Dokumentumfilm az elfeledett csepeli kényszermunkásokról

Csepel.hu, Mr.Gabee

A kép illusztráció – Foto: veritasintezet.hu

Dokumentumfilm készült arról a mintegy 300 férfiről, akiket a szovjet hatóságok hurcoltak el kényszermunkára 1945 januárjában Csepelről a Szovjetunióba. Az áldozatok egy része soha nem térhetett haza, a túlélők pedig nem beszélhettek a megpróbáltatásaikról. A róluk készült 45 perces film címe Málenkij robot Csepelen, rendezte Csarnai Attila. 

Bemutató időpontja: 2017. február 27. 16:00
Helyszín: Csepeli Nyugdíjas Klub
A BELÉPÉS DÍJTALAN

A film az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett GULAG-GUPVI Emlékév alkalmából, a Gulág Emlékbizottság civil pályázati támogatásával jött létre.
Csepelen csak 2010 után lehetett nagy nyilvánosság előtt beszélni arról, hogy 1945 januárjában a bevonuló szovjet csapatok málenkij robotra hurcoltak el több száz civil, főként német nemzetiségű férfit. Többségük személyazonosságát a mai napig nem sikerült megállapítani. Jelenleg 57 név szerepel azon az emléktáblán, akiket több év rabszolgamunkára kényszerítettek a jelenleg Ukrajna területén található Liszicsanszk bányászvárosban. Liszicsanszkban név nélküli sírokban legalább száz csepeli honfitársunk nyugszik.

A 93 éves Strein Oszkár az egyetlen még ma is élő csepeli kényszermunkás, aki annak idején csaknem négy évig raboskodott a szovjet lágerben. A dokumentumfilm elsősorban az ő elbeszélése alapján mutatja be, hogyan történt a férfiak begyűjtése, majd miként meneteltették őket Tökölre, ahol egy pincébe zárták a foglyokat hetekig. A következő helyszín a kiskunhalasi vasútállomás, a marhavagonok, majd a hosszú vonatozás a Szovjetunióba.

A filmben megszólal Hack Gábor és Nánási Rezső, akiknek az édesapjuk szenvedte el a gyötrelmeket. Stark Tamás történész a korszak kutatásainak eredményeiről ad képet. Sajnálatos tény, hogy még ma is kevesen tudnak, vagy nem akarnak tudni arról, hogy magyarok százezrei szenvedtek szovjet lágerekben a II. világháború után. Róluk, az elfeledett csepeli honfitársainkról szól a film, hogy emlékezzünk rájuk, és ne tegyünk úgy, mintha akkor mi sem történt volna.

4 hozzászólás “Dokumentumfilm az elfeledett csepeli kényszermunkásokról” bejegyzésre

  1. Csepelsziget überalles szerint:

    na ez biztos nem fog semmilyen díjat nyerni…

  2. DFK szerint:

    Hamarosan megjelennek a balosook és közlik, nem is igaz az egész.

  3. magyar szerint:

    Megnéztem, nagyon jó a film. Erről miért nem beszéltek 70 éven át, de legalább a rendszerváltás után? Kuss volt Csepelen?

  4. ZsiványZoli szerint:

    A kommunista bűn nem olyan…azt agyon lehet hallgatni évtizedekig…a bűnösök 500-600ezer nyugdíjat élveznek…a holokamu ügyekben már a keritésoszlopok is bíróság előtt állnak,de ávóst és más embersintért még mindig nem itélnek börtönbüntetésre…Hát a Mózes húzza bele a rongybatekert büdös faszát az ilyen országba,miért engedték békében megöregedni a rohadék komcsi gyilkosokat?

Itt lehet hozzászólni !