A sportprogram jó hatrással van a sérül gyerekekre
Stop.hu, Csepel.info
Csütörtök reggel a Pető Intézet vízre bocsátotta első evező gyermekeit. Azok a mozgássérült gyerekek, akik a stégen botokra támaszkodva és konduktoraikba kapaszkodva botladoznak a csónak felé, a vízen akadálytalanul siklanak. Persze azért nem volt teljesen zökkenőmentes ez a suhanás, de az életmentőknek szerencsére nem akadt dolguk.
A Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetéből kiválasztott néhány szerencsés tanuló már november óta edz, hogy felkészüljön arra a napra, amikor élesben tapasztalhatja meg, hogy milyen a Dunán imbolygó hajóban evezni. Izgalommal szállingóztak ki a csepeli evezős telep konditerméből az első szerencsés nebulók. Az kezdő osztag nagyon bátor volt: ebben a csónakban az idősebb fiúk kaptak helyet, akik közül többen is szép evezős jövő előtt állhatnak. Még akár paralimpikon is lehet belőlük!
Csabi februárban megnyerte az ergométeres országos bajnokságot a mozgássérültek között. “Abban a kategóriában, amiben Csabi fog versenyezni, vegyespárosok indulnak. Most már van egy lány párja, akivel nemsokára elkezdenek edzeni” – mondta Popovics Máté, az egyik edző, aki meg volt elégedve az első csónak teljesítményével. A többi már döcögősebbre sikerült.
Rettegés és sikolyok
A második csónakot is vagányan közelítették meg a soron következő srácok, és hevesen tagadtak, amikor nekik szegeztük a kérdést, hogy izgulnak-e? Ám már nem volt olyan nagy a szájuk, amikor neki indult a dülöngélő hajó a hullámoknak. Ádám, aki még indulás előtt mindkét kezén feltartott hüvelykujjával, és széles vigyorával jelezte, hogy minden a legnagyobb rendben, az első méterek után rémülten kapaszkodott az evezőbe, és képtelen volt figyelni arra, hogy mit kér tőle a kapitány. “Annyira látom a tekintetén, hogy retteg!” – jegyezte meg Edina, a parton aggódó konduktor. Komoly aggodalomra azonban nem volt szükség, bár egyszer-egyszer megingott a csónak, amit a benne ülők nagy sikolyai is jeleztek.
Máté kapitány csónakjába a második menetben a STOP is fedélzetre léphetett, így megtapasztalhattuk, hogy csónakban nincs kecmec! Az edző diktálja az iramot, és keményen megdorgálja azt, aki hisztizik, vagy nem teszi a dolgát. “Nagyon szeretem őket. Lehet velük hülyéskedni, még a fogyatékosságukkal kapcsolatban is. A legtöbbjük így született, viszont van, akit 4 és fél éves korában ütött el az autó és hét hónapig feküdt kómában” – mesélte az edző.
A teljesen épekkel a legnehezebb
egykor Serényi Tibor paralimpikonunk edzője volt. “Nem nagyon ment ma a srácoknak, nem értem, hogy miért. Holnap értelmi fogyatékosok jönnek, az se lesz egy könnyű menet” – rázta a fejét. Ám azt mondja, hogy velük sem nehezebb foglalkozni, mint a petősökkel: “Ha mondasz nekik valamit, akkor azt rögtön megcsinálják, míg a petősök, akik szellemileg teljesen épek, visszakérdeznek, hogy miért? Valójában a teljesen épeket a legnehezebb kezelni”.
A szellemi épségükből a parton is jutott nekünk bőven. Viselkedésük semmiben sem tér el a fizikailag ép tinédzser-társaikétól: megállás nélkül piszkálják egymást, és minden eszközzel próbálják leplezni, hogy valójában félnek a megmérettetéstől. A dolguk végeztével a stégen heverésző gyerekek már ismét nagyszájúan bíztatják az épp csónakba készülő barátaikat: “Nem kell parázni! Tök laza az egész!”
A fejlődés leírhatatlan
A Magyar Evezős Szövetség (MESZ) október végén írta alá az együttműködési szándéknyilatkozatot a Pető Intézettel, és így már november óta folynak az edzések. “Hihetetlen fejlődésen mentek keresztül a gyerekek! – mondja még mindig ámulattal Máté, aki az elejétől kezdve nyomon követi a gyerkőcök fejlődését – Az egyik fiú az első nap még nem tudta magát megtartani a csónakban, jobbra-balra nyeklett, aztán a harmadik csónakba ülésekor már egyenesen ült, mint a cövek. Mivel bottal járnak, szinte egyáltalán nincs hasizmuk, így minden nap annyi felülést kell csinálniuk, amennyit csak tudnak. Mind mozgáskoordinációjukban, mind az izomtónusuk fejlődésében nagy szerepe van az adaptív evezésnek”. Nem csak az orvosok, de a pszichológusok is óriási fejlődésről számolnak be, hiszen nem csak a testnek tesz jót a sportolás, hanem óriási élményt nyújt, és szorosabbá teszi a gyerekek kapcsolatát.
A MESZ 2006-ban indította el adaptív evezés programját a Magyar Paralimpia Bizottság támogatásával. Ennek köszönhetjük, hogy a pekingi paralimpián Serényi Tibor a tízedik lett a sportágban. Most az új generáció előtt is itt a lehetőség…
