Seresné Szabó Esztertől kaptuk a fenti képet, amelyet a lakása ablakából fotózott. A képről egy vers jut eszünkbe:
Gulyás Éva: Napkelte
| Szökken a hajnal a nap sugarától, Pára is röppen az ébredő fákról. Zizzen a fűben a gyík, ahogy ébred, Messzire tűnnek a hajnali fények.Átszövi lassan a csöndet a zsongás, Hűs patak partján gida oltja szomját. Felkapja fejét a közeli neszre, Elfut a réten, bármi közeledne. |
Koppant a harkály a hársfa hegyében, Gerlepár kurrog a ház közelében. Felkel a csíz is, csicseregve kérlel, Versenyre kél egy fénylő falevéllel.Lassan a napsugár felér a csúcsra, Hát, eljön a reggel, újra meg újra. Vígan ébrednek az erdei lények, és minden új nappal csodát remélnek. |
