http://wiki.startlap.hu/
December 29-én ünnepeljük a magyar kártya napját. Budapesten a Kazinczy utcában volt Schneider József kártyafestő műhelye, ahol 1836-ban a magyar kártya készült. 1987-ben ebben az épületben kocsma nyílt. Falán emléktáblát helyeztek el, és december 29-ét A magyar kártya napjává nyilvánították. Friedrich Schiller Tell Vilmos című drámájának szereplői kerültek a kártyalapokra. A korábbi egyalakos kártyaképeket kiszorította az újfajta játékszer. A kártyalapok stílusa a biedermeier művészeti irányt követi. Az 1848-as szabadságharc után valószínűleg elkobozhatták a kártyákat.
A kártyázás, mint szabadidős tevékenység a XIX. században terjedt el a kávéházak jóvoltából. Külön kártyaszobákat tartottak fenn ebből a célból. A 20. században elsősorban a fiúk és a férfiak szórakozása volt a kártyázás. A faluban inkább a magyar kártya volt a kedvelt, a francia kártya csak később terjedt el. Egyrészt közönséges hétköznapokon is jellemző volt a kártyázás, másrészt pedig különleges alkalmakhoz is kötődött. Az adventi időszakban is jellemző volt, illetve szentestén a vacsorától az éjféli miséig terjedő időt is kártyázással töltötték. Másik rituális alkalom a halottvirrasztás, amikor szintén kártyáztak is. Amíg a halottas háznál történt a virrasztás, addig jöhetett szóba a halott mellett a kártyázás, ezt a szokást a temetőkben emelt ravatalozók szüntették meg. Virrasztáskor nem pénzben játszottak, hanem dióban, ami Krisztus-jelkép.
