Csepel.hu
Éppen száz éve 1917. október 5-én született Szabó Magda írónő. A kerek évforduló alkalmából a Csepeli Városkép Kft. egész napos programmmal, színes előadásokkal tisztelgett az írónő gazdag életműve előtt.
A születésnapi megemlékezés egyben névadó ceremóniára is volt, hisz a korábbi Nagy Imre ÁMK mostantól Szabó Magda Közösségi Tér néven működik majd.
Filmvetítés, felolvasó délután
Szabó Magda a legkedveltebb hazai írók egyike. Műveit az érzékeny emberábrázolás, a mély érzelmek, az írói sokoldalúság jellemezte. Éppen ezt a színes szellemiséget igyekezett megragadni a változatos ünnepi programsorozat is. A centenáriumi rendezvény gyerekeknek szóló filmvetítéssel indult. Délelőtt a Tündér Lala című mesejátékot nézhették meg általános iskolás csoportok. Majd kora délután lelkes irodalomkedvelők olvastak fel szemelvényeket legkedvesebb Szabó Magda regényükből. A felolvasó délután első részében a származás, a gyökerek, a szülőföld szeretete kerültek középpontba. Szabó Magda számára meghatározóak voltak a Debrecenben töltött évek, ennek megfelelően az elsők között a Régimódi történetből, a Für Eliseből és az Ókútból hangzottak el részletek. Ez utóbbi regényből Kopócsy Judit képzőművész olvasott fel részletet, és osztotta meg a regénnyel kapcsolatos élményeit, gondolatait. „Egyetértek Szabó Magdával abban, hogy Debrecen a holtig haza. Én is a cívisvárosban születtem, de kiskoromban felköltöztünk a családommal Budapestre. Mikor Debrecenben járok, például a Mester utca környékén megpróbálom Szabó Magda szemével felfedezni a környéket, úgy ahogy ő láthatta. Nagyon hasonlóan vélekedünk erről a városról. Évekkel ezelőtt olvastam egy vele készült interjút, ahol arról mesélt, miért költözött Budára éppen a Júlia utcába. Elmondta, hogy azért döntött a környék mellett mert a Szilágyi Erzsébet fasor hangulata a fák, a villamos a debreceni Simonyi útra emlékeztette. Érdekes módon nekem is mindig ez jut eszembe, ha arrafele járok. Bár sajnos nem ismertem személyesen az írónőt, de sok párhuzamot fedezek fel a látásmódunkban.”
A felolvasó délutánon az érdeklődők még részleteket hallgathattak meg a Mondjátok meg Zsófikának, a Megmaradt Szobotkának, Az ajtó és a Zeusz küszöbén című regényekből is.
Egy kis kitérő a színek világába
Az irodalom mellett egy másik művészeti ág a festészet is helyet kapott az ünnepi délutánon. Fazakasné Erdélyi Ilona szájjal festő művész kiállítását is komoly érdeklődés kísérte. A művész lapunknak elmondta, hogy járványos gyermekbénulás miatt kényszerült tolószékbe. 1989 óta fest főként csendéleteket, tájképeket alkot. Számos kiállításon van már túl, egyik festménye az angol trónörökös, Károly herceg magángyűjteményébe került.
Névadó ceremónia
A délutáni névadó ünnepségen a Szabó Magda Közösségi Tér vezetője, Udvardi Beáta köszöntötte a vendégeket, így az önkormányzat részéről Borbély Lénárd polgármestert és Morovik Attila alpolgármester is. Udvardi Beáta ünnepi beszédében kiemelte az intézmény a mai nappal egy olyan művész nevét viseli, aki sokat adott a világnak, és aki regényein keresztül sokszor olyan tükröt tart elénk, amibe nehéz, de mégis fontos belenéznünk.
Borbély Lénárd polgármester köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy újabb közösségi tér nyitotta meg kapuit, mely magas szintű, színvonalas programokkal várja az ide látogatókat, ugyanakkor a kerületi idősek számára is hasznos és tartalmas időtöltést nyújt.
Piros Ildikó emlékei
Az egész napos programot Piros Ildikó Kossuth és Jászai Mari-díjas színművésznő önálló estje zárta. Az Abigél titkai-Szabó Magda 100 című előadás regény és interjú részletek, archív felvételek, fotók segítségével mutatta be Szabó Magda életének főbb állomásait, fordulópontjait. A színművésznő saját emlékeit is megosztotta, felidézte az írónővel való személyes találkozások emlékét is.
„Meglátogattam őt 2000-ben a Júlia utcában. Egy loncsos kutya fogadott, és egy férfi, aki megkért fáradjak be a lakásba. Kisvártatva megjelent Magda is, aki kedves volt és közvetlen, mint mindig, majd két órán keresztül mesélt csak nekem az életéről. A tárgyairól, arról, hogy ott a kéthattyús teáskanna, amott Jablonczay Lenke képe, mellette a többi Jablonczay és Szabó, illetve a „gályarab” ősének a festménye. Arról is mesélt, hogy a családfáját vissza tudja vezetni a XV. századig. Valódi ajándék volt ez a két óra, és úgy éreztem gazdagon megyek haza. Az akkor még 20 éves Gergő fiam nagyon pontosan fogalmazott meg valamit Magdával kapcsoltban. Azt mondta Szabó Magda gyönyörűséges előadásait hallgatva úgy érzi, mintha egy homályos üvegen keresztül látna egy embert, akinek gondolatai mélyére sosem juthat el.”
Potondi Eszter
