Csepel.info

109 éve született Kovács Béla, kisgazda politikus

Csarnai Márk

Kovács Béla 1908. április 20-án, egy patacsi parasztcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Származása nem csak életmódját, de politikai nézeteit is meghatározta olyannyira, hogy 1933-ban csatlakozott a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párthoz (FKgP), melynek prominens személye lett. A politika iránti érdeklődése már egészen fiatal korában megnyilvánult, mikor szerepet kapott a helyi közösség életében. Demokratikus beállítottságú ember volt, aki fő feladatának a magyar gazdatársadalom életviszonyainak javítását, társadalmi, kulturális felemelkedésének elősegítését, öntudatának megalapozását és politikai szervezettségének előmozdítását tekintette. Meggyőződéssel vallotta, hogy a parasztság a “nemzet törzse”, amelyre támaszkodni lehet.

Politikai gondolkodásának alakulását a népi írók nézetei befolyásolták, mely a harmincas évek Magyarországának meghatározó eszmei-politikai mozgalma volt. A Horthy-rendszert feudális jellegű, antidemokratikus rezsimnek tekintette. A háború évei alatt következetesen náciellenes álláspontra helyezkedett és a háborúból való lehetőség szerinti kimaradás, kiugrás pártján állt. 1941-ben elvállalta a megalakuló Magyar Parasztszövetség főtitkárságát, közeledett a szociáldemokratákhoz és jó kapcsolatot tartott fenn a népi írók körével is. 1943-ban részt vett a hírhedt szárszói találkozón, ahol a jelenlévő népi írók, tudósok és kisgazda politikusok a magyarság legaktuálisabb kérdéseit boncolgatták: “Kelethez tartozunk-e vagy Nyugathoz, mi Európa és a magyarság viszonya, hogyan kapcsolódik egymáshoz a demokrácia és a szocializmus, az individualizmus és a kollektivizmus, a hagyomány és a szabadság.”

Az Újpesti Szabadtéri Játékokon.
Forrás: Kapu folyóirat

Magyarország német megszállása idején csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, majd a debreceni Ideiglenes Kormány belügyi államtitkára lett. 1945 nyarán választották meg az FKgP főtitkárává, pártja a háború utáni első nemzetgyűlési választásokon több mint 2 millió szavazatot kapott, mely abszolút többséget jelentett. Mindezek ellenére a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok jelenléte miatt a kisgazdák kénytelenek voltak a Magyar Kommunista Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a Nemzeti Parasztpárttal koalícióra lépni.

1945. november 15.: Megalakul a koalíciós kormány
Az álló sorban balról a harmadik Kovács Béla.
Forrás: Kapu folyóirat

Bár Kovács Béla támogatta a koalíció ötletét, valamint a köztársaság kikiáltását és síkra szállt a Horthy-korszakra jellemző társadalmi viszonyok felszámolásáért, 1946-ban mégis szembekerült a kommunistákkal, mikor ellenezte totalitárius törekvéseiket. A proletárdiktatúra kiépítésére vonatkozó elképzelésekben a polgári demokrácia felszámolását látta. Határozott kiállásával kihívta maga ellen a végzetet, 1947. február 25-én a szovjet hatóságok – mentelmi joga ellenére – elhurcolták. Kovács Béla letartóztatása a 20. századi magyar történelem egyik kulcsfontosságú eseményének bizonyult, ugyanis az erőszakos szovjet fellépés az utolsó reményeket is szertefoszlatta azzal kapcsolatban, hogy Magyarország elkerülheti a kiszolgáltatottság állapotát. Mindez a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, s jól jellemezte a pártállami diktatúra majdnem fél évszázados uralmát. Elhurcolásának napját az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett 58/2000. (VI. 16.) számú határozatával a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította.

“Ki a koalícióból a nép ellenségeit!” – 1946. március 7.: A Baloldali Blokk nagygyűlése a budapesti Hősök terén – A szervezet célja a Kisgazdapárt felszalámizása volt, azzal a váddal, hogy az FKgP úgynevezett jobbszárnya reakciós terveken dolgozik. Ennek következménye volt 1947-ben a Magyar Közösség pere, mely a Kisgazdapárt hatalomból történő kiszorításához vezetett.
forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára

Évekig a Szovjetunióban tartották fogva, végül 1955-ban kiadták Magyarországnak és az ÁVH jászberényi börtönében, végül a BM Budapesti Központi Börtönében raboskodott. Szabadságát csak 1956 tavaszán nyerte vissza.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt részt vett az FKgP újjászervezésében és előbb földművelésügyi-, majd államminiszterként szerepet vállalt Nagy Imre második kormányában. A november 4-i szovjet intervenciót követően egy ideig a későbbi miniszterelnök, Antall József édesapjának családjánál lakott. Egykori kommunistaellenessége dacára kereste a kiegyezés lehetőségét a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal, tárgyalt Kádár Jánossal és 1957-től a rendszer konszolidációja mellett lépett fel. 1958-ban képviselői helyet is szerzett az Országgyűlésben, de tényleges politikai tevékenységet nem fejtett ki. Hosszan tartó betegség után, 1959. június 21-én, 51 éves korában hunyt el.
Kovács Bélát 1989. május 26-án rehabilitálta a Szovjet Legfelsőbb Katonai Ügyészség. Sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon. Budapest belvárosában álló bronzszobrát 2002. február 25-én, elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.

Forrás: Metszet.info

This entry was posted on 2017. április 22. szombat at 20:16 and is filed under Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.