Index
A Csepel-sziget északi csücskében, az egykor szebb napokat látott Kvassay-zsiliptől egy percre épül egy hajó. Bartyik Vilmos, azaz Tengerész nyugdíjazása óta, három éve saját kezűleg rakja össze darabról-darabra a folyó- és tengerjáró vitorlást, hogy végül elmondhassa: szabad ember lett.
Lassan mindenki leköröz minket erőszakos, goromba, széthúzó barátságtalan magyarokat. Ahogy hazafelé robogóztam a ferihegyi gyorsforgalmin, egy DHL futárkocsi nem tudván megbocsájtani, hogy nem tudott előzni a szembe forgalom miatt, az Üllői úton azonnal leszorított, halálfélelmemmel kívánva büntetni zavaró puszta létezésemet, tegnap meg egy amúgy emberformájú állampolgártársam, miután õt nem feltartva, de kihasználva fürgeségem elõtte kanyarodtam be a lámpa szabad jelzésénél, közölte velem többször, hogy “hova sietsz, meg fogsz dögleni a kurva anyádat”. El kell innen menni. (Tengerész /amapola.blog.hu)
Bartyik Vilmos boldog, szerencsés ember. Boldog, mert a hobbijának élhet, és szerencsés, mert nincsenek számára leküzdhetetlen akadályok. Lehet, hogy nagy szavak ezek, de hát ez a helyzet. Bartyik Vilmost barátai, ismerősei a Tengerész beceneven tisztelik, amit rögtön meg is magyaráz: Tengerész az utóbbi időkben szinte minden idejét egy nagy terv megvalósításába fekteti. Hajót épít, és nem is akármilyet, folyami és tengeri hajózásra egyaránt alkalmas motoros vitorláshajót, az Amapolát.
Nem akar többet lakásban lakni
“Nekem az Isten nem adott olyan tehetséget, hogy olyan verset írjak, amit a következő rendszerváltásnál törölnek az általános iskolás tankönyvekből. Vagy hogy olyan szobrot faragjak, amit a következő rendszerváltásnál kidobnak a szoborparkba. De megveszek, ha nem alkothatok, és nekem ez a hajó jelenti az alkotás szabadságát” – mondja Tengerész a hajókabinban, ahol a feketére festett acél hajótest és a tűző, késő májusi napsütés ellenére is kellemes klíma uralkodik. Mint – a hajótest kivételével – csaknem mindent, a szigetelést is saját maga tervezte és csúnya szóval élve: kivitelezte. Pedig tanult szakmája szerint villamosmérnök, azonban mióta eszét tudja a hajók érdekelték.
“Angyalföldi proligyerek voltam, de amíg a többiek autókkal játszottak, én hajókat fabrikáltam a kezembe került fadarabokból és úsztattam azokat a csatornán. Valahogy megfertőződtem a hajózás iránti szerelemmel, kamaszkoromban csak úgy faltam az ilyen témájú szakkönyveket és kalandregényeket. Aztán amikor az egyetem elvégzése után megláttam a Mahart hirdetését, hogy elektrikust keresnek tengerjáró hajóra, egy percig se haboztam, azonnal jelentkeztem.” Persze Tengerész ettől még nem lett igazi tengerész, noha öt évig szolgált a Mahart tengerjáró hajóin, és például az Újpest, a Budapest, a Körös, a Petõfi hajókkal bejárta a világ legnagyobb kikötőit. “Én villamosmérnök voltam, nem volt és máig sincs semmiféle hajózási képzettségem, ez csak a hobbim, a hajózás iránti puszta érdeklődés.”
A világtengerekről Magyarországra visszatérve családot alapított, miközben a Mahartnál vezető elektrikussá válva az ő kezében futottak össze a 23 magyar tengerjáró hajó villamosmérnöki feladatai. “De ez már rég volt, azóta se Mahartja, se tengerjáró hajója nincs ennek az országnak.” Tengerész a karrierjét a szállodaiparban folytatta és fejezte be: az utolsó években műszaki vezető volt a Novotel Budapest Kongresszusi Központban, onnan ment nyugdíjba 2006-ban. “Azóta csak az Amapolán dolgozom, amit kicsivel korábban, 2004-ben kezdtem tervezni és építeni.”
