Csepel.info

Magyar Hírlap

Álláspont. Krisztusként keresztre feszítve néz reánk kétezer évnyi emberi civilizáció. De nem az utolsó húsz-harminc év törpéi feszítették meg.

Akik megfeszítették, még óriások voltak. Bűnben óriások legalább – a jakobinusok. A mostani törpék nem lettek volna képesek erre. Ők csak arra képesek, hogy a megfeszített emberi civilizációt körbetáncolják, gúnyolják, leköpjék, és falkába verődve ugyanezt tegyék mindazokkal, akik a megfeszítettel vannak.

– Nem mondhattok ki többé szavakat! – lihegi a falka. – Nem mondhatjátok, hogy nő, szülés, princípium! Azt sem, hogy unoka, nekünk, vagy férfi, férfiasság, azt, hogy buzi, pláne nem! Az erő nem férfierény többé! És nincsen többé férfi sem és nő sem, ezek nem maradhatnak önálló fogalmak! Az ember nem az, aminek születik, hanem ami lenni akar! A régi fogalmak nem érvényesek többé, majd mi adunk nektek újakat! Itt a gender, az jó lesz! Új vitákat nyitunk, a szabadság nevében! Pisiljenek a férfiak is ülve! És legyenek semleges nemű öltözők azoknak, akik még nem tudták eldönteni, fiúk-e, vagy lányok! A külső nemi jellegek semmit sem jelentenek már! Felcserélhetők, átvarrhatók, átültethetők! A nőies férfi és a férfias nő ideje érkezett el, sőt! A nőből lett férfié és a férfiből lett nőé! Akinek nem tetszik, üldözzük!

Új világ van! Új szépség, új ideál, új művészet, új szerep, új társadalom, új hitek, új nemek, új parancsok – új szabadság van! Vagy elpusztítunk!

A nyilvánosság vesztőhelyein pusztítunk el, és kijárjuk, hogy egzisztenciá­lisan is ellehetetlenülj! Majd rászólunk a szponzoraidra, hogy ne szponzoráljanak többé, és egy idő után már szólnunk sem kell, mert mindenki tudni fogja magától, mit szabad és mit nem!
Így.

S csak állunk, megkínzott, kivégzésünkre váró Gyugyuként, és még kissé riadtan kérdezgetjük, legbelül: – Hát akkor „dúlt hiteknek kicsoda állít, káromkodásból katedrálist?”
De jó hírem van! Lassan ébredezünk már. Érezzük, egyre többen, hogy azt a katedrálist nekünk kell felállítanunk. És ránk vár a másik feladat is: nekünk kell átvinnünk a szerelmet, fogunkban tartva, a másik partra.

A másik parton ugyanis tücsökhegedű vár. És muszáj lesz elvinni magunkkal kétezer év emberi civilizációját is.

De hogy elvihessük, le kell vennünk a keresztről. Az utolsó húsz-harminc év törpéi ezt mindenképpen meg akarják akadályozni. Mégpedig úgy, hogy belecsimpaszkodnak a megfeszítettbe, mintha hozzá tartoznának, mintha közük lenne hozzá. És amikor mi menteni akarjuk, azt visítják, hogy őket akarjuk kizárni, kihagyni az egészből.

Nem tudjuk sajnos megúszni, illetve nem is akarjuk annak kimondását, hogy igen, ezeket ki akarjuk hagyni az egészből. Igen, csak mi akarunk visszamenni a túlsó partra. Ahol tücsökzene vár. És az ősök, és nagymamám süti a tócsnit. És ott vannak princípiumok, és Európa is ott van, s még inkább ott a hazánk. Ott a férfi férfi, a nő pedig nő, mert mi ennyire földhözragadtak és provinciálisok vagyunk, bizony.

Az utolsó húsz-harminc év törpéit pedig itthagyjuk, és rájuk hagyományozzuk a Brian életét, leginkább azt a részt, amikor egypár kretén zsidó megbeszéli az egyenjogúságot:

„- Azt hiszem elidegeníthetetlen joga minden férfinak…
– És nőnek!
-…a férfiatlanság…
– Vagy a nőietlenség.
– Úgy van!
– Miért jössz állandóan a nőkkel, Stan?
– Az akarok lenni.
– Mi?
– Nő. Mostantól mindannyian hívjatok Lorettának! Egy férfinak joga van ehhez. Gyerekeket akarok…
– Gyerekeket akarsz?
– Minden férfinak joga van gyerekeket szülni, ha akar.
– De te nem szülhetsz gyereket!
– Ne nyomj el engem!
– Nem nyomlak el, de neked nincs méhed! Hogy fogod kihordani a magzatot? Belerakod egy szatyorba?
(Stan zokogni kezd.)
– Nekem van egy ötletem! Gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy nem lehet gyereke, mivel nincs méhe, amiről senki nem tehet, még a rómaiak sem. De ettől még joga lehet hozzá, hogy gyereket szüljön!
– Remek ötlet! Harcolni fogunk, hogy ismerjék el a szüléshez való jogotokat!
– Miért harcolnánk, hogy legyen joga szülni, ha egyszer nem szülhet?
– Ez egy szimbólum. Az elnyomás elleni küzdelmünk szimbóluma!”

Igen. Pontosan ez a ti világotok. És mi pontosan ezt szeretnénk elhagyni. Mert sokáig azt hittük, nekünk kell Gyugyu életét választanunk, mert muszáj vértanúságot vállalnunk.

Nem muszáj. Egyszerűen le kell vegyük a megfeszített kétezer éves civilizációt a keresztről, és benneteket el kell hagyni. A muszájvértanúság helyett muszáj-Herkulesnek kell lennünk. Mert nekünk kell rettentenünk a keselyűt. Hogy a dédunokáink is láthassák még az emberi arcokat, a tieitek helyett.

Magyar Hírlap

This entry was posted on 2015. december 23. szerda at 11:28 and is filed under Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.