Csepel.info

IHO, Mr.Gabee

A Csepel Autógyár önállóan soha nem gyártott autóbuszt, más cégekkel együttműködve viszont szép sikereket ért el.

A szigetszentmiklósi repülőgépgyár államosítása után 1949-ben alakult meg a korábbi gyárból a Csepel Autógyár Nemzeti Vállalat. A gyár elsősorban teherautókat és harckocsikat gyártott, amihez a fülkéket a szintén frissen alakult Ikarustól szerezték be. A hatvanas évek végén a KGST hazánkra osztotta a kelet-európai térség buszgyártásának egy szegletét. A hatalmas feladat lekötötte az Ikarus minden erejét, így a fülkegyártást befejezték, sőt a kocka fordult, és a Csepel lett a buszgyár beszállítója: alvázakat, fenékvázakat, motorokat gyártottak Szigetszentmiklóson.

Korszerű motor híján a motorgyártás a hetvenes évek közepén megszűnt, innentől kezdve az Ikarus buszokba, de még a Csepel teherautókba is MAN licencű Rába motorok kerültek. A rendszerváltást követő nehéz anyagi helyzet miatt az Ikarus azt a kényszerintézkedést hozta, hogy a gyár saját maga kezdett el fenékvázakat gyártani, ez jelentős bevételkiesést eredményezett a Csepel Autógyár számára. Az Ikarusból kivált Ikarus Egyedi Autóbuszgyár ugyan továbbra is vásárolt a Csepel alvázakból, de a megrendelések a korábbiaktól jelentősen elmaradtak.

A kieső kapacitást különböző vállalatokkal történő közös autóbuszgyártással szerették volna lekötni. Az első komolyabb együttműködés a kiskunfélegyházi Lenin TSZ-ből kivált Auto-Union Kft.-vel történt, a Csepel 858-as alvázra épült távolsági autóbuszokból néhány még a volánokhoz is eljutott. A cég csődje miatt a gyártási jogokat a Rákos Jármű Kft. vásárolta meg, és folytatta az Unionok összeszerelését, összesen tizenöt példány készült a különleges formavilágú autóbuszokból.

Az együttműködés később sem szakadt meg, a rákosmenti cég előszeretettel vásárolta a Csepel alvázait különféle autóbuszaihoz. A Csepel 600-as alvázára készült el a Volánbusz Béke téri felújító üzemében az első Csepel Lyra midibusz. Az alvázra később elkészült a lengyel Jelcz cég által gyártott karosszéria, az 1995-ös poznani vásáron debütált Jelcz M070-esből végül nem lett sorozatgyártás. A Volánbusz Járműtechnikából később megalakultHungarobusz viszont gyártott néhány Csepel Lyra midibuszt, igaz, azokat saját néven, Hungarobusz H44-es típusként hozta forgalomba.

A cég a későbbiekben is a Csepel alvázakat részesítette előnyben a buszaihoz. A Kaposvárról ismerős Hungarobusz H63-as alatt például Csepel 844.50-es alváz van, ilyen került az egyetlen példányban elkészült lengyel Autosan A844MN alá is. A MAN motorral és ZF váltóval szerelt alacsonypadlós városi busz különlegességét a Rába futóművek jelentik. A harckocsijairól és teherautóiról ismert görögországi ELBO karosszériagyárral közösen kifejlesztettek egy városi szóló és midiautóbuszt. Utóbbi busz jó esélyekkel indult a kilencvenes évek közepén a BKV által kiírt midibusztenderen, de végül az Ikarus győzedelmeskedett a 405-ös típusával.

Az európai cégekkel történő kooperációk mellett a Csepel Autógyár néhány olyan egzotikus országba is eljutott, ahová még az Ikarusnak sem sikerült betörnie. A thaiföldi Cherd-chaicég, a Fülöp-szigeteki MAYA Industries mellett az ausztrál P&D, valamint a Custom Bodies cég is a Csepel alvázakat választotta saját tervezésű autóbuszaik alá. A külföldön elért sikerek azonban kevésnek bizonyultak a cég életben tartására, így a Csepel Autógyár 1996-ban csődbe ment.

This entry was posted on 2016. szeptember 29. csütörtök at 08:00 and is filed under Csepel, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.