Bestfighter World Cup, Rimini, Olaszország, 2009 június 5-7
Király István, Csepel.info
Pár nappal ezelőtt már idéztük a Bulvársport cikkét a csepeli Király Team újabb fantasztikus sikeréről, az olaszországi Kick-box Világkupáról.
Lapunk most újabb, ezúttal sokkal részletesebb beszámolót és újabb képeket kapott az eseményről. Király István élménybeszámolóját az alábbiakban közlünk.
A Bestfighter világkupa a maga 27 országból érkezett 1900 indulójával az Irish Open után a második legrangosabb, Európában megrendezésre kerülő világkupa eseménnyé nőtte ki magát idén.
Szerencsére ennek megfelelően a 105 Stadium létesítmény, mely Rimini városban otthont adott az eseménynek június 5-7 között, minden szempontból kielégítette a több ezer ember elhelyezésének logisztikai kihívásait.
Csepelről 21 versenyző vett részt a tornán, az első fél évben ez volt az utolsó nagy fellépés, egy hihetetlen menetelés utolsó állomása.
A péntek délután kezdődött csapatverseny olyan volt, mint egy tündérmese, vagy még inkább egy klasszikus amerikai kalandfilm, melyben a főhősök viszontagságos kalandok után, néha már-már vesztett helyzetből felállva végül mégis kivétel nélkül elnyerik méltó jutalmukat, és a végére a néző maradéktalanul elégedett lehet a cselekmény valamennyi szálának végső alakulásával.
Mindez persze kizárólag csepeli szemszögből nézett ki így, hiszen például a nagy reményekkel induló olasz, horvát és egyéb nemzetiségű csapatok és szurkolóik valószínűleg inkább szürreális rémálomként élhették meg azt, amit az öt kategóriában induló csepeli csapatok műveltek velük ezen az estén!
Kezdődött a kadet korosztályú csapataink szereplésével. Mind kadet 1, mind pedig kadet 2 korosztályban tudtuk, hogy a horvátok és az olaszok elképesztő erősségű utánpótlás harcosokkal rendelkeznek, bizonyították ezt Nápolyban a világbajnokságon, ahol sajnos még sok borsot törtek a mieink orra alá.
A mai napon azonban egészen egyszerűen senki sem boldogult a fiatal csepeli harcosokkal.
Kadet 1-eseink Szabó Dorina, Rohonczi Jenő, Veres Roland, Erdei Bruno összeállításban magabiztosan meneteltek az aranyéremig. Külön gratulálunk Rohonczi Jenőnek, aki e napon debütált KiralyTeam színekben. Első meccsén még kissé túlzott izgalomban és megilletődötten játszott, a másodikon azonban már remek teljesítménnyel járult hozzá a végső sikerhez.
Emlékezetes pillanat volt az is, amikor a döntőben Gilyán Regina jelentkezett volna játékra, ám a horvátok edzője hosszas érvelés után elérte a bíróknál, hogy Regi ne léphessen tatamira. Az okok picit homályosak voltak, ám végül lényeg a lényeg, Regi nem küzdhetett.
A csepeli lány némiképp elszontyolodott, pedig ami történt az nem volt más, mint hogy Európa egyik legnagyobb nevű utánpótlás edzője Zoran Cicvara jó tíz percen át kiabált, mutogatott, érvelt, nehogy saját tanítványának Regivel kelljen megküzdenie. Kell ennél nagyobb elismerés, kérdem én?
A kadet 2-eseknél a döntőben, két küzdő páros csatája után sajnos már 11-5-re mentek a horvátok, ekkor azonban Varga László lépett tatamira. Laca szédületes tempóban kezdett bele a küzdelembe, a neki jutott két perc alatt nemhogy felhozta a Jakus Gábor, Molnár Gábor, Varga László, Kádas Adrienn összetételű csapatot, hanem amikor átadta a stafétát a békéscsabai Kádas Adrienn-nek, az eredményjelző már 18-15-öt mutatott a magyar csapat javára. Adri pedig nem tette meg azt a szívességet az ellenfélnek, hogy ,,elbénázza” a három pontos előnyt, a vége a döntőben 27-17 lett és ezzel ,,zsebbe ugrott” a második arany.
