CsepelFC
A Csepel FC legifjabb labdarúgói újra Bozsik Tornán tesztelhették le az edzéseken tanultakat, és ezúttal nem is kellett túl messzire utazni csak a csepeli Halászi Focisuliig, ott rendezték meg az aktuális fordulót vasárnap.
Sajnos aznap kissé szeles idő fogadta a csapatokat, de ez a gyerekek kedvét egy pillanatra sem vette el, amint előkerültek a labdák az időjárás máris mellékessé vált.
Takács Dávid edzőnk így látta a történteket: „Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a legfontosabb szempont számunkra, az hogy minél több gyereknek biztosítsunk játéklehetőséget az ilyen és ehhez hasonló a tornákon. Nagy öröm, hogy folyamatosan nő a létszámunk, vasárnap két korosztályban közel huszonöten képviselték a Csepel FC-t. A jövőben még többen szeretnénk részt venni a tornán, mert fontos, hogy a gyerekek ebben a korban a lehető legtöbb időt töltsék a pályán, tekintve, hogy a mérkőzéseken szerzett tapasztalatokból tanulhatnak a legtöbbet! Külön köszönet a klubvezetésnek, hogy igazán szép, új mezekben léphettek pályára a srácok, ami hatalmas öröm volt a számukra”- zárta a beszámolót Dávid.
Ebben a szezonban még két Bozsik torna szerepel a srácok programjában, természetesen a folyamatosan zajló edzések illetve edzőmérkőzések mellett.
Csepeli gyerekek a passzió oltárán!
A Csepel Utánpótlás Sportegyesületről sok véleményt lehet hallani. Vannak, akik dicsérik és vannak, akiknek csalódást okozott az egyesületbe való átigazolás! Ezek a vélemények szülőktől származnak, amik, és ezt saját magamról tudom (utólag), hogy sok esetben elfogultság és szakmai hozzá nem értés miatt is fogalmazódnak meg bennünk!
Egy ilyen eredmény centrikus világban, amilyenben élünk, sajnos sokféle megoldáshoz nyúlnak az edzők csak azért, hogy eredményességüket igazolják a szülők felé. Legtöbb esetben nem is gondolnak arra, hogy mekkora károkat okoznak a gyermekek valóság érzetének a megítélésében! Ebben sajnos a szülők is partnerek, sőt sok esetben még plusz anyagi áldozatot is hoznak annak érdekében, hogy gyermekeik sikeres csapatban játszanak! Ilyen pl. a túlkoros gyerekek szerepeltetése csak azért, hogy sikeresebben szerepeljenek egy tornán!
Számomra visszataszító és elfogadhatatlan az a tény, ha egy edző csak azért szerepeltet egy gyermeket a kezdő csapatba, mert a szülő anyagilag motiválja az edzőt! Amikor ilyen és ehhez hasonló esetek kialakulnak egy csapat táján, senki ne csodálkozzon azon, hogy a szülők átveszik az irányítást, és ők diktálnak! Hiába a szakmai hozzáértés, és azért azt megjegyzem, hogy a CSUSE edzőinek a szakmai hozzáértésüket nem lehet megkérdőjelezni, ha a pedagógiai felkészültség hiányzik! Egyet nem lehet elvitatni tőlük, és az a sikeres szereplések a tornákon! De milyen áron, és közpénzből fenntartott önkormányzati egyesületben?
A levél keletkezése óta történtek sajnálatos események, (baleset, edzői távozás) amire a vezetésnek és a felügyelő bizottság tagjainak rövid időn belül meg kell találni a megoldást!
Pákozdi József Önkormányzati képviselő Jobbik
Az alábbi két levél, szülők szemszögéből fogalmazódtak meg!
Csepeli gyerekek a passzió oltárán!
