Csepel.hu
Az adventi koszorún fellobbant a rózsaszínű, örömöt szimbolizáló gyertya lángja advent harmadik vasárnapján.
Krammer András diakónus Lukács evangéliumából Keresztelő János példázatát idézte. A több mint kétezer évvel ezelőtt lejátszódott bibliai történeten keresztül a jóságra, emberségre, a rászorulók iránti nagylelkűségre, a felebaráti szeretetre, becsületes munkára és egymás tiszteletére hívta fel a figyelmet.
A karácsonynak a kulcsa a szeretet, e nélkül nincs ünnep, mindennek alapja ez – fogalmazott elmélkedésében a diakónus. Hozzátette: „Gyermeket és az üdvözítőt is szeretettel lehet várni. Ha szeretettel vagyunk egymás iránt, akkor békesség lesz közöttünk, nem háborúság.”
Az ünnepi gondolatok után Krammer András gyújtotta meg a harmadik gyertyát.
Csepel.hu
Atya!
“Keresztelő János példázatát idézte.”
Ne lőjük le a jövő vasárnapi poént!
Keresztelő szent János akkor következik a negyedik gyertyával! 😛 😀
Advent III. vasárnapja – Hogyan készüljünk?
Lk 3, 10-18
Ha megfontoljuk, Keresztelő János az első tömegpszichológus. János nem csak az egyéneket és kis közösségeiket szólítja meg, hanem a nagy tömegeket. Páratlan sikerrel. Képzeljük csak el, hogy Pestről és Egerből, Győrből és Székesfehérvárról kitódulnak a népek valahova a kunsági pusztába, hogy meghallgassanak egy prédikátort. Nagyjából ez felelne meg a János-jelenségnek. De a valódi „sikermérő”, hogy meg is térnek! Mit nem adna a mai plébános egyetlen megtértért! Itt viszont ezrek térnek meg. Az APEH ellenőrei is, a pénzügyőrök és mindenféle más egyenruhás. Képzeljük el, hogy ma kérdeznék aggódva: Mit tegyünk?
János válasza legalább olyan meglepő: Legyetek derék, becsületes emberek a saját szakmátokban! Ennyi! És ez ma sem kevés! A korrupciós ügyek korában elég program ma is: „elégedjetek meg zsoldotokkal.” Ennyi azonban kell, hogy előkészítsük annak jövetelét, aki mindent és mindenkit megtisztít. Ez az advent kettős arca: van egy máriás várás, a gyermek befogadására. A tiszta fogadja be a Tisztát. És van a jánosi várás, amikor mi tisztátalanok megtisztulunk. A közélet megtisztulása mint adventi program? Meglepő, ugye? Van persze egy harmadik arca is a várásnak. Ez a szegényeké. Különösnek tűnhet, de János nem a gazdagoktól kér alamizsnát – János nem a fundraising atyja – hanem a szegényektől kér szolidaritást. Egymásra támaszkodjatok, egymásban bízzatok, osszátok meg a keveset – ez az üzenet. Ilyenkor gyermekkorom emlékei tódulnak emlékezetembe. Az ötvenes években pirítós kenyéren élt az egész ország, de természetes volt bekopogni a szomszédhoz egy kis lisztért, zsírért – ami éppen hiányzott. Mindig adtak. Ma nem mernék becsöngetni a szomszédokhoz. Amikor arról panaszkodunk, hogy a karácsony kezdi értelmét veszíteni, mert kereskedelmi promóció lett belőle, talán a szolidaritás újjászületésében kellene keresnünk a megújulást. Nemde, Isten Megtestesülése is a szolidaritás jele. A mérce magas.
Kiss Ulrich SJ
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.