HVG, Mr.Gabee, Csepel.info
FOTO: HVG
Az első lakás berendezése közben szerzett rossz tapasztalatok vezették a gyógyszerész házaspárt oda, hogy ma gyerek- illetve környezetbarát szemlélettel, lazán, ám nagy adag profizmussal működtessék régiségboltjukat.
„Egyszer bejött a boltba egy meglehetősen fura pasas, hogy a feleségének vinne valamit, de bármit vett a kezébe és kérdezte meg, hogy mi az ára, azonnal tette is vissza a polcra lefitymálóan, hogy túl drága. Ez ment negyedóráig, míg végül meguntam, és az egyik régi szódásüvegnél azt mondtam, ha már úgyis olyan drágák vagyunk, ezt neki adom ajándékba, majd még két másik dísztárggyal ugyanezt csináltam. Ettől teljesen összezavarodott, végül úgy bevásárolt, hogy egy fél teherautónyi bútorral távozott – meséli Bálint László, Magyarország legkülönösebb régiségboltjának restaurátora.
Mint mondják, a 2014 decembere óta működő csepeli Antiksziget munkatársait kimondottan szórakoztatják a fura alakok. Részben ez is a cég küldetése: bárkivel szóba állni, és a drága belvárosi szalonokkal szemben, főként a jóval alacsonyabb árakkal megszólítani azokat is, aki eddig azt gondolták, hogy a mutatós régiség csupán egy szűk ízlés- és pénzelit kiváltsága. „Mi azt szeretnénk, ha hozzánk alapvetően élmény lenne bejönni. Például van egy jó kis régi bakelitlejátszónk, és egy csomó hozzá passzoló lemezünk. Ezzel csináljuk a vásárlóknak a hangulatot. Épp Karády Katalin szólt, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a zene dallamára egy idős házaspár keringőzik. A legjobb reklám lett volna, ha levideózzuk, de nem akartuk őket megzavarni, hagytuk őket táncolni. Egyébként nagyon megható volt” – folytatja Laci.
Azt már az Antiksziget egyik tulajdonosa, egyben ügyvezetője, Zági teszi hozzá, hogy a példával és a sztereotípiákkal ellentétben egyre több a fiatal vásárlójuk, sőt, a vevőkör zömét a 25 év fölötti friss házasok, kisgyerekes családok teszik ki. „Sokan abban a cipőben járnak, mint mi annak idején. Miután a férjemmel, Bélával végre beköltöztünk a saját lakásunkba, megfogadtuk, hogy nekünk nem lesz konfekcióbútorunk. Már csak azért sem, mert ha MDF-lapból készül, ugyan olcsó, cserébe kevésbé tartós, viszont ha jó minőségű tömör fából szabják, szinte megfizethetetlen lesz. Innen jött az ötlet, hogy megpróbálkozzunk az antik darabokkal, azok legalább egyénileg formatervezettek” – Mondja Zági, aki nem Ági, a szokatlan becenév valójában a Zagdsuren Chinbat rövidítése.
Zági Mongóliából érkezett tanulni a rendszerváltás idején a Semmelweis Egyetemre 18 évesen, itt sajátította el anyanyelvi szinten a magyar nyelvet. Már a gyógyszeriparban dolgozott, mikor elvégezte a BGF közgazdász képzését is. A munkahelyén, egy gyógyszerkutató és -forgalmazó cégnél megismerkedett Bélával, és 2008-ben házasodtak össze. Ahogy Zági meséli, a régiség iránti szenvedélyük csak még inkább közelebb hozta őket egymáshoz, a fiuk születése előtt Bélával évekig azzal töltötték a hétvégéiket, hogy járták a különböző régiségpiacokat, antik boltokat, vagy elmentek az online vaterázott bútorért, így kirándulták végig az egész országot Pécstől kezdve Szentesen át Egerig.
Lomizás: csavard meg, de ne verd át!
Azonban a romantikus programnak is megvolt a maga árnyoldala, antik bútort szerezni nem egyszer tűnt reménytelennek. „Sokáig alig mertünk vásárolni, mert ami tetszett volna, az nem volt elég jó állapotban. Egyszer például találtunk egy gyönyörű, intarziás, virágmintás szecessziós íróasztalt Bélának, amibe azonnal beleszerettünk, viszont volt jó pár sérülés rajta. A kereskedő végül meggyőzött bennünket, hogy nyugodtan vegyük meg, ismer egy kiváló restaurátort, aki felújítja nekünk. Így ismertük meg Lacit, és utána már bármit bátran meg mertünk venni.”