Csepel önkormányzatának nem is olyan régen közpénzből gründolt labdarúgó utánpótlás egyesületében (CSUSE) finoman fogalmazva is áll a bál! Bár az ugyancsak közpénzből működtetett Csepel.hu és Csepeli Hírmondó szokásához híven hallgat a dologról, mint a sír, komoly problémákkal küzd az egyesület, amit egy érintett szülő szemszögéből írnék most meg önöknek:
Kezdjük némi kronológiával: amikor a Németh Szilárd ex-polgármester elgondolásait mindig betartó csepeli polgármester Borbély Lénárd belátta, hogy erőből nem tudják magukat befészkelni a Csepel SC Alapítvány Béke téri sporttelepére, kipattant az isteni szikra a fejükből: alapítsunk saját focicsapatot! (zárójelben megjegyzendő, hogy Csepelen már így is működött és működik három fociegyesület, a patinás múltú Csepel FC, a Csep-Gól FC, illetve a Halászi Focisuli, akik persze nem voltak elég jó alanyok az elképzeléshez) Az ötlethez természetesen nem kellett nagy ész, pénz pedig volt rá – honnan máshonnan, mint az önkormányzat kasszájából. Gyorsan megállapodtak hát a Csepel SC Alapítvánnyal, hogy –saját területük nem lévén- az egykor szebb napokat látott Csepel stadion centerpályáját bérbe veszik az edzésekre és mérkőzésekre. (Ehhez tudni kell, hogy a stadion gyepe amúgy is elég viseletes, a fű megfelelő karbantartására nincs elég pénze az azt amúgy hosszú évek óta bérlő és arra az erejéhez mérten gondoskodást viselő Csepel FC-nek. A rendszeres nyírás és öntözés viszont elég volt ahhoz a kapacitáshoz, amit a felnőtt csapatuk edzései és mérkőzései jelentettek. )
A frissiben alakult Csepeli Utánpótlás Sportegyesület elkezdte a toborzást 2015 nyarán: ígértek tagdíjmentességet, ingyenes utazásokat, és minden földi jót a gyerekeknek és szüleiknek. Erre persze sokan ugrottak, hiszen a mézesmadzag be volt lógatva… A történet élére megnyerték Jenei János testnevelőt a Csepeli Testnevelő Közösség vezetőjét, aki – ma már mondhatjuk pechére- el is fogadta a felkérést, a szakmai igazgatói posztra kinevezett Fazekas Attila (Katona Ált Isk.) testnevelővel együtt.
Érdekesség a történetben, hogy Fazekas korábban a Halászi Focisuliban is volt edző, ahonnan aztán távoznia kellett, de hogy ne menjen üres kézzel, elvitt egy komplett korosztályt is magával, s meg sem állt Halásztelekig. Ezzel együtt elindított egy folyamatot, amit csúnya szóval nevezhetünk akár „gyereklopásnak is”, melynek a későbbiek során még fontos szerepe lesz. Fazekas tanár urat (aki szakmailag, hogy is fogalmazzunk csak, kissé elmarad a kor kívánalmaitól) tehát Halásztelken érte a felkérés, amit el is fogadott, hiszen –párhuzamosan az edzősködéssel- a csepeli Katona iskolában ő volt a testnevelője Borbély Lénárd csepeli polgármester unokaöccsének, így a másik Borbély, a gyerek apja, a szóbeszéd szerint, kijárta neki a szakmai igazgatói posztot. Attila bácsi (ahogy a gyerekek hívják) tehát vette is a baseball sapkáját Halásztelekről, ám hogy ismét ne menjen üres kézzel egy jó csomó gyereket elvitt magával ismét, nem kis kárt okozva a Pest megyeieknek, folytatva a korábban említett „gyereklopást”. Kezdett összeállni a kép, de egy láncszem még hiányzott a teljes sikerhez, mégpedig egy szakmailag megfelelő tréner személye. Megkörnyékezték hát az évek óta a Csepel FC-ben gyerekeket trenírozó Törő Laci bácsit, aki valóban ért a labdarúgáshoz, de pedagógiailag – egyesek szerint- vannak hiányosságai.
A harsány hangú edzőnek sikerült olyan kecsegtető ajánlattal előállni, amiért feladta a tudvalévőleg amúgy sem rosszul jövedelmező Csepel FC-s állását, ám hogy ő se érkezzen üres kézzel, Laci ’bá is magával vitte a kék-piros klub egyik komplett korosztályát, nem kis felzúdulást keltve ezzel, és így maga is beállt a „gyereklopást” elkövetők sorába.
A frissen „leigazolt” kisgyerekeket a többmilliós büdzséből persze gyorsan elhalmozták felszerelésekkel, labdákkal, minden földi jóval, amivel azt akarták megmutatni, hogy itt bizony van pénz, paripa, fegyver, csak focizni kell! (A leigazolt szó nem hiába került idézőjelbe, mert bár már lassan egy éve működik az egyesület, semmilyen hivatalos bajnokságban nem vesznek részt a gyerekekkel, csak különböző meghívásos tornákon, ami – a hozzáértők jól tudják- nem egy veretes történet.) Summa-summarum nyáron megkezdődtek az edzések a Csepel stadionban, ahol a Csepel FC felnőtt labdarúgói így meglehetősen összébb lettek szorítva, de nagyobb probléma ebből nem adódott.