Ekkor már néhányan, a csapatot jól ismerő magyarok lopva néha-néha sokatmondóan egymásra pillantottunk, és tudtuk, a másiknak ugyanaz jár a fejében, itt akár meglehet az öt aranyból mind az öt, hiszen az előzetesen három legnehezebbnek tűnő elsőségből kettő már meg is van!
Jöttek a juniorok! Azt hiszem, ez az a kategória, amelyben egy fogadó irodánál a KiralyTeam csapat győzelmére nem lenne érdemes fogadni, mivel a feltett összeg jövedelmezőségi rátája a nullához konvergálna. Annak az esélye ugyanis, hogy valaki legyőzi junior csapatunkat, lassan két éve zéró!
Nem történet ez másként ma sem, a Veres Richárd, Iványi Gábor, Veres Alex, Imre Tamás, Kondár Anna összetételű csepeli csapat simán nyerte a küzdelmeket. Csak egyetlen példával szeretném érzékeltetni a csepeli gárda fölényét: döntő mérkőzésüket 31-18-ra nyerték Olaszország legjobb juniorjaiból összeválogatott csapata ellen!
A zöld öv-ig kategóriában Vágvölgyi Péter, Völgyi Erik, és Kardos Szilárd hölgy partnere a rendkívül szimpatikus olasz Valeria Puntscher volt. Ez már ugyan három egyesület nemzetközi alakulata volt, mégis Peti, és a két győri magyar fiú miatt határozottan magunkénak éreztük a csapatot! Petiék sorra nyerték meccseiket, majd a döntőben is magabiztosan 37-23-ra győztek, így csepeli szempontból, négyből négy aranyat szereztünk eddig.
Vágvölgyi Péter teljesítménye pedig határozottan jó volt, hozta a meccseit, felgyorsultan, robbanékonyan küzdött.
Végül jöttek a felnőttek, ahol szinte borítékolható volt, hogy a döntőben a külön ágra sorsolt olasz Bestfighter és a csepeli KiralyTeam csapata fogja a végső finálét játszani. Amikor e két csapat találkozik, az mindig igazi ünnep ebben a sportágban, hiszen a néző biztos lehet benne, hogy valami érdekeset fog látni.
Valóban, e két csapat jutott el a fináléba, este 7 óra 10 perckor a sportcsarnok már csak erre az egy meccsre koncentrált!
Nagyon szimpatikus volt, ahogyan a nézők első sora fegyelmezetten leült a földre a tatami körül, lehetővé téve ezzel, hogy dupla annyian figyelhessék testközelből Európa két csúcs csapatának rangadóját!
A mérkőzés előtt, ismét az olaszok szervező készségét bizonyítandó, három tehetséges fiatalember olyan kick-box bemutatót tartott, melyben a kivitelezés néha a fizikai törvények határát súrolta. A zene és a hangosítás óriási volt hozzá, az ember a ritmust a testében érezte, a látványos show-t remekül vette a közönség, a 15 perces műsor tökéletesen vezette rá a nézők hangulatát egy rendkívüli eseményre.
19.40 perckor aztán a zene elhallgatott, a ,,előzenekar” levonult, a tatamin pedig megjelentek a főszereplők, Európa talán két legjobb csapata, az olasz Bestfighter Italy(Olaszország nemzeti válogatottjából álló csapat), és a csepeli KirályTeam(Budapest XXI. kerületének válogatott csapata), hogy megvívják a döntő ütközetet. Eddig az olaszokat otthon még nem sikerült senkinek legyőznie. Ezt a tradíciót próbálta megtörni a csepeli különítmény.
A meccs, mint mindig fantasztikus volt, Ricsi kezdett a félelmetes formában lévő Lucchese ellen, de tartotta a döntetlen közeli eredményt.
Jároszkievicz Krisztián komoly előnnyel hozta a részét Domenico De Marco ellen, majd Imi Tomi megtartotta a Törpe által megszerzett 4 pontos előnyt Gregorio di Leo ellen.
Panni ellen a bírók az utolsó percben ugyan három egymás utáni, nevetséges támadás-imitáció pontokkal történő megjutalmazása révén felhozták Luisa Gullotti-t és az olasz csapatot, ám – és e tényt mégis a bírák javára kell írni – az utolsó 20 másodpercet korrekt módon értékelték, így csapatunk fantasztikus végkifejlet után 18-17-re legyőzte a hazai pályán küzdő olasz csapatot, és ezzel megszerezte az ötödik, talán legértékesebb aranyat!