“Irtó nagy szerencsém van az Amapolával. A nyugdíjazás a legtöbb embernek az összeomlást jelenti: egyedül maradnak, nem veszik körül őket a megszokott kollégák, otthon ülnek összezárva a házastársukkal, rosszabb esetben teljesen egyedül. Én ha nem építeném ezt a hajót, nem írnám a blogot, akkor nem vennének körül azok az érdekes, közös érdeklődési körű emberek, akikkel most az időmet töltöm, ha épp nem a hajón vagyok. De az átlag magyar nyugdíjas élet amúgy sem nekem való. Én még szövögetem a terveket, és egyáltalán nem foglalkozom a múlttal, csak azzal, hogy merre induljunk a feleségemmel, ha tavasszal vízre bocsájtjuk az Amapolát. Egyet biztosan tudok: már nem akarok többet lakásban lakni.” Ezzel összecsengően Tengerész úgy tervezi, semmit nem visz magával a szárazföldi életből, ami most a 40 négyzetméteres VII. kerületi lakást jelenti. “Nem lesz több villanyszámla, gázszámla, csatornadíj, közös költség. Szabad emberek leszünk.”
Kecses hajóval fel a Dunán
Hogy milyen hajó is lesz az Amapola? “Amolyan retró hajó. A tervrajzokat a ketch hajóosztály ihlette, ami egy száz-százötven éve változatlan forma, két árbócos, yacht kategóriába tartozó vitorlás. Tizenkét méter hosszú, négy méter széles, egy méteres merülésű a hajótest, hagyományos gaffos vitorlákkal, fa rudazattal. Ha elkészül, körülbelül tíz tonna lesz víz és üzemanyag nélkül.”
“Igen, részben motor hajtja majd, a Duna-Rajna-Majna, majd a Szajna csatornáin jól jön majd a dízelmotor, amit egy kiszolgált Mercedesből szereztem és építettem be. De nem rohanunk majd, megyünk, megállunk, nézelõdünk, maximum 10 csomóval (18,5 km/óra sebességgel) tud majd menni az Amapola, de úgyis ennél kevesebbel fogunk csordogálni. Hatvannégy éves vagyok, én már nem sietek sehova.”
Ez a komótos tempó a blogból is sugárzik, olvassuk csak: Gyönyörű az idõ napok óta, bár a reggelek kissé hűvösek, de hét ágról süt a nap, délben 18-20 fok van, dolgozni eszményi. Judittal kint matattunk Amapolán, befejeztem a szófa háttámlái feletti párkányokat. Most hogy van felsõmaróm, a széleket profilra tudom marni, és a szegélybe még egy csinos díszhornyot is csináltam. Szóval cifrázom. Jó ránézni. Persze aki rajong a modern dolgokért az nézegessen mást.
De mégis miből, mennyiből épül-szépül a hajó? “Magam sem tudom, de nem is akarok vele szembesülni, hogy mennyit költöttünk rá eddig” – mondja, és mutatja hogy mire szokta használni a számlákat: jegyzetek, számítások, vázlatok sorjáznak az akkurátusan felszabdalt számlapapírok üres hátoldalain. “Az biztos, hogy minden spórolt pénzem és a nyugdíjam erre megy el, de másom nincs is. Napi 9-10 órát dolgozom a hajón, különleges igényem már úgysincs, nekem jó, ha egy hétig ugyanazt eszem, amit a feleségem megfőzött.”
Szép pipacsvirág
Ami kicsiben a számlapapírok újrafelhasználása, az nagyban maga a hajó. “Nyolcvan százalékban recycling, ami itt látható. Kiselejtezett, bontott, kiszolgált, de azért jó minőségű műanyagból, fémből, fából alakulgat a belső tér, de még az orrdíszt is úgy kaptam, egy másik hajó levetett sellőjéből lesz az Amapola orrának éke. Vagy itt vannak a fiókok – mahagóniból vannak és Kádár és Berecz keze nyomát viselik, ugyanis a kongresszusi központ leselejtezett szónoki pultjának keretébõl vannak.”
“A múlt század elején született a kedvencem, ez a dal, az Amapola, erről kereszteltem el a hajót” – mesél Tengerész a névválasztásról, be is rakja a lemezt, és a kabint betölti a könnyed spanyol muzsika. Amapola, lindísima amapola/Será siempre tu alma tuya sola. (Pipacs, kicsi szép pipacs/A lelkem örökké tiéd.) “A pipacs egyébként anyám kedvenc virága volt. Csak vadon él meg, ha leszakítják és vázába teszik, azonnal elhervad.”
Forrás: Index
De jó lenne negyedévente olvasni a folytatást, jó egészséget és jó szelet TENGERÉSZ !
Mi ebben a hir?
Ez egy nagyon szép történet. Én például teljesen elszineződtem a sárga irígységtől. Magam is hasonló gyermekkorral bírtam, mint “Tengerész”, egyszerűen rajongtam a hajókért. De sose jutottam ki a tengerre /némi adriai és Északi-tengeri sétahajókázástól eltekintve/.
Most nem tudom, hogy irigykedjek, vagy ámuldozzak azon, hogy valakinek sikerült megvalósítania azt, amiről én mindig álmodtam.
De akkor is derüssé tette a napomat a cikk.