Volt viszont összezörrenés a vívókkal, akik egy esetben felmerészkedtek gimnasztikázni a füves pálya egy részére, és ezt Attila bácsi számon is kérte a korábbi olimpikon edzőjükön. (Az igazat megvallva röhejes lehetett a jelenet…) Ami viszont cseppet sem volt az, hogy a korábban együtt focizó Csepel FC-s és Csepel USE-s gyerekek egy sporttelepen belül, mégis külön végezték az edzéseket, és már csak messziről méregették egymást, ahogy a szülők is, akik korábban együtt vitték a gyerekeiket sportolni, mára csak hűvös köszönésre futotta erejükből.
A polgármesternek és tanácsadóinak tehát sikerült az amúgy is szétzilált kerületben a labdarúgásban is egy mély árkot ásni és belevinni a gyerekeket illetve szüleiket ebbe a roppant kellemetlen helyzetbe. Lelke rajta, megtehette, megteheti ma is. Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok és többen is szem illetve fültanúi is lehettünk, hogy Törő edző és Fazekas szakmai igazgató bizony nem eszik egymás tenyeréből, egyszer például a gyerekek előtt az edzésen össze is szólalkoztak nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében, ami biztosan nem volt jótékonyan hatással a gyerekekre. Mindenesetre már ekkor elkezdett repedezni az „egyesület”, ami az ősz, majd a tél beálltával tovább folytatódott. A tél beállta előtt a polgármester kiadta a Csepeli Városgazda munkatársainak, hogy mérjék fel, a régi, csepeli sportcsarnokot is magába foglaló épület földszinti öltözőit és kiszolgáló helyiségeit hogyan és miként lehetne komfortosabbá tenni. A földszinten lévő orvosi szobát és konyhát kiüríttették, felzavarták a röplabdásokat az emeletre és nagy dirrel-dúrral beharangozták a felújítást.
Ahogy viszont elkezdtek számolgatni, (tették ezt hetente akár többször is) egyre magasabb és magasabb összeget tett volna ki a renoválás, így végül átvágták a gordiuszi csomót: két takarítónőt küldtek ki, akik összesöprögettek és lepókhálózták az öltözőket, letörölgettek, de más nem történt az amúgy is évek óta fűtetlen épületben. Nem is értem mi volt az eredeti céljuk ezzel?
Kisvártatva beköszöntött a tél, és a hideg miatt nem volt maradása a CSUSE labdarúgóinak, így az időközben a KLIK kezelésébe került iskolák tornatermeire várt, hogy befogadja a gyerekeket. Igen ám, de mivel Csepelen továbbra sincs egy olyan nagyobb, fedett, fűtött, labdarúgásra alkalmas sportlétesítmény, ami elbír ennyi gyereket, szortírozni kellett… Felborítva az addigi bérlői rendet a gyerekeket bedugták a Széchenyi, a Mátyás, a Jedlik és egyéb iskolákba, ahová külön-külön meg kellett szervezni azok utaztatását, hazaszállítását és egyebeket, és itt folytatódtak a további gondok.
Volt olyan, hogy egy szülő elvitte a gyereket és sehol nem talált senkit, mert elfelejtettek időben szólni, hogy más időpontban lesz az edzés. Előfordult, hogy a Facebookon aznap üzentek, hogy ne menjen senki sehová, mert elmarad a gyakorlás, sőt olyan is volt, hogy egy-egy edzőre 20–25 percet is várniuk kellett a gyerekeknek, mert nem ért oda időben!
Ennek persze különféle módon hangot is adtak az egyre felháborodottabb szülők, akik közül volt, aki azonnal ki is vette onnan a gyerekét. A klubvezetők és edzők persze oltották a tüzet, mindenkit nyugtatgattak, hogy rendben lesz minden, csak türelem, türelem. A türelem viszont egyre inkább fogyott és 2016 tavaszára egyeseknél el is tűnt, sőt!
