Csepel.hu
Születésének ötéves évfordulóját ünnepelte a Gróf Széchenyi István Általános és Kéttannyelvű Általános Iskola énekkara, a Csepel Hangja. Ebből az alkalomból nagy sikerű koncertet adtak A reménység hangjai címmel a Királyerdei Művelődési Házban április 28-án. A színházterem olyannyira megtelt, hogy több tucat pótszéket kellett elhelyezni a helyszínen. Az eseményen megjelent Borbély Lénárd polgármester és Tóth János tankerületi igazgató.
Cserépné Varga Veronika, az iskola igazgatója köszöntötte a közönséget. Elmondta, hogy az énekkar öt és fél éve alakult, de a Csepel Hangja nevet öt évvel ezelőtt vették fel. Az énekkarnak jelenleg kilencven tagja van. A közös éneklésben szívesen vesznek részt régi széchenyis diákok és olykor szülők is. Az énekkar általában az iskolai ünnepségeken szokott fellépni, a mostanihoz hasonló nagy volumenű előadásokat évente egyszer-kétszer szoktak tartani.
Fabók Ágnes, az énekkar vezetője arról beszélt, hogy az énekkar az ötéves évfordulóra rendezett előadáson rendhagyó módon saját darabot adott elő. A helyszín egy árvaház, ahol tragikus sorsokat, a múlt fájdalmai elől menekülő gyerekeket ismerhetünk meg. Ebbe a közegbe új tanár érkezik, aki megtanítja a gyereket, hogy higgyenek a jobb jövőben. A darabban összesen 88-an szerepeltek, köztük egy óvodás korú kislány is. A diákok válogatták ki, hogy mely énekeket szeretnék előadni. A bemutatóra március 15-e óta készültek. A közönség nagy tetszéssel fogadta az énekes-táncos előadást, a végén pedig együtt ünnepeltek a szülők, tanárok és a gyerekek.
cs. a.
Gratulálok a Csepel Hangja kis énekeseinek! Egyben javaslom hogy 1956. október 23-a tiszteletére tanulják meg és az évfordulón adják elő az “Avanti ragazzi di Buda” című dalt, amelyet Pier Francesco Pingitore írt az 1956-os forradalom tízedik évfordulójára, a zeneszerző Dimitri Gribanovski.
Az első oszlop az eredeti szöveg, a második egy változat, többféle felvétel van a Youtube-on.
A linkelt videón a dabasi diákok adják elő a dalt az 56-os forradalom évfordulóján.
Avanti ragazzi di Buda Avanti ragazzi di Buda
avanti ragazzi di Pest Avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti, operai, studenti, braccianti, operai,
il sole non sorge più ad Est. il sole non sorge più ad Est.
Abbiamo vegliato una notte Abbiamo vegliato una notte
la notte dei cento e più mesi la notte dei cento e più mesi
sognando quei giorni d’ottobre, sognando la gloria d’ottobre,
quest’alba dei giovan’ungheresi. quest’alba dei giovan’ungheresi.
Ricordo che avevi un moschetto Ricordo che avevi un moschetto
su portalo in piazza, ti aspetto, su portalo in piazza, ti aspetto,
nascosta tra i libri di scuola nascosta tra i libri di scuola
anch’io porterò una pistola. anch’io porterò una pistola.
Sei giorni e sei notti di gloria Sei giorni e sei notti di gloria
durò questa nostra vittoria durò questa nostra vittoria
ma al settimo sono arrivati al settimo sono arrivati
i russi con i carri armati. i russi con i carri armati.
I carri ci schiaccian le ossa, I carri ci spezzan le ossa,
nessuno ci viene in aiuto nessuno ci viene in aiuto
il mondo è rimasto a guardare il mondo è rimasto a guardare
sull’orlo della fossa seduto. sull’orlo della fossa seduto.
Ragazza non dirlo a mia madre Ragazza non dire a mia madre
non dirle che muoio stasera che io morirò questa sera
ma dille che sto su in montagna ma dille che vado in montagna
e che tornerò a primavera e che tornerò a primavera
Compagni noi siam condannati,
sconfitta è la rivoluzione
fra poco saremo bendati
e messi davanti al plotone
Compagno il plotone già avanza, Compagno il plotone s’ avanza,
già cadono il primo e il secondo già cadono il primo e il secondo
finita è la nostra vacanza, finita è la nostra vacanza,
sepolto l’onore del mondo sepolto l’onore del mondo
Compagno riponi il fucile Camerata riponi il fucile
torneranno a cantare le fonti torneranno a cantare le fonti
quel giorno serrate le file allora serrate le file
e noi torneremo dai monti che noi scenderemo dai monti
Avanti ragazzi di Buda, Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti e operai, studenti, braccianti, operai,
il sole non sorge più all’Est. il sole non sorge più ad Est.
Avanti ragazzi di Buda
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti, operai,
il sole non sorge più ad Est.
Abbiamo vegliato una notte
la notte dei cento e più mesi
sognando quei giorni d’ottobre,
quest’alba dei giovan’ungheresi.
Ricordo che avevi un moschetto
su portalo in piazza, ti aspetto,
nascosta tra i libri di scuola
anch’io porterò una pistola.
Sei giorni e sei notti di gloria
durò questa nostra vittoria
ma al settimo sono arrivati
i russi con i carri armati.
I carri ci schiaccian le ossa,
nessuno ci viene in aiuto
il mondo è rimasto a guardare
sull’orlo della fossa seduto.
Ragazza non dirlo a mia madre
non dirle che muoio stasera
ma dille che sto su in montagna
e che tornerò a primavera
Compagni noi siam condannati,
sconfitta è la rivoluzione
fra poco saremo bendati
e messi davanti al plotone
Compagno il plotone già avanza,
già cadono il primo e il secondo
finita è la nostra vacanza,
sepolto l’onore del mondo
Compagno riponi il fucile
torneranno a cantare le fonti
quel giorno serrate le file
e noi torneremo dai monti
Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti e operai,
il sole non sorge più all’Est.
Előre budai srácok,
előre pesti srácok,
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.
Száz éjszakát virrasztottunk át,
és hónapokon át álmodtunk
azokról az októberi napokról,
a magyar fiatalok hajnaláról.
Emlékszem, volt egy puskád,
lehoztad a térre, vártam rád,
a tankönyveim közé rejtve
én is hozok egy pisztolyt.
Hat dicsőséges nap és hat dicsőséges éjszaka
a győzelmünk idején,
de a hetedik nap megérkeztek
az oroszok a harckocsikkal.
A tankok összetörték a csontokat,
senki nem hozott segítséget,
a világ csak figyelt
az árok szélén ülve.
Leány, ne mondd el édesanyámnak,
ne mondd el neki, hogy ma este meghalok,
de mondd neki, hogy a hegyekben vagyok
és hogy tavasszal visszatérek.
A bajtársaimmal elítéltek vagyunk,
elveszett a forradalmunk,
nemsokára megkötöznek
és a kivégzőosztag elé állítanak minket.
A bajtársaim már az osztag előtt állnak,
elesik az első, a második,
véget ért a szabadságunk,
eltemetve a világ becsülete.
A bajtársak elrejtik a fegyvereket,
majd visszatérnek énekelve az indulókat,
azon a napon, amikor felsorakozunk,
és visszatérünk a hegyekből.
Előre budai srácok,
előre pesti srácok,
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.
Deutche Version
https://ok.ru/video/259639215423
Jobb felbontású mint a Youtube.
https://ok.ru/video/181191247267