/Nem lehet állandóan a negatívumokkal foglalkozni, az nem tesz jót a léleknek./
A kedves hajóépítő még nem tudja, hogy mi vár rá. Majd most jön a sok herce – hurca a hajó körül, ha egyáltalán vize tudja tenni. Kicsit sajnálom, mikor felébred álmából!
Prendick:
Ugyan ezeket irtam én is de aztán töröltem, mert mondhatja bárki, hogy ott a lehetőség mindenkinek. Libabőröztem ahhogy olvastam a cikket, én csak tisztelni tudom az ilyen elszánt embereket és valószinü, hogy a torturákon is átverekszi magát.
Jeniszej:
Ameddig álmodik addig nagyon jó neki az ébredés az egy más téma, mindent meg lehet oldani akaraterő, elszántság, kitartás és egy hüségestárs mindent leküzd .
Körülnéztem egy kicsit a költségek területén. Nem mondom! Nem kevés a felmerülő költségek.
Persze egy magyar nyugdíjas ezt megteheti.
„Tengerész úgy tervezi, semmit nem visz magával a szárazföldi életből, ami most a 40 négyzetméteres VII. kerületi lakást jelenti. “Nem lesz több villanyszámla, gázszámla, csatornadíj, közös költség. Szabad emberek leszünk.”
Vitorláskikötőink díjszabása:
http://www.balatonihajozas.hu/hu/vitorlaskikotok_dijszabas.htm
Kikötői, tárolási és daruzási díjszabásKvassy-zsilipnél
Motoros hajó 12 méter felett 56. 000,- Ft/ hó
Sólyapálya 4. 000,-Ft
Ezek a költségek csak töredékei a teljes egyéb járulékos költségeknek. Hosszú a lista, de a szabadság érzés melett ezeket is figyelembe vette, a kalandra váró nyugdijas?
Ezek a költségek csak töredékei a teljes egyéb járulékos költségeknek. Hosszú a lista, de a szabadság érzés mellett ezeket is figyelembe vette, a kalandra váró MAGYAR NYUGDÍJAS?
Khmm,khmm.
A Mahart sosem hajózott a tengeren.
Kedv tevő költségek a hajó építéséhez Magyar Nyugdíjasoknak:
29/2001. (IX. 1.) KöViM rendelet
a hajózási hatósági eljárások díjairól
http://www.nkh. hu/hajozas/content/view/3578/5603/lang,hu/
Olvasni való:Magyar vizi nyugdijasoknak
Strassbourgtól Mainzig
http://meduza.uw.hu/fejez12.htm
Olvasni való:Magyar vizi nyugdijasoknak
Strassbourgtól Mainzig
http://meduza.uw.hu/konyv.htm
CsepeliXXI!
Hogyne hajózott volna.
http://www.hajoregiszter.hu/index.php?htl=55&v=1&full=1
Hát érdemes valakinek az álmait, terveit megosztani másokkal?-hol a közös öröm az egészséges szurkolás.
ez pont olyan, mint amikor a gyerek csinál valamit, kicsit ügyetlenül kicsit sután és apuka nem segit, csak annyit mond-“nekinlodj ugysem lessz jó”
szerintetek jól van ez igy…
T.”lolka:”
Én szerintem az ember szabadsága a tudás és tájékozottság birtokában is rejlik – többek között.
Ha a hozzászólásokat végigolvasod, láthatod igyekezetem.
Egyébként szurkolok magam módján az építőmesternek és „ámulok” elszántságán.
Egyszerűen nem értem, hogy ilyen költségek mellett is meri vállalni álmai megvalósítását.
A példa linkek ilyen célt szolgálnak.
http://meduza.uw.hu/konyv.htm
Jeniszej:
Köszi !
Rendkívülinek tartom az ötletet. a munkát és igyekezetet, amivel a hajóépítő tervét igyekszik megvalósítani. Az ügy olyan mértékben felkeltette az érdeklődésem, hogy elhatároztam: ha van rá lehetőség, az építőt személyesen is felkeresem. Csodálnivalónak tartom azokat a műszaki ismereteket, amelyekre az építés során szert tett. Véleményem szerint mindegy, hogy mi mit gondolunk az ügyről, az az építőnek betölti az életét.
A megvalósításhoz sok sikert és egészséget kívánok. Ui.: Szerencsére nekem is van egy ilyen “ügyem”.
Tapasztaltam, hogy ez az erős szenvedély csődbe is vihet.
valóban
Rátok bukkantam. Drága jó Jeniszej, azt gondolod, hogy ezt a keveset amit te erről tudsz én 40 év hajózás után nem tudom? Hát tényleg azt gondolod, hogy aki öreg az hülye is? MINDENT tudok. És NINDENRE van megoldásom. Nyugi. Engem nem kell “kicsit sajnálni”. Lolka kedves itt a helyzet fordított, a tapasztalatlan gyerek mindja a felnőttnek, hogy nem fog sikerülni.