(Egy kis adalék: 2015 decemberében Kárpát Kupa néven a Nagy Imre ÁMK tornacsarnokában rendezett nemzetközi utánpótlás labdarúgó tornát a Csepeli Önkormányzat, ahol a CSUSE is indult felső (!!) korosztályban, (amivel még nem is rendelkeznek). A tornát meg is nyerte a Csepel, soraikban nem kevesebb, mint öt Csepel FC-s és ki tudja még hol máshol futballozó labdarúgóval. A fotón természetesen ott volt a CSUSE vezetője, Németh Szilárd és Borbély Lénárd, akik tudomásom szerint egyébként esküdt ellenségként tekintek a Csepel FC-re, de azért biztosan jó volt pózolni a sikert elérő gyerekekkel)
A tavaszi, „türelemfelörlő” egyik történet egy szülőtársunk Facebook bejegyzésében így olvasható:
„A Csepel UPE 2003 és a 2004- es korosztály elindult egy futsal bajnokságban. A 2003- ok nem jutottak döntőbe így számukra véget ért a bajnokság. Vagy mégse? A 2004-sek kivétel nélkül minden meccset megnyertek, azonban egy alkalommal az edző segítséget kért a 2003- as csapattól, mert a négyeseknek máshol is kellett játszaniuk. Az eredményük mindkét meccsen győzelem volt, köszönjük nekik! Egy másik alkalommal egy kapust kért az edző a 2003- tól, mert a 18db 2004- es gyerekekből heten futsalra mentek a 11-es kölyökligára! A 2003- ok egy helyett 11- en jöttek, így a futsalra küldött 2004-eseink nem sokat játszottak… A lényeg mindkét meccset megnyerték! Köszönjük nekik! A 2004- es korosztály 8 meccset nyert a futsalon és több mint 50 gólt rúgott! A döntő időpontjának kihirdetésekor minden gyerek tudta, ők jutottak oda ott lesznek a döntőbe! A héten közölték velük, hogy a felső vezetés úgy döntött 12- ből csak hatan mehetnek a másik hat 2003- as lesz!”
Tovább azért is nem idéznék, mert a szülő felháborodásához többen is csatlakoztak és a végén egy virtuális veszekedés robbant ki a nézeteltérők között. Ez tehát tovább bomlasztotta az amúgy is repedező falakat, és így jutottunk el 2016. április 11-ig… A 11.-i hétfőn Törő László edző (minden bizonnyal megelégelvén a helyzetet) megtartotta az edzést korosztályának és bejelentette, hogy nem folytatja tovább a CSUSE-nél a munkáját. Állítólag több gyerek is sírt, többen tanácstalanul álltak, de a legszebb, hogy a klub vezetése csak másnap és harmadnap próbált meg valamit tenni az ügy érdekében, aminek az lett a vége, hogy több szülő is kérdőre vonta Jenei elnök urat és „polgármesteri tanácsadóját”, akik persze próbálták menteni a menthetőt.
Kevés sikerrel… Itt tartunk most: egy mesterségesen, passzióból létrehozott, más focicsapatok részleges szétverésével. Kellett ez, tisztelt csepeli polgármester úr?
A szülő kérésére nem közlőm a nevét, mert messzire nyúlnak „még” a fideszes kezek!
Szintén egy szülői vélemény!
Halásztelken és Szigethalmon, 2015 nyarának elején tudták meg a szülők, hogy terveznek egy új, komoly szakmai alapokon működtetendő utánpótlás szakosztályt Csepelen megvalósítani. Fazekas Attila ott is kiváló szakmai munkát végzett, sorra nyerte Halásztelek a korosztályos csatákat… Csak a TAO pénzekkel volt gond, mert azzal a bevétellel a „nagy” csapatot finanszírozták és más egyebeket… Tehát megállt a fejlődés 1-2 év után és Csepelre nem kellett a Halásztelken focizó gyermekek szüleit „csalogatni”. Mindenki, aki ment, örömmel, és bizalommal tette, mert az, amit az idő is bebizonyított azóta: nem életképes a halásztelki utánpótlás nevelés szakmai és anyagi háttér nélkül. Azzal, hogy ez az utánpótlás egyesület milyen ötletből, vagy egyéb meggondolásból jött létre, nem tudom, mert nem voltam ott anno, a megbeszéléseken. A kezdetek Csepelen nehézkesen indultak, valóban voltak félreérthető kommunikációs zavarok, de egyszerre nagyon sok gyermek érkezett és állandó volt a jövés-menés… Pár hónap elteltével megvoltak a stabil csapatok, minden korosztályban. Azóta sok sikert értek el, hiszen minden versenyen az elsők között voltak a csepeli csapatok. Attila kiváló, magas fokú felkészültséggel rendelkező futballedző és remek pedagógus… – imádják a gyerekek. Törő Laci is jó és felkészült edző, ellenben pocsék pedagógus, a kisebb korosztállyal nem tudta megtalálni azt a hangot, amit egy 8-9 éves gyermek stressz és gyomorgörcsök nélkül el tud viselni. Gyakran vörösre ordította magát a Mátyás suli fedett pályáján. Minden esetre én nem orroltam rá, megbeszéltem a gyerekekkel, de azóta már sosem voltak olyan felszabadultak és játékosak, mint azelőtt a meccseken, edzéseken! 