Nem hiszem, hogy volt valaha ilyen a történelemben, a csepeli KirályTeam harcosai június 5-én néhány óra leforgása alatt bebizonyították, hogy minden korosztályban ők a legjobbak!
A döntő és az eredményhirdetések között KiralyTeam melegítőben ide-oda sétálgatva én magam olyan elismerő pillantások kereszttüzében sütkéreztem, hogy már-már kezdtem egyre nagyobb tisztelettel tekinteni önmagamra!
Edzők, harcosok, nézők, bírák, mindenki teljesen el volt képedve csapatunk teljesítményétől!
Másnap egyébként egy eltört orrú fiatal bristoli harcossal beszélgettem az Uffizi kórház várótermében, és többek között azt kérdeztem tőle, hogy náluk Angliában tisztelik a KirályTeam-et, félnek tőle, vagy utálják.
Annyit mondott: jó a sorrend! Azt hiszem ez így is van rendjén!
Az eredményhirdetés kupaátadásának pillanataiban, ötször egymás után, már-már egykedvű monotóniával olvasták be a ,,királi tím hángeri” nevet, amikor az aranyérmek kihirdetésére került sor!
Szombaton a semi-contact egyéni küzdelmei következtek.
A 21 csepeli harcos a megszokott módon megszámlálhatatlan örömteli pillanattal és sok-sok éremmel ajándékozott meg minket, ezek közül csak néhány kiemelkedő eredményt vagy éppen emlékezetes pillanatot szeretnék kiemelni, felidézni!
A kadet 2-es lányoknál a 42 kg-ban a külön ágra sorsolt Sas Viktória és Veres Mercédesz végiggyalogolt a teljes mezőnyön, csak a döntőben találkoztak volna, ám e meccset már le sem játszották, hiszen mindketten készültek a 46 kg küzdelmeire.
Veres Mercédesz pedig e küzdelem sorozatot is megnyerte, döntő mérkőzése a fantasztikus olasz tehetség Martina Lanzilao ellen a torna egyik legizgalmasabb meccsére sikeredett!
Amikor a hosszabbítás utáni első érvényes találatig tartó küzdelem végén a csepeli lány bevitte a győztes találatot, elérzékenyülve idéztem fel előző esti emlékeimet, amikor vacsora közben Menyus mélyen a szemembe nézett és azt mondta: tudod Géza érzem, hogy holnap küzdeni fogok Martinával! Egy kis elszámolni valóm van vele, le fogom győzni…
Hasonló KiralyTeam menetelésre került sor a kadet 1-es lányok +47 kg-os küzdelmeiben. Az egyik ágon Szabó Dorina, a másikon Gilyán Regina jutott el a fináléig! Kettejük óriási presztizs harcát ezúttal Regina nyerte és ezzel begyűjtötte az aranyat.
A kadet 2-es fiúk ismét remekül szerepeltek!
Jakus Gábor népes mezőnyök közepette megnyerte a 42 kg és a 47 kg-osok küzdelmeit is!
Amennyiben Gabi vele egy magas, vagy csak néhány centivel magasabb ellenféllel játszik, úgy nincs miről beszélni, maximum annyi a kérdés, hogy technikai KO lesz e, vagy kihúzza ellenfele a meccs végéig!
Ha az ellenfél egy jó fejjel magasabb és 8 kilóval nehezebb, úgy néha-néha már van ok aggodalomra, ám ezen a szombaton ez a ,,típus” is feküdt a fiatal csepelinek!
Nagyon jó volt őt nézni, technikás, remek lába van, és amikor olyan lendülettel játszik, mint e napon, tényleg nincs ellenfele!
Molnár Gábor pedig az 52 kg küzdelmeit úgy nyerte, hogy már előző nap fájt a lába.
A sérülése egyre csúnyább volt, ám Gabi jegelt, küzdött/győzött, ismét jegelt, majd megint győzött és így jutott el a fináléig!
A döntőben 3-2-es vezetésnél az utolsó másodpercekben egy ,,Gömbis” hárompontossal tette fel a koronát aznapi teljesítményére, így 6-2-re nyerte a döntőt, igaz ekkorra már alig tudott lábra állni!