Laci idővel olyan sokat dolgozott Bélának és Záginak, hogy feleségével, ma már szintén a boltban dolgozó Barbival szinte családtaggá váltak. Majd a barátsággal együtt alakult egy közös üzlet koncepciója is, ami a restaurátor-asztalos, és a házaspár antikozása során szerzett negatív tapasztalataiból, egész pontosan azok tanulságaiból nőtt ki. Például a „nálunk máshogy lesz” egyik alapkövét a környezetbarát hozzáállás adta. „Mi azt a darabot is megvesszük, és felújítjuk, ami elegáns belvárosi üzletben már eladhatatlan lenne, esetleg kimenne a piacra, ahol nem kellene a kutyának sem, végül a tűzre menne. Persze az egész régi és antik bútor biznisznek eleve van egy környezetvédő, organikus jellege” – mondja Laci.
Amikor a bolt jelenleg 10-12 milliós készletét halmozták fel a saját pénzükből 3 évvel ezelőtt, Laci és Béla például vidéki kocsmákban kezdték el kérdezgetni a helyieket arról, kitől lehetne hagyatékot, akár egyenesen gyújtósnak szánt régi bútort vásárolni. Hátha tudnak vele kezdeni valamit: több lomtalanító és költöztető cég is először az Antikszigethez viszi az emberek szeméttelepre szánt bútorait. Akinek van szeme hozzá, meg kellő tapasztalata, az tudja, hogy miből mit lehet kihozni.
Laci szerint akárcsak a régiséggyűjtésre, a lomtalanításra is vészesen rá lehet kattanni. „A lomtalanítás és a piac azért is nagyon érdekes, mert itt minden az alkudozáson múlik. A legnagyobb kiívás az benne, hogy tudatában annak, hogy egy régiség mennyire értékes, ne verd át a másikat, mégis úgy csavard meg, hogy a végén neked érje meg. Az utolsó lomissal is korrektnek kell lenni, mert a következő kincset könnyen lehet, hogy tőle fogod megvenni. Az én legfőbb módszerem a türelem, szívesen várok egy órát is, mire eldönti. Sok cigányasszony ilyenkor azzal a szöveggel adja oda az áruját, hogy „ti rosszabbak vagytok, mint mi”.
Retro pelenkázó
Az már Zági vállalása volt, hogy szemben a fiúk eredeti terveivel, a kibérelt, 600 négyzetméteres bútorüzlet nem lehet fűtetlen. „Hiába nagyon durva havonta összesen havonta 1 milliót bérleti díjra és rezsire költeni, tudtam, hogy megtérül, mert számtalanszor jártam olyan bútorraktárban, ahol majdnem megfagytam. Hiába vásároltam volna, mondtam, hogy én ezt nem bírom, menjünk már. Mivel azt tapasztaljuk, ha a lakberendezésről van szó, a mai napig 80%-ban a nők választanak, ezért olyan bolt kellett, ahol számítanak a látszólag aprónak tűnő részletek: tisztaság, kulturált mosdó, WC-papír, szappan, törölköző, tükör és kellemes hőmérséklet. Egy mosdó állapota mindennél többet elárul egy cég hozzáállásáról” – vallja Zági, ám a lista itt nem ér véget.
„Amikor a nyitásra készülve műtárgy-, bútor- és szőnyegbecsüs tanfolyamra jártam, volt velünk egy kismama. Épp az egyik szokásos sznob antik boltban nézegettük a bútorokat, és a lány nem bírta tovább, és leült pihenni az egyik székre, az eladó pedig egyből rászólt, hogy mit képzel magáról, hogy ráül a műtárgyra. Ez is csak megerősített abban, hogy nálunk mindent ural majd a gyerekbarát szemlélet. Játszósarok természetesen retro és régi játékokkal, pelenkázó, hely a kismotorozásra és a babakocsinak, nippeket és törékeny dolgokat pedig nem tettünk az alsó polcokra” – meséli Zági.
Úgy tűnik, megéri családbarátnak lenni, mert az antikszigetesek tapasztalata szerint nem egy plusz komódot „adtak el” a gyerekek a „nem akarok még hazamenni” hisztivel. Van 2 kisfiú, akik minden hétvégén hozzák a kis zsebpénzüket, órákig sétálgatnak, és nagyon boldogok, amikor találnak maguknak valami kis apróságot. A cég eddig nem költött marketingre, de a sajátos hozzáállása megtette a maga hatását. A vevők egymásnak adják a helyről az infót és a kilincset.
Bár bőven lehetne még hova fejlődni, az Antiksziget két és fél év után most fajlagosan egyre közelít a nullszaldós állapothoz, ha nem lenne műhely, a bolt már fedezné a saját költségeit. Viszont műhely nélkül az egész koncepció mit sem ér, mert az Antikszigetet pont az teszi egyedivé, hogy a piaci árnál olcsóbban megvásárolt antik bútort és minden egyéb régi csecsebecsét egyedi igények alapján Laci és segédei egyből felújítják, a szakemberválság közepette nem kell külön a bútorasztalost és a restaurátort üldözni.
