Népszabadság
„A multikulti halott, ez az elképzelés teljes mértékben megbukott.” „A multikulti párhuzamos társadalmakhoz vezet, ezért a multikulti önámítás.” A két mondat ugyanattól a személytől származik. Angela Merkel német kancellártól, a CDU elnökétől.
Az első 2010 októberében a CDU ifjúsági szervezete, a Junge Union potsdami kongresszusán hangzott el. A másik 2015 decemberében, a kereszténydemokrata párt karlsruhei kongresszusán.
Öt év alatt sok minden változott Európa vezető politikai és gazdasági hatalmában. A menekültválság csak egy része e változásoknak. Sokkal jelentősebb a szociokulturális paradigmaváltás. Ma már minden migránstól azt várják el, hogy német legyen. Fogadja el a német alaptörvényben rögzített értékeket, tanuljon meg németül, igyekezzen minél jobban beilleszkedni a német társadalomba.
Sokáig éppen ennek ellenkezőjét akarták elérni. Németnek azt tartották, akinek német vér folyt az ereiben, német szülők gyermekeként jött a napvilágra. A változás valahol az ezredfordulón következett be, amikor a német politika, beleértve a CDU jelentős részét, elfogadta, hogy Németország bevándorlási célország. Egyben sokszínű, sok kultúrát egyesítő ország. Németországban, ahogy Nyugat-Európa jelentős részében a multikulturális társadalmat hosszú évtizedeken át a tolerancia egyfajta formájának tekintették.
Az NSZK etnikai színesedése az 1950-es években kezdődött. Az első vendégmunkás-szerződéseket a bonni kormány Olaszországgal kötötte 1955-ben, ezt követték a hasonló megállapodások Görögországgal, Spanyolországgal, Jugoszláviával, Marokkóval, Tunéziával. A legfontosabb egyezményt 1961 októberében írták alá Ankarában, amely megnyitotta a lehetőséget a nyugatnémet ipar előtt, hogy Törökországból toborozzon olcsó munkaerőt. Akkoriban, a nyugatnémet gazdasági csoda, a Wirtschaftswunder idején az NSZK-ban kevesebb mint kétezer török élt. Közel hat évtizeddel később számuk meghaladja a 2,5 milliót.
A vendégmunkásokról (Gastarbeiter) – már csak az elnevezésük miatt is – azt gondolták, hogy pár év múlva hazamennek. De nem mentek, hanem feleséget, rokonokat hoztak. Családot alapítottak. A németek tolerálták az idegeneket, mert szükség volt rájuk. A munkájukra. Németország azonban nem Amerika, itt az olvasztótégely nem igazán működött. Az idegenek többsége, beleértve a Németországban született és nevelkedett generációkat, sosem érezhette magát otthon.
Bár beszéltek németül, a vendégmunkás-leszármazottak közül sokan nem is akartak németek lenni. Németországban nem nagyon illik erről beszélni, de gettók alakultak ki. Olyan kerületek, városrészek, ahol főleg „migrációs hátterű” emberek élnek. Ahol magas az iskolából korán kieső-kimaradó gyermekek száma, gyakori a bűnözés és a munkanélküliség. S ahol még érvényesülnek olyan ősi szokások, mint a szülők által szervezett kényszerházasság. E körzetek hasonlítanak a problémás francia külvárosokra, a banlieu-kre. Németországban azonban könnyebb felszállni a felemelkedést biztosító társadalmi liftre – a francia társadalomban az osztálykülönbségeket sokkal nehezebb legyőzni. Viszont Franciaországban mindenkit franciának tekintenek, ha ott született és nevelkedett. A meghatározó kultúra a francia, függetlenül attól, hogy kinek milyenek a gyökerei.
Mindezzel együtt Németország sokat változott az elmúlt jó két évtizedben. A közéletben mindenütt ott vannak az első vagy már második generációs vendégmunkás- vagy bevándorlócsaládokból származó személyiségek. Elég végignézni a 2010-ben világbajnoki címet nyert labdarúgó-válogatotton, legalább olyan sokszínű, mint az 1998-ban hasonló dicsőséget elért francia nemzeti csapat. A német tévében, a filmeken, a politikában mindenütt látni török, délszláv, fekete-afrikai vagy éppen vietnami származású szereplőket.
Németországban nem 2015-ben kezdődött a vita a migrációról és annak hatásairól. Merkel a multikultit mint párhuzamosságot akarja felszámolni. Az utóbbi eddig is komoly problémát okozott, egymillió érkezővel csak hatványozódnak a konfliktusok. A berlini kormánypolitika azt várja el a többségükben muszlim bevándorlóktól, hogy elkülönülés helyett legyenek németek és európaiak. Támogatásra csak akkor számíthatnak, ha integrálódnak.
A német társadalom jelentős része viszont vendégnek sem akarja el/befogadni a menekülteket, nemhogy németté és európaivá integrálni őket. S a menekültek sem akarnak németek és európaiak lenni. Ők mindössze jobb életben reménykednek, amire csak keveseknek nyílik esélyük. A többség csalódni fog, de maradni akar. Mert Európában, a peremen vegetálni még mindig élhetőbb életet jelent. Németországban nem nagyon illik erről beszélni, de gettók alakultak ki. Olyan kerületek, városrészek, ahol főleg „migrációs hátterű” emberek élnek.
Forrás: Népszabadság
Angi mutti!
Vegyél példát a magyar helyzetről!
Nálunk is alakultak ki gettók, de rohamtempóban folyik a felszámolásuk!
Ha ezzel a tempóval folyik még húsz-harminc év és eltűnik a multikulti! 😀
Mutti eltévesztette az ajtót. Nem az FDJ-nál volt.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
A kialakult cigány szubkultúrák is legalább ekkora veszélyt jelentenek a társadalomra.
Annyi a szerencse (ezidáig), hogy a keresztény hitet, a maguk sajátos módján felvették, és nem radikalizálódnak allah hívására.