2004-esek: Itt az idő domborította ki az anomáliákat. Ugyanis ebbe a korosztályba valóban a Törő adoptált több gyereket. Halásztelekről, Szigethalomról csupán 5-6-an fociznak itt. Lassan azt vettem észre, hogy több szülő bele-beleszólogat úgy a szakmai dolgokba az edzéseken, és a csapat összeállításba egyaránt. Kiderült: különedzésekre is járnak e szülők gyermekei heti több alkalommal, zsebbe fizetve a tiszteletdíjat. Ezt a szakvezetés, ha jól emlékszem még az elején megtiltotta… De volt olyan, hogy a szülők neveztek be kupákra és oda természetesen, kizárólag az „elitcsapat” tagjai mehettek játszani . Még kapusedzőt is fizettek külön, de tagdíjat az egyesületnek ……no, abban már nem vagyok biztos…. A futsal csoportmeccsekre, amikor egy maszek ( Nagykáta ???) torna miatt ugyancsak nem volt hivatalos az egyes csapat. Fazekas hozott a 2005-ös és a 2003-as korosztályból is gyerekeket, így ki tudtunk állni a meccsekre, amiket a „nagykátaiak”óriási meglepetésére mindet megnyertünk és csoportgyőztesként várhattuk a budapesti döntőt. Oda már újból az egyes csapatot szerette volna a Törő vinni, de Attila kérte, osszák ketté azokat a játékosokat, akik részt vettek a csoportmérkőzéseken…
Felajánlotta, hogy jelöljenek ki 6-6 játékost és azzal játsszanak. Ebbe nem ment bele a Törő és obstruálta az egészet. Attila végül is elvitt négy 2004-est, ha jól tudom és bronzérmesek lettek az erős mezőnyben! – Aztán innen felgyorsultak az események és a „Törő gyerekek” szülei porig kezdték alázni és kikezdték a Fazekast. Aljasan kemény hazugságaikkal és primitív viselkedésükkel felháborítottak minket, ami ahhoz vezetett, hogy sorozatosan kértük át magunkat a Fazekas Attila által vezetett 2003-as korosztály edzéseire… Mi nem vásároltuk be gyermekeinket a kezdő csapatba és hihetetlennek tűnik ma is, hogyan voltak képesek egyes szülők ekkora beleszólásra a szakmai munkát illetően. No, Attila az más tészta, mert nála mindig van 2-3 lépés a szülő és közötte. Ami természetes tiszta és egészséges viszonyokhoz vezet…- nyilvánvalóan. Nincs korrupció és nincs szülői beleszólás semmiféle szakmai munkába. Helyesen. A szülők és a „Törő – csapat „ nem értem honnan veszik azt, hogy bármiféleképpen megkérdőjelezzék az Attila bácsi szakmai kvalitásait, azét, aki a Bundesliga másodosztályban is trenírozott csapatot a kilencvenes években… (Düsseldorf? ) Szerintem a szakmai igazgatás a lehető legjobb kézben van! Az elnököt, Jenei urat, talán ha kétszer- háromszor láttuk szeptember óta a csapatok körül.
Most semmi más nem kellene, csupán a nyugalom és a további bizalom az egyesület iránt, mert meggyőződésem, ahogy eddig is, a továbbiakban is nagyszerű eredményeket fognak hozni ezek a srácok a kerületnek és az is lehet, ezekből a gyerekekből alakul majd ki egy mag, amely újra visszavezeti a csepeli labdarúgást az élvonalba. A gyerekek felkészítése és hozzáállása garancia lehet erre. Sokakból a puszta irigység, a rosszindulat és a korrumpálhatóság megszűnése fakasztja ki a bennük lévő állatot, ami abban is megnyilvánult, ahogy a Törő utolsó edzése után, seggig letolt gatyával fogadták az elnökségi tagot és az egyik edzőt… Mindezt a gyerekek szeme láttára. Jó, mi? – Azt, hogy a Borbélyék ebbe miként és hogyan vannak benne, nem áll módomban megítélni. Nem az én feladatom. Viszont, közel száz gyermeknek lehetősége van egy komollyá fejleszthető egyesületben fejlődni, sportolni, futballozni! És ez jóóóóó .
Na, üdv, és ha bármiféle kérdésed van, tedd fel nyugodtan! Szia!
Budapest, 2016. április 22.