VG.hu
Magyarország nem került fel az AT Kearney nemzetközi tanácsadó cég által most közzétett, a legvonzóbb és legmegbízhatóbb befektetési környezetet és potenciált kínáló top 25-ös országok listájára. Ugyanakkor a legnagyobb amerikai vállalatok vezetői körében végzett felmérés alapján készülő rangsorban két régióbeli vetélytársunk is ott található: Lengyelország a 22., Csehország pedig a
Pedig Magyarország – a lengyelekkel és a csehekkel együtt – hagyományos szereplője volt eddig a hivatalosan FDI bizalmi indexnek nevezett rangsorban. Sőt nem is olyan régen, két éve még az előkelő 11. helyen szerepelt. Az is igaz, az egyes országok évről évre sok-sok hellyel képesek lecsúszni vagy éppen annyival előretörni. A lengyelek például voltak már negyedikek is.
Persze vannak országok, amelyeknek szinte bérelt helyük van a lista élén: ilyen Kína, amely ötödik alkalommal vezeti a rangsort, de mondhatnánk Indiát is, amely legutóbb vette át – és az idén is tartotta – második helyét. Ilyen az USA is, amely ezúttal is a harmadik lett. Ez egyébként egybevág a tényleges befektetési adatokkal, trendekkel: Kínába tavaly közel hetvenmilliárd dollár FDI áramlott az UNCTAD adatai szerint, az USA-ba 175 milliárd, s bár Indiába „csak” mintegy 17 milliárd, ám ez mintegy két és félszerese a 2005. évinek.
A mostani felmérést a szokásosnál is nagyobb érdeklődés övezi, hiszen ez az első olyan, a befektetési hajlandóságot vizsgáló felmérés, amely az amerikai másodlagos jelzálogpiaci válság után készült. A vállalatvezetők működőtőke-befektetési hajlandóságát mindenesetre a válság nem csökkentette, sőt, optimizmusukat sem törte le. Mint a jelentésből ugyanis kiderül: derűlátóan ítélik meg a fejlődő világ jövőjét, és a következő években folyamatosan növelni szándékoznak külföldi befektetéseiket.
Mindenesetre az AT Kearney rangsora nem okozhat meglepetést magyar szempontból. Hiszen már a megvalósult, megvalósulóban lévő befektetések számát és összegét tekintve is határozott trend a befektetési célországbeli pozíciónk folyamatos gyengülése, s különösen a régióbeli versenytársakkal szemben. Lengyelország elsősorban méretével és ennek megfelelő erejével vonzza a tőkét, a csehekről pedig azt tartják, ott rendben, nyugodtan haladnak előre a dolgok. Magyarország esetében azonban az elmúlt időszakban – finoman fogalmazva is – vegyes kép alakult ki a külföldi befektetők szemében. Ennek oka részben a tényleges gazdasági folyamatok, először a fenntarthatatlan egyensúlyhiány, majd az ez ellen ható, de a gazdaságot visszahúzó, a konvergenciaprogramban kijelölt megszorító intézkedések, a reformokat övező bizonytalanság hatása, a kiszámíthatatlanság, s általában is a versenyképesség romlása. Részben egy ennél szubjektívebb elem is szerepet játszik: a hazai belpolitikai események külföldi lecsengetése-lecsengése.
Nem véletlen, hogy jelentősen visszavett az idei működőtőke-beáramlásra vonatkozó előrejelzéséből a befektetőkkel napi kapcsolatban álló gazdasági tárca is. Míg az év első pár hónapjában még 4 milliárd euró körüli összeget prognosztizáltak, ma már arra számítanak, hogy rossz esetben ez 2,5 milliárd körül lesz csupán. Ha így történik, akkor durván a tavalyi összeg fele érkezik az országba. A 2003-as évet leszámítva ilyen kevés FDI utoljára 1996-ban telepedett be hozzánk. Pedig az elmúlt tíz év átlaga meghaladta az évi 3,5 milliárd eurónyi FDI-értéket, s az elmúlt három évben – igaz, egy-egy egyedi nagy tranzakciónak köszönhetően – ennél is több telepedett be.
Ráadásul vegyesek a visszajelzések is: például a svájci Világgazdasági Fórum által a közelmúltban közzétett globális versenyképességi listán Magyarország pozíciója romlott, a 47.-re csúsztunk vissza. Ugyanakkor az utóbbi időben már csordogáltak jó hírek is. Például az, hogy Magyarország 21 helyet előrelépve, a 45.-en szerepel a Világbank üzleti környezetet vizsgáló Doing Business című idei ranglistáján. S vannak kézzelfogható jelei annak is, hogy a magyar konvergenciaprogram végrehajtását, valamint a reformfolyamatot is kedvezően fogadják a nemzetközi színtéren. Például az árgus szemekkel figyelt hitelminősítők közül a Fitch novemberben negatívról semlegesre változtatta a magyar besorolás kilátását.
