Index
2014. október 5-i Japán Nagydíjon balesetet szenvedett Jules Bianchi, amikor egy munkagéppel ütközött. A balesetben életveszélyes agysérülést szenvedett, majd közel 300 nap kórházi kezelést követően meghalt Jules Bianchi F1-es autóversenyző.
Balesete óta folyamatosan kómában volt, előbb egy japán, majd haláláig a nizzai kórházban ápolták. Az F1 talán legtehetségesebb reménysége vesztette életét.
A Nizzában született Jules Bianchi igazi autóversenyző család tagja volt, hiszen nagyapja, Mauro Bianchi háromszoros világbajnok volt a GT-kategóriában, az ő testvére, a belga színekben induló Lucien Bianchi pedig 1959 és 1968 között hét F1-idényben 17 versenyen indult. Lucien 1969-ben, autóversenyzés közben vesztette életét, amikor Le Mans-ban tesztelte Alfa Romeo T33-asát, amivel egy távírópóznának csapódott.
Jules a családi tragédia ellenére már egész fiatalon megismerkedhetett az autóversenyzéssel. Már három éves korától gokartozott, saját bevallása szerint 11 éves koráig hobbiszinten, majd onnan lett igazán profi. 15 éves korára a Maranello csapat versenyzője lett, majd a gokartokat elhagyva 18 évesen a francia és az európai Forma Renault 2.0-s szériában indult, előbbit ráadásul meg is nyerte egyből.
Két év Forma-3 jött, amit szintén bajnoki címmel zárt, majd az F1 előszobájának is tekinthető Renault 3.5, 2009-ben és 2012-ben, a kettő között pedig a GP2 és a GP2 ázsiai bajnoksága. Ennek a 2010-es idényében történt a Hungaroringen, hogy a betétfutam első körében megpördült, Ho-Pin Tung pedig szemből találta el. Alacsony sebességnél történt ugyan az ütközés, de így is eltört a francia egyik csigolyája. Már a következő futamon is rajthoz tudott állni, olyan gyorsan felépült.
A Forma-1-gyel 2009-ben is hírbe hozták, akkor a BBC szerint esélye volt Felipe Massa – hungaroringi balesete miatt – megüresedett helyére, amit végül Luca Badoer kapott meg. Az idény végén a Ferrarival tesztelt, ami azonnal szerződést is kínált neki Daniel Zampieri, Mirko Bortolotti és Raffaele Marciello mellett.
Egy évvel később az olaszok tesztpilótája lett, kiütve Luca Badoert, Giancarlo Fisichellát és Marc Genét a versenyből, de komoly lehetőséghez csak a Force Indiához kölcsönadva jutott, akiknél 2012-ben kilenc pénteki edzésen gyakorolhatott.
2013-ban jött el számára a nagy lehetőség, amikor a Marussia végül nem Luiz Raziát, hanem őt ültette az autójába. Ausztráliában rögtön remek versennyel mutatkozott be, Pastor Maldonadót és Daniel Ricciardót megelőzve végül a 15. lett. A következő, Maláj Nagydíjon már 13. lett, ami egészen a 2014-es Monacói Nagydíjig élete legjobbja volt. Monacóban viszont óriási meglepetésre pontszerző helyen ért be a Marussiával, ráadásul a nyolcadik helyen, ám ötmásodperces büntetése miatt végül kilencedik lett.
Ez a cikk jövőre íródott 🙂
Szegény Bianchi három éve még versenyzett. Aztán októberben jött a rakodógép, és ő rosszkor volt rossz helyen. Küzdött, majd 2015-ben, két éve felsdta a szervezete. Nyugodjon békében!