, mert a bűnözés a cigányok vérében van.

Válasz: A bűnözésnek nincs semmilyen genetikai magyarázata, soha, semmilyen tudományos kutatás nem bizonyította, hogy lenne. Arányaiban valóban több roma származású ember van a börtönökben, mint Magyarországon, azonban ennek főként szociális, iskolázottsági okai vannak, és többféleképpen hat rá a romákkal szembeni személyi és intézményi előítéletesség is.

Bár közel tíz éve nem volt kutatás erre vonatkozóan, társadalmi arányukhoz képest feltehetően ma is nagyobb a romák aránya a börtönökben. Ez a jelenség több mindennel magyarázható.

Az egyik legerősebb hatással a rossz társadalmi helyzet lehet: Dr. Tauber István kriminológus már 1982-ben amellett érvelt, hogy a bűnözés nem etnikai, hanem szociális kérdés. Elemzése szerint a a cigányság bűnözésének mértéke semmivel sem nagyobb, mint más, hasonló társadalmi helyzetű csoportoké.

Szerepet játszhat az alacsony iskolai végzettség: Huszár László és Póczik Szilveszter már idézett börtönfelméréseiből az derült ki, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak és elsősorban a fiatal férfiak börtönbekerülési esélyei jóval magasabbak, mint minden más csoporté. Huszár László a megkérdezettek önbesorolására alapozott börtönfelméréseiben megállapította, hogy a fogvatartottak többsége alacsony iskolázottságú: a nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzettek aránya az egész börtönnépességben magasabb, mint a teljes népességben. Tehát a romák körében jellemző sokkal alacsonyabb iskolai végzettség eredményezheti azt a látszatösszefüggést, hogy a börtönökben mindenki cigány. „Nagyjából ennyit lehet tudományos igénnyel állítani a romák magasabb kriminalitásáról. Ha van ma Magyarországon „kisebbségi bűnözés”, akkor az az iskolázatlanság következménye. Alapos felmérések és szakszerűen, a jogi normák figyelembe vételével nyert adatok hiányában minden más tényként kezelt hipotézis vagy a tudományba beemelt közbeszéd” – fogalmaz Örkény Antal és Vári István a Fundamentumban.

A szegénység, rossz társadalmi helyzet és a bűnözés egyébként nem csak Magyarországon mutat összefüggést. A hazai cigánysághoz hasonlóan leszakadt helyzetben lévő kanadai őslakosok szintén sokan vannak a helyi börtönökben. Míg a kanadai társadalom három, addig a fogvatartottak húsz százaléka őslakos.

A helyi kriminológiai kutatások szerint az őslakosok által elkövetett bűncselekmények különböznek azoktól, amiket a nem őslakosok követnek el. Főként vagyon elleni, piti bűncselekményekben jeleskednek, és a személyek ellen irányuló támadások csak tíz százalékban vannak jelen.

Póczik Szilveszter kutatásai szerint a magyarországi romák bűnelkövetői magatartása a fentiekhez hasonló: ők is kisebb jelentőségű bűncselekményeket követnek el. Ezt írja: „Az elkövetők jelentős része családi-neveltetési tekintetben hátrányos helyzetűnek mondható, ennek mutatói a cigány csoport felé jelentősen emelkednek. A roma származásúak a magyaroknál korábban kezdik bűnözői karrierjüket, az első cselekmény elkövetését rendszerint aktívan támogatja a baráti kör. Mindhárom csoport – legfőképpen a cigány származásúak – leginkább a haszonszerzést jelöli meg a bűnelkövetés céljaként” – fogalmaz a Roma kisebbség szociológiai problémái című 2003-as tanulmányában.

Az sem mindegy, hogy az igazságszolgáltatás különböző egységei hogyan bánnak a társadalom leginkább elutasított kisebbségi csoportjának tagjaival. Az általunk megkérdezett szakértők szerint az intézményi előítéletesség erőteljes hatással van a roma bűnelkövetők kezelésére. Nem csoda, ha a rendőr, bíró előítéletes, hiszen a Magyar Agora előítéletkutatás szerint napjainkban a teljes magyar felnőtt népesség 80 százalékánál figyelhető meg erős, sőt sokszor szélsőséges formában is felszínre törő roma ellenesség.

A Magyar Helsinki Bizottság 1998 és 2002 között 1200 lopási és rablási ügyet elemzett. Azt vizsgálták, hogy a büntetőeljárásban és a bíróság ítéletében szerepet játszik-e az etnikai hovatartozás. Az elemzés eredménye szerint a felnőtt roma vádlottakat azonos vádpontokért a nem romáknál nagyobb arányban ítélték szabadságvesztésre. A Bizottság újabb, 2008-as kutatása szerint a rendőri gyakorlatban egy cigány állampolgárnak háromszor akkora esélye van arra, hogy rendőr igazoltassa, mint egy nem cigánynak. A jogvédő szervezet hat hónapig három magyar rendőrkapitányság igazoltatási gyakorlatát vizsgálta. A Budapest VI. kerületében, Kaposváron és Szegeden végzett elemzések szerint a romákat érinti a rendőri igazoltatások 22, a konkrét indok nélkül végzett igazoltatások 28 százaléka. A Tárki 2005-ös vizsgálata is foglalkozott a kérdéssel: azt mutatta ki, hogy a rendőri állomány egy részében erősek az etnikai előítéletek.

Állítás: A rendszerváltás óta nőtt a romák bűnözési kedve.

Válasz: Lehet, hogy a szegény, iskolázatlan emberek, és a romák kriminális aktivitása is nőtt, ez azonban csak feltételezés, nincsenek adatok ennek alátámasztására, és cáfolatára sem.

A rendszerváltozást követő hét évben az ismertté vált bűncselekmények száma megháromszorozódott, majd némi csökkenés után ma is kétszerese a 1980-as évekének. Lehet, hogy az iskolázatlan emberek, és a romák kriminális aktivitása is nőtt, ez azonban csak feltételezés, nincsenek adatok ennek alátámasztására, és cáfolatára sem. „Csak jelzésszerű felmérések vannak a kisebbségi, elsősorban cigány kisebbség kriminalitásáról. Ugyanakkor a közbeszédnek, sőt már a politikai diskurzusnak is állandóan jelenlévő témája a cigányok magasabb bűnözési hajlandósága. Eltekintve a már vázlatosan érintett börtönbe kerülési esélyről, a romák magasabb bűnözési hajlandóságáról senki sem állíthat semmi bizonyíthatót, csak feltételezésekkel élhet” – írja Vári István és Örkény Antal a Fundamentumban.

index.hu

This entry was posted on 2009. szeptember 9. szerda at 20:20 and is filed under Nemzeti és etnikai kisebbségek. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.