Hajrá Tengerész! Számomra már az is óriási dolog, ha valaki megvalósíthatja azt, amiről én csak reménytelenül vágyakozom.
Kössz Prendick. De miért reménytelenül? Ki kell várni a megfelelő időpontot! Én is 60 évet vártam. (na jó azért ez már a második saját építésű hajóm, egyet építettem még ’82-ben, de az sokkal kisebb volt és csak 2 évig tartott az építése)
Le a kalapppal sok sikert. Olvasni fogom. És jól teszi ha itt hagyja ezt a mocsok fertőt.Picit irigylem a sok szépért amit fog látni,kapni. Hajjjjjrááááá!!!!! zsuzsi.
örülök ,hogy személyesen is megismerhettem egy ilyen igazi hajós embert,sokaknak kellene követni,akkor boldogabban élhetnének.Éljenek a hajósok,motorosok,vitorlázók.Üdv.Méri
Szerbusztok Jutka és Vilmos.
Ha netán Nürnrbergen keresztül mennétek tovább feltétlenül kössetek ki a yahthafen-ba és szeretettel várlak titeket.Itt voltak Fa Nándiék Schoper Tibiék.Sokszor vagyok Budapesten szeretnék személyesen megismerkedni veletek én is 1945 ben születtem most lettem nyugdijas mert Német országba 65 évig kell gályázni én 1987 ota egy neptun 22 essel vitorlázom a görög és az adriai vizeken Jo szelet és egésséget kivánok a CARINTIA kapitánya Pali
Kedves Tengerész!
“Navigare necesse est!” Hajózni márpedig kell, és ezt nem tegnap mondták! Akit a víz illata megcsapott (Moldova után szabadon) azt nem kell erről meggyőzni! Mi “csak” 1975 óta “hajózunk”, de csak a Tiszán, annak is az alsó szakaszán, Szeged honállomással! Kimegyünk nappal, kimegyünk éjjel, kora tavasszal, nyáron és késő ősszel is! Minden időnek megvan a maga szépsége! Csak nyitottnak kell rá lenni!
Sok sikert kívánok az építéshez, és végtelen türelmet a legalizáláshoz!
Kati
Kedves Vilmos, személyesen ismerem a Gál Józsit. De már rég beszéltem vele. Vízre bocsájtási, hatósági, hajózási tanácsokat adhat. A Méder Áron is rajt van a net-en. S a többiek. Ha bürokratikus bonyodalom akad ők segíthetnek. Magam is gyerekkori hajózási érdeklődő voltam, s tán vagyok. Most 53 éves munkanélküli. Időm rengeteg pénzem kevesebb. Ha bármi segédmunkásra szüksége volna állok rendelkezésére. Akár majd a majdani elhajózásban is. Mihez értek? Semmihez. Főbb érdeklődési köreim: töri, bicikli, számítógép, BTK, furás, faragás, vasmunka. 30 évig MÁV-os HÉV-es voltam. Postás, katonaság, stb. Fiam vidéken 22 éves. Önálló független vagyok. Nem akarom fölvetetni magamat munkásnak. Csak jelzem a szabad kapacitásomat. Bárhol.
Jeniszej rossz májuskodik, de ne törődjetek vele. Legfeljebb lakóhajó lesz, vagy dunai. Na bum. A költségek azok tényleg gorombák lehetnek, sok vonalon de már sikerült Fa Nándinak is Gál Józsinak is sokszor. Méder Áronnak is viszonylag olcsón. S még sokaknak. E tapasztalatokat is csokorba lehet gyűjteni tőlük. Úgy hogy semmi hézag.
Már pedig “Hajózni kell” és kész. Széchényi Ödön is a 19 században csatornákon keresztül jutott el Párizsig. Akkora hajóra a Fa Nándival, Gál Józsival mindenképpen fel kéne venni a kapcsolatot. Vagy hasonló jártasságú más magyar hajóssal. Sok mindenre, sok jó bejáratott megoldás létezik. Jeniszej irigy. Nem kell a károgásával foglalkozni. Üdv: Zsolt.
Szia Vili!
Már régen nem láttuk egymást!Jelentkezz ha tudsz,a Laciéknál ahol évekkel
ezelőtt utoljára beszélgettünk. A sógornőm Magdi tudja a Mail-emet.Meglátogatnám a “csónakodat” (a Dénes után szabadon),mivel tevékenységemet Bajorból áttettem
a Ferencvárosba! Schiff ahoj és guten “Mastbruch”! (Pestújhelyi Közösségi Ház)
F.Dodó (Frangepán u.)