A top 25
Forrás: AT Kearney
(
1. Kína
2. India
3. USA
4. Nagy-Britannia
5. Hongkong
6. Brazília
7. Szingapúr
8. Egyesült Arab Emírségek
9. Oroszország
10. Németország
11. Ausztrália
12. Vietnam
13. Franciaország
14. Kanada
15. Japán
16. Malajzia
17. más Öböl menti országok
18. Dél-Afrika
19. Mexikó
20. Törökország
21. Indonézia
22. Lengyelország
23. Közép-Ázsia
24. Dél-Korea
25. Csehország
Forrás: VG.hu
Dübörög a gazdaság – lefelé…
És a monopóliumot támogatjuk!
http://index.hu/gazdasag/magyar/hillms12/
http://www.blackpanther.hu/modules/wiwimod/index.php?page=Tiltakoz%E1s%21
Ez döbbenetes, tönkretették az országunkat. Csak abban bízom, hogy a felelősöket, ha eljön majd az ideje, akkor megbüntetik.
Mióta büntetés az, hogy berakják az ilyeneket felügyelőbizottságokba havi 1-2 millióért? Ez egy következmények nélküli ország – már a kifejezés erkölcsi vonatkozásában. Mert ugyebár vannak következmények: azokat a rendőröket, akik szétverték az ellenzéki párt bejelentett, törvényes és békés nagygyűlését, nos, azokat kitüntették.
Valahogy a külpolitika nagyon nem megy a Gyurcsány-kormánynak 🙁
Voltak nagy lehetőségek; Itt volt az 56-os évforduló, amikor egész Európa a magyar nép harcára emlékezett – miniszterelnökök, államfők, királyok…
Itt járt Bush – a messze leghatalmasabb ország első embere (http://www.whitehouse.gov/news/releases/2006/06/20060622-6.html).
Putyin is ide látogatott…
Ennek ellenére valahogy semmit sem sikerül elérni; Szlovákiában leszedik a magyar helységnév táblákat, sőt a magyar tankönyvekbe is szlovák nyelvű helységneveket tesznek (http://www.maszol.ro/aktualis/szlovak_helysegnevek_magyar_tankonyvekben_2007_11_20.html).
Romániában is állandóan meg akarják szüntetni már a magyar nyelvű karokat, betiltatni a magyar nyelvet… – hiába van ott a visegrádi csúcs (ait még az Orbán-kormány élesztett újjá annak idején)
Hitelesen írjuk újjá a történelem könyveket – állapodtak meg – s erre kiadnak egy nem titkoltan magyar – ellenes könyvet…
2000-ben a tiszai ciánszennyezés a romániai bányákból pusztított, akkor még az akkori kormány el tudta érni, hogy közös érdekünkben azokat bezárják – pedig még a nagy presztizsű EU-nak sem voltunk tagjai. – most felmerültek olyan érvek, hogy újra megnyitnák a bányákat, had szennyezzenek…
Az osztrákok szemétgetőt akarnak a magyar határra, s meg is fog épülni, ahonnan minden szenny ide fog ömleni hozzánk. A Rába-habzás is szép történet; hiába van brüsszel, ahol bepanaszolhatnánk az osztrák felet, hogy még mindig habzik… – egyszer-egyszer leállítják, amikor ellenőrzés jön; aztán megy a szennyezés tovább… – most abbahagyták a vele való foglalkozást, mert nem lép átt a habzás valamilyen határértéket 🙁 🙁
Mindhiába barátkozik Gyurcsány miniszterelnökúr Putyinnal, az hazament és bejelentette, hogy bizony Magyarország sem lesz kivétel, nekünk is emelt áron szállítják az energiahordozókat.
Pár hete volt a bevándorlásról szóló EU-s konferencia, arra sem küldtünk senkit – minket nem érdekel a téma… – bizonyára a Gyurcsány-kormány a bevándorlást kívánja támogatni (nem akarok most forrásokat idézgetni, szerintem a legtöbben tudják ennek előzményét is)
Kínaiakkal nagy a barátság, nem számít, hogy ott semmibe veszik az emberi jogokat. A NATO is nyilatkozott, hogy bizonyos információkat nem akarnak a magyar védősereggel megosztani, mivel nem tudják, hogy nem adjuk-e ki őket az ellenségnek…
Szóval, most rátok zúdítottam a külpolitikával kapcsolatos világfájdalmamat. – persze ennél több is van, de már túl sokat írtam. Csak annyit akartam mondani, hogy nem egyedi eset az, hogy rossz a gazdaság és azért nem kerülünk föl a listára, hanem a külpolitikai érdekérvényesítő képességeink is gyérnek tűnnek…
http://www.mszp.hu/index.php?gcPage=public/hirek/mutatHir&fnId=113491&fnHid=113491
Ez a cikk váltotta ki belőlem az előbbi hozzászólást.
Be sure to get support from family and friends Refute the negative thoughts that you have. ,