Az elkövetkező 5 órát Rimini városi kórházában töltöttem el Gáborral, és mivel az olasz egészségügy sem a várakozásmentes beavatkozásairól híres, volt időnk kielemezni a sérülését és a mérkőzéseit!
Szerencsére nincs törés a lábujján, ha minden jól megy, két hét pihenő helyre teheti a villámlábú csepeli fiatalembert!
A felnőtteknél a zöldövesek kategóriájában 22 induló között Vágvölgyi Péter aranyérmet szerzett. Peti egyre gyorsabb, egyre jobb kézzel, a lábát kell még fejlesztenie!
Agyembólia közeli állapotba juttatta az embert az, amit Imre Tamással műveltek a felnőtt 74 kg-osok között.
Ellenfele megindulásait csodálatosan lereagálva Tomi hátra ugrott, és a tőle megszokott természetességgel csapott villámgyorsan az ellenfél fejére, és ezt megcsinálta 25 másodpercen belül ötször. Mind az öt alkalommal ellenfelének adtak pontot, aki látványosan el sem érte Tomit előrelendülő kezével. A mérkőzés vége előtt 15 másodperccel, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy ily módon megverették őt, olyan ideges voltam, hogy utolsó lelki erőmet összeszedve felsiettem a lelátóra, jó messze a tatamitól, mert úgy éreztem, ha ott maradok, valami butaságot fogok csinálni!
Tomi a juniorok 74 és 79 kg-os küzdelmeit így is simán megnyerte, azaz mégsem távozott egyéni aranyérmek nélkül Riminiből.
Mindenképpen említést érdemel még Veres Richárd, aki a későbbi Grand Champion Manuel Esposito-t legyőzve nyerte a felnőtt 57 kg-osok küzdelmeit.
Persze született még a fentieken kívül jó néhány aranyérem, összesen 19 kupát hozott haza a KiralyTeam küldöttség – már említenem is fölösleges – megjavítva ezzel a tavalyi 10-es Bestfighter aranytermést!
Mindez azt jeleni, hogy a csapat 2009-ben ismét túl van egy olyan időszakon, amelynél sikeresebbet az egyesület történetében még nem sikerült a csepeli harcosoknak produkálniuk.
Korosztályonként és nemenként 4-5 olyan harcossal rendelkezik a klub, akik nagy esélyesként fognak Pula-ba, az utánpótlás Európabajnokságra, majd Marseilles-be a felnőtt világbajnokságra utazni.
Király István és Róth Dániel mesterek tanítványai az év első felében kétségtelenül jó úton haladtak, minden korosztályban a legeredményesebb egyesületként tündököltünk tornáról tornára.
Lassan az emberben felmerül a kérdés, hová lehet még innen tovább fejlődni?
KiralyTeam-es érmek:
Aranyérmek:
Gilyán Regina (egyéni)
Szabó Dorina (csapat)
Veres Mercédesz 2 (egyéni)
Rohonczi Jenő (csapat)
Erdei Bruno (csapat)
Veres Roland (csapat)
Jakus Gábor 3 (2 egyéni, 1 csapat)
Molnár Gábor 2 (egyéni, csapat)
Varga László (csapat)
Veres Alex (csapat)
Iványi Gábor 2 (egyéni, csapat)
Kondár Anna 3 (1 egyéni, 2 csapat)
Veres Richárd 4 (2 egyéni, 2 csapat)
Vágvölgyi Péter 2 (egyéni, csapat)
Jároszkievicz Krisztián 2 (csapat, egyéni)
Minda Zsófia (csapat)
Imre Tamás 4 (2 egyéni, 2 csapat)
Ezüstérmek
Szabó Dorina
Rohonczi Jenő
Veres Roland (2)
Sas Viktória
Varga László
Szabó Dorina
Diligens Klaudia
Veres Alex
Jároszkievicz Krisztián
Bronzérmek:
Rohonczi Jenő
Szabó Dorina
Gratulálok!
Szép volt, csak így tovább! Gratulálok a versenyzőknek és az edzőiknek is!
Jesszus!
Hány érmet osztottak összesen ezen a versenyen?
Akadt olyan is aki nem kapott?